SG.hu·
Sydney 2000
Kiadó: Eidos Interactive
Fejlesztő: ATD Software
Minimum Követelmény: PII 233, 64 MB RAM, Win9x
Hasonló játékok: ---
Kategória: Sport
Az elektronikus szórakoztatás történelmén keresztül sok sportot sikeresen mutattak be a képernyőn a játékrajongók számára. A legnépszerűbb sportoktól, mint a foci, a kosárlabda és a baseball a kevésbé érdekesekig, mint a harcművészetek, a boksz és a vadászat. Minden negyedik évben, a világ egy olyan eseményt rendez, amely régebbi időkből származik, ennek neve világszerte Olimpia. Minden generáció legjobb atlétái gyűlnek össze a világ egyik főbb városában, hogy megszerezzék a legdicsőbb érmet, örömet és bánatot osztva szét ezzel sok nemzet között, hogy a nyakára akaszthassa a bársonyszalagon függő érckorongot, az áhítatos büszkeséget. Majdnem mindig feledésbe merült az atlétika ezen tiszteletreméltó felhalmozódása a fejlesztők részéről, de most az ATD Software eljuttatja mindenhova a világ játékát PC-re az Olimpiai játékok egy adaptációjával, amelyet Ausztráliában tartottak, a Sydney 2000-et.
Az Olimpiában minden benne van, a kardozástól a Tae Kwon Do-ig (amely ebben az évben lett hivatalos Olimpiai sportág), ezzel közel lehetetlenné téve minden egyes verseny közvetítését. Sok olyan bonyolultabb verseny van, mint a röplabda, a gimnasztika és a vizipóló. Ezt szem előtt tartva, az ATD úgy döntött, hogy a történelmileg leghíresebb vagy legismertebb eseményekre koncentrál. A Sydney 2000-ben 12 sportág van, melyekben a játékosok versenyezhetnek, ezek: kajak, súlyemelés, műugrás, úszás, lövés, kalapácsvetés, gerelyhajítás, hármasugrás, gátugrás, biciklizés, rövidtávfutás és magasugrás.
A Sydney 2000-ben számos különböző stílusú játék van, amely a sokféle játékos számára megfelel. Az arcade módban a versenyzők kipróbálhatják, hogy milyenek az egyes sportágak, valódi versenyzés nélkül. Az olimpia mód bonyolultabb, arra késztetve a játékost, hogy válasszon ki egy sportágat és küzdje végig rajta magát, ahogy az tulajdonképpen a valóságban van. A hivatalos versenyt elérni egyszerűen lehetetlen addig, amíg a virtuális atlétádat végig nem futtattad a szigorú tréningen, amely segítségével növelheted a képességeidet addig a pontig, ahol már valójában versenyezhetsz a CPU profik ellen. Hogy ez sikerüljön, több mint 20 tréning gyakorlaton vehetsz részt, amely attól függően változik, hogy milyen sportágra szakosodott a versenyződ. Például a felülések és a nyújtás kulcsfontosságú a futónak, míg a fekvenyomás és a taposómalom a lényeg annak, aki a kajakszlalomozásra vágyik.
Mindegyik versenynek eltérő stílusú rohamozása van a billentyűzettel vagy a gamepad-el, a legtöbb ezek közül csak három billentyűt/gombot igényel. Sok verseny arra kényszeríti a játékost, hogy az irányítóbillentyűket csapkodja folyamatosan, hogy az erőcsík emelkedjen, aztán az "akciógombot" nyomja meg a megfelelő pillanatban. Azok, akiknek jó sebességűek az ujjai, el fogják érni, hogy az atléta fusson/ugorjon/ússzon/lengjen a győzelemért, feltéve hogy helyes ritmusban nyomkodod a billentyűket. Az eltérő irányítási módszerekre jó példa két egyedi verseny a 12-ből, a kajak és a lövészet. Hogy navigálni tudjunk a Kayak K1 Slalom pályán, az irányítóbillentyűkkel kell előre, hátra és oldalra menni. A folyón kétfajta kaput fogsz látni, a zöldön kell átmenned a folyón lefelé, és a piros színűn kell áthaladnod, amikor felfelé jössz, eközben figyelned kell a folyó áramlására. A lövészetben be kell állnod a fegyver irányzékához a koronggal, és meg kell nyomnod a lövés gombot a megfelelő pillanatban, amely egyszerű az első körben, de jóval nehezebbé válik másodszorra, amikor megadott sorrendben kell eltalálnod a célpontokat, ha pontot akarsz szerezni.
