MTI
A NATO szerint a kibertámadásokat nem lehet teljesen elhárítani
A NATO több mint hat évtizedes működése során a hagyományos hadviselési területeken szinte bármilyen támadás veszélyét el tudta rettenteni, azonban egy kibertámadást elhárítani, illetve teljes védelmet biztosítani ellene nem lehet; az ilyen támadások egy része a jövőben is sikeres lesz - mondta Iklódy Gábor, a NATO új típusú biztonsági kihívásokkal foglalkozó főtitkár-helyettese.
"Ma már tudjuk, hogy internetes támadásokon keresztül egy országot le lehet bénítani, tönkre lehet tenni" - mutatott rá Iklódy, aki ennek alátámasztására három jelentős kibertámadást említett meg az elmúlt évekből. 2007-ben feltehetően az orosz kormány megbízásából összehangolt DDoS támadás (elosztott szolgáltatásmegtagadással járó támadás) érte az észt kormányzati hálózatot, illetve az internetes bankrendszert, amelyek ennek hatására elérhetetlenné váltak. Valószínűleg szintén az orosz kormány volt a megrendelője a 2008-ban a grúz kormányzati portálokat ért támadásoknak is, amelyek bár önmagukban nem okoztak jelentős kárt, az orosz katonai hadműveletekkel együtt jelentős nyomást gyakoroltak a grúz kormányra.
"Ennek alapján később kijelenthettük a 2010-es lisszaboni NATO-csúcstalálkozón, hogy ma már a modern hadviselés része a kibertér használata, hiszen a grúziai kibertámadás egy katonai hadművelet előkészítése volt" - hangsúlyozta a magyar NATO-nagykövet, aki emlékeztetett a Stuxnet nevű, főként iráni nukleáris létesítményeket megtámadó vírusra is, amely első ízben okozott fizikai kárt egy ilyen típusú irányító rendszerben.
Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára és Iklódy Gábor (jobbra)
A támadónak mindig előnye van a védelemmel szemben, de a megelőzést lehet fejleszteni - véli Iklódy. A NATO ennek szellemében jelenleg kizárólag a védelemre igyekszik berendezkedni a kiberhadviselés területén, a legfőbb feladat a tagországok területének, valamint a lakosságnak a védelme. Bár alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik, hogy az egyes tagországok infrastruktúrája ellen indított kibertámadásokat a hatóságok kivédjék, de a NATO igyekszik kifejleszteni olyan képességeket és mechanizmusokat, hogy miként tudna segítséget nyújtani a tagállamainak egy ilyen offenzíva esetén. Iklódy szerint fontos a kormányzatok és a vállalatok közötti sokkal szorosabb együttműködés is. "A kormányok egy percre sem szabad, hogy azt higgyék, a kibertér az övék. Ez nem az övék" - jelentette ki a nagykövet.
A közös nemzetközi stratégia kialakításában a fordulópontot a 2010-es lisszaboni csúcstalálkozó jelentette, amely a kiber-kérdést a NATO egyik prioritásaként határozta meg. "A NATO-nak képesnek kell lennie arra, hogy bármilyen támadás esetén - érkezzen az levegőből, szárazföldről, az űrből, vagy a kibertérből - segítséget tudjon nyújtani a tagországnak. Ezt persze egyszerűbb mondani, mint megvalósítani" - mutatott rá Iklódy. Szép fokozatosan, a különböző nemzeti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, illetve magánvállalatokkal együttműködve a NATO bizonyos nemzeti kommunikációs hálózatokra megpróbál bizonyos minimumelvárásokat kialakítani - vázolta fel a stratégiát a nagykövet. Elsősorban azokról a hálózatokról van szó, amelyeken a NATO-val kapcsolatos adatokat, információkat továbbítanak, s amelyek a szervezet működése szempontjából rendkívül fontosak.
"A kibertérben nincsenek határok, ráadásul az időtényező is megszűnik, hiszen századmásodpercek alatt mehetnek végbe támadások. Mivel az internet révén szorosan össze vagyunk kötve, nem lehet egyéni megoldásokat kialakítani, ezért nagyon fontos egy erős nemzetközi együttműködés megvalósítása" - hangsúlyozta Iklódy. "Vagy mindenkiben tudatosul, hogy mindannyiunk közös érdeke egy biztonságos kibertér, ahol a kereskedelemtől kezdve a kultúrán át a demokrácia terjesztéséig minden szabadon mozoghat, vagy ha nem, akkor ez egy nagyon komolya fenyegetést jelent a jövőre nézve" - tette hozzá.
