Shadow Warrior

Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Flying Wild Hog
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4600 2,4 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 Dual Core 4800+ processzor, Nvidia GeForce GT 430 vagy ATI Radeon HD 5550 grafikus kártya, 2 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E7600 3 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 270 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 4890 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Doom, Painkiller, Duke Nukem 3D
Kategória: FPS

A filmipar után a játékipart is utolérte az ötletválság és a kreativitás hiánya, hiszen néhány merész fejlesztőcsapat és kiadó kivételével csak nagyon kevesen mernek új címeket piacra dobni. Mindez annak ellenére is igaz, hogy az újdonságokra hatalmas igény lenne a rajongók részéről, elég csak a Watch Dogs körüli felhajtást tanulmányoznunk állításunk igazolásához. Hangozzék azonban bármennyire furcsán, ennek az állapotnak is megvan a maga előnye, hiszen amennyiben nincs ötlet, akkor a legtöbben visszanyúlnak a múltba, ami esetünkben nem jelent mást, mint rengeteg feldolgozást, amelyeknek köszönhetően teljesen mai grafikával élhetünk át néhány igazi legendát.


Bizonyára mindenki képes lenne gondolkodás nélkül legalább öt olyan videojátékot felsorolni a kilencvenes évekből, amelyik megérdemelne egy remake-et, de ebben az ötben még reprezentatív mintavétel esetén is csak néhány listán szerepelne a Shadow Warrior, avagy a Duke Nukem-sorozatot is megalkotó 3D Realms legendás FPS-játéka. Hogy miért? Összességében azért, mert a fejlesztők bár rengeteg sajátos ötletet valósítottak meg annak idején az alkotás keretein belül, de sokkal emlékezetesebb címeket is letettek az asztalra korábban, még Apogee Software néven. Az amerikai Devolver Digital csapatára azonban a kilencvenes évek végén akkora hatást gyakorolt a játék, hogy nemrégiben elhatározták, ők mégis a Duke Nukem 3D árnyékában járó, de a maga idejében nagyszerű akciójátékot dolgozzák fel, méghozzá lengyel segítséggel.

Miután ugyanis a kiadó hozzájutott a remake elkészítéséhez szükséges jogokhoz, úgy döntöttek, hogy a fejlesztések oroszlánrészét egy fiatal lengyel csapatra, a mindössze négy éves múlttal rendelkező, de a Hard Resettel már bizonyított Flying Wild Hogra bízzák, méghozzá egy olyan kikötéssel, hogy bármit is tesznek a feldolgozás során, azt az eredetihez való legnagyobb lojalitás mellett kell megtenniük. A lengyelek megfogadták a Devolver Digital tanácsát, aminek köszönhetően a Shadow Warrior egy minden téren múltidéző FPS lett, ami megtartotta a műfaj olyan klasszikus vonásait, minthogy a regeneráció nem automatikus, hanem egészségügyi csomagokhoz kötött, a pályák rendkívül lineárisak, fegyverekből pedig egyszerre akár tucatnyi is nálunk lehet, dacára annak, hogy csak egy öltöny van rajtunk.


A fejlesztők természetesen a történethez sem nyúltak hozzá, így ismét Lo Wang bőrébe bújhatunk bele, akit a környék legismertebb kidobójaként és verőlegényeként főnöke azzal a feladattal bízott meg, hogy menjen el egy legendás katanáért, amire neki valamiért égető szüksége van. A Musizomo Kate névre hallgató pengéről csakhamar kiderül, hogy nem egy átlagos kardot takar, lévén ismeretlen okokból túlvilági hatalommal rendelkezik, aminek köszönhetően főnökünk különféle természetfeletti lényeket szabadít a világra, így máris adott lesz az alkalom egy kis mészárláshoz.

Habár a kifejezés egy kicsit talán túlzónak tűnhet, de a Shadow Warriorban a mészárlás tökéletesen kifejezi az összecsapások milyenségét, hiszen akárcsak a legtöbb klasszikus FPS-ben, úgy itt is lehetőségünk lesz véres és brutális módszerekkel végezni ellenfeleinkkel. Ez adja a játékmenet egyik érdekességét, hiszen bár a hagyományos fegyverekkel folytatott harcok sem sikerültek rosszul, de ha egyszer magunkhoz vehetünk egy igazi japán kardot is, ami ráadásul olyan éles, hogy szó szerint apró darabokra szabdalhatjuk vele ellenfeleinket, akkor miért ne tennénk ezt meg?


Ugyan rengeteg videojátékban találkozhattunk már kardozásra építő mechanizmussal, de a Shadow Warrior kegyetlen brutalitása szinte mindent felülmúl. Egyedül azt sajnálhatjuk kicsit, hogy ellenfeleink testrészei előre meghatározott helyeken szakadnak, ezáltal egy idő után már unalmassá válnak a mészárláskor látható animációk. Mivel a kilencvenes években szinte egyetlen FPS sem működött misztikum nélkül, ezért mi sem természetesebb, minthogy a 3D Realms legendás alkotásában, illetve annak feldolgozásában is találkozhatunk mágiával, aminek elsődlegesen inkább közvetett, mintsem közvetlen hasznát vesszük majd.