Az összes verseny, amelyen részt veszel Olimpia és Arcade módokban, bizonyos számú pontot jelent a csapatod számára, és a végén a legtöbb pontot és érmet elért csapat lesz nyilvánvalóan a büszke bajnok. Alapból csak a saját versenyedet fogod látni, de ha akarod látni az Olympics C-SPAN stílust, engedélyezhetsz egy opciót, amely le fogja játszani a többi versenyző futamát is. Azoknak a játékosoknak, akik kicsit gyakorolni akarnak mindegyik versenyszámban, hogy megpróbálják kitapasztalni a legjobb billentyűzet kombinációt, van egy "Edző mód", ahol ismételheted az összes versenyszámot anélkül, hogy bármilyen pontot számolnának. Multiplayer mód is van, egy egymás elleni versenyző móddal, ahol két játékos küzdhet mindegyik versenyszámban különböző irányító eszközöket használva, mint a billentyűzet és egy gamepad.
A Sydney 2000 látványvilága egyenértékű a legtöbb egyéb sportjátékkal, amely jelenleg a piacon megtalálható. Az összes fontosabb felbontást támogatja, és van software mód is azok számára, akik nem rendelkeznek hardveres 3D gyorsítóval. A karakterek kidolgozása részletes, de egy idő után úgy tűnik, hogy a legtöbb figyelmet az atléták arcára fordították, amely néha nagyon komikus is lehet. Például, egy bizonyos súlyemelő arca King Kong-ra emlékeztetett, a szemei kidülledtek, a fájdalom szerencsétlen ábrázata a képén, szomorú értelemben eléggé humoros. A karakterek teste a versenyszámtól függően változik - áramvonalas a futáskor vagy úszáskor és vaskos olyan eseményeken, mint a súlyemelés. Az országfüggő mezek, amelyeket a résztvevők viselnek, néhány esetben nagyon klasszak, és lehet hogy az eredeti csapatok meze alapján készültek. A tömeg homályosnak néz ki, ha közelről nézzük, de tegyük hozzá, hogy a figyelmedet a játék közben másra fordítod - a versenyzőkre. Egészében a Sydney 2000 grafikája egyike annak a pár némileg teljesítő jellegzetességnek, amelyet alant még olvashatsz.Kezelőfelület:
A Sydney 2000 irányítórendszere messze a legegyszerűbb, amelyet hosszú ideje bármilyen játékban láthattunk. Játszhatod Gameboy vagy eredeti Nintendo game pad-el (nem szó szerint, hardver okok miatt). Míg ez eléggé lerövidíti a tanulóidőt, magával hoz egy nagyon sötét és bajlós problémát, amiből sokat kap a gyanútlan arcade játékos a felhólyagosodott ujjaira - a billentyűzet törő szindrómát. Az olyan régi arcade játékok rajongói, mint a Galaga és a Centipede emlékeznek még a tűzgomb frenetikus nyomkodására, ennek hatása könyörtelenül megismétlődik a Sydney 2000-ben, amikor az iránybillentyűket nyomkodva próbálkozol az erőcsíkot növelni. Ennek nem lenne olyan sok akadálya, ha lenne valami logikai sablon mindegyik versenyszámnál, de sajnos a siker véletlenszerű, és gyakran az a módszer, amely bevált az egyik menetben, a bukásodat fogja okozni a másodikban. Számtalan próbálkozásom volt a súlyemelésnél - üssed a gombokat, amíg a kürt meg nem szólal, majd nyomd meg az akcióbillentyűt, hogy megemeld a súlyt. Ez jól működik az első pár alkalommal, de eléggé meglepő, amikor ugyanez a módszer arra jó, hogy a versenyző lecsapja a súlyokat a földre, fejét rázva csalódottságában.Játékmenet:
Azzal az egyszerű irányítással, ami a Sydney 2000-ben található, azt gondolnánk, hogy ez az ismétlődés lesz a lényeg a győzelemhez minden versenyen. Sajnos nem ez a helyzet, ami egyik alkalommal működik, a másikban rossz lesz. A versenyzők felett olyan kis mértékű irányítással, mint az "erő-mutató" és az akciógomb, könnyen azt érezteti, hogy nincs irányításod a Sydney 2000 felett, és a számítógép irányította játékosok nem hibáznak, így ha egyszer hibázol, a bukás majdnem garantált. Úgy tűnik, mintha a gondolkozás észrevehető hiánya jellemezné a játékmenetet, melynek olyan versenyszámok a bizonyítékai, mint pl. a lövészet, ahol a pisztollyal való célzás nagyon nehéz, köszönhetően a ténynek, hogy ha egyszer elmozdítottad a puskacsövet egyik irányba, a célzás abba az irányba lebeg, arra kényszerítve, hogy megpróbáld az irányzékot a másik irányba mozgatni, ezzel kijavítva a mozdulatot. Habár a célzás elkezd az új irányba menni, ez sok csalódást okoz. Láthatjuk a számítógép irányította ellenfeleket, akik olyan kellemesen csinálják, mintha ez egy opció lenne azoknak a játékosoknak, akik élvezik az átokkal sújtott versenyzést, még akkor is, ha a célpont csupán virtuális.Multiplayer:
