Kruza Richárd
Elveszített memóriakártyák a globális művészet nevében
Bárki részesévé válhat egy teljesen magától alakuló, globális kezdeményezésnek köszönhető spontán alkotói folyamatnak.
Tű a szénakazalban: bár valóban nagyon kicsi az esély, mostantól elvileg mégis bárkivel előfodulhat, hogy valahol, például egy bárpulton, benzinkúton, moziszéken, könyvtárban vagy egy utcapadon talál egy memóriakártyát. A Brüsszelben élő Renaud Dehareng "Global Art Project"-nek (globális művészeti projekt) nevezi ötletét, aminek lényege, hogy fényképezőgépekbe helyezhető memóriakártyák kószálnak a világban.
Maga a rendszer Dehareng fotóláncolatnak nevezett weboldalára alapszik. Bárki csatlakozhat a kezdeményezéshez, a szabály nagyon egyszerű: fogj egy olcsó memóriakártyát, tedd a fényképezőgépedbe, készíts néhány fotót, majd tedd egy átlátszó szendvicszacskóba. Adj egy nevet a kártyának (bármilyen keresztnév), valamint írd le a következő megtalálónak, hogy készítsen egy fotót, és töltse fel a Photochaining.comra. Ezután értelemszerűen "el kell veszíteni" a memóriakártyát, de lehetőleg olyan helyen, ahol bizonyosan megtalálja valaki.
A folyamat ott folytatódik, ahol a következő alany megtalálja a bolyongó memóriakártyát. Mivel minden kártyának van "keresztneve", a Photochainingen ez alapján nyomon lehet követni útjukat. Annál is inkább, mert minden feltöltött fotó mellé az alkalmi fotósok oda szokták írni, hogy mikor és hol leltek rá arra a bizonyos kártyára. A 33 éves Dehareng azt szeretné, ha kezdeményezése egy nap világméretűvé válna. Kitűzött célja az öröm, a kultúra és legfőképpen a kreativitás népszerűsítése: "Nagyon izgalmas tudni, hogy egy ilyen kártya egyik nap még a Central Parkban van, de lehet hogy öt nap múlva a sydney-i operaházról kerül rá egy fotó."
Az ötlet nem teljesen új, hiszen ugyanez a recept működik már könyveknél. A bookcrossing.com esetében egy kötet az alany, a wheresgeorge.com pedig egy bolyongó egydolláros sorsát követi. A Photochaining esetében azonban sokkal személyesebb a dolog, mivel magunkból is odateszünk valamit: egy általunk elkészített fotó kószál valahol a világban és kerül ki a weboldalra.
Jeff Ferrell, a Texas Christian University szociológiaprofesszora érdekes oldalról közelítette meg a témát. Szerinte a mai egészséges anonim intimitás iránti igényt célozza meg és elégíti ki egy ilyesfajta kezdeményezés: "Meglepő és érdekes izgalom járja át azokat az embereket, akik manapság egyfajta intim személyes kapcsolatot keresnek másokkal. Ezt gyakran a mai szokásoknak megfelelően anonim módon teszik az emberek. Élvezik egymás közelségét, miközben ugyanakkor jelen van egy nagyon határozott távolság is a két fél között" - mondja Ferrell.
"A fotózás csodálatos hobbi" - mondja Dehareng. "Miért ne lehetne egyben egy izgalmas játék is?" Eddig 24 kártyáról kerültek képek Dehareng weboldalára az USA-ból és Európából vegyesen, tehát a projekt egyelőre kezdeti stádiumban van. Annak ellenére hogy az ötlet jó, sajnos legnagyobb akadálya az enyveskezű megtalálók lehetnek, akiket jobban érekel egy talált memóriakártya mint egy ilyen lehetőség.
Valóban, miközben az emberek egymástól elszigetelten élnek, alig beszélnek egymással, például a taxivezetővel vagy a bolti eladóval, mégis magányosak és nagy szükségük lenne arra, hogy közösségben éljenek, de legfőképpen saját magukról információkat osszanak meg valakivel. Ezt szolgálja például egy további klón, a MessageinaMemoryCard.blogspot.com, ahol nem spontán fotókat kell készíteni, hanem léírt üzeneteket kell lefotózni.
