SG.hu·
Egyre népszerűbbek az ingyenes zenei portálok
Világszerte számos internetes zenei kiadó található már, amelyek elsősorban ingyenesen elérhető zeneszámokat kínálnak letöltésre. A modell úgy tűnik, a zeneipar minden igyekezete és szkepticizmusa ellenére nagyon is jól működik.
"Úgy tűnik, működik" - nyilatkozta elégedetten a Berlinben tartott Wizards of OS (WOS) 4 nevű rendezvényen John Buckman, a Magnatune alapítója. A cég oldalain, hasonlóan más portálokhoz, a Creative Commons licenc hatálya alá tartozó zeneszámok érhetők el. Mindez azt jelenti, hogy az adott dalok nem kereskedelmi célú felhasználásra teljesen ingyenesen letölthetők, gyakorlatilag tetszőleges számban meghallgathatók, sőt még fájlcserélő hálózatokon is terjeszthetők.
Buckmann ugyanakkor hozzátette, hogy a látogatók 2,5 százaléka rendszeresen vásárol CD-ket is és ezekért a zenei albumokért átlagosan 9,50 dollárt fizetnek. A Magnatune hivatalosan egy Open Music Record Label, vagyis más utat követ, mint a hagyományos zenei kiadók és a zeneipar. "Átlagosan havonta 50 filmhez adunk zenei aláfestést. Bárki ingyen beépítheti a filmekbe a neki megtetsző zenét, később pedig csupán egy minimális licencdíjat kell ezért fizetnie" - fűzte hozzá John Buckman, aki úgy vélte, a konstrukció jól láthatóan bevált és működik.
Hasonlóan elveket vall a kizárólag elektronikus zeneszámokkal foglalkozó német Thinner netkiadó is. Sebastian Redenz mannheimi társalapító szerint a cég sikerét jól mutatja az ötéves működés és a jelenlegi tíz munkatárs. A cél itt is az ingyenesség vagy a minimális licencdíjak alkalmazása, illetve a reklámokból befolyó minél nagyobb bevételek elérése.
A kölni Moritz "mo." Sauer a Phlow.net magazint és a Netlabels.org oldalt működteti. Ő úgy vélte, a legfontosabb a zeneszámok jó rendszerezése, átláthatósága és a megfelelő grafikus felület kialakítása. Fontos például a rádióadókkal való megfelelő kapcsolat és a rajongói fórum- és blogközösség felépítése is.
Az internetes zenei kiadók és portálok képviselői abban egyetértettek, hogy a legnehezebb a zeneiparral és ezen belül a licencdíjakat beszedő társaságokkal (például Németországban a GEMA-val) való kapcsolattartás. A GEMA ugyanis például tiltja, hogy az ő táborába tartozó művészek a Creative Commons és más nyílt licencek hatálya alatt hozzák nyilvánosságra a műveiket. Vagyis a cél nem a zene terjesztése, hanem az árbevétel növelése.
"Úgy tűnik, működik" - nyilatkozta elégedetten a Berlinben tartott Wizards of OS (WOS) 4 nevű rendezvényen John Buckman, a Magnatune alapítója. A cég oldalain, hasonlóan más portálokhoz, a Creative Commons licenc hatálya alá tartozó zeneszámok érhetők el. Mindez azt jelenti, hogy az adott dalok nem kereskedelmi célú felhasználásra teljesen ingyenesen letölthetők, gyakorlatilag tetszőleges számban meghallgathatók, sőt még fájlcserélő hálózatokon is terjeszthetők.
Buckmann ugyanakkor hozzátette, hogy a látogatók 2,5 százaléka rendszeresen vásárol CD-ket is és ezekért a zenei albumokért átlagosan 9,50 dollárt fizetnek. A Magnatune hivatalosan egy Open Music Record Label, vagyis más utat követ, mint a hagyományos zenei kiadók és a zeneipar. "Átlagosan havonta 50 filmhez adunk zenei aláfestést. Bárki ingyen beépítheti a filmekbe a neki megtetsző zenét, később pedig csupán egy minimális licencdíjat kell ezért fizetnie" - fűzte hozzá John Buckman, aki úgy vélte, a konstrukció jól láthatóan bevált és működik.
Hasonlóan elveket vall a kizárólag elektronikus zeneszámokkal foglalkozó német Thinner netkiadó is. Sebastian Redenz mannheimi társalapító szerint a cég sikerét jól mutatja az ötéves működés és a jelenlegi tíz munkatárs. A cél itt is az ingyenesség vagy a minimális licencdíjak alkalmazása, illetve a reklámokból befolyó minél nagyobb bevételek elérése.
A kölni Moritz "mo." Sauer a Phlow.net magazint és a Netlabels.org oldalt működteti. Ő úgy vélte, a legfontosabb a zeneszámok jó rendszerezése, átláthatósága és a megfelelő grafikus felület kialakítása. Fontos például a rádióadókkal való megfelelő kapcsolat és a rajongói fórum- és blogközösség felépítése is.
Az internetes zenei kiadók és portálok képviselői abban egyetértettek, hogy a legnehezebb a zeneiparral és ezen belül a licencdíjakat beszedő társaságokkal (például Németországban a GEMA-val) való kapcsolattartás. A GEMA ugyanis például tiltja, hogy az ő táborába tartozó művészek a Creative Commons és más nyílt licencek hatálya alatt hozzák nyilvánosságra a műveiket. Vagyis a cél nem a zene terjesztése, hanem az árbevétel növelése.