SG.hu·

Külföldi tapasztalattal lehet sikeres a magyar mérnök

Idén harmadik alkalommal rendezték meg a BME-n a Simonyi Károly Szakkollégium Szakmai Est című rendezvényét, ahol a magyar mérnökök itthoni és külföldi lehetőségeiről vitatkoztak az informatikai vállalkozások vezetői.

A kerekasztal beszélgetésen részt vett Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke, Drajkó László, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója, Ésik Róbert, a Nokia Siemens Networks ügyvezető igazgatója, Kollár László, a Microsoft Magyarország fejlesztői és partner-üzletágvezetője, Várady Péter, az evosoft Hungary ügyvezető igazgatója, valamint Vajta László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja.

A beszélgetés résztvevői személyes tapasztalataik alapján keresték a választ olyan kérdésekre, mint miért éri meg külföldre menni, milyen pluszt adhat egy idegen országban, más környezetben végzett munka, hogyan lehet egy ilyen élmény után visszailleszkedni a magyar iparba. Kiemelték a külföldi tapasztalatszerzés fontosságát, amihez az idegen nyelvek ismerete elengedhetetlen feltétel. Munkáltatói szemmel rávilágítottak a magyar mérnökképzés hiányosságaira, melyek a kommunikáció, a csapatmunka, a tárgyaló- és előadókéség és a menedzsment területén szembeötlőek.

Hangsúlyozták az egyetemek és a cégek szoros együttműködését, mellyel az idősebb mérnökhallgatók már egyetemi éveik alatt munkába állhatnak, főleg a nagyobb cégek Kutatás+Fejlesztés területén, mint elmondták, ezzel kooperatív kezdeményezéssel mi járunk a nyugati országok előtt.

Felmerült a multinacionális cégnél elhelyezkedés illetve a saját vállalkozás alapításának kérdésköre is, mely a legtöbb kreatív mérnökhallgatót foglalkoztatja. Erre a cégvezetők azt tanácsolták, hogy eleinte mindenképpen érdemes a nagyobb cégnél elhelyezkedni, fejleszteni a strukturális gondolkodást aztán vállokozást alapítani. Felmerült a család és szakmai siker összeférhetőségének kérdése is. Itt végső soron az javasolták, hogy csináljuk azt amit szeretünk, hiszen ha csak napi 8 órát dolgozunk, ám elégedetlenül, a család számára is rosszabb, mintha mondjuk napi 10-12 óra munka után boldogan mennénk haza.

Összességében azt a szemléletmódbeli többletet hangsúlyozták, amelyet egy fél-egy éves külföldi tapasztalat adhat és amellyel hazatérve gazdagítani, fejleszteni lehet a magyar ipart.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© spillerlaca2010. 11. 25.. 09:35||#2
Kedves Érdeklõdõ!

Köszönjük, hogy részt vettél a Simonyi Károly Szakkollégium által szervezett 2010-es Szakmai Esten, reméljük élvezted az elõadást.
A beszélgetés résztvevõi személyes tapasztalataik alapján keresték a választ olyan kérdésekre, mint miért éri meg külföldre menni, milyen pluszt adhat egy idegen országban, más környezetben végzett munka, hogyan lehet egy ilyen élmény után visszailleszkedni a magyar iparba. Kiemelték a külföldi tapasztalat szerzés fontosságát, amihez az idegen nyelvek ismerete elengedhetetlen feltétel. Bõvebb összefoglalót, a Simonyi honlapján olvashattok: http://simonyi.bme.hu/node/1328 .
Az este folyamán elhangzott egy ígéret, miszerint összeírjuk nektek azon általunk ismert lehetõségeket, amelyek segítségével kijuthattok külföldre, valamint az elõadók által ajánlott könyvek címeit.

Lehetõségek a teljesség igénye nélkül, amelyek segítségével külföldi tapasztalatokra tehetsz szert:

AEGEE - http://www.aegee-budapest.hu/
AIESEC - http://www.aiesec.hu/aiesec/index.php
BEST - http://best-budapest.hu/
CCUSA - http://www.ccusa.hu/
CEEPUS - http://www.ceepus.info/ , http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=54
EESTEC - http://eestec.hu
Erasmus - http://www.kth.bme.hu/index.php?document_show_html&doc_id=46470
ESTIEM - http://estiem.mszk.bme.hu/
HAESF - http://www.haesf.org/
IAESTE - http://www.iaeste.hu/

A fenti szervezetek által biztosított lehetõségekrõl egy rövid táblázatos összefoglalót tekinthetsz meg ide kattintva .

