SG.hu
Railway Empire
Kiadó: Kalypso Media
Fejlesztő: Gaming Minds Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTX 680 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Railroad Tycoon, Transport Fever
Kategória: stratégia
Sok-sok próbálkozás és több év kihagyás után újabb játék próbál betörni a vasútmenedzsmentek világába. Vajon sikerült összehozni a legendás Railroad Tycoon méltó utódját? Játéktesztünkből kiderül!
A vasútra építő stratégiák mindig is a játékvilág mostohagyermekei voltak. Bár elég sokan szeretik a műfajt, azonban mégis elég kevesen ahhoz, hogy érdemes legyen egy kiadónak komolyabb összegeket invesztálnia egy efféle projektbe. Ezért van az, hogy évek óta nem kaptunk már egy olyan vasútmenedzsmentet, ami legalább megközelítette volna az egykori Railroad Tycoon összetettségét. Bár időről időre érkeztek próbálkozások, a Transport Fever például egészen jó volt, de ott nemcsak vonatokkal, hanem más közlekedési eszközökkel is foglalkozhattunk, így a vasút megszállottjai ezt sem érezhették igazán magukénak.
Ezért pezsdült fel sok régi rajongóban a vér, amikor kiderült, hogy a német Gaming Minds Studios egy vasutas stratégia készítésébe fogott, és bár a kezdeti lelkesedés csakhamar alábbhagyott az olyan korábbi alkotások, mint a Rise of Venice vagy a Grand Ages: Medieval láttán, de az első képek és videók után mégis őszintén hinni akartunk abban, hogy a Railway Empire jó lesz. Ma már tudjuk, hogy minden korábban nyilvánosságra került mozgó- és állókép átverés volt, hiszen a végeredmény a látvány szempontjából közelébe sem ér a látottaknak, ellenben ezt egyrészt már megszoktuk a játékiparban, másrészt pedig el tudjuk nézni a végeredménynek, hiszen legalább az élmény szempontjából rendkívül kellemes lett – még ha pár helyen botladozik is kicsikét.
A Railway Empire kapcsán hatalmas pozitívum – noha valakinek ez talán inkább negatívum –, hogy szó sincs modern vonatozásról, vagy évszázadokat felölelő kampányról, itt ugyanis kizárólag az 1800-as évek Amerikájában járunk, a nagy vasútépítések kezdetének korszakában, amikor a kontinens északi felén mindenki a vonatok lázában égett. Ebben az időszakban csatlakozunk mi is egy kezdő, ámde annál elszántabb vasúttársaság vezéreként a forradalomhoz, aminek részeként az Egyesült Államok valamelyik területén – a nehézség, a kihívások és a rendelkezésünkre álló technológiák szempontjából egyáltalán nem mindegy honnan indulunk – belefogunk abba, hogy vasútvonalakkal kössük össze a kisebb településeket és a nagyvárosokat, ezzel pedig megindítsuk a közlekedés forradalmát, illetve letegyük egy felgyorsult világ alapjait.
A játék már első ránézésre is rendkívül összetettnek tűnik, de amint jobban elmélyedünk benne, csak akkor döbbenünk rá, hogy a valóságban tényleg milyen alapos rendszereket dolgoztak ki hozzá a fejlesztők. Bár vannak azért bukdácsolások – erről később –, azonban az alapok tekintetében egy meglepően kellemes, menedzsmenten alapuló stratégiát kapunk, amiben első körben mindig az lesz a feladatunk, hogy a meglepően szűkös térképeken összekössünk egymással néhány települést vagy nagyvárost annak érdekében, hogy elérjük a kitűzött célokat.
Sok esetben már azért bónusz jár, mert vasútállomást és kapcsolódó vonalat építünk két város között, de akadnak nehezebben elérhető feladatok is, ezáltal speciális nyersanyagok megtermeléséhez, beszállításához vagy a települések bizonyos szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódók rendre összetettebb gondolkodást és többórányi vonatozást igényelnek. Persze a különféle célok mellett mindig ügyelnünk kell majd arra is, hogy nem húzhatjuk a végtelenségig a terjeszkedést, hiszen az idő egyrészt vészesen fogy, másrészt pedig ellenfelek is megjelennek a pályán, akik olyan lehetőségeket csaphatnak le a kezünkről, melyek ellehetetlenítik számunkra bizonyos küldetések teljesítését.
