SG.hu·
Street Fighter V
Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Minimum: Intel Core i3-4160 3,6 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 480 vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 6 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Street Fighter IV, Mortal Kombat X
Kategória: árkád verekedős
Visszatért közénk az árkád verekedős játékok koronázatlan királya, ami az élmény tekintetében azonnal felidézte előttünk a gondtalan gyerekkort, a megvalósítás miatt azonban inkább nagyon sok bosszúságot okozott. Street Fighter V játéktesztünk következik!
Kis túlzással közröhej tárgyává vált a Capcom csapata, amikor a Street Fighter IV megjelenése után elhatározták, hogy néhány extra karakterrel és egyéb jelentéktelen tartalommal kiegészülve újra és újra megpróbálják eladni nekünk a sorozat eddigi legnépszerűbb epizódját. Ennek köszönhetően kaptunk Super és Ultra előtaggal ellátott változatokat, sőt egy Arcade Editiont is, amelyekkel végül egy igazán vaskos tartalommal ellátott verekedős játék született ugyan, de a később érkezett extráknak sokkal jobban örültünk volna ingyenes formában. Miután a kiadó 2014 decemberében bejelentette, hogy a háttérben már gőzerővel készülődik a Street Fighter V, szinte az első extra információk között szerepelt, hogy erős DLC-támogatást terveznek hozzá, ám ezeket a bővítményeket ajándékként kapják majd meg az alapjáték megvásárolói.
Akkor hajlamosak voltunk elveszni a rózsaszín ködben, és elhinni a sajtónyilatkozatok minden egyes szavát, most azonban, hogy végre a kezünkben van a sorozat első újgenerációs tagja, egy kicsit csalódottnak érezzük magunkat, hiszen a végeredmény egy összecsapott és alaposan megvágott játék hatását keltette bennünk. Cikkünkből kiderítheted, hogy miért van ez így!
Ha a közvetlen előd legnagyobb előnyeit és erősségeit vesszük górcső alá, akkor kijelenthető, hogy a sztori szempontjából egy kellemesen összetett, és valóban rengeteg kérdést megválaszoló történettel rendelkezett, tehát valami hasonlóan alapos munkát vártunk most is a fejlesztők részéről. A Street Fighter V esetében azonban a sztori egy óriási nagy csalódás, összecsapott és rövid történetfoszlányok halmaza, amely képregényes grafikával, konkrétan koncepciós rajzokkal prezentálja számunkra a cselekményt - animációk nélkül -, méghozzá minden karakter esetében három, legfeljebb négy küzdelem erejéig. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy Ryu történetét például 5 perc alatt átélhetjük, és bár valóban megtudhatunk róla néhány érdekességet, a készítők érezhetően inkább azokra koncentráltak a harcosok életútjának prezentálásával, akik eddig még csak kerülgették a sorozatot.
A hozzám hasonló nagy öregek ugyanis bizonyára ásítozva hallgatják majd végig az unalmas és klisés diskurzusokat, amelyek a jól ismert frázisokat pufogtatják el újra és újra, különösebb meglepetések nélkül. Mindez különösen nagy negatívum az újoncoknál, akiknél nagyon örültünk volna sok-sok extra információnak, de nagyjából ugyanolyan szegényes ismereteket gyűjthetünk róluk, mint a visszatérőkről.
Jogos felvetés, hogy 40 karakter esetében az 5-10 perces játékidő egy-egy kampánynál összességében éppen elegendő, azonban itt emelnénk ki, hogy az ötödik Street Fighter harcosainak száma még a bűvös húszas álomhatárt sem lépi túl, így meg kell elégednünk kezdetben 16 karakterrel, akik közül tucatnyit ráadásul már korábbról nagyon jól ismerünk. Habár a Capcom becsületszavát adta arra, hogy a későbbiekben rengeteg új szereplőt kapunk ingyen, sőt júniusra egy valódi kampányt is ígértek számunkra rendes átvezetőkkel és megfelelő sztorival, de az még legalább negyedévnyi várakozás, ami nagyon sok fanatikus számára kibírhatatlanul sok.
