Egy Facebook-oldalon izraeliek, palesztinok és más arabok nyilvánítanak véleményt mindenféléről: értelemszerű témaként szerepelnek a békekilátások, ám békés összhangban a focival, a fotózással és a zenével.

Moad Arkub, egy végzős palesztin egyetemi hallgató a minap az interneten bóklászva hirtelen egy olyan oldalon találta magát, amelynek tartalma meghökkentette, de rögtön magával is ragadta. Egy Facebook-oldal volt, ahol izraeliek, palesztinok és más arabok nyilvánítottak véleményt mindenféléről: értelemszerű témaként szerepeltek a békekilátások - ám békés összhangban a focival, a fotózással és a zenével. A fiú úgy érezte, hogy azonnal csatlakoznia kell az oldalhoz - akárhol tart is a békefolyamat, és akármennyire különválasztják is egymástól fizikailag az izraelieket és a palesztinokat -, mert úgy gondolta, hogy mindannyiuk számára nagyon fontos a korlátozások nélküli kapcsolatok fenntartása.

Az izraeli és palesztin vezetők már hosszú éve folytatnak tárgyalásokat a térségben élők jövőjéről, de a régiót továbbra is válság sújtja, és meglehetősen homályosak a béke kilátásai, így az izraeliek és a palesztinok párbeszéde egyre inkább a ciszjordániai izraeli katonai ellenőrző pontokra korlátozódik. Az elmúlt hónapban azonban vélhetően még a Facebook-oldal létrehozóit is meglepte az a lelkesedés, amellyel az érintettek fogadták a közösségi kezdeményezést, mindez pedig arra utal, hogy a Tunéziában és Egyiptomban lezajlott, "Facebook vezérelte" forradalom itt is nyújthat útmutatást a közös erőfeszítések megvalósításához.

A Facebook.com/yalaYL címen található oldalt egy korábbi izraeli diplomata hozta létre, és egyértelmű az izraeli kapcsolódás: az első hónapban 91 000 látogató érkezett onnan. A 22 500 aktív felhasználó 60 százaléka arab - többségükben palesztinok, őket az egyiptomiak, a jordániaiak, a tunéziaiak, a marokkóiak, a libanoniak és a szaúdiak követik. Ma az interneten mindenféléről zajlik az eszmecsere (szexről, háborúról, üzletről), miért ne lehetne a békéről beszélni? - tette fel a kérdést Uri Savir, a Simon Pereszről elnevezett békeközpont elnöke, az új site alapítója. Uri Savir vezető tisztségviselő volt az izraeli béketárgyalások során az 1990-es években, az izraeli külügyminisztérium főigazgatója, parlamenti képviselő. De mint mondta, még egyetlen feladat sem hozta annyira lázba, mint a mostani vállalkozás.

Uri Savir szerint ma egyik oldalon sincsenek bátor vezetők, ezért fordul a Tahrír tér és a Facebook fémjelezte új generáció képviselőihez. Minderről úgy beszélt tel-avivi lakásában a The New York Times tudósítójának, hogy ujjaival folyamatosan az iPad kijelzőjén matatott, többször is végiggörgetve az oldalon. "Felül kell múlnunk Tunéziát. Az a célunk, hogy 100 000 ember dolgozzon közösen a Yala projektjein, így kényszerítve vezetőiket a béke megteremtésére" - fejtette ki.

Az YL az oldal nevében a fiatal vezetőkre (Young Leaders) utal, a Yala pedig arabul jelenti azt, hogy "gyerünk". Uri Savir meggyőződése, hogy ez lehet az az oldal, amelyik a regionális megújulás következő generációs híveit is képes magához vonzani. Ebben nagymértékben segíthetnek a kialakított kapcsolatok: az oldal létrejöttét üdvözlő üzenetet küldött Simon Peresz izraeli elnök és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság vezetője, Tony Blair volt brit miniszterelnök, közel-keleti különmegbízott és Sharon Stone filmszínésznő.


A honlap már szervezett egy fotópályázatot, amelyen egy palesztin és egy izraeli nyert (augusztusban New Yorkba repülhetnek), és megbeszélések folynak az olasz kormánnyal, az FC Barcelona futballcsapatával és az MTV zenetévével a szponzorálás, illetve az együttműködés lehetőségeiről. Simon Peresz telefonon beszélt a Facebook-alapító Mark Zuckerberggel az erőfeszítésekről. Mindazonáltal a legérdekesebb az online információcsere kialakulása. Akkor, amikor az arabok általában kerülik a kapcsolatot az izraeliekkel, ezen az oldalon nyíltan beszélnek arról, hogy szeretnének többet megtudni róluk.

