Alex
A cégeknek nem kell fizetniük jogdíjat az adathordozók után
Az Európai Unió Bírósága egy spanyol ügyben meghozott ítélete szerint a magáncélú másolat után fizetendő díj alkalmazása a cégek által vásárolt adathordozók esetében nem felel meg az uniós jognak.
A Sociedad General de Autores y Editores (SGAE) spanyol szellemi tulajdonjogi közös jogkezelő szervezet felszólította a CD-lemezeket, újraírható CD-lemezeket, DVD-lemezeket és MP3-lejátszókat forgalmazó Padawan nevű társaságot a "magáncélú másolatok utáni díj" 2002 és 2004 közötti időszak tekintetében történő megfizetésére. Azonban a Padawan úgy vélte, hogy e díj - amely független attól, hogy az adathordozókat magáncélú vagy szakmai, illetve üzleti célú használatra szánják-e - ellentétes az EU irányelvével, ezért megtagadta annak megfizetését. Az SGAE beperelte a társaságot, amelyet az első fokon eljárt bíróság 16 759 euró megfizetésére kötelezte.
A Padawan fellebezett, és a spanyol megyei szintű bírósághoz, az Audiencia Provincial de Barcelonához fordult. A bíróság a jogerős döntés meghozatala előtt kikérte az Európai Unió Bírósága véleményét hogy melyek a "méltányos díjazás" összege és a beszedésére szolgáló rendszer meghatározásánál figyelembeveendő szempontok.
(Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az EU Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát, a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. Azonban a határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti, azaz a spanyol eset Magyarországra is érvényes.)
A Bíróság október 21-én meghozott ítéletében megállapította, hogy a "méltányos díjazást" úgy kell tekinteni, mint a védelem alatt álló mű engedély nélküli többszörözése miatt a szerző által elszenvedett kár ellenértékét. Ennélfogva ez a kár képezi a díjazás összege kiszámításának alapvető szempontját. A Bíróság hangsúlyozza, hogy az irányelv megköveteli, hogy a jogosultak és a védelem alatt álló jogtárgyak felhasználóinak érdekei "megfelelő egyensúlyban" legyenek egymással. Ezért főszabály szerint e kár megtérítése arra a személyre hárul, aki e többszörözést magáncélból végezte, ezáltal finanszírozva azt a díjazást, amelyet majd a jogosultnak folyósítanak.
Az egyes magáncélú felhasználásokból esetlegesen eredő kár egyedileg nézve minimálisnak tekinthető, és ennélfogva nem keletkeztet díjfizetési kötelezettséget, másrészt pedig a magáncélú felhasználók beazonosításának, valamint az ő díjfizetésre való kötelezésük a gyakorlatban nagyon nehéz. A tagállamok e körülmények miatt vezethetnek be "magáncélú másolat után fizetendő díjat" azon személyek terhére, akik digitális többszörözésre alkalmas berendezésekkel, készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek.
Mivel a többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók léte szükséges ahhoz, hogy a természetes személyek magáncélú másolatokhoz juthassanak, így a Bíróság szerint semmi sem képezi akadályát annak, hogy a díj összegét beépítsék a többszörözésre alkalmas adathordozók, vagy a nyújtott többszörözésre irányuló szolgáltatás árába. Így a díj terhét végülis a magánfelhasználók viselik, és teljesül a "megfelelő (érdek)egyensúly" követelménye is.
A "magáncélú másolat után fizetendő díj" rendszere csak akkor egyeztethető össze az említett "megfelelő (érdek)egyensúly" követelményével, ha a szóban forgó többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók magáncélú többszörözésre alkalmasak, és ennélfogva kárt okozhatnak a védelem alatt álló mű szerzőjének. A "magáncélú másolat után fizetendő díj" alkalmazása és a magáncélú többszörözésre történő használat között ugyanis feltétlen kapcsolat van.
Következésképpen, a díj valamennyi típusú, digitális többszörözésre alkalmas berendezés, készülék és adathordozó tekintetében való különbségtétel nélküli alkalmazása, azt az esetet is ideértve, amikor azokat nem természetes személyek szerzik be nyilvánvaló módon a magáncélú másolástól eltérő célra, nem felel meg az irányelvnek.