További hasznos oldalak:

Egyetemi kapcsolatok - http://www.nemzig.bme.hu/nki/
Egyetemi ösztöndíjkalauz - http://www.kth.bme.hu/open/00047069.pdf

Ajánlott könyvek listája:

Lee Iacocca - Where Have All the Leaders Gone? (Várady Péter)
Jeanenne Lamarsh - Changing the Way We Change (Drajkó László)
Mary Jo Foley - Microsoft 2.0: How Microsoft Plans to Stay Relevant in
the Post-Gates Era (Drajkó László )
Dévényi Tibor - Dr. Ezésez Géza karrierje (Vajta László)
Daniel Keyes - Virágot Algernonnak (Vajta László)
Magyarország története (Vajta László)
Peter M. Senge - The Fifth Discipline (Kürti Sándor)
Jim Collins - Good to great (Kürti Sándor)
Kaplan & Norton - The Balanced Scorecard (Kürti Sándor)
Szun Ce - A háború mûvészete (Ésik Róbert)
Andrew Grove - Only the paranoid survive (Kollár László)
Morita Akio - Made in Japan (Kollár László)
Clayton Christensen - The Innovators Dilemma (Kollár László)
Lou Gerstner - Who said Elephants can’t dance? (Kollár László)

Egyéb az est folyamán elhangzott könyvcímek:
Stephen Hawking - Az idõ rövid története
Mérõ László - Az élõ pénz
Cynthia Shapiro - Corporate Confidential: 50 Secrets Your Company Doesn’t Want You to Know-and What to Do About Them
Szabo Magda: Az ajtó
Thomas L. Friedman: The World Is Flat

A rendezvényen szó esett a soft skillek fontosságáról is, ezzel kapcsolatban is elhangzott egy pályázat, amirõl bõvebb információkat itt találsz: http://www.facebook.com/evosoft.hu?ref=ts

A rendezvényen készült fotók a SPOT weblapján érhetõek el: http://spot.sch.bme.hu/fotoalbum/2010?folder=2010.11.16.+Simonyi+SzakEst

A HTE Akadémia által kiállított tanúsítványokat néhány napon belül névre szólóan eljuttatjuk hozzátok.

Üdv,
Simonyi Károly Szakkollégium
© spillerlaca2010. 11. 25.. 09:30||#1
A héten a BME-n jártam, a Simonyi Károly Szakkollégium Szakmai Estjén, melyen 250 informatika szakos hallgató találkozhatott Magyarország azon legsikeresebb cégvezetõivel, akik szintén az egyetem falain belül tanultak. A rendezvény célja az volt, hogy a hallgatóknak kedvet csinálják a külföldi csereprogramokhoz és tapasztalatszerzéshez, mely hosszútávon a magyarországi kutatás-fejlesztés versenyképességét növeli. A vendégek kerekasztal beszélgetés formájában, amolyan anekdotázós stílusban számoltak be külföldön megszerzett tapasztalataikról, s arról, hogy az miként tette õket és vállalkozásaikat sikeressé.

Az elõadóterem 18 órára teljesen megtelt, és sokaknak nem jutott ülõhely, így csak 18.15-kor nyitotta meg a beszélgetést Kollár Ferenc (Microsoft) az est moderátora.

Az ülési sorrend a következõ volt:

Ésik Róbert (Nokia Siemens Networks)
Kürti Sándor (Kürt Zrt.)
Vajta László (BME)
Drajkó László (Microsoft)
Várady Péter (evosoft Hungary)
Elsõ körben mindenki bemutatkozott, mondott néhány szót cégérõl, de a száraz számok mellett már ekkor rengeteg poén hangzott el, amely végigkísérte az egész estét, hihetetlenül jó hangulatot varázsolva a terem fülledt levegõjébe. Kürti Sanyi bácsiról már ekkor kiderült, hogy felülmúlhatatlan humora van, és azt kell, hogy mondjam, hogy õ volt az este Jolly Joker-e, amit elsõre nem is gondolna az átlagember egy Széchenyi Díjasról és az Év Üzletemberérõl.

