SG.hu
Lassan terjednek az intézményi mobilmegoldások
Bár az eszközök technikai paraméterei lehetővé tennék, a költségvetési szféra intézményeinek csak töredéke él a mobil-adatátvitel lehetőségeivel. Készülékbeszerzéseinek hátterében többnyire az elavulás miatti csere áll.
A BellResearch a Magyar Infokommunikációs Jelentésben részletesen elemezte a hazai közszféra mobiltechnológiára épülő megoldásokkal való ellátottságát, valamint az intézmények kapcsolódó használati szokásait is - ezúttal a 2006 második félévében felvett adatok alapján.
A legalább egy aktív mobiltelefon-előfizetéssel rendelkező, költségvetési forrásokból gazdálkodó körben három intézményből kettőnek van birtokában wap-képes készülék, míg a szervezetek valamivel több mint felénél, 55 százalékánál található mms kezelésére alkalmas mobilkészülék. GPRS kezelésére képes telefont az előfizetéssel rendelkező közintézmények közel felénél [45 százalék] találunk, míg az újabb adatátviteli technológiákat kezelni tudó eszközök penetrációja jellemzően alacsony: Edge-képes mobiltelefonnal csak minden tizedik, 3G-s készülékkel pedig csupán minden huszadik szervezet rendelkezik.
Az egyes szegmensek meglehetősen eltérő képet mutatnak az adatátvitelhez kapcsolódó mobiltelefon-funkciók elterjedtségét tekintve. Míg az egészségügyi intézményeknek csupán a harmada-fele [36-54 százalék] rendelkezik az ezeket a technológiákat kezelni képes készülékekkel, addig a központi költségvetésből finanszírozott szervezeteknek hozzávetőlegesen a háromnegyede [65-78 százalék].
A legutóbbi felmérés adatait a jelentés korábbi évekbeli kutatási eredményeivel öszszehasonlítva nyomon követhető a különböző adatátviteli technológiákat támogató eszközháttér dinamikus növekedése. A trendet vizsgálva azonban megállapítható, hogy a funkciók folyamatos terjedésének a hátterében elsősorban az új beszerzések állnak: nem az igény indukálta az új technológiákat kezelni képes készülékek beszerzését, hanem az újonnan vásárolt eszközök kínálnak egyre szélesebb mobilkommunikációs szolgáltatáspalettát a valódi igénytől függetlenül a felhasználók számára - hangsúlyozzák a BellResearch kutatói.
Mobil-adatkommunikációt a mobiltelefon-előfizetéssel rendelkező közintézmények csekély része, mindössze 7-8 százaléka folytatott a felmérés időpontjában. A hazai szervezeteknél ezt a lehetőséget összesen körülbelül 4 ezer alkalmazott veszi igénybe, mégpedig elsősorban internetezésre, illetve elektronikus levelezésre. A mobil-adatátvitel terjedésének útjában álló legfőbb tényezőknek az igény hiánya és a magas adatátviteli tarifák bizonyulnak, de a technológiát már használók szerint ide sorolható ezeken kívül a korlátozott átviteli sebesség is - mutattak rá az okokra a BellResearch elemzői.
A mobiltechnológiára épülő megoldások penetrációja az elmúlt évben sem változott jelentősen. A legalább egy sim-kártyával rendelkező intézmények csupán 1-2 százaléka használ mobil virtuális alközponti megoldásokat, tömeges sms-alkalmazást, mms-állókép vagy videoklip-funkciót és/vagy mobiliroda-szolgáltatást.
Ezek tervezett igénybevételi hajlandósága szintén igen alacsony, aminek hátterében pedig feltételezhetően az áll, hogy az intézmények kevéssé ismerik, és továbbra is alacsony hasznosságot tulajdonítanak ezeknek a megoldásoknak.
A BellResearch a Magyar Infokommunikációs Jelentésben részletesen elemezte a hazai közszféra mobiltechnológiára épülő megoldásokkal való ellátottságát, valamint az intézmények kapcsolódó használati szokásait is - ezúttal a 2006 második félévében felvett adatok alapján.
A legalább egy aktív mobiltelefon-előfizetéssel rendelkező, költségvetési forrásokból gazdálkodó körben három intézményből kettőnek van birtokában wap-képes készülék, míg a szervezetek valamivel több mint felénél, 55 százalékánál található mms kezelésére alkalmas mobilkészülék. GPRS kezelésére képes telefont az előfizetéssel rendelkező közintézmények közel felénél [45 százalék] találunk, míg az újabb adatátviteli technológiákat kezelni tudó eszközök penetrációja jellemzően alacsony: Edge-képes mobiltelefonnal csak minden tizedik, 3G-s készülékkel pedig csupán minden huszadik szervezet rendelkezik.
Az egyes szegmensek meglehetősen eltérő képet mutatnak az adatátvitelhez kapcsolódó mobiltelefon-funkciók elterjedtségét tekintve. Míg az egészségügyi intézményeknek csupán a harmada-fele [36-54 százalék] rendelkezik az ezeket a technológiákat kezelni képes készülékekkel, addig a központi költségvetésből finanszírozott szervezeteknek hozzávetőlegesen a háromnegyede [65-78 százalék].
A legutóbbi felmérés adatait a jelentés korábbi évekbeli kutatási eredményeivel öszszehasonlítva nyomon követhető a különböző adatátviteli technológiákat támogató eszközháttér dinamikus növekedése. A trendet vizsgálva azonban megállapítható, hogy a funkciók folyamatos terjedésének a hátterében elsősorban az új beszerzések állnak: nem az igény indukálta az új technológiákat kezelni képes készülékek beszerzését, hanem az újonnan vásárolt eszközök kínálnak egyre szélesebb mobilkommunikációs szolgáltatáspalettát a valódi igénytől függetlenül a felhasználók számára - hangsúlyozzák a BellResearch kutatói.
Mobil-adatkommunikációt a mobiltelefon-előfizetéssel rendelkező közintézmények csekély része, mindössze 7-8 százaléka folytatott a felmérés időpontjában. A hazai szervezeteknél ezt a lehetőséget összesen körülbelül 4 ezer alkalmazott veszi igénybe, mégpedig elsősorban internetezésre, illetve elektronikus levelezésre. A mobil-adatátvitel terjedésének útjában álló legfőbb tényezőknek az igény hiánya és a magas adatátviteli tarifák bizonyulnak, de a technológiát már használók szerint ide sorolható ezeken kívül a korlátozott átviteli sebesség is - mutattak rá az okokra a BellResearch elemzői.
A mobiltechnológiára épülő megoldások penetrációja az elmúlt évben sem változott jelentősen. A legalább egy sim-kártyával rendelkező intézmények csupán 1-2 százaléka használ mobil virtuális alközponti megoldásokat, tömeges sms-alkalmazást, mms-állókép vagy videoklip-funkciót és/vagy mobiliroda-szolgáltatást.
Ezek tervezett igénybevételi hajlandósága szintén igen alacsony, aminek hátterében pedig feltételezhetően az áll, hogy az intézmények kevéssé ismerik, és továbbra is alacsony hasznosságot tulajdonítanak ezeknek a megoldásoknak.