SG.hu
Rage 2
Kiadó: Bethesda
Fejlesztő: Avalanche Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények
Minimum: Intel Core i5-3570 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R3 1300X processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600X processzor, Nvidia GeForce GTX 1070 vagy ATI Radeon RX Vega 56, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Rage, Mad Max
Kategória: FPS
Folytatással gazdagodott az id Software által megálmodott Rage, azonban hiába volt itt a remek alkalom valami nagyszerű dolgot alkotni, a végeredmény mégis egy majdnem középszerű, ámbár szerethető élmény lett. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Amikor 2011-ben megjelent a Rage, óriási hírverés övezte, sokan bele is sétáltak a Bethesda marketingcsapdájába, méghozzá nem véletlenül, hiszen az id Software nagy visszatérését hivatott felvezetni az alkotás. Emiatt sokan egy új Doomot vagy Quake-et láttak benne, és bár minden esélye megvolt arra, hogy a legendák közé lépjen, a kapkodás, de sokkal inkább talán az ötlettelenség, valamint a nagy elvárások mégis sokak számára csalódássá tették a végeredményt. Pedig a Rage egyáltalán nem volt rossz, a maga nemében egy kellemes kis lövölde volt, azonban a készítők olyan ügyetlenül közelítettek például a nyitott világhoz, és olyannyira nem tudták megfelelő tartalommal megtölteni az egészet, hogy az izgalmas harcokat leszámítva szinte semmire sem emlékszünk belőle.
Nem véletlen ezek után, hogy a nagy öregek úgy döntöttek, inkább átadják a stafétát, csakhogy a Bethesda közbenjárásával nem sikerült túl jó kezekbe adni az ötleteket. Az Avalanche Studios ugyanis bár alkotott pár szuper dolgot, többek között a Mad Max is szerethető volt, azonban nem hittük el, hogy a stúdió felnőtt egy akkora feladathoz, hogy folytatást készítsen egy ilyen nagy névhez. Sajnos félelmeink maximálisan beigazolódtak, a Rage 2 ugyanis bár nem lett rossz, de olyan sok hiányosságtól szenved, hogy több helyen elveszik a középszerűségben. Lássuk rögtön, hogy miért!
Kezdjük talán rögtön azzal, hogy a történet tekintetében a Rage 2 már a felütéskor teljesen elvérzik. Bár az első rész kerek egész véget ért – noha ott sem rajongtunk túlzottan a cselekményért –, azonban a fejlesztők mégis úgy döntöttek, hogy azt az eseményt boncolgatják tovább egy kicsikét, így megjelenik a színen egy új, és ránézésre meglepően őrült terrorszervezet, méghozzá azzal a célzattal, hogy átvegye a posztapokaliptikus, minden eddiginél komolyabb Mad Max-utánérzéssel kecsegtető világ irányítását. Csakhogy ezt a Rangerek nem hagyják annyiban, ezáltal egy új felszerelés jóvoltából – amivel hőseink gyakorlatilag szuperképességeket kapnak – fel tudják venni a kesztyűt a fenyegetéssel szemben.
Gyakorlatilag ez minden, amit a 8-10 órányi összecsapott, fordulatoktól és meglepetésektől mentes cselekményről el lehet mondani, tehát kapunk egy szokásos ellenségképet, valamint az esélytelen és elnyomott jókat a másik oldalon, nagyjából a tucatrangú akciófilmek mintájára. Noha tényként közölhető, hogy annak idején az első részt sem a sztori miatt szerettük annyira, de abban reménykedtünk, hogy legalább a játékmenet terén ezúttal valami komoly és szerethető dolog vár ránk. Nem mintha a Just Cause-sorozat mostanában annyira remekelne, de azért bíztunk benne, hogy a fejlesztők a Rage kiváló univerzumát profi módon tudják vegyíteni a nyitott világgal.
Sajnos azonban nem ez történt. Olyannyira nem, hogy a Rage 2 által lefestett világ szinte minden elemében unalmas és már-már idegesítően sivár, szinte érezni rajta, hogy kizárólag a mai trendek és az autós küldetések miatt erőltették bele a készítők, amivel tulajdonképpen teljesen tönkretették az élményt. A harcokba ugyanis nyilván nem lehet belekötni, azok továbbra is elképesztően hangulatosak és gördülékenyek, maximálisan az elődből megismert sajátosságok köszönnek vissza, miközben a változatos, többnyire beteges megjelenésű – egyszerűen nincs rájuk jobb jelző –, ellenfelekkel és mutánsokkal küzdünk.
