A korlátozott példányszámban eladott fotók újranyomtathatók eltérő méretben, formátumban, és új kiadásként ismét áruba bocsájthatók. Ez tönkreteheti a gyűjtőket.

Fontos per zárult le New Yorkban, melyben elutasították Jonathan Sobel műgyűjtő keresetét melyet William Eggleston fotós ellen nyújtott be. Az esetnek komoly kihatása lehet minden olyan fotóművészre, aki új formában mutatná be régi negatívjait. A tavaly áprilisban indult per oka, hogy a fotós lenullázta a műgyűjtő kollekciójának értékét azzal, hogy legjobb munkáit ismét kinyomtatta, és ezután árverésre bocsájtotta a Christie's aukciós háznál, ahol rekordbevételt könyvelhetett el, a 36 kép 5,9 millió dollárért került kalapács alá. A bíró 20 oldalas indoklásában azzal utasította el a panaszt, hogy hiába vásárolt Sobel korábban limitált kiadást, ugyan a képek ugyanazok voltak, de a nyomatok mérete különbözik, ezért eltérőnek számítanak.


Ez a 44 x 60 inches nyomat 578 ezer dollárért kelt el
A fotók 30 évvel ezelőtt készültek. Sobel az egyik 17 collos képért korábban 250 ezer dollárt fizetett, melynek másfél méteres változata most 578 ezer dolláros áron kelt el. Sobel birtokában van a fotós 190 másik munkája is. "A műtárgyak értéke részben a ritkaságukban rejlik, ha valamiből több van akkor az olcsóbb lesz." - nyilatkozta. A bíró azonban nem így látja, véleménye szerint Eggleston valóban sok pénzhez jutott az aukción de nem Sobel kárára. Szerinte Eggleston csak akkor lehetne felelős, ha a limitált kiadású széria új példányai ugyanazzal a festési eljárással készültek volna, mint a Sobel birtokában lévő képek, azonban mivel Eggleston digitális eljárást használt, ezért az új példányok új műnek számítanak.

Eggleston ügyvédje szerint a döntés megerősíti a művészek saját alkotásaikra vonatkozó jogát, és ez szerinte jó hír mind a szférának, mind a közönségnek. Sobel ezzel természetesen nem ért egyet, véleménye szerint az ítélet gyűjtői részről nem nevezhető sem igazságosnak, sem méltányosnak.