Napi Online
Ma startolhat a negyedik mobiltender
Várhatóan ma jelenik meg a negyedik mobiltelefon-szolgáltató piacra lépéséhez szükséges, 15 évre szóló frekvenciapályázat.
A mostani tender nyertese (hogy mely cég az, még az év vége előtt kiderülhet) a 900-1800-2100 MHz-es frekvencián szolgáltathat, az új társaság tehát megkapja a GSM-, a DCS- és az UMTS-frekvenciákat, vagyis a három jelenlegi piaci szereplőhöz hasonló kondíciókkal szállhat be a versenybe. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) 2004-ben már megpróbálkozott a frekvenciacsomag pályáztatásával; akkor két cég pályázott, ám a végén egyik sem nyújtotta be a szükséges ötmilliárd forintos bankgaranciát.
Attól óvnak a szakértők, hogy a korábbi pályázatok ajánlataival összehasonlítsák a negyedik szolgáltatótól várható legmagasabb licitet, és úgy tudjuk, hogy az NHH pályázata nem is törekszik a költségvetési bevételek maximalizálására. Ehelyett azt a gyakorlatot követnék, amellyel a Vodafone megszerezte a UMTS-frekvenciát, vagyis egy egyszeri összeg mellett a cégnek a szolgáltatásból származó bevétele alapján kellene majd fizetnie a licencdíjat.
A T-Mobile (pontosabban az akkori Westel) 50 millió dollárt, a Pannon pedig 60 millió dollárt fizetett a 900-as frekvencia 15 évre szóló, 2008. november 4-én lejáró használatáért, amit aztán meghosszabbítottak, s ezért a két cég 10-10 milliárd forintot fizetett a költségvetésbe, s emellett két év alatt 20-20 milliárd forint értékű fejlesztést vállalt a nem megfelelően ellátott területeken. A két cég az előbbieken túl 11-11 milliárd forintért szerezte meg az 1800-as frekvenciát, majd pedig a T-Mobile 17 milliárdot, a Pannon pedig 19 milliárd forintot utalt a UMTS-szolgáltatáshoz szükséges frekvencia használatáért.
A magyarországi mobiltávközlési piac 1999-től vált háromszereplőssé, ekkor jelent meg a Vodafone, amely 40 milliárd forintot fizetett a 900 és az 1800-as frekvenciákért, míg a UMTS-pályázaton 8 milliárdot adott és a szolgáltatásból származó bevétel 0,3 százalékát, de legalább 8,5 milliárd forintot fizet ezért a jogért. Úgy tudjuk, a mostani pályázaton is hasonló fizetési konstrukcióban gondolkodnak az NHH-nál. Az összegek összevetése azért sem célszerű, mert időközben jelentősen átalakult a mobiltelefon-piac, hisz például a Vodafone piacra lépése után néhány hónappal, 2000 januárjában a T-Mobile-nak (Westelnek) 900 ezer, a Pannonnak 690 ezer, a Vodafone-nak pedig 28 ezer ügyfele volt, vagyis a három cég összességében 1,6 millió ügyféllel rendelkezett, míg ma több mint 11,7 millió előfizetője van a társaságoknak.
Lehetséges, hogy egy másik pályázatot is megjelentet ma az NHH, ugyanis piacra dobnák a 450 MHz-es frekvenciát, amelyet elsődlegesen szélessávú mobilinternet-szolgáltatáshoz használhatna a nyertes a gyéren ellátott helyeken - például a tanyavilágban. A 450 MHz is lehet országos lefedettségű, bár nem ez a cél, hanem hogy ott is kielégítse a mobil internet iránti igényeket, ahol ez a jelenlegi technológiával csak költségesen lenne megoldható. Hasonló működik egyebek között Csehországban, Lengyelországban, és épp most írtak ki pályázatot Romániában.
A mostani tender nyertese (hogy mely cég az, még az év vége előtt kiderülhet) a 900-1800-2100 MHz-es frekvencián szolgáltathat, az új társaság tehát megkapja a GSM-, a DCS- és az UMTS-frekvenciákat, vagyis a három jelenlegi piaci szereplőhöz hasonló kondíciókkal szállhat be a versenybe. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) 2004-ben már megpróbálkozott a frekvenciacsomag pályáztatásával; akkor két cég pályázott, ám a végén egyik sem nyújtotta be a szükséges ötmilliárd forintos bankgaranciát.
Attól óvnak a szakértők, hogy a korábbi pályázatok ajánlataival összehasonlítsák a negyedik szolgáltatótól várható legmagasabb licitet, és úgy tudjuk, hogy az NHH pályázata nem is törekszik a költségvetési bevételek maximalizálására. Ehelyett azt a gyakorlatot követnék, amellyel a Vodafone megszerezte a UMTS-frekvenciát, vagyis egy egyszeri összeg mellett a cégnek a szolgáltatásból származó bevétele alapján kellene majd fizetnie a licencdíjat.
A T-Mobile (pontosabban az akkori Westel) 50 millió dollárt, a Pannon pedig 60 millió dollárt fizetett a 900-as frekvencia 15 évre szóló, 2008. november 4-én lejáró használatáért, amit aztán meghosszabbítottak, s ezért a két cég 10-10 milliárd forintot fizetett a költségvetésbe, s emellett két év alatt 20-20 milliárd forint értékű fejlesztést vállalt a nem megfelelően ellátott területeken. A két cég az előbbieken túl 11-11 milliárd forintért szerezte meg az 1800-as frekvenciát, majd pedig a T-Mobile 17 milliárdot, a Pannon pedig 19 milliárd forintot utalt a UMTS-szolgáltatáshoz szükséges frekvencia használatáért.
A magyarországi mobiltávközlési piac 1999-től vált háromszereplőssé, ekkor jelent meg a Vodafone, amely 40 milliárd forintot fizetett a 900 és az 1800-as frekvenciákért, míg a UMTS-pályázaton 8 milliárdot adott és a szolgáltatásból származó bevétel 0,3 százalékát, de legalább 8,5 milliárd forintot fizet ezért a jogért. Úgy tudjuk, a mostani pályázaton is hasonló fizetési konstrukcióban gondolkodnak az NHH-nál. Az összegek összevetése azért sem célszerű, mert időközben jelentősen átalakult a mobiltelefon-piac, hisz például a Vodafone piacra lépése után néhány hónappal, 2000 januárjában a T-Mobile-nak (Westelnek) 900 ezer, a Pannonnak 690 ezer, a Vodafone-nak pedig 28 ezer ügyfele volt, vagyis a három cég összességében 1,6 millió ügyféllel rendelkezett, míg ma több mint 11,7 millió előfizetője van a társaságoknak.
Lehetséges, hogy egy másik pályázatot is megjelentet ma az NHH, ugyanis piacra dobnák a 450 MHz-es frekvenciát, amelyet elsődlegesen szélessávú mobilinternet-szolgáltatáshoz használhatna a nyertes a gyéren ellátott helyeken - például a tanyavilágban. A 450 MHz is lehet országos lefedettségű, bár nem ez a cél, hanem hogy ott is kielégítse a mobil internet iránti igényeket, ahol ez a jelenlegi technológiával csak költségesen lenne megoldható. Hasonló működik egyebek között Csehországban, Lengyelországban, és épp most írtak ki pályázatot Romániában.