Tű a szénakazalban: bár valóban nagyon kicsi az esély, mostantól elvileg mégis bárkivel előfodulhat, hogy valahol, például egy bárpulton, benzinkúton, moziszéken, könyvtárban vagy egy utcapadon talál egy memóriakártyát. A Brüsszelben élő Renaud Dehareng "Global Art Project"-nek (globális művészeti projekt) nevezi ötletét, aminek lényege, hogy fényképezőgépekbe helyezhető memóriakártyák kószálnak a világban.
Maga a rendszer Dehareng fotóláncolatnak nevezett weboldalára alapszik. Bárki csatlakozhat a kezdeményezéshez, a szabály nagyon egyszerű: fogj egy olcsó memóriakártyát, tedd a fényképezőgépedbe, készíts néhány fotót, majd tedd egy átlátszó szendvicszacskóba. Adj egy nevet a kártyának (bármilyen keresztnév), valamint írd le a következő megtalálónak, hogy készítsen egy fotót, és töltse fel a Photochaining.comra. Ezután értelemszerűen "el kell veszíteni" a memóriakártyát, de lehetőleg olyan helyen, ahol bizonyosan megtalálja valaki. A folyamat ott folytatódik, ahol a következő alany megtalálja a bolyongó memóriakártyát. Mivel minden kártyának van "keresztneve", a Photochainingen ez alapján nyomon lehet követni útjukat. Annál is inkább, mert minden feltöltött fotó mellé az alkalmi fotósok oda szokták írni, hogy mikor és hol leltek rá arra a bizonyos kártyára. A 33 éves Dehareng azt szeretné, ha kezdeményezése egy nap világméretűvé válna. Kitűzött célja az öröm, a kultúra és legfőképpen a kreativitás népszerűsítése: "Nagyon izgalmas tudni, hogy egy ilyen kártya egyik nap még a Central Parkban van, de lehet hogy öt nap múlva a sydney-i operaházról kerül rá egy fotó."
Az ötlet nem teljesen új, hiszen ugyanez a recept működik már könyveknél. A bookcrossing.com esetében egy kötet az alany, a wheresgeorge.com pedig egy bolyongó egydolláros sorsát követi. A Photochaining esetében azonban sokkal személyesebb a dolog, mivel magunkból is odateszünk valamit: egy általunk elkészített fotó kószál valahol a világban és kerül ki a weboldalra.
Jeff Ferrell, a Texas Christian University szociológiaprofesszora érdekes oldalról közelítette meg a témát. Szerinte a mai egészséges anonim intimitás iránti igényt célozza meg és elégíti ki egy ilyesfajta kezdeményezés: "Meglepő és érdekes izgalom járja át azokat az embereket, akik manapság egyfajta intim személyes kapcsolatot keresnek másokkal. Ezt gyakran a mai szokásoknak megfelelően anonim módon teszik az emberek. Élvezik egymás közelségét, miközben ugyanakkor jelen van egy nagyon határozott távolság is a két fél között" - mondja Ferrell.
"A fotózás csodálatos hobbi" - mondja Dehareng. "Miért ne lehetne egyben egy izgalmas játék is?" Eddig 24 kártyáról kerültek képek Dehareng weboldalára az USA-ból és Európából vegyesen, tehát a projekt egyelőre kezdeti stádiumban van. Annak ellenére hogy az ötlet jó, sajnos legnagyobb akadálya az enyveskezű megtalálók lehetnek, akiket jobban érekel egy talált memóriakártya mint egy ilyen lehetőség.
Valóban, miközben az emberek egymástól elszigetelten élnek, alig beszélnek egymással, például a taxivezetővel vagy a bolti eladóval, mégis magányosak és nagy szükségük lenne arra, hogy közösségben éljenek, de legfőképpen saját magukról információkat osszanak meg valakivel. Ezt szolgálja például egy további klón, a MessageinaMemoryCard.blogspot.com, ahol nem spontán fotókat kell készíteni, hanem léírt üzeneteket kell lefotózni.