SG.hu·
Mégse a szeméttelepekre kerül az összes elektronikus hulladék?
Az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának (ITC) legújabb jelentésében azt állítja, hogy az elmúlt években megjelent környezetvédelmi jelentések eltúlozzák az elektronikus hulladékokkal kapcsolatos helyzetet.
A Greenpeace és más szervezetek gyakorlatilag minden évben igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy az elektronikus hulladékok jelentős része Ázsiába és Afrikába kerül. Több tonna régi mobiltelefon, számítógép, monitor, kiegészítő és alkatrész kerül az afrikai szeméttelepekre, s ez komoly károkat okoz. A Bloomberg ugyanakkor most megvizsgálta ezeket a dokumentumokat és rámutatott: valójában csupán a fejlődő államokra exportált elektronikus hulladékok egy kis része kerül a szeméttelepekre. Az USA-ban például a felhasználók által kidobott készülékek súlya 2011-ben 4,5 millió tonna volt. E mennyiség egy része az amerikai újrafeldolgozó üzemekbe került, ahol igyekeztek kinyerni az alkatrészekből az értékes nyersanyagokat.
Az ITC vizsgálati jelentésében egyenesen azt állította, hogy a kidobott eszközök 83 százalékát hasznosítják ilyen módon újra vagy javítják meg, majd dobják újra piacra használt készülékként. A fennmaradó mennyiséget valóban exportálják, de csak a 0,13 százaléka kerül szemétdombokra. Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy a termékek és az alkatrészek 3 százaléka pontosan hova kerül. A dokumentum készítői példaként hozzák fel Nigériát, ahová valóban sok elektronikus hulladék kerül. Ezeknek a számítógépeknek és monitoroknak a nagy részét azonban újrahasznosítják. Az importált elektronikai cikkek 91 százaléka használható fel azonnal vagy javítás után. A fennmaradó 9 százalék egy része pedig nem szeméttelepekre, hanem újrahasznosító üzemekbe kerül az ENSZ környezeti programja szerint. Hasonló eredményekre jutottak perui, ghánai és kínai kutatók is.
Az ENSZ munkatársai 2011-ben azt állapították meg, hogy Ghána gyakorlatilag belefullad az elektronikai hulladékokba, és egyre súlyosabb a helyzet a fővárosban, Accrában. Szakemberek riasztó mennyiségű ólom- és kadmiumkoncentrációt mutattak ki a helyi iskolákban és játszótereken. Majd tavaly kiderült, hogy Nyugat-Afrika elsősorban maga tehet az e-hulladék problémáról.
A Greenpeace és más szervezetek gyakorlatilag minden évben igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy az elektronikus hulladékok jelentős része Ázsiába és Afrikába kerül. Több tonna régi mobiltelefon, számítógép, monitor, kiegészítő és alkatrész kerül az afrikai szeméttelepekre, s ez komoly károkat okoz. A Bloomberg ugyanakkor most megvizsgálta ezeket a dokumentumokat és rámutatott: valójában csupán a fejlődő államokra exportált elektronikus hulladékok egy kis része kerül a szeméttelepekre. Az USA-ban például a felhasználók által kidobott készülékek súlya 2011-ben 4,5 millió tonna volt. E mennyiség egy része az amerikai újrafeldolgozó üzemekbe került, ahol igyekeztek kinyerni az alkatrészekből az értékes nyersanyagokat.
Az ITC vizsgálati jelentésében egyenesen azt állította, hogy a kidobott eszközök 83 százalékát hasznosítják ilyen módon újra vagy javítják meg, majd dobják újra piacra használt készülékként. A fennmaradó mennyiséget valóban exportálják, de csak a 0,13 százaléka kerül szemétdombokra. Ugyanakkor nem lehet tudni, hogy a termékek és az alkatrészek 3 százaléka pontosan hova kerül. A dokumentum készítői példaként hozzák fel Nigériát, ahová valóban sok elektronikus hulladék kerül. Ezeknek a számítógépeknek és monitoroknak a nagy részét azonban újrahasznosítják. Az importált elektronikai cikkek 91 százaléka használható fel azonnal vagy javítás után. A fennmaradó 9 százalék egy része pedig nem szeméttelepekre, hanem újrahasznosító üzemekbe kerül az ENSZ környezeti programja szerint. Hasonló eredményekre jutottak perui, ghánai és kínai kutatók is.
Az ENSZ munkatársai 2011-ben azt állapították meg, hogy Ghána gyakorlatilag belefullad az elektronikai hulladékokba, és egyre súlyosabb a helyzet a fővárosban, Accrában. Szakemberek riasztó mennyiségű ólom- és kadmiumkoncentrációt mutattak ki a helyi iskolákban és játszótereken. Majd tavaly kiderült, hogy Nyugat-Afrika elsősorban maga tehet az e-hulladék problémáról.