Az ilyen pillanatokban érzékelhető egyébiránt, hogy milyen kis létszámú csapat dolgozott a játékon, és milyen keveset tesztelték, hiszen a Railway Empire-ben nagyon könnyű lesz zsákutcába futnunk, néhányszor például úgy elszórhatjuk az összes pénzünket, hogy vagy egyáltalán nem tudunk majd továbblépni, vagy csak abban az esetben, ha hosszú percekig hagyjuk futni a játékot, amíg szerelvényeink megtermelik nekünk a továbblépéshez szükséges pénzt.
A Railway Empire ugyanis a folyamatos terjeszkedésről szól majd, ezáltal egy-két város után négy-öt, vagy még annál is több települést kell bevonnunk a körforgásba, gondoskodnunk kell a vonatok vásárlásáról – az egészen kezdetleges mozdonyoktól kezdve az időszak legkorszerűbb gőzöseit is irányításunk alá vehetjük –, a menetrend kialakításáról, a javítóműhelyek felhúzásáról, sőt az állomások telepítéséről és fejlesztéséről egyaránt. Ezenfelül a mi feladatunk lesz még az új vonalak kialakítása, a csomópontok létesítése, az irányítóoszlopok elhelyezése és kalibrálása, az ellátópontok létesítése, egyszóval az alapoktól kezdve szinte minden, amire csak a fejlődő ágazatnak szüksége lehet.
A játékban apránként építkezünk, először csak egy-két vonalat üzemeltetünk, két-három várost vonunk be a forgalomba, aztán hozzácsatoljuk a rendszerhez a környék farmjait, majd a bányákat is, és minél nagyobb forgalmat bonyolítunk, annál több pénz áll a rendelkezésünkre a további fejlődéshez. Ennek függvényében később már odafigyelhetünk az egyes városok bővülésére – gyárak építésével például –, a vonatállomány újítására a technológiai fán, de vehetünk fel többek között alkalmazottakat is, ha van rá elegendő tőkénk.
A játék tehát igencsak összetett, de mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek vele, hiszen azért több szempontból is elég felületesek voltak a készítők. Bár sokaknak talán szőrszálhasogatásnak tűnnek majd a most felsorolt negatívumok, de ezek többsége vagy kellemetlen, megakasztó és alapvető probléma, vagy olyan dolog, amit évekkel ezelőtt más játékokban már meg tudtak valósítani, ergo itt is elvártuk volna. Példának okáért hiába van sokféle mozdony a Railway Empire-ben, az egészen korabeli modellek is ugyanolyan tempóval tudják repíteni a megpakolt vagonokat, mint az akkori mércével mérve legújabb darabok, ami ebben a formában vicces, pláne úgy, hogy nemcsak sík vidékeken, hanem emelkedőkön is gyakran ténykedünk.
Még nagyobb baj, hogy a szerelvényekhez szinte egyáltalán nincs lehetőségünk hozzányúlni. Olyan alapvető dolgok hiányoznak a játékból ezen a téren, mint hogy nem tudjuk saját kényünk és kedvünk szerint összeállítani a szerelvényeket, vagyis a vonatok mindig azt szállítják, amit éppen kell. De körülményes a vágányok törlése, sőt az állomásokkal is rengeteget szenvedhetünk. A kisebbeket ugyanis nagyon hamar kinőhetjük, a nagyobbak felépítésére pedig rendszerint nem lesz elég pénzünk, pedig elkelnének a négy vágánnyal rendelkező darabok, melyek viszont a későbbiekben szintén túl szűkösnek bizonyulnak majd. Persze napestig lehetne sorolni a kisebb-nagyobb problémákat még, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy súlyos tartalmi hiányosságoktól is szenved a Railway Empire, tehát szüksége van még néhány kiegészítőre ahhoz, hogy maradéktalanul elégedettek lehessünk vele.