Hogy néhány szóban még beszéljünk a bunyósokról, a készítők ismét a jól ismert formula szerint válogattak össze mindenkit, ezáltal lesznek amolyan mindenes harcosok, akik bárkivel szemben kiállíthatók, de semmiben sem kiemelkedőek, és míg egyesek a fáradhatatlan támadásaikkal, addig mások a lassabb mozgásukkal, de erőteljesebb ütéseikkel és rúgásaikkal hívják fel magukra a figyelmet, netán a védekezés szempontjából lesznek verhetetlenek. A Capcom úgy válogatta össze a 16 hőst, hogy mindenki megtalálhassa a számításait, hovatovább alternatívája is legyen az adott típuson belül.
Ez javarészt igaz az újonnan érkezett négy harcosra is, akik sajátosságaiknak köszönhetően képesek voltak kellemesen színessé tenni az összetűzéseket. Hogy név szerint is kiemeljük őket, a legérdekesebb újonc alighanem F.A.N.G. lett, aki laza mozgásával, nyúlánk alakjával és sajátos stílusával azonnal felhívja magára a figyelmet, ha pedig megtudjuk, hogy mérget is tudunk szórni vele, garantáltan az egyik kedvencünkké válik majd. Pontosan ez lesz a helyzet Necallival is, aki elképesztően erős ellenfél, és bár nem a gyorsabb harcosok közé tartozik, ha egyszer földhöz vágja kihívóját, az garantáltan súlyos veszteségeket szenved tőle.
Mellettük a másik két újonc kis túlzással átlagosnak tekinthető, hiszen bár Rashid, az arab szépfiú jellemével és látványos mozdulataival még csak-csak megmarad az emlékezetünkben, de Laura kapcsán legfeljebb az óriási mellek és az elektromos sokkolás lehetősége hagy majd mélyebb nyomokat. Összességében mindegyikükről kijelenthető azonban, hogy nagyon jól illeszkednek a Street Fighter-sorozat világába, tehát nem igazán nyúlt velük mellé a Capcom, de azért miattuk kihagyni olyan figurákat, mint Blanka, a régi rajongók szemében bizonyára megbocsáthatatlan lesz.
Eddig nagy általánosságban bizonyára elég vegyes képet alakítottunk ki bennetek a fentiekkel a Street Fighter V kapcsán, ellenben az erősen megvágott tartalmat részben azért feledtetni tudja a játékmenet, amely talán még a sorozat egyetlen epizódjában sem volt ilyen kiegyensúlyozott az első megjelenéskor. Nyilván most is vannak hiányosságok és olyan karakterek, vagy képességek, amelyek hírből sem ismerik az esélyegyenlőséget, ellenben továbbra is igaz, hogy leginkább a játékosoktól függ majd, hogy mennyire küzdenek tisztességesen a pályákon. Amivel kapcsolatban a készítők továbbra sem tudtak mellényúlni és hibázni, az minden kétséget kizáróan az ellenállhatatlan hangulat, hiszen a küzdelmek során még mindig eszünkbe jutnak a gondtalan, árkád játéktermekben töltött gyerekkori nyarak, és néhány szerencsétlenül végződő meccs után még mindig hajlamosak vagyunk húszforintosokért kutatni a zsebünkben.
Az alapok tekintetében a játék mechanizmusa és élménye ennek fényében nem változott meg, továbbra is egy az egy elleni ütközetekben vehetünk majd részt, miközben ütések, rúgások és speciális mozdulatok elsajátításával, illetve ezek kombinációinak alkalmazásával kell elintéznünk ellenfeleinket. Jó hír, hogy a visszatérő karakterek egy jelentős része is több újdonságot kapott, ennek megfelelően szinte mindegyikükkel várnak ránk új élmények, ezt a kijelentést pedig tovább erősíti majd egy újdonság, a V-rendszer bevezetése, amely teljes egészében felváltotta a korábbi részben megismert Focust, sőt mi több, a Revenge mutatót is likvidálta.
