SG.hu·
Ground Control
Kiadó: Sierra Studios
Fejlesztő: Massive Entertainment
Minimum Követelmény: P200, 32MB RAM, 3D gyorsító, Win95/98
Hasonló játékok: Battlezone II: Combat Commander, Myth 2: Soulblighter
Kategória: 3D real time stratégia
Forrás: Avault
A 3D és a valós idejű stratégiák keresztezése sok esetben meglehetősen fájdalmas volt. A rémes kameraállások és a frusztráló harci engine-ek miatt, nem csoda hogy a kiadók kétszer is meggondolják, mielőtt egy ilyen termékbe invesztálnának. Bár a 3D már szinte minden más műfajt meghódított a stratégiák esetében, néhány kivételtől eltekintve, csak hibás darabok születtek. Az olyan játékok mint a Wargames, a Machines, vagy a felejthető Force Commander jó érvül szolgálnak arra, hogy miért is kéne a stratégiáknak megmaradnia két dimenzióban. Persze ez nem minden esetben van így.
Az olyan fejlesztők, mint a chicagói Bungie Software, akiknek a Myth sorozatot köszönhetjük és a Relic, aki a tavalyi év legjobb stratégiáját a Homeworld-öt készítette, bebizonyították, hogy lehetséges sikeresen kombinálni a 3D-s játékmenetet a valós idejű stratégiával. A Homeworld kiadója, a Sierra Studios egy újabb játékkal szolgál ebből a kockázatos műfajból. A Ground Control az új svéd fejlesztő csapat, a Massive Entertainment első játéka.
A játék története, ami egyszerre banális és lebilincselő 2419-ben játszódik. A Föld még mindig lábadozik a nukleáris háború pusztításából, így a távoli világok kolonizálása lett a legnagyobb üzlet a galaxisban és a legkockázatosabb is. Két főbb frakció emelkedett ki a Harmadik Világháború poraiból, és harcukat a távoli világokra helyezték át. Az egyjátékos küldetéssorozat azzal kezdődik, hogy az Order of the New Dawn, ismertebb nevükön a Dawnies egy kutatóbázist állít fel a Krig-7B nevű bolygón. Ez a frakciós vallási fanatikusokból áll és úgy látszik találtak valamit ami megéri a hatalmas befektetéseket és a sok titkolózást. A Ground Control másik frakciója, a Crayven Corporation mindenáron meg akarja ismerni ezt a titkot.
A Ground Control egyjátékos komponense két küldetéssorozatból áll. Összesen harminc küldetés áll rendelkezésre, ebből az első tizenötben a Crayven erőit irányítod a nyomozásban, az utolsóban az Order bázisának elpusztítása a cél, az utolsó harmincban pedig az Order-t irányítod és újjá kell építened a sereget, amit előzőleg szinte teljes egészében lepusztított a Crayven Corporation. Érdekes, hogy így összekötötték a két küldetéssorozatot az időben és a történetbeli kapcsolat nagyon dinamikussá teszi az egyjátékos módot. Ahelyett, hogy ugyanazt a helyzetet játszanánk végig más szemszögből, ahogy azt a legtöbb RTS-ben tehetjük, a Ground Control-ban a történetet két különböző szemszögből láthatjuk és új lehetőségek és kihívások tárulnak elénk. Érdekes ahogy a történetmesélők az érzéseinkkel játszanak. Az első tizenöt küldetés végén a Crayven hű embere vagy, véghez vitted a küldetésedet és büszke vagy teljesítményeidre. Ez azonban nem fog sokáig tartani. A következő küldetésben fény derül arra, hogy mi motiválta a Dawnies tervét és ezután sajnálni fogsz mindent, amit eddig tettél. Elég szokatlan módja a történetmesélésnek, de működik és dicséretet érdemel ez a módszer.
A történetet teljes egészében az egyjátékos módban ismerhetjük meg. A csaták előtt parancsnokaink, Jared Stone testvér és Sarah Judith Parker őrnagy eligazításon vesznek részt. Az eligazítás gyakorlatilag egy beszélgetés, melyből nem csak a teendőinket tudjuk meg, hanem a háború legújabb híreit és más eseményeket. Pár átvezető animációt is találhatunk a játékban, de sajnos ezek a játék leggyengébb részei. Bár az átvezetők szemmel láthatóan a Massive 3D engine-jét használják, a szűrés és a tömörítés nem tett jót nekik, mivel a végeredmény pixeles és homályos. A történet kezdetben meglehetősen fantáziátlannak tűnhet és a küldetések elágazása is hiányzik, de ezek a hiányosságok hamar feledésbe merülnek az egyedi történetmesélésnek köszönhetően.