A multiplayer tulajdonságok a Sydney 2000-ben nagyon karcsúak, az egyetlen módszer az, ahol a játékosoknak ugyanazt a gépet kell használniuk, csak eltérő irányító eszközökkel. A furcsa és gyakran használhatatlan módja ennek, hogy kell lennie két Olimpia módú kimentett állásnak betöltve, hogy használhasd a Head-To-Head versenyt. Soha nem fogom megtudni, hogy az ATD vajon miért kényszeríti arra játékost, hogy töltsön be egy kimentett állást a multiplayer mód számára. Egy konzolon feltételezem, hogy a játékosok a memóriakártyáról be tudnak tölteni egy jól képzett atlétát ily módon, de egy gyors arcade stílusú játékos-játékos elleni akcióban ez az igény egyszerűen nem érthető, és csak kényelmetlenség a vége. A tény, hogy nincs semmiféle Internetes játék, valahol kiábrándító abban a korban, ahol a küzdelem hús és vér ellenfelekkel előnyben részesül a CPU-val szemben, ámbár egy ilyen opció nem igazán orvosolná a játékmenetre jellemző problémákat.Hangeffektek:
A Sydney 2000 hangja az egyik abból a pár kategóriából, ahol a játékban a fejlesztők megpróbáltak alapos munkát végezni. A csobbanások, morgások, esések, lövések és ütközések igazán valóságosnak hangzanak és jó minőségűek is. A kommentár pontos, bár nem nyomatékos, és tulajdonképpen kikapcsolható bármikor a hangerő állításával az opció menüben. A háttér éljenzése alig elég, hogy a játékost a billentyűk gyorsabb ütögetésére ösztönözze, inkább gyenge mércéje annak, milyen jól csináljuk, mivel vannak időszakos éljenzések, még akkor is, ha elvesztetted a játszmát. Mindazonáltal a hangok egészének minősége inkább segítő, mint hátráltató, és a grafikával együtt ez a másik kidolgozott része a játéknak.Zene: Mivel a Sydney 2000-ben nincs zene, ez a kategória nem került osztályzásra.
Intelligencia és nehézség:
A Sydney 2000 nehéz. Ezért kell a fejlesztőknek ilyen sok elismerést adnom. Sikerült a virtuális Olimpiát olyan fáradtságossá tenni, mint amilyen valójában. Habár a nehézség állítható az opció menüben, az ellenfeleid mindig javítanak a teljesítményükön, arra kényszerítve téged, hogy még jobban játsz, ha jó helyezést akarsz. Nem sok mást nyújt az MI részleg sem, a virtuális atléták semmi mást nem csinálnak ellened stratégiailag. A kiszámíthatatlan irányítási szerkezet a játékot épp elég nehézzé teszi, mindegyik versenyszám stratégiája ugyanaz marad, de a módszer, amelyet használnod kell a nyeréshez, eléggé kiszámíthatatlan, és egyszerűen képtelenség pontosan megállapítani. Azzal a nagyfokú tökéletességgel, amellyel a számítógépes MI rendelkezik, sok játékos azon fogja kapni magát, hogy kötelességből erőlködik, és talán teljesen feladják, még akkor is, amikor a verseny a legkönnyebb beállításon van.Összegzés:
A Sydney 2000 egy gyengén átültetett konzoljátékként szerepel, és körülbelül ezt a szintű élvezetet teszi lehetővé. Habár a grafika az egyetlen kiemelkedő pontja a játéknak, nem újító vagy gyönyörű eléggé ahhoz, hogy megmentse a játékot a rossz irányítási rendszertől és a dühöngő billentyűzet verésétől, amely szükséges ahhoz, hogy a legtöbb versenyszámban a felszínen maradjunk. Azoknak a versenyszámoknak, amelyeket nem jellemez a billentyűzet-pusztító ütögetés, iszonyú irányítása van. A játékos irányítása nagyon korlátozott és a versenyzők kiszámíthatatlan eredményeket érnek el, ezzel a játékmenetet nehézzé és unalmassá téve. Talán a fejlesztők azt gondolták, hogy az atléták közel lehetetlen irányításával valamilyen formában a valóságot fecskendezték be olyan nehézségi szinten, amelyet a valódi Olimpiai versenyzők tapasztalnak meg. A vége az lett, hogy a Sydney 2000-ből hiányzik az élvezeti érték a komoly játékosok vagy a hétköznapi sportrajongók számára. Akik talán adnak a Sydney 2000-nek egy esélyt, azok a szülők, akik dühösek az erőszak azon szintjéért, ami a mostani játékok legtöbbjében megtalálható, és valami olyat akarnak, ami a legfrissebb Resident Evil-en kívűl szórakoztathatja a gyermekeiket. Ha merészen belépsz az ATD virtuális versenyébe, könnyen vízhólyagos ujjakkal és törött billentyűkkel találkozhatsz, de vedd figyelembe, hogy figyelmeztettünk.