Egyedül az EX Gauge maradt meg a negyedik részből, aminek köszönhetően továbbra is előcsalhatunk bizonyos kombók esetében pusztítóbb és erőteljesebb változatokat, de míg ehhez eredményesnek kell lennünk a pályán, addig a V-Gauge a beszedett találatok után töltődik, és amennyiben elég sok ütés vagy rúgás ért minket, akkor hívhatjuk elő mintegy utolsó mentsvárként, a meccs végkimenetelének módosítása érdekében. A V-Gauge kis túlzással bármikor alkalmazható, de minél magasabb a töltöttségi szint, annál erőteljesebb képességeket csalhatunk elő karakterünkből, amivel alaposan meglephetjük majd ellenfeleinket.
A játékmenet tekintetében tehát a Street Fighter V meglepően eredményesen vizsgázik, kellemes újdonságok és sok-sok meglepetés vár ránk még olyan őskövületnek számító karaktereknél is, mint Ryu, Ken vagy Chun-Li. A sztori mód mellett egyébiránt lehetőségünk lesz velük hagyományos küzdelmek lebonyolítására, a betanítás mellett pedig túlélésre kiélezett harcokban is indulhatunk, amelyek során minden győzelem után fejleszthetjük hősünket, amire nagy szükségünk is lesz a folyamatosan nehezedő ellenfelek miatt. Habár később még újabb lehetőségek is várnak ránk ezen a téren - például Challenge mód -, a többjátékos élmények jelentős részéről már most sem kell lemondanunk.
A Capcom ezen a téren rengeteg hasznos újítást vezetett be, így lehetőségünk lesz megismerni ellenfeleinket, visszanézni a meccseket, de akár még arra is, hogy a PC-s változattal PS4-es rajongókat hívjunk ki egy kis bunyóra. A multiplayer meglepően jól skálázott, élvezetes meccseket garantál, egyetlen óriási probléma van csupán, hogy a készítők még mindig nem tudták teljesen likvidálni a premierkor óriási bosszúságokat előidéző szerverproblémákat. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a számítógépes változat online szegmense a megjelenés utáni első héten szinte teljesen játszhatatlan volt, és még most is gyakran 5-6 percbe telik, míg a matchmaking talál végre egy megfelelő ellenfelet, ha pedig el is indul a meccs, szinte minden második mérkőzés kiütéssel végződik, de nem valamelyik fél, hanem a szerverek javára, a kapcsolat megszakadásának hatására.
Ha tehát helyreáll majd végre a rend, a Street Fighter V igazán teljes élményt garantálhat számunkra a multiplayerrel kiegészülve, addig azonban leplezhetetlenül csalódottak vagyunk, hiszen jelenlegi formájában sem az egy-, sem a többjátékos élmények nem győztek meg minket maradéktalanul a tartalom tekintetében, egyedül a játékmenet és a hangulat miatt görbült mosolyra a szánk.
Grafika:
Ugyan a Street Fighter V a sorozat első epizódja az aktuális generációra, a Capcom azonban mintha nem tudott volna felnőni ehhez a feladathoz, így bár az Unreal Engine 4 miatt valódban kimagaslóan látványos lett a végeredmény, szépek az animációk, a hátterek és az effektek is, de olyan orbitális előrelépés nincs a negyedik rész óta, amitől elállt volna a lélegzetünk. Emiatt önmagában még nyilván nem érdemel pontlevonást a játék, de amiatt mindenképpen fel kell rónunk egy fekete pontot a készítőknek - még a jó optimalizálás ellenére is -, hogy lusták voltak megfelelő átvezetőket készíteni a sztorihoz, így az egész olyan, mintha egy alfa változatot tettek volna az orrunk elé. Hiába orvosolják majd ezt a problémát júniusban, most még csak február van, és mi most szeretnénk a pénzünkért teljes élményhez jutni, nem hosszú hónapok múlva. Elképesztő, amit a kiadók manapság már megengednek maguknak a mielőbbi profit és megjelenés érdekében!
