Napi Online
Mukincs.com, a szerelem racionalizálása
Grafikonok, diagramok - a műtárgyak iránt érdeklődő vevő nem ezekre gondol először. Pedig a befektetési szándékoktól is vezérelt döntéshez ezek szolgálhatnak jó segédeszközként, ma már a magyar piacon is.
Képet venni lehet úgy is, hogy valaki beleszeret egy alkotásba, és lehet más megfontolások alapján, például befektetési szándékkal, vagyongyarapítás céljából. Akár így, akár úgy, nem árt tájékozódni, mert a művészet a műkereskedelemben termék is. Golovics Lajos, a mukincs.com weboldal létrehozója olyan tényeket sorakoztat fel, amelyek révén racionalizálhatók az érzelmi benyomások. Magyarán: segít abban, hogy az aukció pszichés hatása ellenére ne ragadja el a licitálót a hév. A vevőnek tudnia kell, hol az a pont, amíg vásárlása befektetés, azon túl pedig már személyes, érzelmi döntés. Minden józan befektető tudja, hogy akkor jár el jól, ha az összes információt begyűjti az árverés előtt, nem csak a galériás ajánlását kéri ki.
A másfél éve működő mukincs.com oldal egy döntés-előkészítő alapprogram, ezen belül különböző információs csomagokat lehet rendelni ezer és 25 ezer forint közötti árakon. (Az oldalon található adatok ingyenesen tanulmányozhatóak, az egyéni megrendelésekért kell külön fizetni.) Az érdeklődés elég nagy; főleg árverések előtt növekszik a forgalom, s az aukciós katalógusok alapján Golovics többé-kevésbé azt is előre tudja, miről fogják kérdezni.
A csomagok művészekre lebontva kérhetők, három típusban, attól függően, hogy mennyi információt tartalmaznak, de lehet egyedi igényekre szabott csomagot is rendelni. Az adatbázisba olyan művészeket is felvettek, akiknek csak egy-két aukciós megjelenésük van, róluk egyszerűsített alapcsomagot adnak, melyben a konkrét adatok, illetve az ezekből számolható arányszámok szerepelnek.
A kimutatások az 1997-2005-ös aukciós adatokat dolgozzák fel - csak adott művész festményeire vonatkozóan -, de a jövőben hosszabb időtávra is lehet majd információt kérni. (A BÁV aukciós eredményei 1957-től egyelőre papíron állnak rendelkezésre.) Jelenleg a program 40 ezer aukciós adatot, 2500 művészt képes vizsgálni. A legfontosabb szempont, hogy egy művésztől minél több műről legyen adat, azaz minél többször szerepeljen aukción; megtudható a tőle származó képek átlagára, az árak szórása, a festmények négyzetcentiméterenkénti ára, és vannak grafikonok, melyek az egyéb befektetésekkel való összehasonlítást szolgálják (a BUX indexszel is egybe lehet vetni az árak alakulását).
Készítettek egy inflációt korrigáló algoritmust is, 1957-től napjainkig. A program 260-féle kimutatást képes készíteni, ebből 5-10 az, ami egy művészt befektetési szempontból jellemez és őrá nézve igazán fontos. A józan ész és a piac diktálja, hogy mely életműveket kell feldolgozni - mondja Golovics Lajos. Először az elmúlt tízéves periódusra fokuszált, hiszen a mai nagy aukciósházak 1997-1998-ban alakultak és onnantól jól dokumentáltak az adatok is.
A szakembert régóta foglalkoztatja, hogyan lehet átláthatóbbá tenni a műkereskedelmet, amelynek régóta szereplője. (Művészettörténészként végzett, majd a Művészeti Alap leányvállalatánál, az Art Unionnál dolgozott, a rendszerváltás idején galériát nyitott Szentendrén.) A mukincs.com ötletét egy még az internet előtti időkben látott program adta, bár az korántsem volt olyan, mint amilyent most létrehozott. A technika fejlődése is segítségére volt, hiszen a kilencvenes évekre már a sima pc-k is tudtak nagy mennyiségű anyagot kezelni. Golovics Lajos ekkorra már marketinget és közgazdaságot is tanult, mert érezte, ez is kell ahhoz, hogy amit kitalált, az működjön. Szert tett jó programozóra, matematikusra, közgazdászra, statisztikusra; mindenki profi a maga területén, "nekem odáig kellett eljutni - mondja az oldal kitalálója -, hogy fel tudjak tenni értelmes kérdéseket".
A mukincs.com csak nyilvános adatokkal dolgozik: ami nem kerül be aukcióra, arról nincs értékelhető adat, befektetési szempontból az az alkotó nem létezik. Ez különösen a kortársak esetében probléma. "Gazdasági értelemben ha egy művész végez az iskolában, onnantól kezdve az a dolga, hogy eladja a festményeit, akkortól művész-vállalkozó - vallja Golovics Lajos. - Amíg nincsenek termékei, nincs jó marketingje, kommunikációja, addig nincs mit mondani róla. Legalább öt-tíz év, mire egy művészből valami lehet, több száz mű, 20-30 jó kiállítás. Addig legfeljebb a művészettörténész mondhatja, hogy ez nagyon tehetséges valaki, várjuk meg, mi lesz belőle." Alapvető kérdés az is, mit értünk kortárson, mert van aki mögött már életmű van, de ő is kortárs meg az egyetemről éppen kijövő művész is.