Ezen a téren egyedül a fejlődési rendszer szúrhatja majd a szemünket egy kicsikét, hiszen rengeteg olyan képességet csak többórányi megfeszített játék után érhetünk el, melyeket már a kezdetektől is szívesen alkalmaztunk volna, de valójában ez lesz a legkisebb bajunk, miközben a totál kietlen, ámbár változatos ötletekre felépített nyitott világban próbálunk érvényesülni. Merthogy visszatérve a pályaszerkesztésre: sokkal jobban jártunk volna külön-külön megalkotott tágas helyszínekkel, mint ezzel a valóban óriási, de teljesen üres, és ezért gyakran céltalan bolyongásra kényszerítő posztapokaliptikus környezettel, ahol ha van is tennivaló, az önismétlően unalmas és arctalan lesz.
A Rage 2 ugyanis elég szépen átver minket ezen a téren, hiszen bár tényleg hatalmas a világ, de miután nincs okunk letérni a járt ösvényről, ezért a kampány során direkt hajtják rabigába a fejünket, lévén addig nem tudunk majd továbbjutni bizonyos pontokon, amíg el nem végezzük a megfelelő számú mellékküldetést, ami először talán még érdekes lehet, de később inkább a kilépés felé terelgetheti a gondolatainkat. Pláne, hogy rengeteg mellékes teendő nem is az akcióról, hanem a gyűjtögetésről és az ügyeskedésről szól, ami enyhén szólva is felháborító egy ilyen kitűnő harcrendszer mellett.
Természetesen akad azért némi pozitívum is. Kifejezetten jópofa mellékes teendők például az autós harcok, a kapcsolódó fejlesztések, a száguldás élményének átültetése ebbe az apokaliptikus környezetbe, az egésszel csak egyetlen probléma van: a Mad Max évekkel ezelőtt elhasznált minden puskaport ezen a téren. Sőt mi több, bizonyos tekintetben talán még jobb is volt, de ezt azért csak halkan mernénk megjegyezni annak ellenére, hogy más élvezetes elemeket szintén innen-onnan lopkodtak a készítők. Ott vannak például azok a végtelenségig ismétlődő küldetések, amikor úgynevezett mutánsfészkeket kell megtisztítanunk, és addig ömlenek a nyakunkba az ellenfelek, amíg mindegyik fészket el nem pusztítottunk.
Ezt a megoldást a legutóbbi Doom sütötte el, és a Rage 2-ben is egészen jól működik, de sajnálatos módon mindennek nevezhetjük, csak éppen egyedinek nem. Az Avalanche Studios munkája tehát folyamatosan azt az érzést kelti bennünk, hogy jó-jó, a tűzharcok még talán kiemelkedőnek is nevezhetők, de alapvetően minden játékelemet láthattunk már valahol korábban – nem kizárt, hogy sokkal magasabb minőségben –, és a Bethesda zászlaja alatt azért ennél többet vártunk. Persze egy Fallout 76 után...
Grafika:
Csúnyának éppenséggel nem csúnya a Rage 2, de azért jóval szebb videojátékok is megjelentek mostanában a piacon – ha a nyitott világú alkotások műfajában nézelődünk. Még nagyobb probléma, hogy nem is annyira az egész megjelenésével van probléma, hiszen minden téren elmegy, amit látunk – még ha gyakran üres is az egész –, sokkal inkább az a baj, hogy a technológiai háttér nem éppen stabil lábakon áll. Az optimalizálás például több helyen borzalmas, ha nagyobb területre érünk, ha gyorsabb sebességre kapcsolunk, netán több ellenféllel akarunk szembeszállni, akkor hajlamos csúnya akadozásokra még akkor is, ha az ajánlott gépigényt meghaladó PC-n próbálkoznánk vele.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Van azért olyan része a Rage 2-nek, amivel kapcsolatban nem kell morgolódnunk, ez pedig a kezelőfelület és az irányítás. A menürendszer és a HUD letisztult, sőt egészen egyszerű, miközben hősünk terelgetése az FPS-nézet jóvoltából kifejezetten gördülékeny, sőt mi több, még a külső nézetes autós harcok sem jelentenek különösebb problémát ebből a szempontból.