A Sociedad General de Autores y Editores (SGAE) spanyol szellemi tulajdonjogi közös jogkezelő szervezet felszólította a CD-lemezeket, újraírható CD-lemezeket, DVD-lemezeket és MP3-lejátszókat forgalmazó Padawan nevű társaságot a "magáncélú másolatok utáni díj" 2002 és 2004 közötti időszak tekintetében történő megfizetésére. Azonban a Padawan úgy vélte, hogy e díj - amely független attól, hogy az adathordozókat magáncélú vagy szakmai, illetve üzleti célú használatra szánják-e - ellentétes az EU irányelvével, ezért megtagadta annak megfizetését. Az SGAE beperelte a társaságot, amelyet az első fokon eljárt bíróság 16 759 euró megfizetésére kötelezte.
A Padawan fellebezett, és a spanyol megyei szintű bírósághoz, az Audiencia Provincial de Barcelonához fordult. A bíróság a jogerős döntés meghozatala előtt kikérte az Európai Unió Bírósága véleményét hogy melyek a "méltányos díjazás" összege és a beszedésére szolgáló rendszer meghatározásánál figyelembeveendő szempontok.
(Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az EU Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát, a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. Azonban a határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti, azaz a spanyol eset Magyarországra is érvényes.)
A Bíróság október 21-én meghozott ítéletében megállapította, hogy a "méltányos díjazást" úgy kell tekinteni, mint a védelem alatt álló mű engedély nélküli többszörözése miatt a szerző által elszenvedett kár ellenértékét. Ennélfogva ez a kár képezi a díjazás összege kiszámításának alapvető szempontját. A Bíróság hangsúlyozza, hogy az irányelv megköveteli, hogy a jogosultak és a védelem alatt álló jogtárgyak felhasználóinak érdekei "megfelelő egyensúlyban" legyenek egymással. Ezért főszabály szerint e kár megtérítése arra a személyre hárul, aki e többszörözést magáncélból végezte, ezáltal finanszírozva azt a díjazást, amelyet majd a jogosultnak folyósítanak.
Az egyes magáncélú felhasználásokból esetlegesen eredő kár egyedileg nézve minimálisnak tekinthető, és ennélfogva nem keletkeztet díjfizetési kötelezettséget, másrészt pedig a magáncélú felhasználók beazonosításának, valamint az ő díjfizetésre való kötelezésük a gyakorlatban nagyon nehéz. A tagállamok e körülmények miatt vezethetnek be "magáncélú másolat után fizetendő díjat" azon személyek terhére, akik digitális többszörözésre alkalmas berendezésekkel, készülékekkel és adathordozókkal rendelkeznek.
Mivel a többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók léte szükséges ahhoz, hogy a természetes személyek magáncélú másolatokhoz juthassanak, így a Bíróság szerint semmi sem képezi akadályát annak, hogy a díj összegét beépítsék a többszörözésre alkalmas adathordozók, vagy a nyújtott többszörözésre irányuló szolgáltatás árába. Így a díj terhét végülis a magánfelhasználók viselik, és teljesül a "megfelelő (érdek)egyensúly" követelménye is.
A "magáncélú másolat után fizetendő díj" rendszere csak akkor egyeztethető össze az említett "megfelelő (érdek)egyensúly" követelményével, ha a szóban forgó többszörözésre alkalmas berendezések, készülékek és adathordozók magáncélú többszörözésre alkalmasak, és ennélfogva kárt okozhatnak a védelem alatt álló mű szerzőjének. A "magáncélú másolat után fizetendő díj" alkalmazása és a magáncélú többszörözésre történő használat között ugyanis feltétlen kapcsolat van.
Következésképpen, a díj valamennyi típusú, digitális többszörözésre alkalmas berendezés, készülék és adathordozó tekintetében való különbségtétel nélküli alkalmazása, azt az esetet is ideértve, amikor azokat nem természetes személyek szerzik be nyilvánvaló módon a magáncélú másolástól eltérő célra, nem felel meg az irányelvnek.