A kissé egysíkú pályákat, és a százával özönlő ellenfeleket ugyanis nagyon hamar meg lehet unni, de a mágiának köszönhetően lehetőségünk lesz fejleszteni magunkat, ezáltal újabb támadásokat és képességeket tanulhatunk meg, de olyan általános tulajdonságokat is megnövelhetünk, mint például karakterünk életereje. Ezenfelül fejleszthetjük fegyvereinket is, de túl sok újdonságot itt sem találhatunk majd, ergo nagyobb tár, erősebb sebzés és egyebek várnak ránk. Természetesen akadnak majd helyzetek, amikor mágikus képességeinket közvetlenül is felhasználhatjuk - ezek a részek leginkább kardunkhoz kötődnek majd -, így bár automatikus gyógyulás nincs, de egy gombkombinációval lehetőségünk lesz feltölteni életerőnket, vagy olyan rezgéssel felvértezni a katanát, aminek köszönhetően egy csapással is likvidálhatjuk ellenfeleinket.


A Shadow Warrior alapvető játékmenete ugyanakkor az elhangzottak ellenére is rendkívül sablonos lett, ám ezt nem róhatjuk fel negatívumként a fejlesztőknek, hiszen csak abból építkeztek, amit annak idején a 3D Realms megálmodott. Mai szemmel nézve viszont az alkotás túl egyszerűnek, túl ismétlődőnek tűnik, így hiába működött annak idején az a módszer, aminek köszönhetően egyszerre akár többtucatnyi ellenfelet is ránk szabadítottak a pályákon, vagy a főellenfelek legyőzése közben szó szerint kapaszkodnunk kellett az életbe, a mai FPS-ek már nem erről szólnak. Hogy ez jó vagy rossz, azt innentől már mindenkinek magának kell megítélnie! Grafika: Habár a Shadow Warrior mindössze egy remake, ami 1997-es önmagához képest nyilván elképesztően szép, de a mai követelményekhez mérten sajnálatos módon csak a középmezőnyben tud érvényesülni. Ezen a téren természetesen csalódás lett a végeredmény, de tekintve, hogy nem egy tripla-A kategóriás költségvetés állt mögötte, nincs okunk panaszra. A játék eredetijét ismerők számára egyébiránt kicsit szokatlan lesz a teljesen átalakult küllem és stílus, ami annak ellenére is igaz, hogy a pályák többsége igyekezett megtartani az eredeti hangulatot és felépítést.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A kezelőfelület terén szintén drasztikus változásokat tapasztalhatunk a Shadow Warriorban, hiszen eltűnt a kilencvenes évek műszerfal-elrendezése, helyette pedig egy divatos és teljesen mai felület kapott helyet, ami könnyedén átlátható. Az irányítás terén szintén nem vár ránk túl sok meglepetés, így a szokásosan letisztult FPS-klisékkel találkozhatunk majd, amivel kapcsolatban külön jó pont, hogy nem csak a hagyományos lövöldözések, hanem a kardozás is nagyszerű kivitelezést kapott.

Játszhatóság: A Shadow Warrior játékideje a legjobb esetben is legfeljebb 8-10 órára rúg, miközben újrajátszhatósági faktora sajnos rendkívül alacsony, így sem egy kooperatív mód, sem egyéb többjátékos lehetőség nem kényszerít minket arra, hogy újfent betöltsük. Holott ezen a téren egy kicsit modernizálhatták volna a fejlesztők az alkotást, de főleg a kooperatív mód hiányozhat majd a legtöbb rajongónak.

Intelligencia, nehézség: A Shadow Warrior nehézsége nagyszerűen skálázható, ellenben a mesterséges intelligenciáról már semmi pozitívumot sem lehetne elmondani, így az olyan, mintha megragadt volna a kilencvenes években. Az ellenfelek tehát szó szerint bugyuták, eszükbe sem jut taktikázni, netán fedezéket használni, mindössze a támadás fogalmát ismerik, amit szeretnek csapatban kivitelezni.

Hangok, zene: A Shadow Warrior teljes egészében újravett hangokkal, szinkronokkal és zenékkel rendelkezik, de sajnálatos módon egyik sem lett olyan kiemelkedő, hogy azt jobbnak tekinthetnénk az átlagosnál.

Összegzés: Ha csak egy szimpla feldolgozásként tekintünk a játékra, akkor kijelenthető, hogy a küllemet leszámítva a Shadow Warrior egy nagyszerű remake lett, de a mai igényeknek sajnos a közelébe sem ér. Ennek köszönhetően sem a játékmenet, sem az általa közvetített élmények nem tekinthetők túl érdekesnek, de amennyiben szeretsz karddal kaszabolni, és imádod az olyan FPS-játékokat, mint amilyen a Painkiller vagy az egykori Doom volt, akkor nem hibázhatsz vele nagyot. A Flying Wild Hog saját ötletein alapuló műve, avagy a Hard Reset azonban ennél sokkal emlékezetesebb volt!