SG.hu·
The Incredible Adventures of Van Helsing III
Kiadó: Neocore Games
Fejlesztő: Neocore Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3850 grafikus kártya, 2 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2 GHz-es vagy AMD Phenom 9500 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 275 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Incredible Adventures of Van Helsing, Diablo III
Kategória: akció-szerepjáték
Megérkezett az eddigi legjobb magyar fejlesztésű Diablo-klón zárófejezete, amelyben utolsó nagy kalandjára kísérhetjük el Van Helsinget, ami minden eddiginél változatosabbra és izgalmasabbra sikeredett - noha az előző részekhez képest nem vonultat fel túl sok újdonságot. A The Incredible Adventures of Van Helsing III-at teszteltük!
A NeocoreGames fejlesztőcsapatát jelenleg hazánk egyik legtehetségesebb és legjobb játékkészítőiként tarthatjuk számon. Ezért a titulusért az elmúlt tíz évben természetesen alaposan meg kellett küzdeniük, hiszen a 2009-es Crusaders: Thy Kingdom Come óta sok víz lefolyt a Dunán, miközben ők minden egyes alkotásukkal egyre jobbá váltak, és egyre közelebb kerültek a nemzetközi hírnévhez. Noha már a King Arthur első és második epizódja is jó úton járt ezen a téren, az első igazán komoly áttörésre 2013-ig kellett várni, lévén ekkor jelent meg a The Incredible Adventures of Van Helsing, amit az egyszerűség kedvéért sokan neveznek Diablo-klónnak, azonban a végeredmény sokkal több volt annál, mint a Blizzard művének egyszerű lemásolása.
Nyilván honfitársaink nem találták fel újra az akció-szerepjátékok műfaját, azonban terméküket olyan sajátos, mondhatni kelet-közép-európai ízzel vértezték fel, ami egy különleges bájt adott Van Helsing, a vámpírvadász kalandjainak. A végeredmény sikeréhez hozzájárult továbbá az is, hogy a NeocoreGames mert nagyokat álmodni, ezáltal a történet, az izgalmas mellékküldetések, a szinte önálló életet élő mini-játékok, vagy éppen a sajátos fantáziavilág mind-mind elismerést váltottak ki a rajongókból. Noha volt bennünk egy kis félelem, amikor a csapat bejelentette, hogy három éven belül három epizóddal szeretnék gyarapítani a sorozatot, de most, hogy a kezünkben foghatjuk a trilógia zárófejezetét, hálát adunk nekik azért, hogy megvalósították ezt a rendhagyó ötletet, lévén a harmadik felvonással vált igazán teljessé és befejezetté a megkezdett történet.
A The Incredible Adventures of Van Helsing III természetesen ugyanott folytatja a sztorit, ahol korábban abbamaradt. Ha esetleg valami okból kifolyólag most, a harmadik résszel kezdenénk az ismerkedést, jó hír lehet, hogy rögtön az első betöltést követően egy kisfilm alaposan összefoglalja számunkra az eddigi történéseket, így rögtön megismerhetjük Borgovia polgárháború utáni helyzetét, kideríthetjük, hogy ki az a Hetedik fogoly - aki ellen hősünk bosszút esküdött -, és azt is megtudjuk, hogy mik lesznek ezúttal a legfontosabb feladataink.
Kalandjaink egy sötét, komor és szörnyekkel teli kísérleti laboratóriumban veszik kezdetüket, ahonnan ki kell szabadítanunk egy vámpír nagyurat, de az amúgy meglepően rövidre sikerült kampány során változatosabbnál változatosabb helyszínek várnak ránk: a kísérteterdőtől kezdve a sötét vámpírvároson át még egy őrült cirkuszt is felfedezhetünk. Ezúttal is minden egyes pálya rendkívül tágas lesz, a különféle szörnyszülöttek mellett pedig mellékes feladatok is várnak majd ránk. Akárcsak a korábbi epizódban, úgy ezek az opcionális bevetések most is olyan alapossággal és minőséggel lettek kivitelezve, hogy főküldetésekként úgyszintén megállnák a helyüket. Ez az alapos kidolgozottság a teljes kampányra is igaz, amelyben Van Helsing és Lady Katarina gyakran morbid és humoros párbeszédein, illetve a gyakori easter eggeken, valamint utalásokon most is garantáltan jókat mulatunk majd.
