Kruza Richárd
Nikon CoolPix S610 ismertető
|
Kívülről
Kis ékszerdoboz jellege van a CoolPix S610c-nek: a ház elülső része egyetlen csiszolt fémdarabból van, melynek formája finoman ívelt, ennek ellenére nyoma sincs a szerencsére már divatjamúlt szappantartó alapkoncepciónak. A gondosan megszerkesztett vonalak nem vesznek a semmibe, hanem találkoznak, ezáltal valahogy mégis szögletes alapformát alkotnak. A gép emiatt szögletes is, meg nem is - a hatás egyedi, ügyes tervezők munkáját dícséri.
A színválaszték és a tipográfia nagyon elegáns, ahogy a kezelőszervek is finomak, visszafogottak. Emiatt ha valaki nagyon ad a külcsínre, vagy ajándékba veszi, vegye figyelembe, hogy ennek a gépnek nincs fiatalos jellege. Amellett hogy modern, sokkal inkább elegáns: színházban vagy üzleti környezetben, kösztüm vagy öltöny mellett van a helye. A felhasznált anyagok kiválóak, és a gép fizikai felépítésére sem lehet panasz.
Kár hogy a kis Nikon ergonómiában nem éri el esztétikumának szintjét. Mostanában ritkán fordul elő, hogy ebből a szempontból ennyi bajom lett volna egy fényképezőgéppel. A fogás kellemetlen, mert csúszik a gép. Az előlap szép vízszintes szálcsiszolása ezen csak ront; nem volt olyan helyzet, amikor biztonságban éreztem volna a kezemben a gépet. A hüvelykujj alatti rücskös rész sem ér semmit, mert a szerencsétlen tervezés miatt abszolút nem ott van, ahol az ujjunk. Az exponálógomb túlságosan jobb oldalra került, exponáláshoz mutatóujjunkat emiatt nagyon be kell görbíteni. Maga a gomb elég kicsi és lapos ahhoz, hogy ne lehessen határozottan kitapintani, ami tovább rontja az élményt. Ráadásul a ki-be kapcsoló túl közel van, és mivel nem voltam hozzászokva a géphez, előfordult, hogy exponálás helyett kikapcsoltam a gépet.
Egy kézzel nem lehet nagyítani, mert túl keskeny és rossz helyen is van a zoomgomb. Ennyi ergonómiai poblémának köszönhetően a CoolPix S610 lényegében kétkezes gép lett, mert csak a bal kezünkkel való megtámasztásával lehet kezelni a gépet. Egy kézzel csak az exponálás lehetséges, de az sem kényelmes.
Hogy ne csak a rosszat említsük, a hátlapi tárcsa jó. Először megpillantva hirtelen azt hittem, Canon gép van a kezemben, mivel azokra jellemző ez a megoldás, Nikonra nem. Használatakor a képernyőn egy virtuális módtárcsa jelenik meg, ami látványos, és az amatőr számára hasznosnak is mondható. Kétségtelenül megkönnyíti a menüben való közlekedést, a gép kezelését és a beállítások elvégzését, és kicsit kiemeli a tucatgépek közül a CoolPix S610-et. A menüszerkezet annak ellenére hogy nagyon jól van felépítve, sajnos mégsem hibátlan, aminek egyetlen oka van: a menüpontokból való kilépéshez nem elegendő félig vagy teljesen megnyomni az exponálógombot, ugyanis ilyenkor semmi sem történik. Ez a virtuális módtárcsára is vonatkozik.
A beállítások elvégzése után tehát tehát külön művelet a kilépés, ami teljesen szokatlan a kisgépek világában, kellemetlen és teljesen felesleges. Nagyon gyakran van olyan helyzet ugyanis, amikor megváltoznak a körülmények (pl. kültérről bemegyünk valahová), és meglátunk valamit amit gyorsan le akarunk fényképezni, és ehhez gyorsan valamilyen beállítást kell eszközölnünk. Ilyenkor a menüből való kilépés miatti gombnyomogatás plusz időt jelent. Hogy teljes legyen a kritika, meg kell említeni, hogy a gépen nincs gyorsmenü. Nagyon gyakran helyezik el a gyártók ezt a funkciót a középső, "OK" gombhoz, azonban ennek lenyomásakor a Nikon CoolPix S610 esetében szintén nem történik semmi.