Játszhatóság:
A szavatosság tekintetében egyenesen csalódás lett a játék, ami teljesen érthetetlen abból a szempontból, hogy az Avalanche Studios többi alkotásában sokszor 20-30 órákat is könnyűszerrel el tudtunk tölteni. A Rage 2 azonban ezen a téren is szembemegy az árral, ezáltal 8-10 óra alatt kényelmesen a végére lehet érni, többjátékosos mód hiányában pedig nincs különösebb okunk arra, hogy újra és újra betöltsük, sőt mi több, sokan a végére már inkább talán menekülnének tőle a rengeteg klónfeladat láttán.
Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia tekintetében nincs különösebb probléma a játékkal, az ellenfelek egészen valószerűen viselkednek, taktikáznak is magasabb szinteken, de azért néha elhúzhatjuk majd a szánkat, pláne a kihívás gyakori hiánya miatt. A nehézség terén ugyanis gyakran teljesen mellőz minden kihívást az egész. Hiába vágyunk orbitális, mindent megrengető csatákra, ha végre lövöldözésre kerül a sor, akkor is legfeljebb kis csetepatékat kapunk, ami az egykori Doom árnyékában elég szomorú megtapasztalás. A magasabb szinteken is bénácska autós küzdelmeket pedig meg se említenénk!
Hangok, zene: Sem a hangokkal, sem a zenékkel nincs különösebb baj a játékban, a szinkronszínészek mindegyike nagyon ügyesen keltette életre a karakterét, a hangeffektek is megfelelő hatást váltanak ki a játékosból, és a zenékkel sincs különösebb probléma.
Összegzés: Bár akadnak komolyabb gondok, a Rage 2 alapvetően mégsem süllyed bele teljesen a középszerűségbe – bár nincs messze tőle –, amit kizárólag a gazdag örökségének, valamint a kiegyensúlyozott harcrendszerének köszönhet. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az Avalanche Studios a Mad Max ellenére sem volt túl jó választás a fejlesztői feladatra, hiszen az első részhez mérten csak a hibákat és a hiányosságokat sikerült továbbörökíteni, gyakorlatilag nulla tartalom társaságában. Ennek köszönhetően kaptunk egy több helyen nosztalgikus akciójátékot, egy vérbeli FPS-t, melyet kizárólag a küzdelmek miatt érdemes egyszer átélni, de ebben a formában kizárt, hogy a legtöbb rajongónak kimagasló élményt jelenthet.
Fejlesztő: Avalanche Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények
Minimum: Intel Core i5-3570 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R3 1300X processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 280 grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600X processzor, Nvidia GeForce GTX 1070 vagy ATI Radeon RX Vega 56, 16 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Rage, Mad Max
Kategória: FPS
Folytatással gazdagodott az id Software által megálmodott Rage, azonban hiába volt itt a remek alkalom valami nagyszerű dolgot alkotni, a végeredmény mégis egy majdnem középszerű, ámbár szerethető élmény lett. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Amikor 2011-ben megjelent a Rage, óriási hírverés övezte, sokan bele is sétáltak a Bethesda marketingcsapdájába, méghozzá nem véletlenül, hiszen az id Software nagy visszatérését hivatott felvezetni az alkotás. Emiatt sokan egy új Doomot vagy Quake-et láttak benne, és bár minden esélye megvolt arra, hogy a legendák közé lépjen, a kapkodás, de sokkal inkább talán az ötlettelenség, valamint a nagy elvárások mégis sokak számára csalódássá tették a végeredményt. Pedig a Rage egyáltalán nem volt rossz, a maga nemében egy kellemes kis lövölde volt, azonban a készítők olyan ügyetlenül közelítettek például a nyitott világhoz, és olyannyira nem tudták megfelelő tartalommal megtölteni az egészet, hogy az izgalmas harcokat leszámítva szinte semmire sem emlékszünk belőle.
Nem véletlen ezek után, hogy a nagy öregek úgy döntöttek, inkább átadják a stafétát, csakhogy a Bethesda közbenjárásával nem sikerült túl jó kezekbe adni az ötleteket. Az Avalanche Studios ugyanis bár alkotott pár szuper dolgot, többek között a Mad Max is szerethető volt, azonban nem hittük el, hogy a stúdió felnőtt egy akkora feladathoz, hogy folytatást készítsen egy ilyen nagy névhez. Sajnos félelmeink maximálisan beigazolódtak, a Rage 2 ugyanis bár nem lett rossz, de olyan sok hiányosságtól szenved, hogy több helyen elveszik a középszerűségben. Lássuk rögtön, hogy miért!