Szintén a korábbi epizódhoz nyúltak vissza a készítők a játékmenet tekintetében, ezáltal egy akcióra kiélezett szerepjátékot kapunk, amelyben mindennél nagyobb szerep jut választott hősünk képességeinek, illetve folyamatosan változtatható felszereléseinek. Mielőtt alaposabban is rátérnénk erre, érdemes kiemelni, hogy Van Helsing oldalán újfent egy központi helyszínről indulhatunk az újabb kalandokra, ahol kereskedők és főbb szereplők egész hadával találkozhatunk, de innen intézhetjük más egyéb teendőinket is.
Ezek közé sorolhatjuk például a Deathtrap című alkotásban önálló videojátékként is bemutatkozó tower defense mellékszálat, amikor a várost kell megvédenünk a folyamatosan özönlő szörnyektől, de szintén ezen a központi helyszínen állíthatjuk össze saját zsoldoscsapatunkat is, hogy a négy, amúgy elég különböző képességekkel rendelkező őrkapitányt újabb és újabb feladatokkal bízhassuk meg saját gazdagodásunk és gyorsabb fejlődésünk reményében. Akárcsak magunkat, őket is folyamatosan fejleszthetjük, és ha egyre nagyobb profitot szeretnénk kihozni belőlük, akkor érdemes is lesz áldozni rájuk egy keveset. A központi helyszín egyébiránt tucatnyi egyéb lehetőséget is rejteget számunkra, így többek között saját kis szörnyünket is innen érhetjük el, de itt vásárolhatunk magunknak újabb felszereléseket, illetve adhatjuk el a pályákon begyűjtött dolgokat is.
Eddig a pontig néhány apróságtól eltekintve vélhetően mindenki felfigyelt arra, hogy a NeocoreGames munkatársai nem sok újdonságot tudtak hozni a The Incredible Adventures of Van Helsing III-mal a történeten, a pályákon és a felszereléseken kívül. Ez a megállapítás - bármennyire is sarkalatos - sajnos igencsak megállja a helyét, de azért érdemes kiemelni, hogy vannak például új kasztok, amelyek miatt ezt a kis hiányosságot megbocsáthatjuk a készítőknek. Sőt mi több, a legutóbbi epizód három karakterosztálya helyett ezúttal rögtön hatot kapunk, amelyek között vannak ugyan átfedések, de összességében inkább meglepően kreatív összeállítások születtek, amelyek közül nehéz lesz választani.
Ott van rögtön a steampunk lovagként definiálható Protector, aki méretes páncéljai mellett hatalmas kardjaival tesz rendet az ellenfelek között. A varázsló karaktert az Elementalist személyesíti meg, aki a természet erejét segítségül hívva tűzzel és jéggel tizedelheti meg a szörnyszülötteket, és míg az Umbralist az igazi csendes gyilkos lesz - hasznos tőrjei mellett képes láthatatlanná válni -, addig a Phlogistoneer a Rambó-stílusú játékosoknak kedvez erős páncéljával, illetve olyan tömegpusztító fegyvereivel, mint a lángszóró. Találunk ezen felül egy Bounty Huntert is a sorban, aki egyetlen ismerősként köszön vissza a többiek mellett - megmaradt távolsági fegyverforgatónak -, ellentétben a Constructorral, aki hatalmas golyószórójára alapozza bevetéseinek sikerét, de számtalan izgalmas kütyüt is bevethet a harc során.
Bármelyik kasztot is választjuk, a pályákon való menetelés során mindnyájukkal folyamatos szintlépések által válhatunk egyre erősebb és változatosabb harcosokká. Akárcsak a korábbi fejezetekben, a fejlődés itt is gyors ütemű lesz, és nagyon sok lépcsőfokból áll. Ebből kifolyólag nemcsak alapvető tulajdonságainkat fejleszthetjük, hanem kasztunktól függően lesznek specialitásaink is, amelyek többnyire különleges támadások vagy védekező technikák lesznek. Noha ezeket önmagukban is erősíthetjük, választhatunk még melléjük extra képességeket, illetve kiegészítéseket is. Az aktív képességeken túl ezúttal is várnak majd ránk passzív változatok, így például különféle bónuszokat oldhatunk fel magunknak aurák által, sőt mi több, bizonyos szint után perkeket is választhatunk.