Grafika:
Bár a játék közel sem néz ki úgy, mint a korábban hozzá kiadott képeken és videókon, azért így sem panaszkodhatunk, hiszen tisztes távolságból egészen kellemes látványvilág vár ránk. Sőt mi több, ehhez még erőműre sem lesz szükségünk, hiszen egy többéves konfiguráción is kényelmesen, magas grafikai beállítások mellett élvezhetjük a látványt. Nyilván a térképek lehetnének sokkal nagyobbak, és elég illúzióromboló olyanokat látni, hogy a vonatok egyszerűen áthaladnak egymáson, de ezeket az apróságokat az élmény miatt el lehet engedni.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület és az irányítás terén viszont már találunk pár kellemetlenséget, amit nem tudunk ennyire lazán kezelni. Vannak ugyan nagyon jó ötletek, például az, hogy először csak megtervezzük, és utána kivitelezzük az új vonalakat – így látjuk például, hogy egy híd felhúzása vagy egy alagút kifúrása mennyivel drágább, mint egy hegy megkerülése –, de a negatívumok lényegesen nagyobb mértékben vannak jelen.
Hiába tervezhetők például az új vonalak, ha lehetetlen normálisan letenni őket, részleges elbontásuk szinte esélytelen, az új állomásokat pedig nem tudjuk utólag ráhelyezni egy meglévő vonalra, és a sort még hosszan folytathatnánk. A kezelőfelület ehhez mérten viszont meglepően letisztult lett, habár szokni kell a fizetés gombra való állandó kattintást, valamint a segédet is máshová helyezhették volna, de ezeket még elvinné a hátán a Railway Empire.
Játszhatóság: Amit viszont egyáltalán nem, hogy a pénzünkért cserébe szinte alig kapunk tartalmat. A korabeli vasútmenedzsmentek lényege az volt, hogy hosszú heteken át képesek voltak lekötni minket, a Railway Empire azonban egy hosszabb hétvégén teljes egészében végigjátszható. Erőteljes tartalmi hiányosságai miatt nemcsak komplett korszakok nem kerültek bele, hanem a jelenleg elérhető időintervallumon belül is akadnak olyan dolgok, melyek hiányoznak. Félő, hogy ezeket csak fizetős DLC-vel orvosolják majd a készítők!
Intelligencia, nehézség: A játékban minden pályán folyamatosan küzd velünk a mesterséges intelligencia, és meglepően profin teszi a dolgát, ezáltal jó párszor áthúzhatja a számításainkat, sőt mi több, ha nem figyelünk oda, egyes küldetések teljesítését is ellehetetlenítheti, vagy legalábbis megnehezíti. Ami azonban kellemetlenebb, az a nehézségi szint. A Railway Empire ugyanis érezhetően úgy lett összerakva, hogy azt bárki könnyedén meg tudja tanulni, azonban miután a segéd elengedi a kezünket, csak akkor döbbenünk rá arra, hogy rengeteg dologgal még nem is találkoztunk, és egy sor logikátlanság bukkan fel, melyek megnehezítik az egyébként egyáltalán nem túl nehéz játékmenetet.
Hangok, zene:
A hangok és a zenék terén szerencsére egészen kellemes élmények várnak ránk, korabeli country és bluegrass műfajú dalokkal pakolták meg az egészet a készítők, akik ügyeltek rá, hogy az effektek tekintetében se legyen okunk panaszra, bár ezen a téren egy kicsit telítettebb is lehetne az összkép.
Összegzés: A Railway Empire ebben a formában képtelen arra, hogy megfosszon trónusától néhány legendát, ugyanakkor felsorolt hibái és hiányosságai ellenére is képes arra, hogy visszahozza például ez egykori Railroad Tycoon hangulatát. Tudni kell ugyanis, hogy a játék egy rendkívül érzékeny műfajt vállalt fel, amit nehéz jól csinálni, nekik viszont sikerült egy teljesen elfogadható teljesítményt nyújtani, ami azért elég nagy szó. A végeredmény ugyanis ebben a formájában kellemes szórakozást biztosít a stílus kedvelőinek, de azért titkon mindenki tudja, hogy ebből csak hónapok múlva válhat igazán emlékezetes mű – már amennyiben a készítők nem hagyják magára.