Kezelőfelület, irányíthatóság: Noha a kezelőfelület tekintetében a szokásos klisék várnak ránk - nagy meglepetés tehát nem lesz -, az irányíthatóság kapcsán azonban még mindig azok a gyermekbetegségek fogadnak majd minket, mint a korábbi epizódok esetében. Hangsúlyozandó, hogy a probléma csak a PC-s változatnál áll fenn, a Capcom ugyanis nemes egyszerűséggel lusta volt még arra is, hogy a megfelelő billentyűket tüntesse fel a beállításoknál és a betanítás során az egyes ütések, rúgások, illetve kombinált fogások alkalmazásánál, ezáltal nekünk kell kitapasztalni és megjegyezni, hogy melyik gomb pontosan mire is való. Ez nemcsak időigényes feladat, hanem a legtöbb ütközet során rendkívül kellemetlen is, ha nem kezeljük rutinszerűen karakterünket. Nyilván van megoldás, méghozzá egy kontroller képében, de mivel a Street Fighter V korántsem az a játék, amelynél gy ilyen irányító elengedhetetlen volna, ezért sokan inkább bizonyára a billentyűzettel szenvednek majd.
Játszhatóság:
Noha a megjelenés óta rengeteget javult az összkép, de az online meccsek játszhatatlansága, a mindössze 16 karakter vagy a röhejesen rövid sztori módok olyannyira elvehetik a kedvünket a bunyóktól, hogy szívünk szerint mi a júniusi sztori DLC és néhány legendás karakter megjelenéséig be sem töltenénk még egyszer az alkotást ebben a formájában. Minden túlzás nélkül óriási pofátlanság volt a Capcom részéről így és ilyen minőségben kiadni a játékot!
Intelligencia, nehézség: A korábbi részek tapasztalatai alapján az intelligencia és a nehézség tekintetében bizony a Street Fighter V kapcsán is akadnak hiányosságok, méghozzá annak ellenére, hogy a fejlesztők most meglepően jól kiegyensúlyozták az egyes bunyósok közötti erőviszonyokat. A játék azonban még ezt leszámítva sem mentes a kiugró nehézségű fogásoktól, de amennyiben a gép ellen harcolunk, akkor a mesterséges intelligenciában is találhatunk majd kivetnivalót.
Hangok, zene: A szinkronok és a hangeffektek nagy általánosságban rendben vannak a játékon belül, és a zúzósabb zenei tételekkel sem lenne különösebb probléma, ha a szerzők írtak volna még legalább tucatnyi hasonló témát, mert a mostani felhozatallal már az első meccsek után is belefuthatunk ismétlésekbe, és mivel nem hamisíthatatlan Metallica-slágerekről beszélünk, ez nem biztos, hogy mindenkinek az ínyére lesz majd.
Összegzés:
A Street Fighter V kapcsán ebben az állapotában az egyik szemünk keservesen sír, és a másik is csak mosolyog, hiszen a sorozat első újgenerációs változatától sokkal többet vártunk. Nemcsak lényegesen komolyabb újdonságokra számítottunk - pláne a játékmenet tekintetében -, hanem egy korrekt mennyiségű karakterfelhozatalra, egy alapos sztorira, valamint legalább annyi játékmódra, amibe kis túlzással belefulladhatunk. Az egyik legfájóbb pont jelenleg azonban mégis az, hogy bár napok teltek el a megjelenés óta, a Capcom még mindig nem igazán tudta ráncba szedni a PC-s változat többjátékos élményét - nyíltan több figyelmet fordítottak a konzolos változatra -, aminek következtében még mindig nagyon sok hibába futhatunk bele. Ha mindaz megvalósul, amit a fejlesztők megígértek, júniusban a verekedős játékok királya is lehet majd belőle, addig azonban inkább csak az udvari bolond címére pályázhat ezzel a tartalommal.
