MTI
Portál nyílt a volt kommunista tömb átalakulásáról
A Freedom House amerikai kutatóintézet a berlini fal leomlásának 20. évfordulója alkalmából új internetes portált nyitott arról, hogyan alakult a szabadság helyzete az utóbbi két évtizedben az egykori kommunista tömb országaiban.
A washingtoni központú intézmény - amely 1972 óta állít össze világjelentéseket a politikai és polgári jogok érvényesüléséről - esszék, grafikonok és táblázatok, valamint egy sor térkép segítségével tekinti át a szabadság ügyének előrehaladását a régióban. A Freedom Before and After the Wall című honlapon a politikai és polgári jogok térnyerését nyomon követő világjelentések fejezetei is olvashatók. A Freedom House megállapította, hogy a berlini fal leomlása a hidegháború végének kezdetét jelentette, döntő szerepet játszott az európai kommunizmus befejeződésében és a szabadság példa nélküli, csaknem két évtizedig tartó kiterjedését váltotta ki.
Arch Puddington kutatási igazgató rámutatott: az 1989-es drámai események és a Szovjetunió ugyancsak drámai 1991-es felbomlása a XX. századi önkényuralmi rendszerek utolsó fejezeteként, egyben a demokrácia térnyerésének korszakaként vonulnak be a történelembe. Megjegyezte ugyanakkor, hogy 1989-ben több jövőkép is keletkezett, amelyek közül, mint tudvalevő, nem mindegyiknek megvalósulása lett olyan optimista, amilyennek azt annak idején elképzelték.
A szakértő rámutatott: az eltelt 20 évben egyre mélyülő szakadék keletkezett a közép-kelet-európai és a balti országok, illetve a szovjet utódállamok között. Előbbiek megállapodott demokráciákká fejlődtek, utóbbiakban viszont az önkényuralmi rendszerek erősödtek meg. Közép-Kelet-Európa 16 volt kommunista országából tizenkettő a Freedom House értékelése szerint teljesen szabadnak minősül; Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró csak részben szabad. A volt szovjet térségben egyedül Ukrajna tartozik a szabad kategóriába, négy ország részben szabad és hét, köztük Oroszország nem szabad.
A Freedom House új honlapjának egyik tanulmányában az olvasható, hogy az Egyesült Államok külpolitikájában a hidegháború kezdetétől fogva a külpolitikai célok között szerepelt annak elérése, hogy Kelet-Európában is szabadság uralkodjon. Az 1956-os magyar forradalom bukása után azonban a térség "felszabadítása" mint cél háttérbe szorult; sokan azzal érveltek, hogy a szovjet tömbben a demokratikus kezdeményezések iránti csekély nyugati támogatás is katonai beavatkozást eredményezhet.
Az Egyesült Államok azonban soha nem adta fel azt a törekvését, hogy elérje Kelet-Európa felszabadítását. Az egyik legsikeresebb amerikai nyilvános diplomáciai projekt a Szabad Európa rádió működtetése volt. Washington több hibát vétett, de már korán tudatosította, hogy hosszú távú küzdelemre kell berendezkednie, és politikája végső soron hozzájárult a szabadság győzelméhez a régióban.
A washingtoni központú intézmény - amely 1972 óta állít össze világjelentéseket a politikai és polgári jogok érvényesüléséről - esszék, grafikonok és táblázatok, valamint egy sor térkép segítségével tekinti át a szabadság ügyének előrehaladását a régióban. A Freedom Before and After the Wall című honlapon a politikai és polgári jogok térnyerését nyomon követő világjelentések fejezetei is olvashatók. A Freedom House megállapította, hogy a berlini fal leomlása a hidegháború végének kezdetét jelentette, döntő szerepet játszott az európai kommunizmus befejeződésében és a szabadság példa nélküli, csaknem két évtizedig tartó kiterjedését váltotta ki.
Arch Puddington kutatási igazgató rámutatott: az 1989-es drámai események és a Szovjetunió ugyancsak drámai 1991-es felbomlása a XX. századi önkényuralmi rendszerek utolsó fejezeteként, egyben a demokrácia térnyerésének korszakaként vonulnak be a történelembe. Megjegyezte ugyanakkor, hogy 1989-ben több jövőkép is keletkezett, amelyek közül, mint tudvalevő, nem mindegyiknek megvalósulása lett olyan optimista, amilyennek azt annak idején elképzelték.
A szakértő rámutatott: az eltelt 20 évben egyre mélyülő szakadék keletkezett a közép-kelet-európai és a balti országok, illetve a szovjet utódállamok között. Előbbiek megállapodott demokráciákká fejlődtek, utóbbiakban viszont az önkényuralmi rendszerek erősödtek meg. Közép-Kelet-Európa 16 volt kommunista országából tizenkettő a Freedom House értékelése szerint teljesen szabadnak minősül; Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró csak részben szabad. A volt szovjet térségben egyedül Ukrajna tartozik a szabad kategóriába, négy ország részben szabad és hét, köztük Oroszország nem szabad.
A Freedom House új honlapjának egyik tanulmányában az olvasható, hogy az Egyesült Államok külpolitikájában a hidegháború kezdetétől fogva a külpolitikai célok között szerepelt annak elérése, hogy Kelet-Európában is szabadság uralkodjon. Az 1956-os magyar forradalom bukása után azonban a térség "felszabadítása" mint cél háttérbe szorult; sokan azzal érveltek, hogy a szovjet tömbben a demokratikus kezdeményezések iránti csekély nyugati támogatás is katonai beavatkozást eredményezhet.
Az Egyesült Államok azonban soha nem adta fel azt a törekvését, hogy elérje Kelet-Európa felszabadítását. Az egyik legsikeresebb amerikai nyilvános diplomáciai projekt a Szabad Európa rádió működtetése volt. Washington több hibát vétett, de már korán tudatosította, hogy hosszú távú küzdelemre kell berendezkednie, és politikája végső soron hozzájárult a szabadság győzelméhez a régióban.