A játékmenet szempontjából biztosan sokan vitatni fogják a valós idejű stratégia elnevezést, mivel nincs erőforrás a játékban. A játék felrúgja a hagyományos RTS szabályait, mivel a játékosoknak taktikailag kell hatékonynak lenniük és nem kezelhetik stratégiai hiányosságaikat a harci gépezetek tömeggyártásával. Ez jó lépés arra, hogy a megállapodott műfajt kimozdítsuk az újfajta stratégiai játékok felé. Ezt a kijelentést persze ellenezhetik páran, főleg azok akik nagy rajongói az olyan 2D-s játékoknak, mint a Total Anihilation, a Starcraft vagy az Age of Empires. Azonban még ezek a játékok is tartalmaznak 3D elemeket, csak nem olyan mélységben, mint a Ground Control. Meg kell jegyezni, hogy nagy különbség van az olyan játékok között mint a Star Trek Armada, ami ugyan 3D objektumokat használ, de valójában 2D-s játék és az olyanok között mint a Ground Control.
A játékos dönti el hogy milyen szemszögből nézi a terepet, és ezzel a kontrollal sok új taktikai stratégia lehetőség nyílik meg. Az egységek megbújhatnak a hegyek mögött vagy az árnyékban várhatnak a járőröző ellenségre. A 3D-s terep minden fajta növényzetet és terepet felvonultat. Láthatunk fákat, tavakat, füvet, havat és homokdűnéket, melyek közül mindegyiket fel lehet valamilyen taktikai célra használni. A visszavonuló terradyne-ok a homokos terepen áthaladva hatalmas homokfelleget hagynak maguk után, ami szerencsés esetben segítheti menekülésüket. A gyalogosok megbújhatnak az ellenséges tábor melletti erdőben és segíthetik a nehéztüzérség munkáját. Nagyon hatásos az akció és taktikai stratégia ilyen elegyítése és nagyon jó játékélményt eredményez.
Az egyjátékos küldetéseket nagyon jól tervezték meg, a térképek érdekesek, változatosak és tele vannak szép bázisokkal. A küldetések tempóját is jól eltalálták. Egy jól átgondolt gyakorlattal kezdünk, ahol megtanulhatjuk a kezelést. A Crayven első küldetései már jelentenek némi kihívást, de inkább csak önbizalmat adnak a következő konfliktushoz. Mire a játék nehéz lesz a játékosok már jól hozzászoktak a kezelőfelülethez, a kamerarendszerhez és az egységekhez. Ettől kezdve minden küldetés egyre nehezebb lesz és a végső harcban jutunk el a tetőpontra, ahol a játékosnak minden eddig tanult taktikát be kell vetnie. A második küldetéssorozat nehezebb mint az első, de mivel ehhez előbb végig kell játszani az elsőt, ezzel a küldetéssorozattal már tapasztalt játékosok fognak játszani.
Sokaknak problémája lehet az egységek kiegyensúlyozásával, főleg azzal ahogy a fejlesztők a nehéztüzérséget kezelték. Kétségtelenül ezek a legerősebb egységek a játékban és sokan azt gondolhatják, hogy hatalmas pusztító erejükkel felborítják az egységek közötti egyensúlyt. Ez azonban nem így van. Az egységek és a közöttük lévő egyensúly nagyon kidolgozott a játékban. Bár a két fél nem annyira különböző, mint például a Starcraft-ban, de különbözőek annyira, hogy dicséretet érdemeljen a Massive. Mindkét oldal rendelkezik nehéztüzérséggel, és egy osztag nehéztüzérségi egység komoly gondokat okozhat.