Fejlesztő: Gaming Minds Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 4 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTX 680 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Railroad Tycoon, Transport Fever
Kategória: stratégia
Sok-sok próbálkozás és több év kihagyás után újabb játék próbál betörni a vasútmenedzsmentek világába. Vajon sikerült összehozni a legendás Railroad Tycoon méltó utódját? Játéktesztünkből kiderül!
A vasútra építő stratégiák mindig is a játékvilág mostohagyermekei voltak. Bár elég sokan szeretik a műfajt, azonban mégis elég kevesen ahhoz, hogy érdemes legyen egy kiadónak komolyabb összegeket invesztálnia egy efféle projektbe. Ezért van az, hogy évek óta nem kaptunk már egy olyan vasútmenedzsmentet, ami legalább megközelítette volna az egykori Railroad Tycoon összetettségét. Bár időről időre érkeztek próbálkozások, a Transport Fever például egészen jó volt, de ott nemcsak vonatokkal, hanem más közlekedési eszközökkel is foglalkozhattunk, így a vasút megszállottjai ezt sem érezhették igazán magukénak.
Ezért pezsdült fel sok régi rajongóban a vér, amikor kiderült, hogy a német Gaming Minds Studios egy vasutas stratégia készítésébe fogott, és bár a kezdeti lelkesedés csakhamar alábbhagyott az olyan korábbi alkotások, mint a Rise of Venice vagy a Grand Ages: Medieval láttán, de az első képek és videók után mégis őszintén hinni akartunk abban, hogy a Railway Empire jó lesz. Ma már tudjuk, hogy minden korábban nyilvánosságra került mozgó- és állókép átverés volt, hiszen a végeredmény a látvány szempontjából közelébe sem ér a látottaknak, ellenben ezt egyrészt már megszoktuk a játékiparban, másrészt pedig el tudjuk nézni a végeredménynek, hiszen legalább az élmény szempontjából rendkívül kellemes lett – még ha pár helyen botladozik is kicsikét.
A Railway Empire kapcsán hatalmas pozitívum – noha valakinek ez talán inkább negatívum –, hogy szó sincs modern vonatozásról, vagy évszázadokat felölelő kampányról, itt ugyanis kizárólag az 1800-as évek Amerikájában járunk, a nagy vasútépítések kezdetének korszakában, amikor a kontinens északi felén mindenki a vonatok lázában égett. Ebben az időszakban csatlakozunk mi is egy kezdő, ámde annál elszántabb vasúttársaság vezéreként a forradalomhoz, aminek részeként az Egyesült Államok valamelyik területén – a nehézség, a kihívások és a rendelkezésünkre álló technológiák szempontjából egyáltalán nem mindegy honnan indulunk – belefogunk abba, hogy vasútvonalakkal kössük össze a kisebb településeket és a nagyvárosokat, ezzel pedig megindítsuk a közlekedés forradalmát, illetve letegyük egy felgyorsult világ alapjait.
A játék már első ránézésre is rendkívül összetettnek tűnik, de amint jobban elmélyedünk benne, csak akkor döbbenünk rá, hogy a valóságban tényleg milyen alapos rendszereket dolgoztak ki hozzá a fejlesztők. Bár vannak azért bukdácsolások – erről később –, azonban az alapok tekintetében egy meglepően kellemes, menedzsmenten alapuló stratégiát kapunk, amiben első körben mindig az lesz a feladatunk, hogy a meglepően szűkös térképeken összekössünk egymással néhány települést vagy nagyvárost annak érdekében, hogy elérjük a kitűzött célokat.
Sok esetben már azért bónusz jár, mert vasútállomást és kapcsolódó vonalat építünk két város között, de akadnak nehezebben elérhető feladatok is, ezáltal speciális nyersanyagok megtermeléséhez, beszállításához vagy a települések bizonyos szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódók rendre összetettebb gondolkodást és többórányi vonatozást igényelnek. Persze a különféle célok mellett mindig ügyelnünk kell majd arra is, hogy nem húzhatjuk a végtelenségig a terjeszkedést, hiszen az idő egyrészt vészesen fogy, másrészt pedig ellenfelek is megjelennek a pályán, akik olyan lehetőségeket csaphatnak le a kezünkről, melyek ellehetetlenítik számunkra bizonyos küldetések teljesítését.