Kissé hosszúra nyúlt az ergonómiával kapcsolatos kritika, azonban olyan szempontokat soroltam fel, melyek a géppel való együttélés minőségét nagyban befolyásolják. Fontos, hogy a járatlan vásárló saját érdekében, akár más típus választásakor is figyelembe vegye ezeket a szempontokat, abban az esetben legalábbis, ha rendszeresen szeretné használni gépét.
Kijelző, kereső
A nagy, 3 collos képernyő felbontása 230 ezer pixel. A képminőség ennek megfelelően átlagos, egy ilyen gépen ennél jobb teljesen felesleges lenne. A színvilág visszafogott, természetesnek mondható. Átnézeti kereső nincs a gépen.
Menürendszer, üzemmódok
Tudás és funkciók tekintetében tesztgépünk nagyon hasonlít elődjére, a CoolPix S600-ra, de egy kicsit többet tud. Hat féle üzemmód közül választhatunk, manuális módok természetesen nincsenek, csak automatizált lehetőségek. Ma már szinte alapfunkciónak számít a mosolyexponálás és az automata témamód választás, utóbbi jelen esetben is igen jól működik. Az előbbiről ezt nem lehet elmondani, mivel szokás szerint nagyon lassú, a mozgó modellt nem tudja normális sebességgel követni. A 16 témamód értelmes mennyiségnek tűnik, ami még átlátható. Ezek között van a panorámafunkció is.
A gép autofókusza viszont feltűnően gyors és megbízható, kevés fényben persze lassul, de a legtöbbször megmarad pontosnak. Ez nagyban köszönhető a fókuszlámpának, ami azonban nem minden üzemmódban működik. Az élességállítás négyféle módban használható: Arcprioritás, automata (ez a 9 pontos multi), és manuális (a 99 pont közül kézzel válaszhatunk a képernyőn) valamint középre súlyozott. Ezen felül válaszhatunk a "single" vagy "continous" fókuszmódok közül, utóbbi esetében az exponálógomb félig lenyomásakor folyamatosan állít élességet a gép. Felvételi módból három van: normál, folyamatos és "Best Shot Selector" funkció.
Valódi, szenzoreltolásos képstabilizátor (VR) található a gépben. Alapállásban be van kapcsolva, kikapcsolni csak a menürendszeren keresztül lehet. Ez kombinálható a mozgó téma felismeréssel, azonban tudni kell, hogy ez a funkció szükség esetén nem tesz mást, mint jól megemeli az ISO érzékenységet, ezzel lehetővé téve az exponálási idő csökkentését.
A kisgépben megtalálhatjuk D-Lighting funkciót, melynek alkalmazásával a digitális fotográfia egyik legproblematikusabb pontján segíthetünk: ez a dinamikatartomány. Igen ám, csakhogy fontos tudni, hogy a működéshez szükség van az ISO érzékenység növelésére, és a kisszenzoros gépek világában ezzel sokkal több probléma van, mint a nagyobb szenzormérettel rendelkező tükörreflexesek esetében. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, amennyiben zavaró mértékben megnövekedne a képzaj az elkészített fotókon. Az ISO érzékenység egyébként a 100 és 3200 közötti intervallumban alkalmazható.
A gép működése gyors, a bekapcsolási idővel sincs gond, azonban feltűnik, hogy utána a gép még gondolkodik, mielőtt az autofókusz megmozdulna. Emiatt bekapcsolástól számítva legalább 3 másodpercre van szükség az első kép elkészültéig, és ez már nem számít éppen gyorsnak. Ha ezen túl van a gép, már semmi probléma nincs a sebességgel.
Optika, érzékelő
A négyszeres nagyításó zoom optika gyújtótávolsága 35mm-es ekvivalenciában 28-112 mm-nek felel meg. Ez igen jó kombináció, mivel a nagylátószög általában fontosabb mint az erőteljes zoom teljesítmény. A fényáteresztés f/2.7-5.8, tehát nagylátószögben egész jól teljesít az optika, tele állásban viszont már szó sincs erről.