A nehéztüzérséggel két fajta módon lehet megküzdeni. Az első és legfontosabb az aerodyne-ok használata. A nehéztüzérség magában védtelen a légierővel szemben és lassú sebességük miatt kiváló célpontjai a légi támadásoknak. A tankokat is jól lehet használni a nehéztüzérség ellen mivel gyorsan mozognak és hamar a nehéztüzérség közelébe tudnak kerülni. A nehéztüzérség használatának veszélyeit is figyelembe kell venni. A Ground Controlban komoly gondot okozhat az, ha az egységek egymásra lőnek és ha valaki nehéztüzérséget használ számolnia kell azzal, hogy a rakéták csak késedelemmel érnek célba. A későn érkező rakéták ugyanis lehet, hogy a már elpusztított egységek romjain álló saját egységeinket találják el. Ez csak egy példa arra, hogy a Massive emberei mennyi időt fordítottak az egységek megfelelő kiegyensúlyozására.
A Ground Control csatái nagyon hevesek, ha nem a leghevesebbek és csak az olyan taktikai játékokéhoz lehet hasonlítani, mint a Hidden & Dangerous. Nagyon sok összetett dolog van a játékmenetben, például a páncélzat, ami az egységek bizonyos részein gyenge, máshol viszont áthatolhatatlan. Továbbá minden egység rendelkezik speciális fegyverekkel és felszereléssel. A küldetések előtt a játékosok meghatározhatják, hogy a szállítóhajók, milyen egységeket hozzanak a bolygóra, de ezt akár a játékra is bízhatják.
Az ötödik küldetésre már annyi egységed lesz, hogy nem fér el egy szállítóhajóban. Eddig a pontig nem is fontos a konfigurálással bíbelődni, de ezután hasznos lehet megismerkedni ezzel az opcióval is. A játék így lehetőséget ad arra, hogy kifejlesszük saját stílusunkat. Néhány játékos jobban fogja szeretni a légierőt, míg mások a nehéztüzérséggel védett gyalogságot és tankokat fogják kedvelni. Az egységek profilját is lehet változtatni. Például állíthatjuk a sebességüket, persze a páncélzat árán, vagy hatékonyabbá tehetjük az egységeinket a védekezésben vagy a támadásban. A bolygón olyan dolgokat állíthatunk, mint a formáció, vagy a tüzelés és mozgás természetét.
A sok újítás és fejlesztés ellenére is van pár olyan dolog, ami jobb is lehetne. Például zavaró, hogy nincsenek billentyűzet parancsok és hogy nem lehet személyre szabni a kezelőfelületet. A Ground Control legnagyobb hibája, hogy nem lehet játék közben menteni. Emiatt sokszor kell majd a játékosoknak előröl kezdeni néhány küldetést, ami hosszú távon nagyon idegesítő. Az sem feltétlenül jó ötlet, hogy a játék csoportok irányítására és nem egyedi egységek irányítására kötelez minket, néhányszor ugyanis hasznos lenne szétszedni ezeket a csoportokat a taktikák érdekében. Továbbá nem lehet leállítani a játékot és parancsokat kiosztani. Persze azt még csak tréfából sem lehet állítani, hogy a Ground Control rossz játék lenne. Ez egy csodálatos játék, ami egyedülállóan gazdagítja a stratégiai játékok táborát. Még egy pályaszerkesztőt is találhatunk a CD-n, a megszállott tervezők számára. Mindent összevetve talán ez az eddigi legjobb RTS játék!