Kezdjük talán rögtön azzal, hogy a történet tekintetében a Rage 2 már a felütéskor teljesen elvérzik. Bár az első rész kerek egész véget ért – noha ott sem rajongtunk túlzottan a cselekményért –, azonban a fejlesztők mégis úgy döntöttek, hogy azt az eseményt boncolgatják tovább egy kicsikét, így megjelenik a színen egy új, és ránézésre meglepően őrült terrorszervezet, méghozzá azzal a célzattal, hogy átvegye a posztapokaliptikus, minden eddiginél komolyabb Mad Max-utánérzéssel kecsegtető világ irányítását. Csakhogy ezt a Rangerek nem hagyják annyiban, ezáltal egy új felszerelés jóvoltából – amivel hőseink gyakorlatilag szuperképességeket kapnak – fel tudják venni a kesztyűt a fenyegetéssel szemben.
Gyakorlatilag ez minden, amit a 8-10 órányi összecsapott, fordulatoktól és meglepetésektől mentes cselekményről el lehet mondani, tehát kapunk egy szokásos ellenségképet, valamint az esélytelen és elnyomott jókat a másik oldalon, nagyjából a tucatrangú akciófilmek mintájára. Noha tényként közölhető, hogy annak idején az első részt sem a sztori miatt szerettük annyira, de abban reménykedtünk, hogy legalább a játékmenet terén ezúttal valami komoly és szerethető dolog vár ránk. Nem mintha a Just Cause-sorozat mostanában annyira remekelne, de azért bíztunk benne, hogy a fejlesztők a Rage kiváló univerzumát profi módon tudják vegyíteni a nyitott világgal.
Sajnos azonban nem ez történt. Olyannyira nem, hogy a Rage 2 által lefestett világ szinte minden elemében unalmas és már-már idegesítően sivár, szinte érezni rajta, hogy kizárólag a mai trendek és az autós küldetések miatt erőltették bele a készítők, amivel tulajdonképpen teljesen tönkretették az élményt. A harcokba ugyanis nyilván nem lehet belekötni, azok továbbra is elképesztően hangulatosak és gördülékenyek, maximálisan az elődből megismert sajátosságok köszönnek vissza, miközben a változatos, többnyire beteges megjelenésű – egyszerűen nincs rájuk jobb jelző –, ellenfelekkel és mutánsokkal küzdünk.
Ezen a téren egyedül a fejlődési rendszer szúrhatja majd a szemünket egy kicsikét, hiszen rengeteg olyan képességet csak többórányi megfeszített játék után érhetünk el, melyeket már a kezdetektől is szívesen alkalmaztunk volna, de valójában ez lesz a legkisebb bajunk, miközben a totál kietlen, ámbár változatos ötletekre felépített nyitott világban próbálunk érvényesülni. Merthogy visszatérve a pályaszerkesztésre: sokkal jobban jártunk volna külön-külön megalkotott tágas helyszínekkel, mint ezzel a valóban óriási, de teljesen üres, és ezért gyakran céltalan bolyongásra kényszerítő posztapokaliptikus környezettel, ahol ha van is tennivaló, az önismétlően unalmas és arctalan lesz.
A Rage 2 ugyanis elég szépen átver minket ezen a téren, hiszen bár tényleg hatalmas a világ, de miután nincs okunk letérni a járt ösvényről, ezért a kampány során direkt hajtják rabigába a fejünket, lévén addig nem tudunk majd továbbjutni bizonyos pontokon, amíg el nem végezzük a megfelelő számú mellékküldetést, ami először talán még érdekes lehet, de később inkább a kilépés felé terelgetheti a gondolatainkat. Pláne, hogy rengeteg mellékes teendő nem is az akcióról, hanem a gyűjtögetésről és az ügyeskedésről szól, ami enyhén szólva is felháborító egy ilyen kitűnő harcrendszer mellett.
Természetesen akad azért némi pozitívum is. Kifejezetten jópofa mellékes teendők például az autós harcok, a kapcsolódó fejlesztések, a száguldás élményének átültetése ebbe az apokaliptikus környezetbe, az egésszel csak egyetlen probléma van: a Mad Max évekkel ezelőtt elhasznált minden puskaport ezen a téren. Sőt mi több, bizonyos tekintetben talán még jobb is volt, de ezt azért csak halkan mernénk megjegyezni annak ellenére, hogy más élvezetes elemeket szintén innen-onnan lopkodtak a készítők. Ott vannak például azok a végtelenségig ismétlődő küldetések, amikor úgynevezett mutánsfészkeket kell megtisztítanunk, és addig ömlenek a nyakunkba az ellenfelek, amíg mindegyik fészket el nem pusztítottunk.
