IBM: 2019-re a gépek okosabbak lesznek az embereknél

Az lenne a jó, ha a #4, #21-ben említett végtelen behúzási folyamat valahogy elindulna. Akkor akármilyen fejlett agyat tudnánk építeni, legfeljebb elég sok idõ kell hozzá. Hogy megérjük-e? Attól is függ, hogy a mi életünkben még feltalálják-e az öregedés lelassítását, mondjuk tíz évvel. Az alatt a tíz év alatt meg még újabb tíz évvel stb, szóval hogy leszünk-e olyan szerencsések, hogy immár akármit megélhetünk. Addig meg bízni lehet az egészséges életben.

A Blue Brain projektrõl olvastam már akkor, amikor elindult, majd követtem a híreket. Én nem vagyok ennyire optimista. 10 év alatt lehet, hogy építenek egy modellt, de az annyira fog hasonlítani az emberi agyra, mint egy papírrepülõgép egy igazi repcsire.

Bocsánat, javítanom kell egy csúnya makrohibát, mert szinte olvashatatlan lett:

__________________

Igen, Kukacos írásait és általában a tudat, intelligencia vitát olvasva hirtelen eszembe is jutott, milyen keveset tudok a tudatról (még ismeretterjesztõ szinten is keveset). El is szégyelltem magam: szóval lehet, hogy el is kellett volna halasztanom a találgatást. Jó volt a mostani topikcsoportokban (tudat, intelligens gépek) az errõl folyó vita.

Úgy tudom, az Általad említett kettõs megközelítés egyikében éppen történt egy elõrelépés: Blue Brain projektum. Szóval úgy tudom, meglepõen jól sikerült a dolog. Bizonyos eredmények alapján úgy gondolják, hogy a szimuláció ,,tényleg mûködik'', ,,igazi'', és ,,nem csak kívülrõl tûnik olyannak, mintha jó lenne''. Azt nem tudom pontosan, hogy honnan tudják, hogy -- legalább részben -- valóban ,,igazi'' agymûködést szimuláltak, és nem csak egy ,,lélektelen'', ,,üres'' zombi lett szimulálva. Elhiszem, hogy jó okuk van rá, amiért nem tekintik zombinak az eredményt. Nem tudom megválaszolni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, de valamiért eléggé megbízom bennük én is.

Nagyon tetszett, amit a környezet szerepérõl leírtál, én is remélem, hogy a tudomány képes lesz ennek a bonyolult egymásra-hatásnak a dinamikáját megragadni. Már a ,,hagyományos'' biológiában is megjelenik a környezet szerepe (genotípus, fenotípus), és ez a látszólag egyszerû többlet rengeteg különös új foglmat és elvet hozott be. Kifejezetten paradox, látszólag lamarcki folyamatok is magyarázatot nyertek (Baldwin-hatás, hogyan jelent meg a hód várépítése, a lugasépítõ madár tudománya stb.). Az agykutatásban, elmefilozófiában nyilván még több új meglepetésre számíthatunk.

Nem tudom, hogy mennyire az lesz a fejlõdés iránya, hogy az intelligenciát külön modellezzük, és az érzelmeket késõbb tudjuk csak megragadni. Ha a Blue Brain projektum bejön, akkor talán éppen egy fordított irányú fejlõdés lesz.

1.

Elõször modellezünk egy agyat, többé-kevésbé egy az egyben (legalább valami egyszerûsített szinten), ez az agy nagyjából ugyanolyan arányban lesz értelmes és érzelmes, mint a mienk. Ha leegyszerûsített agy sikerül csak, az arányosan kevésbé lesz értelmes és érzelmes, de az értelem és érzelem egymáshoz vett aránya ott is ugyanolyan lesz, mint bennünk (csak mindkettõbõl arányosan kevesebb).

A baj nem az lesz, hogy a szimulált agy ne tudná az érzelmeket. Nem az lesz a baj, hogy zombi lenne. Igazi érzelmei lesznek. Ebbõl a szempontból sikeres lesz a dolog.

A baj az lesz, hogy fogalmunk sem lesz, hogy hogyan is mûködik. Ugyanolyan érthetetlen lesz, mint a mi saját agyunk.

2.

Kvp említett egyfajta behúzási, bootstrapping folyamatot. Ha már tudunk szimulált agyat építeni, fokozatosan képesek leszünk egyre több megértést nyerni az agyunk mûködésérõl. Megértheti-e egy agy a saját mûködését? Kvp leírt egy fokozatos bootstrap folyamatot, amely ezt a paradoxonnak ható bootstrapping folyamatot megvalósíthatja (#4, #21).

3.

Ha már tényleg értjük az agy mûködését, akkor építhetünk olyan agyat, ami speciális célokra van kialakítva, például: túlteng benne az értelem. Azért nem vagyok ebben biztos: nem lehetetlen, hogy az értelem mindenképp megköveteli az érzelmek arányos fejlõdését is. Lehet, hogy a matekhoz mindenképp kell mûvészet is, legalább a háttérben.

Igen, Kukacos írásait és általában a tudat, intelligencia vitát olvasva hirtelen eszembe is jutott, milyen keveset tudok a tudatról (még ismeretterjesztõ szinten is keveset). El is szégyelltem magam: szóval lehet, hogy el is kellett volna halasztanom a találgatást. Jó volt a mostani topikcsoportokban (tudat, intelligens gépek) az errõl folyó vita.

