Korábban az e-learning kapcsán több kutatás látott napvilágot, amely a technológia robbanásszerű előretörését prognosztizálta. Nem így történt. Megvizsgáltuk, hogy mely okok gátolják az e-learning terjedését.

Némelyik kutatás nem mást állított, minthogy a várt térnyerés a hagyományos oktatások rovására, 2006 végére átvette volna a vezetést a tradicionális oktatástól. Nem így történt, a tanulmány által jelzett áttörés nem következett be. Azon kérdést, hogy pontosan mi akadályozta meg ezt a fejlődést, nemcsak a FigyelőNet kérdezte Sediviné Balassa Ildikótól, hanem maga a SZÁMALK Zrt. szakképzési igazgatónője a 7. e-Learning Fórum kerekasztal-beszélgetésének résztvevőitől is.

A beszélgetésen a szakértők megállapították, hogy nagyon kis mértékben és csak "szórványosan" van az e-learning vagy a kevert képzés jelen a felnőttképzésben és a szakképzésben annak ellenére, hogy az elmúlt néhány évben jelentős nemzetközi és hazai forrásokat fordítottak az itthoni e-learning helyzetének javítására. A FigyelőNet megkeresésére Ladics Edina, az Eduweb marketing és kommunikációs menedzsere is elismerte, hogy "az áttörés nem következett be, és nem is várható. Az e-Learning esetében egy hosszú folyamatról beszélhetünk, habár évről évre emelkedő tendencia figyelhető meg a piacon". A kommunikációs vezető szerint a folyamatot jól jellemzi, hogy egy vállalat kapcsán is évekbe telik a technológia bevezetése.

Az általunk megkérdezett szakértők mind egyetértettek abban, hogy léteznek akadályok, amelyek a fejlődést fékezik, ám azok fontosságáról és milyenségéről eltérően vélekedtek. Sediviné Balassa Ildikó a legfontosabb problémának a pályázatok jogi hátterét nevezte meg. "A pályázatok leginkább tananyagfejlesztésre vonatkoznak, pedig tananyag már rengeteg van, mégsem jellemző azok továbbadása más intézmények részére. Ennek a helyzetnek elsősorban jogi okai vannak, hiszen a támogatók a pályázatok kapcsán általában olyan jogi procedúrához ragaszkodnak, amelyek megakadályozzák, hogy a pályázón kívül más is felhasználja az elkészült tananyagot" - vélte Sediviné Balassa Ildikó.

A SZÁMALK Zrt. szakképzési igazgatónője gondként említette azt is, hogy nincs a már elkészült tananyagokat tartalmazó adatbázis. A szakértő elmondása alapján így az elmúlt években számos párhuzamos fejlesztés zajlott, amely több százmillió forint felesleges elköltését jelentette. Sediviné Balassa Ildikó példának azon fejlesztést említette, ahol a régi (szakmai képzésként maximum 2008-ig indítható) OKJ-s képzésre készítenek tananyagokat.

"A pályázatok leginkább csak magára a tananyagok fejlesztésére vonatkoznak, s annak felhasználására, alkalmazására nem. Így többségében hiányzik a szolgáltatások fejlesztése, a komplex képzésfejlesztési, a tanítás-tanulási folyamat szolgáltatásainak biztosítása, a tananyag tanulóhoz való eljutatásának feltételrendszere" - jelezte Sediviné Balassa Ildikó. Kérdés, hogy maga a hasznosítás hogyan maradhatott ki a pályázatokból. Az igazgatónő szerint ennek egyik oka az lehet"hogy nem mindig szakértők készítik elő a pályázatokat. Magyarországon ugyanis kevés e-learning-szakember van, s ők mind azon cégeknél találhatóak meg, akik maguk is pályáznak". Sediviné Balassa Ildikó szerint ezért az NFT2-ben elsősorban a meglévő tananyagok hasznosítására kellene összpontosítani, újabb tananyagok támogatása mellett.

A kezdeti fejlesztések többféle módszer és szabvány szerint zajlottak, így idővel kompatibilitási problémák merültek fel. A SCORM-szabvány ma már teljes mértékben elfogadott. Több nagy szolgáltató, mint az Oracle és az SAP keretprogramjaikat ezen leírás alapján készítik. Ám Ladics Edina elmondása szerint az elkészült tananyagok csak akkor lesznek tökéletesen futtathatóak, ha az adott gyártóhoz optimalizálják a tananyagot. Ugyanis a szabvány mellett a gyártók különféle szolgáltatásokat is kínálnak programjaikban, amelyekhez speciális fejlesztések szükségesek. Így szintén az átjárhatóság sérül valamennyire, amely az elkészült tananyagok szeparálódásához vezet.

Probléma maga az igény hiánya is. Hiszen ma kevesen vannak Magyarországon, akik az e-Learning lehetőségeit kihasználva kívánnak tanulni és tanítani. Ladics Edina a főbb problémát itt látja: "Sok képzési vezető és külső oktató csak a hagyományos oktatásban látja a jövőt. Sokukban pedig fel sem merül, hogy bizonyos oktatási feladatokra az e-Learning hatékonyabb módszer lehet". Sediviné Balassa Ildikó szerint a tanárok jelentős része ellenérdekelt a digitális tananyag felhasználásában is: "Hiszen azok alkalmazása az önálló tanulás miatt a tanári óraszámokat csökkenti. Ez mindaddig fennáll, amíg a tanárok munkáját a katedrán töltött óraszámmal mérik".

Mindezek ellenére a szakértők elmondása alapján a felsőoktatásban az e-Learning jó úton halad, nem gátolja semmi. "Talán mondhatjuk, hogy ez a legnyitottabb szféra. A mai diákok már szívesen tanulnak számítógéppel, s már megjelent az a lelkes tanári csapat is, amely szívesen alkalmazza ezeket az újításokat" - vélte Szilágyi Ágnes az Eduweb vezető munkatársa, miközben azt is elismerte, hogy léteznek az új technológiától mereven elzárkózó intézmények is. Az e-learning apró sikere egyelőre még csak a távoktatásában érezhető, a nappali képzésben nem.

A felsőoktatástól és a vállalati képzéstől eltérően a felnőtt- és szakképzésben más tendencia érvényesül. A Budapesti Távtanulási Központ tevékenysége bár kínál különböző e-Learning megoldásokat, mint például az internetes konzultáció, a tananyag interneten való megjelenése vagy a virtuális laboratórium, ám Halász Gábor igazgató elmondása szerint az általuk indított tisztán e-learning alapokon nyugvó kísérleti képzés megbukott és meg is szűnt.

Az igazgató ugyanakkor jelezte, hogy az intézmény a németországi Hagen-i Frenuniversitättal együttműködve indított egy e-learingre alapuló Masterképzést, ám az leginkább az újmédia-oktatásban való felhasználást jelenti. "Fontos, hogy az internet egy új kommunikációs lehetőség, ám nem helyettesítheti a hagyományos oktatást" - vélte Halász Gábor. "Tény, hogy a képernyő nem olvasásra való. Továbbá az a tapasztalatunk, hogy az interneten közzétett információkat a hallgatók kinyomtatják, mert kényelmetlen a hosszabb szövegek monitorról való olvasása, s ráadásul nem is vihető el akárhová. A számítógépre elkészített tananyag előkészítése pedig más elgondolást igényel, mintha írott formában készítenénk el, s hiányzik belőle azon elgondolás is, ami az írt szövegekre jellemző" - nyilatkozta Halász Gábor, a Budapesti Távoktatási Központ igazgatója.