Egy 18 éves, palesztin diák, aki a ciszjordániai Birzeit Egyetemen tanul, elmondta az amerikai lapnak, hogy ez az első alkalom, amikor izraeliekkel érintkezik. Egy barátja mesélt neki a Facebook-oldalról, és mivel ő is jónak ítélte, néhány nap múlva csatlakozott a felhasználók táborához. Szerinte mindez segíthet abban, hogy meg lehessen érteni a különbséget Izrael és a megszállás fogalma között. A szülők generációjával ellentétben, akik Izraelben dolgoztak, megtanultak héberül, és az izraeli televíziót nézték, ő még soha sem tette be a lábát Izraelbe vagy Jeruzsálembe a biztonsági korlátozások és az izraeli előírások miatt.

Egy másik, 29 éves fiatalember már jobban ismeri Izraelt. Évekkel korábban beszökött az országba, egy befogadó, szeretetre méltó családnál dolgozott. Később az izraeliek minden magyarázat nélkül börtönbe vetették, de mostanra már elmúlt az a keserűség, amit a vele történt igazságtalanság okozott.

Szalah al-Ajan, a Palesztin Hatóság tisztségviselője, aki segíti a site munkálatait, úgy véli: egyenesen riasztó, hogy ellehetetlenült a hétköznapi jellegű párbeszéd az izraeliek és a palesztinok között. Meggyőződése, hogy a politikusok által szembeállított felek egyáltalán nem ismerik egymást. Céljuk az, hogy elinduljon az eszmecsere mondjuk a sportok vagy a művészetek területén. Jóllehet az izraeliek és a palesztinok nem találkoz(hat)nak szemtől szembe egymással, ez a hely alkalmat kínál nekik erre. Jóleső érzéssel töltötte el, amikor a fotóversenyen az izraeli képekre palesztin szavazatok is érkeztek.

Az oldalra kerülő bejegyzések többnyire angolul íródnak, de születnek héber és arab nyelvű posztok is - van, amelyik játékos, és van, amelyik kimondottan költői. A jelek szerint a legtöbb vita a Ramalláhban és a Tel-Avivban regisztrált felhasználók között folyik. Egy 21 éves ramalláhi diák mindazonáltal elárulta, hogy a Yalán keresztül kérték fel ismerősnek Marokkóból és Egyiptomból is. Amikor megkérdezte az egyik egyiptomit, miért vette fel vele a kapcsolatot, és miért akar csatlakozni az oldalhoz, azt a választ kapta: "A forradalom után minden megengedett. Látni akarom, mit szeretnének az izraeliek".

Nimrod Ben Ze'ev, aki közel-keleti tanulmányokat folytat a Tel-Avivi Egyetemen, úgy vélekedett, hogy meglehetősen törékeny még a párbeszéd, ennek ellenére van ok az optimizmusra. Úgy gondolja, hogy a Peresz és Blair által az oldalnak írt levelek azt sejtetik: van erő a kezdeményezés mögött. "De az igazán nagy dolog az, hogy a 15 és 30 év közötti korosztály tagjai közvetlenül érintkezhetnek egymással. Nem egy- vagy kétoldalú megoldásokról beszélnek, hanem arról, hogy milyen fiatalnak lenni Izraelben vagy Palesztinában" - magyarázta.

Nyilván nagyon különbözőek a tapasztalataik, de osztoznak abban a frusztrációban, amelyet egy felettük álló hatalom idéz gerjeszt. És ez az érzés kimondottan kölcsönös. Egy beszélgetés folyamán egy izraeli fiatal megkérdezte: mi történne, ha Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt és Mahmúd Abbász palesztin vezetőt bezárnák egy hétre egy közös szobába. Érkezett is a palesztin válasz: mindkét vezető észrevenné, hogy egyaránt van fülük, szemük, kezük és szájuk; egy pillanatra áthatná őket a felismerés, hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mielőtt palesztinnak, izraelinek, zsidónak, muzulmánnak vagy kereszténynek nyilvánítanák magukat - vagyis valójában alapvetően ők is emberek. A másik palesztin válasz szerzője élesebben fogalmazott: "Soha se nyisd ki annak a szobának az ajtaját, ahová bezárták őket!"