Valóban nagy hatással lehet ránk a Ground Control látványvilága. A motor finomsága szép művésziességgel párosítva és a komoly térképszerkezet az egyik legszebb stratégiai játékká teszik. A játékosok nagy részét meg fogja döbbenteni a motornak technikai fejlettsége, ahogy közelíthetünk/távolodhatunk, a robbanások és a fényforrások kezelése, ezek példátlanok ebben a műfajban. Mindegyik egység kidolgozása csodálatos, mindegyik katonának láthatjuk az arcát a legközelebbi nagyításban. A nem repülő tankok nyomokat hagynak az átszelt földön és felrúgják a port, amint áthaladnak a puha sivatagon vagy az enyhén emelkedő hegyeken. A fegyverek effektje rendkívül kellemes és színpompás és az olyan dolgok a bolygókon, mint az erdők, valóban szép munkáról tesznek tanúbizonyságot. Kisebb panasz érheti a köd effektet, amely nyilvánvalóan a képkockaszám növelését segíti. Nem baj némi köd használata, de úgy tűnik ez egy kicsit túlzott lett a Ground Control-ban.Kezelőfelület:
A kezelőfelelület elég szépen fel lett építve, így nem kell sokat olvasni a kézikönyvet a játék elkezdése előtt. A beépített gyakorló modul kitűnően megismerteti a játékost a kezelőfelülettel, megtanítja a kamera kezelését és a legjobb módszert a csapatok irányítására. A Ground Control kamerarendszere egyszerűen a legjobb, amely egy valós idejű stratégiai játékban lehet. A Massive emberei megtalálták a módját, hogy miképp lehet teljes áttekintést adni a harcmezőről minden nézetben úgy, hogy ennek használata egyszerű és játékos. A kifinomult, de egyszerű kezelőfelület gyakorlatilag eltünteti azokat a helyzeteket, amikor is a játékos teljesen elveszti tájékozódási képességét vagy/és melyik egységnek mit akar utasítani és milyen irányba kellene mennie.De az említett kezelőfelület azért nem tökéletes. Ha parancsot adunk ki egy katonai osztagnak, mint például a speciális fegyver használatát, néha lomha az egész vagy egyszerűen nem reagálnak rá. Ezen kívül nem úgy tűnik, mintha a szállítóhajó vagy a csapat szerkesztés képernyője olyan hasznos lenne a Ground Control-ban, mint amilyen lehetne. Nincs elég nyíltság, hogy milyen technológiák elérhetőek és úgy találtam, hogy az automata beállítás az esetek nagy részében sikeres volt. A hiánylistán szintén szerepel még bizonyos gyorsbillentyűk hiányának pótlása és a teljesen beállítható játék közbeni parancsok. Van még egy csomó erőteljes tulajdonság, mint a parancsok rétegezése, ami a Total Annihilation-ben is megtalálható, így a játékosoknak el kell olvasniuk a kézikönyvet, hogy megtudják a többi érdekességet.
Játékmenet:
A Ground Control játékmenete elsőre egyenesnek tűnik, de a játék során a játékosok felfedik egy taktikai zseni páratlan tapasztalatát. Az egyjátékos hadjárat nem eredeti történetet mesél el, de ezt nagyon sajátos módon adja elő, teljessé téve ezzel az egész élményét. A küldetések kidolgozása rendkívűl jó és elég változatos is. Néhány szituációban számítógép irányította csapatokkal kell együtt dolgoznunk, hogy közösen megsemmisítsünk egy ellenséges bázist, míg másokban mindenáron meg kell védenünk egy átjárót. Az egységeket nem a Ground Control-ban gyártják, így itt nincs harckocsi hajsza. Ehelyett az egységeket a küldetések előtti eligazításon igényelhetjük, szerkeszthetjük és elindíthatjuk őket a szállítóhajóval. Későbbi küldetésekben a játékos másodlagos hajót kap az utánpótlással, amely egy rendkívüli tulajdonság, valóban egy harcmező parancsnok érzését adja.Sok erőfeszítésbe került az egységek tervezése, csakúgy, mint ahogy a létező bázisoké is, amelyek bonyolult szerepet játszanak mindegyik küldetésben. Az álló védelmi rendszer nagyon jól beállított és a bázis fekvése sok gyakorlati tudást takar. A terep használata itt talán fontosabb, mint eddig bármely valós idejű stratégiában. A játék közben a látómező, a mozgási sebesség, a fények, a láthatóság és az emelkedők nagy szerepet játszanak az egységek hatékonyságában és a csata kimenetelében. A már említett kamerarendszer tökéletesen kiegészíti az akció orientált hadviselést és olyan perspektívákat tár a játékos elé, amilyennel eddig még nem találkozott. A játékmenet a játékostól hatékony taktikai parancsnokságot kíván meg, amely magába foglalja a bonyolult tervezést, sok “támadj és fuss” magatartást, fordított taktikázást és oldalazó mozgásokat. Ezen stratégia típusok jól működnek egy játékos módban és ilyen lényegesek a multiplayer részben is. Ez főleg deathmatch-ből vagy szövetséges hadviselésből áll, így a Ground Control egy kitűnő online játék. Azok a játékosok, akik az egységek nagy tömegű gyártására támaszkodnak, kicsit frusztrálónak fogják tartani a játékmenetet, mivel ez a taktikai izmukat fejleszti és jóval bonyolultabb tervezést, valamint támadó módszereket igényel, mint a hagyományos valós idejű stratégiák. Kérdés nélkül ez egy következő generációs stílusú játék és az ilyet tárt karokkal kell fogadni.