Ebből kifolyólag egy karaktert rendkívüli módon a saját képünkre formálhatunk, ami a felvehető páncélok, illetve alkalmazható felszerelések tekintetében úgyszintén igaz lesz. Összességében bár az egyes képességek és tulajdonságok mindegyike újdonságnak tekinthető, a lehetőségek tekintetében sem a fejlődési rendszer, sem a harcok, sem az alapvető játékmenet nem kaptak reformértékű frissítést, inkább csak finomhangolásra futotta most a magyar fejlesztőktől. Természetesen a végeredmény előtt még így is magasan megemeljük a kalapunkat, mert amennyiben - többek között - a FIFA-sorozatnak elnézzük ezt minden évben, akkor bizony a The Incredible Adventures of Van Helsing esetében is szemet hunyhatunk afelett, hogy most "csak" egy újabb élvezetes kalandot kaptunk.
Grafika:
Noha a játék grafikája messze van az újgenerációtól, az elmúlt néhány évben a háttérben dolgozó grafikus motor bája ugyanis megkopott, de mivel ebben a stílusban a Diablo III óta kis túlzással nem született értékelhető mű, ezért kihívó nélkül a Neocore Games játéka még mindig megérdemli a maximális pontszámot, hiszen a legjobbak között helyezkedik el. Különösképpen azért, mert a srácok még jobban optimalizálták a motort, ezáltal még részletesebbé és szebbé tudták varázsolni a küllemet, noha ezek többsége azért nem túl szembeötlő módon tárul majd elénk a gyakorlatban. A döntött felsőnézet miatt az összkép még mindig nagyon kellemes, de egy esetleges negyedik rész esetében azért már nem lennénk ilyen elnézőek.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Aki a korábbi részeket ismerte és szerette, az most már otthonosan tudja majd kezelni a játékot, hiszen a megszokott kezelőfelület és irányítási szisztéma vár ránk. A biztonság kedvéért azért a készítők az első percekben megfogják a kezünket, és bevezetnek az alapokba, de ezek megléte nélkül is azonnal és könnyedén átlátható már a végeredmény. Egyedül talán a kissé összetett fejlődési rendszer lehet ijesztő azoknak, akik először látják Van Helsing kalandjait.
Játszhatóság:
A The Incredible Adventures of Van Helsing III a sorozat eddigi legrövidebb kampányát tárja elénk, amin akár 8-10 óra alatt átfuthatunk abban az esetben, ha nem igazán törődünk a mellékküldetésekkel. Ez a nagy átlaghoz képest nem rossz teljesítmény, ellenben a korábbi részekhez mérten azért egy kis szomorkodásra adhat okot. Egy kicsit fényesíti azonban az összképet, hogy a játékban helyet kapott egy négyfős kooperatív mód, de újra elveszhetünk a felfedezett helyszíneken a Scenario lehetőség betöltésével, ami kissé felületesen egyfajta kibővített túlélő módként definiálható.
Jó mókának tűnhet a 8 játékost támogató PvP is, azonban ez csak akkor igaz, ha megfelelő társaink vannak, akik nem mind konzervdobozzal (Umbralist) játszanak, hanem kihasználják a különféle kasztok előnyeit. Mindegyik többjátékos lehetőség kapcsán elmondható egyébiránt, hogy a túl kevés szűrő miatt sajnos gyakran belefuthatunk olyan emberekbe, akik tönkreteszik az élményt, ebből kifolyólag a legtöbben vélhetően vagy csak barátokkal veselkednek neki a multiplayernek, vagy inkább messzire elkerülik, és az egyjátékos tartalmak hiányán szomorkodnak.