Ezt a megoldást a legutóbbi Doom sütötte el, és a Rage 2-ben is egészen jól működik, de sajnálatos módon mindennek nevezhetjük, csak éppen egyedinek nem. Az Avalanche Studios munkája tehát folyamatosan azt az érzést kelti bennünk, hogy jó-jó, a tűzharcok még talán kiemelkedőnek is nevezhetők, de alapvetően minden játékelemet láthattunk már valahol korábban – nem kizárt, hogy sokkal magasabb minőségben –, és a Bethesda zászlaja alatt azért ennél többet vártunk. Persze egy Fallout 76 után...
Grafika:
Csúnyának éppenséggel nem csúnya a Rage 2, de azért jóval szebb videojátékok is megjelentek mostanában a piacon – ha a nyitott világú alkotások műfajában nézelődünk. Még nagyobb probléma, hogy nem is annyira az egész megjelenésével van probléma, hiszen minden téren elmegy, amit látunk – még ha gyakran üres is az egész –, sokkal inkább az a baj, hogy a technológiai háttér nem éppen stabil lábakon áll. Az optimalizálás például több helyen borzalmas, ha nagyobb területre érünk, ha gyorsabb sebességre kapcsolunk, netán több ellenféllel akarunk szembeszállni, akkor hajlamos csúnya akadozásokra még akkor is, ha az ajánlott gépigényt meghaladó PC-n próbálkoznánk vele.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Van azért olyan része a Rage 2-nek, amivel kapcsolatban nem kell morgolódnunk, ez pedig a kezelőfelület és az irányítás. A menürendszer és a HUD letisztult, sőt egészen egyszerű, miközben hősünk terelgetése az FPS-nézet jóvoltából kifejezetten gördülékeny, sőt mi több, még a külső nézetes autós harcok sem jelentenek különösebb problémát ebből a szempontból.Játszhatóság:
A szavatosság tekintetében egyenesen csalódás lett a játék, ami teljesen érthetetlen abból a szempontból, hogy az Avalanche Studios többi alkotásában sokszor 20-30 órákat is könnyűszerrel el tudtunk tölteni. A Rage 2 azonban ezen a téren is szembemegy az árral, ezáltal 8-10 óra alatt kényelmesen a végére lehet érni, többjátékosos mód hiányában pedig nincs különösebb okunk arra, hogy újra és újra betöltsük, sőt mi több, sokan a végére már inkább talán menekülnének tőle a rengeteg klónfeladat láttán.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia tekintetében nincs különösebb probléma a játékkal, az ellenfelek egészen valószerűen viselkednek, taktikáznak is magasabb szinteken, de azért néha elhúzhatjuk majd a szánkat, pláne a kihívás gyakori hiánya miatt. A nehézség terén ugyanis gyakran teljesen mellőz minden kihívást az egész. Hiába vágyunk orbitális, mindent megrengető csatákra, ha végre lövöldözésre kerül a sor, akkor is legfeljebb kis csetepatékat kapunk, ami az egykori Doom árnyékában elég szomorú megtapasztalás. A magasabb szinteken is bénácska autós küzdelmeket pedig meg se említenénk!Hangok, zene:
Sem a hangokkal, sem a zenékkel nincs különösebb baj a játékban, a szinkronszínészek mindegyike nagyon ügyesen keltette életre a karakterét, a hangeffektek is megfelelő hatást váltanak ki a játékosból, és a zenékkel sincs különösebb probléma. Összegzés:
Bár akadnak komolyabb gondok, a Rage 2 alapvetően mégsem süllyed bele teljesen a középszerűségbe – bár nincs messze tőle –, amit kizárólag a gazdag örökségének, valamint a kiegyensúlyozott harcrendszerének köszönhet. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az Avalanche Studios a Mad Max ellenére sem volt túl jó választás a fejlesztői feladatra, hiszen az első részhez mérten csak a hibákat és a hiányosságokat sikerült továbbörökíteni, gyakorlatilag nulla tartalom társaságában. Ennek köszönhetően kaptunk egy több helyen nosztalgikus akciójátékot, egy vérbeli FPS-t, melyet kizárólag a küzdelmek miatt érdemes egyszer átélni, de ebben a formában kizárt, hogy a legtöbb rajongónak kimagasló élményt jelenthet.