Hangeffektek:
A Ground Control hanghatásai kitűnőek. A történet nagy részét párbeszédekből tudjuk meg a küldetések eligazításakor és a hangjáték meglepően jól kivitelezett és nagyon hihető. A játékban a hangeffektek illenek az intenzív akcióhoz és egyesülnek a környezeti hangokkal, hogy olyan audió élmény nyújtsanak, amelyet öröm hallani. Nagyon tetszetős, ahogy összekapcsolták a hangokat a kamera rendszerrel - ahogy közelebb kerülünk az akcióhoz, a hangok is jóval hangosabbak lesznek és a pozícionálás is ugyanilyen jól működik. A fegyverek, robbanások és az egységek morajlása a bolygón mind jó minőségű effekt.Zene:
Habár a zene folyamatosan ismétlődik, kellemes hallgatni. Elég halk ahhoz, hogy ne zengje túl a csata hangjait. Még fontosabb, hogy nem akadályozza a karakterek beszélgetését és nem áll a kimagasló hanghatások útjába sem.Intelligencia és nehézség:
A Ground Control a legjobbat kínálja, hogy minden játékos számára élvezhető legyen, így négy nehézségi fokozattal rendelkezik - egyszerű, könnyű, normális és nehéz. Ezekben a tulajdonságokban az a legjobb, hogy minden küldetés előtt a játékos megválaszthatja a nehézségi szintet. Ezt a csodálatos jellemzőt csökkenti az a tény, hogy az általános nehézség lényegesen emelkedik a küldetés közbeni mentés hiánya miatt, mint ahogy a játékos kiábrándultság szintje is. Egyedül e miatt kapott egy egész csillaggal kevesebbet ez a kritérium és remélem, hogy a Massive elég okos ahhoz, hogy kiadjon egy játék közbeni mentést engedélyező patch-et.A mesterséges intelligenciát illetően a Ground Control ereje az egyik legokosabb a galaxisban. Az útkeresés különösen a legjobb, amelyet valós idejű stratégiában csak találhat az ember. Az egységek nagyon nehezen ragadnak be, és ha ez történik, nem telik el sok idő, kiigazítják magukat és kitalálják, hogy mit tegyenek. Figyelembe véve ezen szintek kifinomultságát, ez a csodálatos bravúr bebizonyítja a tervezők közösségének, hogy a bonyolult pályák nem gátolják automatikusan a valós idejű stratégiákat. Az egységek MI-je is hasonlóan jó. Az egységek beállításuk szerint válaszolnak az ellenséges tűzre és ugyanilyen módon védik magukat. Az ellenséges egységeknek is meglehetősen magas az I.Q.-ja, kihasználják a terep előnyeit, utánpótlást hívnak és visszavonulnak, ha többséggel találják magukat szemben. Ráadásul a forgatókönyv, amely a küldetésekhez tartozik, tovább emeli a küldetések hihetőségét.
Összegzés:
Abszolút nincs semmi ellene, hogy ne adjuk a maximális pontszámot a Ground Control-nak és ezt követően azt mondjam, hogy ez a legjobb 3D-s valós idejű stratégiai játék a Myth 2: Soulblighter óta. Míg igaz, hogy tavaly a Homeworld 5 csillagot kapott, ennek nagy része a Homeworld újításának szólt. Az igaz, hogy a Ground Control közel sem ugyanolyan újító, viszont jóval nagyobb mélysége van és így egészében jobb játék. Az ereje azon képességében rejlik, hogy olyan stratégiára kényszeríti a játékost, amelyet eddig még nem csinált, olyan köntösbe bújtatva a valós idejű stratégiát, amellyel eddig játék még nem rendelkezett. A Ground Control rendkívűl jól megtervezett motorral rendelkezik, amely összekapcsolódik a legjobb kamera rendszerrel, amit 3D stratégiában láthattunk. Gyönyörű grafika, egyedi történet mesélési módszer, és néhány nagyon jól kivitelezett küldetés teszi a Ground Control-t győztessé majdnem minden kategóriában.