Az ilyen pillanatokban érzékelhető egyébiránt, hogy milyen kis létszámú csapat dolgozott a játékon, és milyen keveset tesztelték, hiszen a Railway Empire-ben nagyon könnyű lesz zsákutcába futnunk, néhányszor például úgy elszórhatjuk az összes pénzünket, hogy vagy egyáltalán nem tudunk majd továbblépni, vagy csak abban az esetben, ha hosszú percekig hagyjuk futni a játékot, amíg szerelvényeink megtermelik nekünk a továbblépéshez szükséges pénzt.
A Railway Empire ugyanis a folyamatos terjeszkedésről szól majd, ezáltal egy-két város után négy-öt, vagy még annál is több települést kell bevonnunk a körforgásba, gondoskodnunk kell a vonatok vásárlásáról – az egészen kezdetleges mozdonyoktól kezdve az időszak legkorszerűbb gőzöseit is irányításunk alá vehetjük –, a menetrend kialakításáról, a javítóműhelyek felhúzásáról, sőt az állomások telepítéséről és fejlesztéséről egyaránt. Ezenfelül a mi feladatunk lesz még az új vonalak kialakítása, a csomópontok létesítése, az irányítóoszlopok elhelyezése és kalibrálása, az ellátópontok létesítése, egyszóval az alapoktól kezdve szinte minden, amire csak a fejlődő ágazatnak szüksége lehet.
A játékban apránként építkezünk, először csak egy-két vonalat üzemeltetünk, két-három várost vonunk be a forgalomba, aztán hozzácsatoljuk a rendszerhez a környék farmjait, majd a bányákat is, és minél nagyobb forgalmat bonyolítunk, annál több pénz áll a rendelkezésünkre a további fejlődéshez. Ennek függvényében később már odafigyelhetünk az egyes városok bővülésére – gyárak építésével például –, a vonatállomány újítására a technológiai fán, de vehetünk fel többek között alkalmazottakat is, ha van rá elegendő tőkénk.
A játék tehát igencsak összetett, de mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek vele, hiszen azért több szempontból is elég felületesek voltak a készítők. Bár sokaknak talán szőrszálhasogatásnak tűnnek majd a most felsorolt negatívumok, de ezek többsége vagy kellemetlen, megakasztó és alapvető probléma, vagy olyan dolog, amit évekkel ezelőtt más játékokban már meg tudtak valósítani, ergo itt is elvártuk volna. Példának okáért hiába van sokféle mozdony a Railway Empire-ben, az egészen korabeli modellek is ugyanolyan tempóval tudják repíteni a megpakolt vagonokat, mint az akkori mércével mérve legújabb darabok, ami ebben a formában vicces, pláne úgy, hogy nemcsak sík vidékeken, hanem emelkedőkön is gyakran ténykedünk.
Még nagyobb baj, hogy a szerelvényekhez szinte egyáltalán nincs lehetőségünk hozzányúlni. Olyan alapvető dolgok hiányoznak a játékból ezen a téren, mint hogy nem tudjuk saját kényünk és kedvünk szerint összeállítani a szerelvényeket, vagyis a vonatok mindig azt szállítják, amit éppen kell. De körülményes a vágányok törlése, sőt az állomásokkal is rengeteget szenvedhetünk. A kisebbeket ugyanis nagyon hamar kinőhetjük, a nagyobbak felépítésére pedig rendszerint nem lesz elég pénzünk, pedig elkelnének a négy vágánnyal rendelkező darabok, melyek viszont a későbbiekben szintén túl szűkösnek bizonyulnak majd. Persze napestig lehetne sorolni a kisebb-nagyobb problémákat még, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy súlyos tartalmi hiányosságoktól is szenved a Railway Empire, tehát szüksége van még néhány kiegészítőre ahhoz, hogy maradéktalanul elégedettek lehessünk vele.