A megjelent menedzserekrõl kiderült, hogy egytõl egyig dolgoztak külföldön hosszabb-rövidebb ideig. A kommunista rendszer alatt nagy dolognak számított, ha valaki külföldön dolgozhatott. Az is nagy szó volt, ha valaki a Szovjetunióba ment, hiszen ott a magyar fizetés többszörösét tehette zsebre. Aztán a változás évei után már könnyebben lehetett külföldön munkát vállalni és az ott tanultak birtokában hazatérni. Az lett sikeres, aki céltudatosan viselkedett és folyamatosan tanult a kiküldetések alatt.

Érdekes, hogy az eminensek között ült egy olyan ember is, aki bevallása szerint közepesen teljesített az egyetemen, de jól teljesített a koleszban. Drajkó László, aki „már úgy született, hogy nevében ott a Dr.”, elmondta, hogy szerinte a kollégiumok Magyarország legjobb szoftszkill központjai, ahol meglehet tanulni a csapatmunkát, a szervezést, a kommunikációt, az érvelést és mindent, amit az egyetemeken egyáltalán nem tanítanak.

Várady Péter szerint azért jó ha valaki szakmai pályafutását külföldön kezdi, mert teljes látásmódbeli változáson megy keresztül és új emberként jön vissza. Az ember egy csomó plusz dolgot kap amikor új városokat, új kultúrákat és új embereket ismer meg, a szakmai újdonságokról nem is beszélve.

Kürti Sanyi bácsi, aki egyébként egy veszprémi ember, elmondta, hogy õ négyszer volt külföldön, eddig 2 munkahelye volt, a Százhalombattai Olajfinomító és persze a Kürt Zrt. 30 évesen ment a Szovjetunióba egy villamosmérnöki probléma kidolgozására és mivel volt konkrét célja, jól is érezte ott magát. Fizetése a hazai 20-szorasa volt, de ennek ellenére haza akarta jönni munkája végeztével. Aztán Angliába ment célszámítógépet programozni, ahol elmesélte, hogy kerékbilincset tettek a Ladájára, amit 60 fontért vettek volna le, de neki csak 200 magyar forintja volt, így végül fizetés nélkül elengedték, mivel a vízuma is lejárt. A legnagyobb élménye azonban Japán volt, ahol egy zseniálisan õrült kolléga elektronikus fityfirittyét akarták eladni, de elbukták, mert fogalmuk nem volt az ottani üzleti kommunikációról és protokollról. Legnagyobb szerelme mégis az USA lett, az alkotmány és az állandó újrakezdés lehetõsége miatt.

Várady szerint nyugaton sokkal inkább projektekben és célorientáltabban gondolkodnak, mint idehaza. Itthon sokszor még a változtatást sem merik felvállalni, holott új technológiákat kellene külföldrõl behozni.

Ésik ehhez hozzátette, hogy az említett szoftszkillek tekintetében a magyar oktatási rendszer gyenge, bár szakmai szempontból nagyon erõs embereket képzünk. A legnagyobb baj az, hogy nem tudunk kiállni a véleményünk mellett, s nem tudunk jól vitatkozni.

Drajkó szerint csakis öntevékeny körökben lehet az említett képességeket, készségeket fejleszteni. Azt megtanítja nekünk az egyetem, hogy hogyan tanuljunk, és hogyan oldjunk meg feladatokat, de a problémakezelést egyáltalán nem. Nyugaton elsõ sorban olyan kérdésekre várnak választ a hallgatóktól, hogy „Milyen problémán akarsz dolgozni?” vagyis „Mivel akarod az emberiség helyzetét javítani?”, illetve „Hogyan akarod megváltoztatni a világot?”, míg itthon erre a szintre el sem jutunk, pedig ezek alap dolgok.

Vajta elmondta, hogy külföldön tesztelésre kerül az ember alkalmazkodó képessége és az, hogy képes-e jól eladni magát, vagy sem. Ilyenkor elõjönnek a másodlagos, nem gyakorlott tulajdonságok, amelyeket elkezdünk használni. Azok, akik külföldrõl jönnek haza, magabiztosabbak. A kollégium is hasonló személyiségformáló, hiszen kiszakadunk az otthoni környezetbõl. És ami nagyon fontos, hogy azért is érdemes céltudatosan tanulni a nyelvet is külföldön, mert egy erõs nyelvtudás egy második diplomának számít.