Fejlesztő: Capcom
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Minimum: Intel Core i3-4160 3,6 GHz-es vagy AMD FX-6300 processzor, Nvidia GeForce GTX 480 vagy ATI Radeon HD 5870 grafikus kártya, 6 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 7 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Street Fighter IV, Mortal Kombat X
Kategória: árkád verekedős
Visszatért közénk az árkád verekedős játékok koronázatlan királya, ami az élmény tekintetében azonnal felidézte előttünk a gondtalan gyerekkort, a megvalósítás miatt azonban inkább nagyon sok bosszúságot okozott. Street Fighter V játéktesztünk következik!
Kis túlzással közröhej tárgyává vált a Capcom csapata, amikor a Street Fighter IV megjelenése után elhatározták, hogy néhány extra karakterrel és egyéb jelentéktelen tartalommal kiegészülve újra és újra megpróbálják eladni nekünk a sorozat eddigi legnépszerűbb epizódját. Ennek köszönhetően kaptunk Super és Ultra előtaggal ellátott változatokat, sőt egy Arcade Editiont is, amelyekkel végül egy igazán vaskos tartalommal ellátott verekedős játék született ugyan, de a később érkezett extráknak sokkal jobban örültünk volna ingyenes formában. Miután a kiadó 2014 decemberében bejelentette, hogy a háttérben már gőzerővel készülődik a Street Fighter V, szinte az első extra információk között szerepelt, hogy erős DLC-támogatást terveznek hozzá, ám ezeket a bővítményeket ajándékként kapják majd meg az alapjáték megvásárolói.
Akkor hajlamosak voltunk elveszni a rózsaszín ködben, és elhinni a sajtónyilatkozatok minden egyes szavát, most azonban, hogy végre a kezünkben van a sorozat első újgenerációs tagja, egy kicsit csalódottnak érezzük magunkat, hiszen a végeredmény egy összecsapott és alaposan megvágott játék hatását keltette bennünk. Cikkünkből kiderítheted, hogy miért van ez így!
Ha a közvetlen előd legnagyobb előnyeit és erősségeit vesszük górcső alá, akkor kijelenthető, hogy a sztori szempontjából egy kellemesen összetett, és valóban rengeteg kérdést megválaszoló történettel rendelkezett, tehát valami hasonlóan alapos munkát vártunk most is a fejlesztők részéről. A Street Fighter V esetében azonban a sztori egy óriási nagy csalódás, összecsapott és rövid történetfoszlányok halmaza, amely képregényes grafikával, konkrétan koncepciós rajzokkal prezentálja számunkra a cselekményt - animációk nélkül -, méghozzá minden karakter esetében három, legfeljebb négy küzdelem erejéig. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy Ryu történetét például 5 perc alatt átélhetjük, és bár valóban megtudhatunk róla néhány érdekességet, a készítők érezhetően inkább azokra koncentráltak a harcosok életútjának prezentálásával, akik eddig még csak kerülgették a sorozatot.
A hozzám hasonló nagy öregek ugyanis bizonyára ásítozva hallgatják majd végig az unalmas és klisés diskurzusokat, amelyek a jól ismert frázisokat pufogtatják el újra és újra, különösebb meglepetések nélkül. Mindez különösen nagy negatívum az újoncoknál, akiknél nagyon örültünk volna sok-sok extra információnak, de nagyjából ugyanolyan szegényes ismereteket gyűjthetünk róluk, mint a visszatérőkről.
Jogos felvetés, hogy 40 karakter esetében az 5-10 perces játékidő egy-egy kampánynál összességében éppen elegendő, azonban itt emelnénk ki, hogy az ötödik Street Fighter harcosainak száma még a bűvös húszas álomhatárt sem lépi túl, így meg kell elégednünk kezdetben 16 karakterrel, akik közül tucatnyit ráadásul már korábbról nagyon jól ismerünk. Habár a Capcom becsületszavát adta arra, hogy a későbbiekben rengeteg új szereplőt kapunk ingyen, sőt júniusra egy valódi kampányt is ígértek számunkra rendes átvezetőkkel és megfelelő sztorival, de az még legalább negyedévnyi várakozás, ami nagyon sok fanatikus számára kibírhatatlanul sok.
