A kamionok eltulajdonításától kezdve a rakományok kifosztásán és a raktárkészlet meghamisításán át az adatrablásig szinte mindent bevetnek a bűnözők, amivel többmilliárdos kárt okoznak.

Az Európai Unióban évente 2,3 ezer milliárd forint értékű rakomány tűnik el rakománytolvajok kezén. Az esetek 63 százalékában belső alkalmazott a tippadó. A raktárkészlet meghamisítása részben még a hagyományos módszerek közé sorolható, de az informatika is szerephez jut. Ezekben az esetekben a gépkocsivezetők felelőssége nem igazán vethető fel, hisz őket gyakran nem is engedik a bűncselekmények helyszínére, a rakodáshoz. Ám vannak "ügyes és leleményes" árukiadók, akik a jármű le- és felrakodásakor úgy manipulálják a raktárkészlet-adatbázist, hogy időnként nekik is "leessen" egy-két karton sampon vagy jégkrém. E szakmában a kevés is sok: egy nyergesszerelvénybe 33 raklap áru fér, ez rendszerint 24 tonnát nyom, ami elméletben lehet 24 ezer kilogramm kristálycukor vagy akár negyedmillió tábla csokoládé is.

Vannak ezeknél is kifinomultabb megoldások, amelyek internetes adatrablásra épülnek. Az utóbbi egy évben ismeretlen tettesek több komoly bűncselekményt követtek el bűnszövetségben, üzletszerűen: ők valós fuvarozó vállalkozások adatait ellopva azok alkalmazottainak adták ki magukat. 2011 nyara óta a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete 26 kamionnyi áruféleségről tud, amelynek így veszett nyoma; ezek együttes tömege becslések szerint meghaladja a háromszáz tonnát, értéke mintegy 1,3 milliárd forint. A csalók legfőbb zsákmánya rendszerint élelmiszer, azon belül sajt és hús, a fel- és lerakóhelyek elhelyezkedését tekintve pedig az olasz−német−Benelux relációk mutatkoznak e téren Bermuda-háromszögnek, ahol a termékeknek nyoma vész.

Az esetek általában ugyanazon két forgatókönyv szerint történnek. A csalók nem kitalált cégnevekkel próbálkoznak (melyek létezése internetes cégjegyzékből ellenőrizhető), hanem valós és leinformálható fuvarozó vállalkozások bőrébe bújva azok alkalmazottainak adják ki magukat, kreált e-mail címről kötnek üzletet, majd hamisított dokumentumokkal és lopott rendszámú járművel jelennek meg a megbízó telephelyén, ahol fel is veszik a rakományt, ám az áru sohasem érkezik meg. A minderről mit sem sejtő igazi fuvarozó cég vezetője már csak akkor jön rá, hogy a nevében idegenek tevékenykednek, amikor a megbízó több nap után rajta keresi az eltűnt árut.

A másik csalási módszer, hogy bűnözők eladásra kínált fuvarozó cégeket vásárolnak, majd kötnek üzletet. Arra építenek, hogy az addig tisztességesen működő és mindenki által jól ismert vállalkozás életében bekövetkezett tulajdonosváltásról a fuvarpiac szereplői (elsősorban a cég megbízói) csak napok vagy hetek elteltével értesülnek majd, s ezt az átfutási időt kihasználva azalatt ők szabadon garázdálkodhatnak és lophatnak rakományt, visszaélve a cég régi tulajdonosának jó hírével. Az MKFE azt tanácsolja, hogy a megbízók ellenőrizzék az céget vezetékes és helyhez köthető elérhetőségen. Pastyik Piusz azt is elmondta, hogy ez a fajta bűncselekmény főleg a gazdasági válság idején jelent meg Magyarországon, különösen, hogy ekkortól váltak elérhetővé az elektronikus cégadatok; az elmúlt évben viszont jelentősen megnőtt az adatlopásos esetek száma.

Ponyvafelmetszésnél a biztosító a megkötött CMR-árukár biztosítás szerint téríti meg a kárt, ami általában simán szokott menni, a biztosítók rendszerint készségesen fizetnek. A kártérítést nem az ellopott áru értéke, hanem annak tömege szerint állapítják meg. Útmenti járműlopásnál, valamint az adathalászattal elkövetett bűncselekmények esetében hosszas rendőrségi eljárás kezdődik, és nagy általánosságban elmondható, hogy ezekben az esetekben ritkaság, ha a biztosító fizet. Ilyenkor nagyon nehéz ugyanis a bizonyítási eljárás, hogy valójában kinek a hibájából is történt a lopás, ki volt elővigyázatlan.