Kürti Sándor, aki saját bevallása szerint hosszú ideg verbálisan zárkózott volt és emiatt sokáig hátrányt szenvedett, elmesélte, hogy bár egyéniben az európai mérnökök jobbak, a japánok csapatban jobbak és ezen a területen van mit tanulnunk tõlük, fõleg nekünk, ahol még az európai átlagnál is rosszabb a csapatban való együttmûködés. Elmesélte azt is, hogy míg a Harvardon végzett szakemberek egyértelmûen megfogalmazzák, hogy szeretnének maradandót alkotni, addig a magyar egyetemisták között ez egyáltalán nem életcél.

A vendégek rengeteg könyvet ajánlottak a hallgatóknak, amelyek a sikerrõl, üzletrõl és menedzsmentrõl szóltak, de én csak kettõt emelnék ki a hosszú listából. Vajta László Magyarország történelmét ajánlotta, mert szerinte elszomorító, hogy milyen gyengék a hallgatók hon- és történelem ismeretei. Ésik Róbert pedig egy õsi mûvet, A háború mûvészete címû könyvet ajánlotta a jelenlévõk figyelmébe.

Vajta azzal folytatta, hogy igazából több külföldi csereprogramot tudnak ajánlani, mint amit a hallgatók ténylegesen igénybe vesznek, s ez annak köszönhetõ, hogy kicsi a hallgatói mobilitás, tehát az marad itthon aki nem akar külföldre menni. Bizony nagy hiba kihagyni a külföldi lehetõségeket, hiszen tanulni csak a komfortzónánkon kívül vagyunk képesek.

Arra a vendégek közül többen figyelmeztették az egyetemistákat, hogy azzal a több ezer indiai és kínai szakemberrel, akik jelenleg szerzik PhD és doktori fokozataikat Amerika leghíresebb egyetemein, nagyon nehéz lesz versenyezni a jövõben és csak akkor leszünk képesek gyõzni, ha tudunk mást és maradandót alkotni, miközben jól el is tudjuk adni azokat.

Kürti megjegyezte, hogy Magyarországon elterjedt az a szemléletmód, hogy sok pénzt csak lopni lehet, pedig ez nem igaz. Sok pénzt csakis sok és jó minõségû munkával lehet keresni.

Drajkó elmesélte, hogy õ sok olyan emberrel találkozott, akik nagyon gazdag emberek, például sejkek nagyon okos gyerekei voltak és dolgoztak. Dolgoztak annak ellenére, hogy nem voltak rászorulva, de szerettek volna valami maradandót alkotni. Tudták, hogy mi a dolguk és hogy milyen út vezet oda.

Végül szóba jött a munka és a család összhangjának a kérdése, vagyis, hogy nem megy-e a munka családi élet rovására. A jelenlévõk egyetértettek abban, hogy azért még nem ment tönkre egy család sem, ha valaki sokat dolgozott és szerette amit csinált. Gond akkor van, ha valaki nem érzi jól magát a munkahelyén és feszültséget családi környezetben vezeti le.

Kürti szerint ha az ember nem esik pofára, nem is tud elérni sikereket. A ma vesztesei a holnap nyertesei, vagyis aki ma csõdbe megy, holnap még lehet milliárdos. A legfontosabb azonban, hogy ne a közvetlen munkáltatókat tartsuk kenyéradónknak, hanem a partnereinket, vevõinket, hiszen õk biztosítják számunkra a biztos munkahelyet megrendeléseik által.

Az elõadás során 12 oldalt jegyzeteltem, hiszen rengeteget lehetett tanulni az elhangzottakból. A lényeg, hogy érdemes külföldön munkatapasztalatot szerezni, majd egy teljesen új szemléletmód és erõs nyelvtudás birtokában hazatérni, annak érdekében, hogy hozzájáruljunk hazánk fejlõdéséhez. Természetesen ma már a fejlõdésnél sokkal nagyobb a tét, hiszen nekünk hamarosan nemcsak a nyugati világgal, hanem Kínával és Indiával is kell versenyeznünk, erre pedig csak olyan szakemberek képesek, akik erõs nyelvtudással rendelkeznek, céltudatosak, képesek saját és hazájuk érdekeit megvédeni, tudnak vitatkozni ha kell, és mindenek elõtt képesek együtt dolgozni az elérendõ sikerek érdekében.

Forrás: Spiller László IT Fejvadász Blogja