Intelligencia, nehézség:
A nehézségi szint ugyan ezúttal is jól skálázható, de a Neocore Games emberei minden eddiginél magasabbra tették a kihívásfaktort, ami nem minden esetben túl szerencsés. Lesznek például olyan helyzetek - méghozzá elég gyakran -, amikor egyszerre annyi ellenfél támad ránk a legnagyobb agresszivitással, hogy hősünket teljesen eltakarják, és csak az életerejét jelző csík alapján tudjuk, hogy életben van-e még egyáltalán. Noha a nagy összecsapásokra szükség van, helyenként a készítők mégis kicsit túlzásba estek, mindemellett pedig a mesterséges intelligencia terén sem tudták orvosolni azokat a hiányosságokat, amelyek már az első rész óta jellemzőek a szörnyvadász kalandjaira.
Hangok, zene: Még mindig kellemesek a zenék, a szinkronok és az egyéb hanghatások is a játékban, de mintha az alkotók ezúttal egy kicsit visszavettek volna a minőségből és a kreativitásból. Néha ugyan felkapjuk a fejünket egy-egy dallamra, de összességében a zenék és az egyéb hangok most mintha megbújnának a háttérben.
Összegzés: A The Incredible Adventures of Van Helsing III mint a trilógia zárófejezete ugyan közel sem sikerült tökéletesre - mint ahogyan vártuk -, így hiányzott az igazán nagy finálé, túl sok bug rombolta az összképet, és a kampány is rövidke lett, de még ezeket leszámítva is büszkék lehetünk rá. Egyrészt azért, mert honfitársaink olyat alkottak, ami korábban talán még senkinek sem sikerült itthon, másrészt pedig, mert a hiányosságok és hibák ellenire is egy olyan akció-szerepjáték született, ami önmagában, a másik két epizóddal kiegészülve pedig pláne képes megállni a helyét a nemzetközi színtéren - még a legnagyobbakkal szemben - is. Őszintén kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen ösvényre téved ezek után a NeocoreGames csapata, akiknek őszintén köszönjük Van Helsing csodálatos és emlékezetes kalandját, ami történelmet írt a magyar játékfejlesztésben, és azért kicsit reménykedünk abban, hogy valahol, valamikor még egyszer viszontláthatjuk.
Fejlesztő: Neocore Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4400 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4000+ processzor, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 3850 grafikus kártya, 2 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6400 2 GHz-es vagy AMD Phenom 9500 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 275 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Incredible Adventures of Van Helsing, Diablo III
Kategória: akció-szerepjáték
Megérkezett az eddigi legjobb magyar fejlesztésű Diablo-klón zárófejezete, amelyben utolsó nagy kalandjára kísérhetjük el Van Helsinget, ami minden eddiginél változatosabbra és izgalmasabbra sikeredett - noha az előző részekhez képest nem vonultat fel túl sok újdonságot. A The Incredible Adventures of Van Helsing III-at teszteltük!
A NeocoreGames fejlesztőcsapatát jelenleg hazánk egyik legtehetségesebb és legjobb játékkészítőiként tarthatjuk számon. Ezért a titulusért az elmúlt tíz évben természetesen alaposan meg kellett küzdeniük, hiszen a 2009-es Crusaders: Thy Kingdom Come óta sok víz lefolyt a Dunán, miközben ők minden egyes alkotásukkal egyre jobbá váltak, és egyre közelebb kerültek a nemzetközi hírnévhez. Noha már a King Arthur első és második epizódja is jó úton járt ezen a téren, az első igazán komoly áttörésre 2013-ig kellett várni, lévén ekkor jelent meg a The Incredible Adventures of Van Helsing, amit az egyszerűség kedvéért sokan neveznek Diablo-klónnak, azonban a végeredmény sokkal több volt annál, mint a Blizzard művének egyszerű lemásolása.