"Ma már tudjuk, hogy internetes támadásokon keresztül egy országot le lehet bénítani, tönkre lehet tenni" - mutatott rá Iklódy, aki ennek alátámasztására három jelentős kibertámadást említett meg az elmúlt évekből. 2007-ben feltehetően az orosz kormány megbízásából összehangolt DDoS támadás (elosztott szolgáltatásmegtagadással járó támadás) érte az észt kormányzati hálózatot, illetve az internetes bankrendszert, amelyek ennek hatására elérhetetlenné váltak. Valószínűleg szintén az orosz kormány volt a megrendelője a 2008-ban a grúz kormányzati portálokat ért támadásoknak is, amelyek bár önmagukban nem okoztak jelentős kárt, az orosz katonai hadműveletekkel együtt jelentős nyomást gyakoroltak a grúz kormányra.
"Ennek alapján később kijelenthettük a 2010-es lisszaboni NATO-csúcstalálkozón, hogy ma már a modern hadviselés része a kibertér használata, hiszen a grúziai kibertámadás egy katonai hadművelet előkészítése volt" - hangsúlyozta a magyar NATO-nagykövet, aki emlékeztetett a Stuxnet nevű, főként iráni nukleáris létesítményeket megtámadó vírusra is, amely első ízben okozott fizikai kárt egy ilyen típusú irányító rendszerben.
Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára és Iklódy Gábor (jobbra)
A támadónak mindig előnye van a védelemmel szemben, de a megelőzést lehet fejleszteni - véli Iklódy. A NATO ennek szellemében jelenleg kizárólag a védelemre igyekszik berendezkedni a kiberhadviselés területén, a legfőbb feladat a tagországok területének, valamint a lakosságnak a védelme. Bár alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozik, hogy az egyes tagországok infrastruktúrája ellen indított kibertámadásokat a hatóságok kivédjék, de a NATO igyekszik kifejleszteni olyan képességeket és mechanizmusokat, hogy miként tudna segítséget nyújtani a tagállamainak egy ilyen offenzíva esetén. Iklódy szerint fontos a kormányzatok és a vállalatok közötti sokkal szorosabb együttműködés is. "A kormányok egy percre sem szabad, hogy azt higgyék, a kibertér az övék. Ez nem az övék" - jelentette ki a nagykövet.
A közös nemzetközi stratégia kialakításában a fordulópontot a 2010-es lisszaboni csúcstalálkozó jelentette, amely a kiber-kérdést a NATO egyik prioritásaként határozta meg. "A NATO-nak képesnek kell lennie arra, hogy bármilyen támadás esetén - érkezzen az levegőből, szárazföldről, az űrből, vagy a kibertérből - segítséget tudjon nyújtani a tagországnak. Ezt persze egyszerűbb mondani, mint megvalósítani" - mutatott rá Iklódy. Szép fokozatosan, a különböző nemzeti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, illetve magánvállalatokkal együttműködve a NATO bizonyos nemzeti kommunikációs hálózatokra megpróbál bizonyos minimumelvárásokat kialakítani - vázolta fel a stratégiát a nagykövet. Elsősorban azokról a hálózatokról van szó, amelyeken a NATO-val kapcsolatos adatokat, információkat továbbítanak, s amelyek a szervezet működése szempontjából rendkívül fontosak.
"A kibertérben nincsenek határok, ráadásul az időtényező is megszűnik, hiszen századmásodpercek alatt mehetnek végbe támadások. Mivel az internet révén szorosan össze vagyunk kötve, nem lehet egyéni megoldásokat kialakítani, ezért nagyon fontos egy erős nemzetközi együttműködés megvalósítása" - hangsúlyozta Iklódy. "Vagy mindenkiben tudatosul, hogy mindannyiunk közös érdeke egy biztonságos kibertér, ahol a kereskedelemtől kezdve a kultúrán át a demokrácia terjesztéséig minden szabadon mozoghat, vagy ha nem, akkor ez egy nagyon komolya fenyegetést jelent a jövőre nézve" - tette hozzá.