Hogy néhány szóban még beszéljünk a bunyósokról, a készítők ismét a jól ismert formula szerint válogattak össze mindenkit, ezáltal lesznek amolyan mindenes harcosok, akik bárkivel szemben kiállíthatók, de semmiben sem kiemelkedőek, és míg egyesek a fáradhatatlan támadásaikkal, addig mások a lassabb mozgásukkal, de erőteljesebb ütéseikkel és rúgásaikkal hívják fel magukra a figyelmet, netán a védekezés szempontjából lesznek verhetetlenek. A Capcom úgy válogatta össze a 16 hőst, hogy mindenki megtalálhassa a számításait, hovatovább alternatívája is legyen az adott típuson belül.
Ez javarészt igaz az újonnan érkezett négy harcosra is, akik sajátosságaiknak köszönhetően képesek voltak kellemesen színessé tenni az összetűzéseket. Hogy név szerint is kiemeljük őket, a legérdekesebb újonc alighanem F.A.N.G. lett, aki laza mozgásával, nyúlánk alakjával és sajátos stílusával azonnal felhívja magára a figyelmet, ha pedig megtudjuk, hogy mérget is tudunk szórni vele, garantáltan az egyik kedvencünkké válik majd. Pontosan ez lesz a helyzet Necallival is, aki elképesztően erős ellenfél, és bár nem a gyorsabb harcosok közé tartozik, ha egyszer földhöz vágja kihívóját, az garantáltan súlyos veszteségeket szenved tőle.
Mellettük a másik két újonc kis túlzással átlagosnak tekinthető, hiszen bár Rashid, az arab szépfiú jellemével és látványos mozdulataival még csak-csak megmarad az emlékezetünkben, de Laura kapcsán legfeljebb az óriási mellek és az elektromos sokkolás lehetősége hagy majd mélyebb nyomokat. Összességében mindegyikükről kijelenthető azonban, hogy nagyon jól illeszkednek a Street Fighter-sorozat világába, tehát nem igazán nyúlt velük mellé a Capcom, de azért miattuk kihagyni olyan figurákat, mint Blanka, a régi rajongók szemében bizonyára megbocsáthatatlan lesz.
Eddig nagy általánosságban bizonyára elég vegyes képet alakítottunk ki bennetek a fentiekkel a Street Fighter V kapcsán, ellenben az erősen megvágott tartalmat részben azért feledtetni tudja a játékmenet, amely talán még a sorozat egyetlen epizódjában sem volt ilyen kiegyensúlyozott az első megjelenéskor. Nyilván most is vannak hiányosságok és olyan karakterek, vagy képességek, amelyek hírből sem ismerik az esélyegyenlőséget, ellenben továbbra is igaz, hogy leginkább a játékosoktól függ majd, hogy mennyire küzdenek tisztességesen a pályákon. Amivel kapcsolatban a készítők továbbra sem tudtak mellényúlni és hibázni, az minden kétséget kizáróan az ellenállhatatlan hangulat, hiszen a küzdelmek során még mindig eszünkbe jutnak a gondtalan, árkád játéktermekben töltött gyerekkori nyarak, és néhány szerencsétlenül végződő meccs után még mindig hajlamosak vagyunk húszforintosokért kutatni a zsebünkben.
Az alapok tekintetében a játék mechanizmusa és élménye ennek fényében nem változott meg, továbbra is egy az egy elleni ütközetekben vehetünk majd részt, miközben ütések, rúgások és speciális mozdulatok elsajátításával, illetve ezek kombinációinak alkalmazásával kell elintéznünk ellenfeleinket. Jó hír, hogy a visszatérő karakterek egy jelentős része is több újdonságot kapott, ennek megfelelően szinte mindegyikükkel várnak ránk új élmények, ezt a kijelentést pedig tovább erősíti majd egy újdonság, a V-rendszer bevezetése, amely teljes egészében felváltotta a korábbi részben megismert Focust, sőt mi több, a Revenge mutatót is likvidálta.