Nyilván honfitársaink nem találták fel újra az akció-szerepjátékok műfaját, azonban terméküket olyan sajátos, mondhatni kelet-közép-európai ízzel vértezték fel, ami egy különleges bájt adott Van Helsing, a vámpírvadász kalandjainak. A végeredmény sikeréhez hozzájárult továbbá az is, hogy a NeocoreGames mert nagyokat álmodni, ezáltal a történet, az izgalmas mellékküldetések, a szinte önálló életet élő mini-játékok, vagy éppen a sajátos fantáziavilág mind-mind elismerést váltottak ki a rajongókból. Noha volt bennünk egy kis félelem, amikor a csapat bejelentette, hogy három éven belül három epizóddal szeretnék gyarapítani a sorozatot, de most, hogy a kezünkben foghatjuk a trilógia zárófejezetét, hálát adunk nekik azért, hogy megvalósították ezt a rendhagyó ötletet, lévén a harmadik felvonással vált igazán teljessé és befejezetté a megkezdett történet.
A The Incredible Adventures of Van Helsing III természetesen ugyanott folytatja a sztorit, ahol korábban abbamaradt. Ha esetleg valami okból kifolyólag most, a harmadik résszel kezdenénk az ismerkedést, jó hír lehet, hogy rögtön az első betöltést követően egy kisfilm alaposan összefoglalja számunkra az eddigi történéseket, így rögtön megismerhetjük Borgovia polgárháború utáni helyzetét, kideríthetjük, hogy ki az a Hetedik fogoly - aki ellen hősünk bosszút esküdött -, és azt is megtudjuk, hogy mik lesznek ezúttal a legfontosabb feladataink.
Kalandjaink egy sötét, komor és szörnyekkel teli kísérleti laboratóriumban veszik kezdetüket, ahonnan ki kell szabadítanunk egy vámpír nagyurat, de az amúgy meglepően rövidre sikerült kampány során változatosabbnál változatosabb helyszínek várnak ránk: a kísérteterdőtől kezdve a sötét vámpírvároson át még egy őrült cirkuszt is felfedezhetünk. Ezúttal is minden egyes pálya rendkívül tágas lesz, a különféle szörnyszülöttek mellett pedig mellékes feladatok is várnak majd ránk. Akárcsak a korábbi epizódban, úgy ezek az opcionális bevetések most is olyan alapossággal és minőséggel lettek kivitelezve, hogy főküldetésekként úgyszintén megállnák a helyüket. Ez az alapos kidolgozottság a teljes kampányra is igaz, amelyben Van Helsing és Lady Katarina gyakran morbid és humoros párbeszédein, illetve a gyakori easter eggeken, valamint utalásokon most is garantáltan jókat mulatunk majd.
Szintén a korábbi epizódhoz nyúltak vissza a készítők a játékmenet tekintetében, ezáltal egy akcióra kiélezett szerepjátékot kapunk, amelyben mindennél nagyobb szerep jut választott hősünk képességeinek, illetve folyamatosan változtatható felszereléseinek. Mielőtt alaposabban is rátérnénk erre, érdemes kiemelni, hogy Van Helsing oldalán újfent egy központi helyszínről indulhatunk az újabb kalandokra, ahol kereskedők és főbb szereplők egész hadával találkozhatunk, de innen intézhetjük más egyéb teendőinket is.
Ezek közé sorolhatjuk például a Deathtrap című alkotásban önálló videojátékként is bemutatkozó tower defense mellékszálat, amikor a várost kell megvédenünk a folyamatosan özönlő szörnyektől, de szintén ezen a központi helyszínen állíthatjuk össze saját zsoldoscsapatunkat is, hogy a négy, amúgy elég különböző képességekkel rendelkező őrkapitányt újabb és újabb feladatokkal bízhassuk meg saját gazdagodásunk és gyorsabb fejlődésünk reményében. Akárcsak magunkat, őket is folyamatosan fejleszthetjük, és ha egyre nagyobb profitot szeretnénk kihozni belőlük, akkor érdemes is lesz áldozni rájuk egy keveset. A központi helyszín egyébiránt tucatnyi egyéb lehetőséget is rejteget számunkra, így többek között saját kis szörnyünket is innen érhetjük el, de itt vásárolhatunk magunknak újabb felszereléseket, illetve adhatjuk el a pályákon begyűjtött dolgokat is.