Grafika:
Bár a játék közel sem néz ki úgy, mint a korábban hozzá kiadott képeken és videókon, azért így sem panaszkodhatunk, hiszen tisztes távolságból egészen kellemes látványvilág vár ránk. Sőt mi több, ehhez még erőműre sem lesz szükségünk, hiszen egy többéves konfiguráción is kényelmesen, magas grafikai beállítások mellett élvezhetjük a látványt. Nyilván a térképek lehetnének sokkal nagyobbak, és elég illúzióromboló olyanokat látni, hogy a vonatok egyszerűen áthaladnak egymáson, de ezeket az apróságokat az élmény miatt el lehet engedni.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület és az irányítás terén viszont már találunk pár kellemetlenséget, amit nem tudunk ennyire lazán kezelni. Vannak ugyan nagyon jó ötletek, például az, hogy először csak megtervezzük, és utána kivitelezzük az új vonalakat – így látjuk például, hogy egy híd felhúzása vagy egy alagút kifúrása mennyivel drágább, mint egy hegy megkerülése –, de a negatívumok lényegesen nagyobb mértékben vannak jelen. Hiába tervezhetők például az új vonalak, ha lehetetlen normálisan letenni őket, részleges elbontásuk szinte esélytelen, az új állomásokat pedig nem tudjuk utólag ráhelyezni egy meglévő vonalra, és a sort még hosszan folytathatnánk. A kezelőfelület ehhez mérten viszont meglepően letisztult lett, habár szokni kell a fizetés gombra való állandó kattintást, valamint a segédet is máshová helyezhették volna, de ezeket még elvinné a hátán a Railway Empire.
Játszhatóság:
Amit viszont egyáltalán nem, hogy a pénzünkért cserébe szinte alig kapunk tartalmat. A korabeli vasútmenedzsmentek lényege az volt, hogy hosszú heteken át képesek voltak lekötni minket, a Railway Empire azonban egy hosszabb hétvégén teljes egészében végigjátszható. Erőteljes tartalmi hiányosságai miatt nemcsak komplett korszakok nem kerültek bele, hanem a jelenleg elérhető időintervallumon belül is akadnak olyan dolgok, melyek hiányoznak. Félő, hogy ezeket csak fizetős DLC-vel orvosolják majd a készítők!Intelligencia, nehézség:
A játékban minden pályán folyamatosan küzd velünk a mesterséges intelligencia, és meglepően profin teszi a dolgát, ezáltal jó párszor áthúzhatja a számításainkat, sőt mi több, ha nem figyelünk oda, egyes küldetések teljesítését is ellehetetlenítheti, vagy legalábbis megnehezíti. Ami azonban kellemetlenebb, az a nehézségi szint. A Railway Empire ugyanis érezhetően úgy lett összerakva, hogy azt bárki könnyedén meg tudja tanulni, azonban miután a segéd elengedi a kezünket, csak akkor döbbenünk rá arra, hogy rengeteg dologgal még nem is találkoztunk, és egy sor logikátlanság bukkan fel, melyek megnehezítik az egyébként egyáltalán nem túl nehéz játékmenetet.Hangok, zene:
A hangok és a zenék terén szerencsére egészen kellemes élmények várnak ránk, korabeli country és bluegrass műfajú dalokkal pakolták meg az egészet a készítők, akik ügyeltek rá, hogy az effektek tekintetében se legyen okunk panaszra, bár ezen a téren egy kicsit telítettebb is lehetne az összkép.Összegzés:
A Railway Empire ebben a formában képtelen arra, hogy megfosszon trónusától néhány legendát, ugyanakkor felsorolt hibái és hiányosságai ellenére is képes arra, hogy visszahozza például ez egykori Railroad Tycoon hangulatát. Tudni kell ugyanis, hogy a játék egy rendkívül érzékeny műfajt vállalt fel, amit nehéz jól csinálni, nekik viszont sikerült egy teljesen elfogadható teljesítményt nyújtani, ami azért elég nagy szó. A végeredmény ugyanis ebben a formájában kellemes szórakozást biztosít a stílus kedvelőinek, de azért titkon mindenki tudja, hogy ebből csak hónapok múlva válhat igazán emlékezetes mű – már amennyiben a készítők nem hagyják magára.