Egyedül az EX Gauge maradt meg a negyedik részből, aminek köszönhetően továbbra is előcsalhatunk bizonyos kombók esetében pusztítóbb és erőteljesebb változatokat, de míg ehhez eredményesnek kell lennünk a pályán, addig a V-Gauge a beszedett találatok után töltődik, és amennyiben elég sok ütés vagy rúgás ért minket, akkor hívhatjuk elő mintegy utolsó mentsvárként, a meccs végkimenetelének módosítása érdekében. A V-Gauge kis túlzással bármikor alkalmazható, de minél magasabb a töltöttségi szint, annál erőteljesebb képességeket csalhatunk elő karakterünkből, amivel alaposan meglephetjük majd ellenfeleinket.
A játékmenet tekintetében tehát a Street Fighter V meglepően eredményesen vizsgázik, kellemes újdonságok és sok-sok meglepetés vár ránk még olyan őskövületnek számító karaktereknél is, mint Ryu, Ken vagy Chun-Li. A sztori mód mellett egyébiránt lehetőségünk lesz velük hagyományos küzdelmek lebonyolítására, a betanítás mellett pedig túlélésre kiélezett harcokban is indulhatunk, amelyek során minden győzelem után fejleszthetjük hősünket, amire nagy szükségünk is lesz a folyamatosan nehezedő ellenfelek miatt. Habár később még újabb lehetőségek is várnak ránk ezen a téren - például Challenge mód -, a többjátékos élmények jelentős részéről már most sem kell lemondanunk.
A Capcom ezen a téren rengeteg hasznos újítást vezetett be, így lehetőségünk lesz megismerni ellenfeleinket, visszanézni a meccseket, de akár még arra is, hogy a PC-s változattal PS4-es rajongókat hívjunk ki egy kis bunyóra. A multiplayer meglepően jól skálázott, élvezetes meccseket garantál, egyetlen óriási probléma van csupán, hogy a készítők még mindig nem tudták teljesen likvidálni a premierkor óriási bosszúságokat előidéző szerverproblémákat. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a számítógépes változat online szegmense a megjelenés utáni első héten szinte teljesen játszhatatlan volt, és még most is gyakran 5-6 percbe telik, míg a matchmaking talál végre egy megfelelő ellenfelet, ha pedig el is indul a meccs, szinte minden második mérkőzés kiütéssel végződik, de nem valamelyik fél, hanem a szerverek javára, a kapcsolat megszakadásának hatására.
Ha tehát helyreáll majd végre a rend, a Street Fighter V igazán teljes élményt garantálhat számunkra a multiplayerrel kiegészülve, addig azonban leplezhetetlenül csalódottak vagyunk, hiszen jelenlegi formájában sem az egy-, sem a többjátékos élmények nem győztek meg minket maradéktalanul a tartalom tekintetében, egyedül a játékmenet és a hangulat miatt görbült mosolyra a szánk.