Golovics Lajosnak húszéves tapasztalata van ezen a piacon: az Art Union munkatársaként ő válogatta az amszterdami Christie’snél 1987-ben rendezett magyar modern és kortársaukció anyagát. Bár ő ma is vállalhatónak tartja a művészek névsorát és korrekt üzleti vállalkozásnak az egész akciót, amely lehetőséget nyújthatott volna a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódásra, az itthoni sajtó leszedte róluk a keresztvizet. "Abban az időben, a nyolcvanas évek végén nem piacszerűen működött a magyar gazdaság. Ha valami nem volt eléggé elegáns, intellektuális, akkor a magyar sajtó agyonütötte. Azt mondták, alacsony áron árusították ki, leértékelték a magyar művészetet. Nem értették, hogy a magyar művészetnek nincs bevezetett ára a világban, és amíg nem fektetünk bele, addig nem is lesz. Muszáj megtanulni a szabályokat."
A kép máig nem sokat változott: ahhoz, hogy a kortársak hazai piaca kialakuljon és nemzetközi szinten is érdekes legyen, még sokat kell tenni, állami szerepvállalással, itthoni galériák marketingmunkájával, invesztícióval. Amíg nincs elég adat, a mukincs.com sem tud ezen a területen segíteni. A kortárs művészetbe egyelőre nem lehet számszerű alapokon befektetni Magyarországon. Golovics Lajos szerint figyelni kell az arányokra: tíz százalékot lehet kockáztatni kortárson, a műtárgybefektetésre szánt összeg fennmaradó részét stabil, biztonságos árú alkotásra kell költeni. A tízből persze lehet esetleg 15 vagy 20 százalék is az egyéni kockázatvállaló képességtől függően.
Az interneten tanulmányozható elemzési rendszeren kívül májusban könyv is megjelenik arról, miként lehet befektetésként kezelni a műtárgyakat, részletesen elmagyarázva az elemzéseket; Golovics Lajos írja a művészettörténeti és általános befektetési részt, Szabolcsi Péter pedig az elemzések magyarázatát. Harminc művész életművét dolgozzák fel, olyanokét, akik az elmúlt tíz év során minden évben legalább két-három eladott művel voltak jelen az árveréseken. Csontváry, Kondor Béla bár nagy sztár az aukciókon, azért nem került be a tanulmányba, mert kevés művük került kalapács alá, így nincs róluk elég adat.
Képet venni lehet úgy is, hogy valaki beleszeret egy alkotásba, és lehet más megfontolások alapján, például befektetési szándékkal, vagyongyarapítás céljából. Akár így, akár úgy, nem árt tájékozódni, mert a művészet a műkereskedelemben termék is. Golovics Lajos, a mukincs.com weboldal létrehozója olyan tényeket sorakoztat fel, amelyek révén racionalizálhatók az érzelmi benyomások. Magyarán: segít abban, hogy az aukció pszichés hatása ellenére ne ragadja el a licitálót a hév. A vevőnek tudnia kell, hol az a pont, amíg vásárlása befektetés, azon túl pedig már személyes, érzelmi döntés. Minden józan befektető tudja, hogy akkor jár el jól, ha az összes információt begyűjti az árverés előtt, nem csak a galériás ajánlását kéri ki.
A másfél éve működő mukincs.com oldal egy döntés-előkészítő alapprogram, ezen belül különböző információs csomagokat lehet rendelni ezer és 25 ezer forint közötti árakon. (Az oldalon található adatok ingyenesen tanulmányozhatóak, az egyéni megrendelésekért kell külön fizetni.) Az érdeklődés elég nagy; főleg árverések előtt növekszik a forgalom, s az aukciós katalógusok alapján Golovics többé-kevésbé azt is előre tudja, miről fogják kérdezni.
A csomagok művészekre lebontva kérhetők, három típusban, attól függően, hogy mennyi információt tartalmaznak, de lehet egyedi igényekre szabott csomagot is rendelni. Az adatbázisba olyan művészeket is felvettek, akiknek csak egy-két aukciós megjelenésük van, róluk egyszerűsített alapcsomagot adnak, melyben a konkrét adatok, illetve az ezekből számolható arányszámok szerepelnek.
A kimutatások az 1997-2005-ös aukciós adatokat dolgozzák fel - csak adott művész festményeire vonatkozóan -, de a jövőben hosszabb időtávra is lehet majd információt kérni. (A BÁV aukciós eredményei 1957-től egyelőre papíron állnak rendelkezésre.) Jelenleg a program 40 ezer aukciós adatot, 2500 művészt képes vizsgálni. A legfontosabb szempont, hogy egy művésztől minél több műről legyen adat, azaz minél többször szerepeljen aukción; megtudható a tőle származó képek átlagára, az árak szórása, a festmények négyzetcentiméterenkénti ára, és vannak grafikonok, melyek az egyéb befektetésekkel való összehasonlítást szolgálják (a BUX indexszel is egybe lehet vetni az árak alakulását).
