Napi Online
EU szinten egységes szabadalmi jog?
Az Európai Bizottság (EB) nyilvánosságra hozta az egységes uniós szintű szabadalmi rendszer bevezetésére vonatkozó tervezetét.
Az új szisztéma kiváltaná a tagországok párhuzamosan működő szabályozásait, amelyek jelentős pluszköltséget okoznak a szabadalmaikra több országban is védettséget kereső vállalkozásoknak. Az EU húsz éve próbálkozik egy ilyen rendszer bevezetésével mindhiába, pedig jószerével csak mellette szóló érveket lehet felsorakoztatni. Az első mindjárt az, hogy az az uniós vállalat, amely például 13 különböző tagországban akarja levédetni szabadalmát, 11-szer annyit kénytelen erre költeni, mint az Egyesült Államokban, illetve 13-szor annyit, mint a Japánban működő, hozzá hasonló vállalkozás.
További hátránya a jelenlegi helyzetnek, hogy az országonként eltérő jogi környezet bizonytalanná teszi a szabadalmak elfogadását, hiszen amit az egyik helyen bejegyeznek, az nem feltétlenül "megy át" egy másik ország bíróságán. A többszörös költségek végeredményeként egy találmány nemzetközi elismertetése 50 ezer és 1 millió euró közti összegbe kerülhet a vállalatoknak, amit a kis és közepes cégek nem engedhetnek meg maguknak.
A tagállamok eddig azért nem tudtak megállapodni a közös szabályozásról, mert nem tudták eldönteni, hogy a szabadalmi bejegyzések milyen nyelvű változatát tekintsék autentikusnak, továbbá attól tartottak, hogy elfogadhatatlanul hosszú időre nyúlhat a beadványok 23 nemzeti nyelven írt változatainak elkészítése. Egyes országok elutasították azt is, hogy központi bíráskodás alá essen a szabadalmi vitákkal kapcsolatos ügyek kezelése. A kis- és középvállalkozások képviselői nem értenek egyet a bizottsági tervvel, mert szerintük nem oldja meg a nyelvi problémát.
Az új szisztéma kiváltaná a tagországok párhuzamosan működő szabályozásait, amelyek jelentős pluszköltséget okoznak a szabadalmaikra több országban is védettséget kereső vállalkozásoknak. Az EU húsz éve próbálkozik egy ilyen rendszer bevezetésével mindhiába, pedig jószerével csak mellette szóló érveket lehet felsorakoztatni. Az első mindjárt az, hogy az az uniós vállalat, amely például 13 különböző tagországban akarja levédetni szabadalmát, 11-szer annyit kénytelen erre költeni, mint az Egyesült Államokban, illetve 13-szor annyit, mint a Japánban működő, hozzá hasonló vállalkozás.
További hátránya a jelenlegi helyzetnek, hogy az országonként eltérő jogi környezet bizonytalanná teszi a szabadalmak elfogadását, hiszen amit az egyik helyen bejegyeznek, az nem feltétlenül "megy át" egy másik ország bíróságán. A többszörös költségek végeredményeként egy találmány nemzetközi elismertetése 50 ezer és 1 millió euró közti összegbe kerülhet a vállalatoknak, amit a kis és közepes cégek nem engedhetnek meg maguknak.
A tagállamok eddig azért nem tudtak megállapodni a közös szabályozásról, mert nem tudták eldönteni, hogy a szabadalmi bejegyzések milyen nyelvű változatát tekintsék autentikusnak, továbbá attól tartottak, hogy elfogadhatatlanul hosszú időre nyúlhat a beadványok 23 nemzeti nyelven írt változatainak elkészítése. Egyes országok elutasították azt is, hogy központi bíráskodás alá essen a szabadalmi vitákkal kapcsolatos ügyek kezelése. A kis- és középvállalkozások képviselői nem értenek egyet a bizottsági tervvel, mert szerintük nem oldja meg a nyelvi problémát.