Úgy tudom, az Általad említett kettõs megközelítés egyikében éppen történt egy elõrelépés: Blue Brain projektum. Szóval úgy tudom, meglepõen jól sikerült a dolog. Bizonyos eredmények alapján úgy gondolják, hogy a szimuláció ,,tényleg mûködik'', ,,igazi'', és ,,nem csak kívülrõl tûnik olyannak, mintha jó lenne''. Azt nem tudom pontosan, hogy honnan tudják, hogy -- legalább részben -- valóban ,,igazi'' agymûködést szimuláltak, és nem csak egy ,,lélektelen'', ,,üres'' zombi lett szimulálva. Elhiszem, hogy jó okuk van rá, amiért nem tekintik zombinak az eredményt. Nem tudom megválaszolni az ezzel kapcsolatos kérdéseket, de valamiért eléggé megbízom bennük én is.

Nagyon tetszett, amit a környezet szerepérõl leírtál, én is remélem, hogy a tudomány képes lesz ennek a bonyolult egymásra-hatásnak a dinamikáját megragadni. Már a ,,hagyományos'' biológiában is megjelenik a környezet szerepe (genotípus, fenotípus), és ez a látszólag egyszerû többlet rengeteg különös új foglmat és elvet hozott be. Kifejezetten paradox, látszólag lamarcki folyamatok is magyarázatot nyertek (Baldwin-hatás, hogyan jelent meg a hód várépítése, a lugasépítõ madár tudománya stb.). Az agykutatásban, elmefilozófiában nyilván még több új meglepetésre számíthatunk.

Nem tudom, hogy mennyire az lesz a fejlõdés iránya, hogy az intelligenciát külön modellezzük, és az érzelmeket késõbb tudjuk csak megragadni. Ha a Blue Brain projektum bejön, akkor talán éppen egy fordított irányú fejlõdés lesz.

1.

Elõször modellezünk egy agyat, többé-kevésbé egy az egyben (legalább valami egyszerûsített szinten), ez az agy nagyjából ugyanolyan arányban lesz értelmes és érzelmes, mint a mienk. Ha leegyszerûsített agy sikerül csak, az arányosan kevésbé lesz értelmes és érzelmes, de az értelem és érzelem egymáshoz vett aránya ott is ugyanolyan lesz, mint bennünk (csak mindkettõbõl arányosan kevesebb).

A baj nem az lesz, hogy a szimulált agy ne tudná az érzelmeket. Nem az lesz a baj, hogy zombi lenne. Igazi érzelmei lesznek. Ebbõl a szempontból sikeres lesz a dolog.

A baj az lesz, hogy fogalmunk sem lesz, hogy hogyan is mûködik. Ugyanolyan érthetetlen lesz, mint a mi saját agyunk.

2.

Kvp említett egyfajta behúzási, bootstrapping folyamatot. Ha már tudunk szimulált agyat építeni, fokozatosan képesek leszünk egyre több megértést nyerni az agyunk mûködésérõl. Megértheti-e egy agy a saját mûködését? Kvp leírt egy fokozatos bootstrap folyamatot, amely ezt a paradoxonnak ható bootstrapping folyamatot megvalósíthatja (#4, #21).

3.

Ha már tényleg értjük az agy mûködését, akkor építhetünk olyan agyat, ami speciális célokra van kialakítva, például: túlteng benne az értelem. Azért nem vagyok ebben biztos: nem lehetetlen, hogy az értelem mindenképp megköveteli az érzelmek arányos fejlõdését is. Lehet, hogy a matekhoz mindenképp kell mûvészet is, legalább a háttérben.

nem tom Epikurosz, de ugyan azt mondtad mint mi, h nem naon lesz olyan lafa pc mint a kis agyacskank amitol probalunk megszabadulni egy ket palesszel mert szomjas a majunk:D

...és attól féltek (ha-ha), hogy a számítógépes könyvelést nem lehet macerálni.

A 80-as évek végén a szocialista államok tervhivatalaiban megjelentek a számítógépek. Kezdetben lyukkártyákkal vezérelték õket, majd mágnesszalagon volt a program. 1987-88-ban aztán olyan gondolatok is megfordultak értlmeiségi köröben (látva a nyugati példát!), hogy a könyvelési rendszert már lehetne számítógépesíteni. Annál a vállalatnál, ahol én dolgoztam, hallani sem akartak errõl, mivel a tervelõirányzatoknak csak úgy lehetett megfelelni, hogy meghamisították a könyvelési adatokat.

Szóval, nyugi, 2019-ben a gépek nem lesznek okosabbak az embereknél.

A számítástechnikában per pillanat adatok vannak. Azokat lehet ide-oda mozgatni.

A tudatban információk vannak, mely információk rendszerekbe szervezõdnek, hierarchia van közöttük, ami persze nem örökéletû, ráadásul versengenek is egymással stb.

A mai számítástechnika adatfeldolgozást végez, a tudat megértéséhez rendkívül bonyolult, idõben gyorsan változó információrendszereket és információrendetlenségeket kellene megérteni. Ráadásul, az információnak nincs is mértékegysége (a bit az adaté), és az is kérdés, hogy mennyire pontosan mérhetõ, ill. írható le adott pillanatban meglévõ jellemzõinek mátrixaival vagy egyebeivel.