A 10 megapixeles, 1/2.33" CCD érzékelő legnagyobb felbontásban 3648 x 2736 pixeles képeket készít. Ezzel kapcsolatban nemigen találni különösebb információt, semmi forradalmian új dologra nem kell számítani. A felbontás szokás szerint a szenzor méretéhez, és a valós igényekhez képest jócskán el van túlozva, ami a képminőséggel kapcsolatos problémák egyik fő okozója. Annyit viszont tudni, hogy a gépben a legújabb Expeed képfeldogozó ármakör bújik meg.
Képminőség
Természetes, akkurátus színvilág jellemzi a CoolPix S610c-vel készült képeket. Pusztán emiatt a hozzá nem értő, amatőr vagy felületes felhasználó akár elégedett is lehet azzal, amit a gép nyújt. A képekről az első, felületes benyomás nagyon jó, ráadásul mindig jó az expozíció, azonban a pozitívumok felsorolása sajnos itt megáll, amennyiben nagyítunk, és kicsit kivesézzük a helyzetet. Kiderül ugyanis, hogy a kép széleinél élességet már hiába keresünk, és ha már itt vizsgálódunk, szembeötlik az erős kromatikus aberráció is. A másik probléma, hogy a gép valami miatt nem minden esetben találja meg a tökéletes élességet. Nagylátószögben ezen kívül a másik leglátványosabb hiba az erős hordósodás.
Klikk a képre a nagyobb verzióhoz
Az optika hibáiból eredő anomáliákon kívül természetesen ott van a kisszenzoros gépekre jellemző problematika: a képzaj, ami a jelenlegi átlaghoz képest némileg alacsonyabbnak mondható, de látszik, hogy ez sajnos nem más mint az Expeed által végrehajtott intenzív képzajcsökkentés eredménye. ISO 400 esetében már erősen jelentkezik, innen felfelé pedig szívnilágban is lényeges átváltozásokon megy keresztül a kép, és egészen másképpen fest ISO 3200-ig minden egyes verzió.
ISO 100, 200, 400, 800, 1600, 3200
Természetesen ekkora optikáktól és képérzékelőktől nem lehet csodát várni, és nem várunk el olyat ami igazságtalan lenne ettől a kategóriától, azonban a CoolPix S610c-vel készült képek becsapósak. Olyan, mintha az első, felületes hatásra lennének kihegyezve. De ha kicsit is közelebbről vizsgálódik a fotós, vagy netán nagyít, csalódás fogja érni.
Klikk a képre a nagyobb verzióhoz
Videorögzítés
Teszgépünk extra tudással ebben a vonatkozásban nem rendelkezik: a 640x480-as, tehát VGA felbontású, 30 képkocka/másodperc minőségű videoanyagokat AVI formátumban tárolja.
Áramellátás, memória
Li-ion akkumulátorral működik a gép, melyhez a csomagolásban egy asztali töltő jár. A gyári adat szerint egyetlen feltöltéssel 290 képet lehet készíteni. A gépen SD/SDHC kártyafoglalat van, valamint rendelkezik 45MB belső memóriával is.
Összegzés
Nem szívesen ajánlanám ezt a gépet senkinek, és ajándékba is inkább más típust választanék. Bár a Nikon CoolPix S610 egy már-már exklúzív megjelenésű, kivitelében nagyon jó minőségű kisgép, viszont komoly ergonómiai problémákat hordoz magán. Ezek olyan mértékűek, amit az ember nem vár egy nagy hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező vezető márkától, olyan, mintha valami külsős cégre bízták volna a tervezés eme fázisát.
Abban az esetben, ha a képminőség feledtetné velünk ezeket a problémákat, és ezt párosítanánk a valóban szép és minőségi kivitellel, akár ajánlhatóvá is válna a CoolPix S610. De a képminőség sajnos csalóka, és leginkább szemfényvesztésre jó. A felületes, hozzá nem értő is csak addig lehet boldog ezzel a géppel, ha kizárólag kis méretben nyomtat ki képeket egy áruházi automatában, vagy az otthoni nyomtatón. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a kezdő amatőrök közül is nagyon sokan kezdenek el otthon képernyőn kísérletezni fotóikkal, valamint nagyítani és/vagy vágni azokat. Ebben az esetben pedig garantált a csalódás. Innentől fogva már szinte irreleváns a 45 ezer forintos vételár, mert ennél olcsóbban és drágábban is lehet kapni jobb ergonómiájú, jobb képminőségű kisgépet.
A fényképezőgépet az FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.