Eddig a pontig néhány apróságtól eltekintve vélhetően mindenki felfigyelt arra, hogy a NeocoreGames munkatársai nem sok újdonságot tudtak hozni a The Incredible Adventures of Van Helsing III-mal a történeten, a pályákon és a felszereléseken kívül. Ez a megállapítás - bármennyire is sarkalatos - sajnos igencsak megállja a helyét, de azért érdemes kiemelni, hogy vannak például új kasztok, amelyek miatt ezt a kis hiányosságot megbocsáthatjuk a készítőknek. Sőt mi több, a legutóbbi epizód három karakterosztálya helyett ezúttal rögtön hatot kapunk, amelyek között vannak ugyan átfedések, de összességében inkább meglepően kreatív összeállítások születtek, amelyek közül nehéz lesz választani.
Ott van rögtön a steampunk lovagként definiálható Protector, aki méretes páncéljai mellett hatalmas kardjaival tesz rendet az ellenfelek között. A varázsló karaktert az Elementalist személyesíti meg, aki a természet erejét segítségül hívva tűzzel és jéggel tizedelheti meg a szörnyszülötteket, és míg az Umbralist az igazi csendes gyilkos lesz - hasznos tőrjei mellett képes láthatatlanná válni -, addig a Phlogistoneer a Rambó-stílusú játékosoknak kedvez erős páncéljával, illetve olyan tömegpusztító fegyvereivel, mint a lángszóró. Találunk ezen felül egy Bounty Huntert is a sorban, aki egyetlen ismerősként köszön vissza a többiek mellett - megmaradt távolsági fegyverforgatónak -, ellentétben a Constructorral, aki hatalmas golyószórójára alapozza bevetéseinek sikerét, de számtalan izgalmas kütyüt is bevethet a harc során.
Bármelyik kasztot is választjuk, a pályákon való menetelés során mindnyájukkal folyamatos szintlépések által válhatunk egyre erősebb és változatosabb harcosokká. Akárcsak a korábbi fejezetekben, a fejlődés itt is gyors ütemű lesz, és nagyon sok lépcsőfokból áll. Ebből kifolyólag nemcsak alapvető tulajdonságainkat fejleszthetjük, hanem kasztunktól függően lesznek specialitásaink is, amelyek többnyire különleges támadások vagy védekező technikák lesznek. Noha ezeket önmagukban is erősíthetjük, választhatunk még melléjük extra képességeket, illetve kiegészítéseket is. Az aktív képességeken túl ezúttal is várnak majd ránk passzív változatok, így például különféle bónuszokat oldhatunk fel magunknak aurák által, sőt mi több, bizonyos szint után perkeket is választhatunk.
Ebből kifolyólag egy karaktert rendkívüli módon a saját képünkre formálhatunk, ami a felvehető páncélok, illetve alkalmazható felszerelések tekintetében úgyszintén igaz lesz. Összességében bár az egyes képességek és tulajdonságok mindegyike újdonságnak tekinthető, a lehetőségek tekintetében sem a fejlődési rendszer, sem a harcok, sem az alapvető játékmenet nem kaptak reformértékű frissítést, inkább csak finomhangolásra futotta most a magyar fejlesztőktől. Természetesen a végeredmény előtt még így is magasan megemeljük a kalapunkat, mert amennyiben - többek között - a FIFA-sorozatnak elnézzük ezt minden évben, akkor bizony a The Incredible Adventures of Van Helsing esetében is szemet hunyhatunk afelett, hogy most "csak" egy újabb élvezetes kalandot kaptunk.
Grafika:
Noha a játék grafikája messze van az újgenerációtól, az elmúlt néhány évben a háttérben dolgozó grafikus motor bája ugyanis megkopott, de mivel ebben a stílusban a Diablo III óta kis túlzással nem született értékelhető mű, ezért kihívó nélkül a Neocore Games játéka még mindig megérdemli a maximális pontszámot, hiszen a legjobbak között helyezkedik el. Különösképpen azért, mert a srácok még jobban optimalizálták a motort, ezáltal még részletesebbé és szebbé tudták varázsolni a küllemet, noha ezek többsége azért nem túl szembeötlő módon tárul majd elénk a gyakorlatban. A döntött felsőnézet miatt az összkép még mindig nagyon kellemes, de egy esetleges negyedik rész esetében azért már nem lennénk ilyen elnézőek.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Aki a korábbi részeket ismerte és szerette, az most már otthonosan tudja majd kezelni a játékot, hiszen a megszokott kezelőfelület és irányítási szisztéma vár ránk. A biztonság kedvéért azért a készítők az első percekben megfogják a kezünket, és bevezetnek az alapokba, de ezek megléte nélkül is azonnal és könnyedén átlátható már a végeredmény. Egyedül talán a kissé összetett fejlődési rendszer lehet ijesztő azoknak, akik először látják Van Helsing kalandjait.