Grafika:
Ugyan a Street Fighter V a sorozat első epizódja az aktuális generációra, a Capcom azonban mintha nem tudott volna felnőni ehhez a feladathoz, így bár az Unreal Engine 4 miatt valódban kimagaslóan látványos lett a végeredmény, szépek az animációk, a hátterek és az effektek is, de olyan orbitális előrelépés nincs a negyedik rész óta, amitől elállt volna a lélegzetünk. Emiatt önmagában még nyilván nem érdemel pontlevonást a játék, de amiatt mindenképpen fel kell rónunk egy fekete pontot a készítőknek - még a jó optimalizálás ellenére is -, hogy lusták voltak megfelelő átvezetőket készíteni a sztorihoz, így az egész olyan, mintha egy alfa változatot tettek volna az orrunk elé. Hiába orvosolják majd ezt a problémát júniusban, most még csak február van, és mi most szeretnénk a pénzünkért teljes élményhez jutni, nem hosszú hónapok múlva. Elképesztő, amit a kiadók manapság már megengednek maguknak a mielőbbi profit és megjelenés érdekében!Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha a kezelőfelület tekintetében a szokásos klisék várnak ránk - nagy meglepetés tehát nem lesz -, az irányíthatóság kapcsán azonban még mindig azok a gyermekbetegségek fogadnak majd minket, mint a korábbi epizódok esetében. Hangsúlyozandó, hogy a probléma csak a PC-s változatnál áll fenn, a Capcom ugyanis nemes egyszerűséggel lusta volt még arra is, hogy a megfelelő billentyűket tüntesse fel a beállításoknál és a betanítás során az egyes ütések, rúgások, illetve kombinált fogások alkalmazásánál, ezáltal nekünk kell kitapasztalni és megjegyezni, hogy melyik gomb pontosan mire is való. Ez nemcsak időigényes feladat, hanem a legtöbb ütközet során rendkívül kellemetlen is, ha nem kezeljük rutinszerűen karakterünket. Nyilván van megoldás, méghozzá egy kontroller képében, de mivel a Street Fighter V korántsem az a játék, amelynél gy ilyen irányító elengedhetetlen volna, ezért sokan inkább bizonyára a billentyűzettel szenvednek majd.Játszhatóság:
Noha a megjelenés óta rengeteget javult az összkép, de az online meccsek játszhatatlansága, a mindössze 16 karakter vagy a röhejesen rövid sztori módok olyannyira elvehetik a kedvünket a bunyóktól, hogy szívünk szerint mi a júniusi sztori DLC és néhány legendás karakter megjelenéséig be sem töltenénk még egyszer az alkotást ebben a formájában. Minden túlzás nélkül óriási pofátlanság volt a Capcom részéről így és ilyen minőségben kiadni a játékot!Intelligencia, nehézség:
A korábbi részek tapasztalatai alapján az intelligencia és a nehézség tekintetében bizony a Street Fighter V kapcsán is akadnak hiányosságok, méghozzá annak ellenére, hogy a fejlesztők most meglepően jól kiegyensúlyozták az egyes bunyósok közötti erőviszonyokat. A játék azonban még ezt leszámítva sem mentes a kiugró nehézségű fogásoktól, de amennyiben a gép ellen harcolunk, akkor a mesterséges intelligenciában is találhatunk majd kivetnivalót.Hangok, zene:
A szinkronok és a hangeffektek nagy általánosságban rendben vannak a játékon belül, és a zúzósabb zenei tételekkel sem lenne különösebb probléma, ha a szerzők írtak volna még legalább tucatnyi hasonló témát, mert a mostani felhozatallal már az első meccsek után is belefuthatunk ismétlésekbe, és mivel nem hamisíthatatlan Metallica-slágerekről beszélünk, ez nem biztos, hogy mindenkinek az ínyére lesz majd.Összegzés:
A Street Fighter V kapcsán ebben az állapotában az egyik szemünk keservesen sír, és a másik is csak mosolyog, hiszen a sorozat első újgenerációs változatától sokkal többet vártunk. Nemcsak lényegesen komolyabb újdonságokra számítottunk - pláne a játékmenet tekintetében -, hanem egy korrekt mennyiségű karakterfelhozatalra, egy alapos sztorira, valamint legalább annyi játékmódra, amibe kis túlzással belefulladhatunk. Az egyik legfájóbb pont jelenleg azonban mégis az, hogy bár napok teltek el a megjelenés óta, a Capcom még mindig nem igazán tudta ráncba szedni a PC-s változat többjátékos élményét - nyíltan több figyelmet fordítottak a konzolos változatra -, aminek következtében még mindig nagyon sok hibába futhatunk bele. Ha mindaz megvalósul, amit a fejlesztők megígértek, júniusban a verekedős játékok királya is lehet majd belőle, addig azonban inkább csak az udvari bolond címére pályázhat ezzel a tartalommal.