Készítettek egy inflációt korrigáló algoritmust is, 1957-től napjainkig. A program 260-féle kimutatást képes készíteni, ebből 5-10 az, ami egy művészt befektetési szempontból jellemez és őrá nézve igazán fontos. A józan ész és a piac diktálja, hogy mely életműveket kell feldolgozni - mondja Golovics Lajos. Először az elmúlt tízéves periódusra fokuszált, hiszen a mai nagy aukciósházak 1997-1998-ban alakultak és onnantól jól dokumentáltak az adatok is.
A szakembert régóta foglalkoztatja, hogyan lehet átláthatóbbá tenni a műkereskedelmet, amelynek régóta szereplője. (Művészettörténészként végzett, majd a Művészeti Alap leányvállalatánál, az Art Unionnál dolgozott, a rendszerváltás idején galériát nyitott Szentendrén.) A mukincs.com ötletét egy még az internet előtti időkben látott program adta, bár az korántsem volt olyan, mint amilyent most létrehozott. A technika fejlődése is segítségére volt, hiszen a kilencvenes évekre már a sima pc-k is tudtak nagy mennyiségű anyagot kezelni. Golovics Lajos ekkorra már marketinget és közgazdaságot is tanult, mert érezte, ez is kell ahhoz, hogy amit kitalált, az működjön. Szert tett jó programozóra, matematikusra, közgazdászra, statisztikusra; mindenki profi a maga területén, "nekem odáig kellett eljutni - mondja az oldal kitalálója -, hogy fel tudjak tenni értelmes kérdéseket".
A mukincs.com csak nyilvános adatokkal dolgozik: ami nem kerül be aukcióra, arról nincs értékelhető adat, befektetési szempontból az az alkotó nem létezik. Ez különösen a kortársak esetében probléma. "Gazdasági értelemben ha egy művész végez az iskolában, onnantól kezdve az a dolga, hogy eladja a festményeit, akkortól művész-vállalkozó - vallja Golovics Lajos. - Amíg nincsenek termékei, nincs jó marketingje, kommunikációja, addig nincs mit mondani róla. Legalább öt-tíz év, mire egy művészből valami lehet, több száz mű, 20-30 jó kiállítás. Addig legfeljebb a művészettörténész mondhatja, hogy ez nagyon tehetséges valaki, várjuk meg, mi lesz belőle." Alapvető kérdés az is, mit értünk kortárson, mert van aki mögött már életmű van, de ő is kortárs meg az egyetemről éppen kijövő művész is.
Golovics Lajosnak húszéves tapasztalata van ezen a piacon: az Art Union munkatársaként ő válogatta az amszterdami Christie’snél 1987-ben rendezett magyar modern és kortársaukció anyagát. Bár ő ma is vállalhatónak tartja a művészek névsorát és korrekt üzleti vállalkozásnak az egész akciót, amely lehetőséget nyújthatott volna a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódásra, az itthoni sajtó leszedte róluk a keresztvizet. "Abban az időben, a nyolcvanas évek végén nem piacszerűen működött a magyar gazdaság. Ha valami nem volt eléggé elegáns, intellektuális, akkor a magyar sajtó agyonütötte. Azt mondták, alacsony áron árusították ki, leértékelték a magyar művészetet. Nem értették, hogy a magyar művészetnek nincs bevezetett ára a világban, és amíg nem fektetünk bele, addig nem is lesz. Muszáj megtanulni a szabályokat."
A kép máig nem sokat változott: ahhoz, hogy a kortársak hazai piaca kialakuljon és nemzetközi szinten is érdekes legyen, még sokat kell tenni, állami szerepvállalással, itthoni galériák marketingmunkájával, invesztícióval. Amíg nincs elég adat, a mukincs.com sem tud ezen a területen segíteni. A kortárs művészetbe egyelőre nem lehet számszerű alapokon befektetni Magyarországon. Golovics Lajos szerint figyelni kell az arányokra: tíz százalékot lehet kockáztatni kortárson, a műtárgybefektetésre szánt összeg fennmaradó részét stabil, biztonságos árú alkotásra kell költeni. A tízből persze lehet esetleg 15 vagy 20 százalék is az egyéni kockázatvállaló képességtől függően.
Az interneten tanulmányozható elemzési rendszeren kívül májusban könyv is megjelenik arról, miként lehet befektetésként kezelni a műtárgyakat, részletesen elmagyarázva az elemzéseket; Golovics Lajos írja a művészettörténeti és általános befektetési részt, Szabolcsi Péter pedig az elemzések magyarázatát. Harminc művész életművét dolgozzák fel, olyanokét, akik az elmúlt tíz év során minden évben legalább két-három eladott művel voltak jelen az árveréseken. Csontváry, Kondor Béla bár nagy sztár az aukciókon, azért nem került be a tanulmányba, mert kevés művük került kalapács alá, így nincs róluk elég adat.