Játszhatóság:
A The Incredible Adventures of Van Helsing III a sorozat eddigi legrövidebb kampányát tárja elénk, amin akár 8-10 óra alatt átfuthatunk abban az esetben, ha nem igazán törődünk a mellékküldetésekkel. Ez a nagy átlaghoz képest nem rossz teljesítmény, ellenben a korábbi részekhez mérten azért egy kis szomorkodásra adhat okot. Egy kicsit fényesíti azonban az összképet, hogy a játékban helyet kapott egy négyfős kooperatív mód, de újra elveszhetünk a felfedezett helyszíneken a Scenario lehetőség betöltésével, ami kissé felületesen egyfajta kibővített túlélő módként definiálható.
Jó mókának tűnhet a 8 játékost támogató PvP is, azonban ez csak akkor igaz, ha megfelelő társaink vannak, akik nem mind konzervdobozzal (Umbralist) játszanak, hanem kihasználják a különféle kasztok előnyeit. Mindegyik többjátékos lehetőség kapcsán elmondható egyébiránt, hogy a túl kevés szűrő miatt sajnos gyakran belefuthatunk olyan emberekbe, akik tönkreteszik az élményt, ebből kifolyólag a legtöbben vélhetően vagy csak barátokkal veselkednek neki a multiplayernek, vagy inkább messzire elkerülik, és az egyjátékos tartalmak hiányán szomorkodnak.
Intelligencia, nehézség:
A nehézségi szint ugyan ezúttal is jól skálázható, de a Neocore Games emberei minden eddiginél magasabbra tették a kihívásfaktort, ami nem minden esetben túl szerencsés. Lesznek például olyan helyzetek - méghozzá elég gyakran -, amikor egyszerre annyi ellenfél támad ránk a legnagyobb agresszivitással, hogy hősünket teljesen eltakarják, és csak az életerejét jelző csík alapján tudjuk, hogy életben van-e még egyáltalán. Noha a nagy összecsapásokra szükség van, helyenként a készítők mégis kicsit túlzásba estek, mindemellett pedig a mesterséges intelligencia terén sem tudták orvosolni azokat a hiányosságokat, amelyek már az első rész óta jellemzőek a szörnyvadász kalandjaira.
Hangok, zene:
Még mindig kellemesek a zenék, a szinkronok és az egyéb hanghatások is a játékban, de mintha az alkotók ezúttal egy kicsit visszavettek volna a minőségből és a kreativitásból. Néha ugyan felkapjuk a fejünket egy-egy dallamra, de összességében a zenék és az egyéb hangok most mintha megbújnának a háttérben.
Összegzés:
A The Incredible Adventures of Van Helsing III mint a trilógia zárófejezete ugyan közel sem sikerült tökéletesre - mint ahogyan vártuk -, így hiányzott az igazán nagy finálé, túl sok bug rombolta az összképet, és a kampány is rövidke lett, de még ezeket leszámítva is büszkék lehetünk rá. Egyrészt azért, mert honfitársaink olyat alkottak, ami korábban talán még senkinek sem sikerült itthon, másrészt pedig, mert a hiányosságok és hibák ellenire is egy olyan akció-szerepjáték született, ami önmagában, a másik két epizóddal kiegészülve pedig pláne képes megállni a helyét a nemzetközi színtéren - még a legnagyobbakkal szemben - is. Őszintén kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen ösvényre téved ezek után a NeocoreGames csapata, akiknek őszintén köszönjük Van Helsing csodálatos és emlékezetes kalandját, ami történelmet írt a magyar játékfejlesztésben, és azért kicsit reménykedünk abban, hogy valahol, valamikor még egyszer viszontláthatjuk.