SG.hu
Távközlési eszközök az intézményeknél
A hazai intézmények alközponti ellátottsága az elmúlt egy évben nem emelkedett számottevően, GSM-adaptert hétből egy szervezet használ.
A hazai közszféra mintegy 16 ezer intézményéből mintegy 10 300, azaz a szervezetek kicsivel kevesebb mint kétharmada rendelkezik legalább egy telephelyén telefonalközponttal. A BellResearch korábbi kutatási eredményeivel összehasonlítva látható, hogy az alközpontok elterjedtsége egy év alatt nem változott szignifikáns mértékben, az eszközöket használók köre nem bővült számottevően.
A jelentés adatai azt tükrözik, hogy az ellátottság az egyes intézményi szegmensek között korántsem alakul egyenletesen: míg a központi költségvetési forrásokból finanszírozott körben a penetrációs mutató meghaladja a 90 százalékot, az oktatási szférában csak minden második szervezetnél találunk ilyen berendezést; tevékenységcsoportok szerint a felsőfokú oktatás és a fekvőbeteg-ellátás áll az élen. Az alközponttal ellátott szervezetek legnagyobb hányada [46 százaléka] az önkormányzati szegmensben található.
A viszonylag rosszul ellátott, de számosságát tekintve jelentős méretű oktatási szféra az érintett szervezetek egyharmadát teszi ki, ezzel szemben a magas penetrációs mutatóval jellemezhető, de szűk központi kör csak 5 százalékot képvisel. A telefon-alközponttal rendelkező hazai intézmények legtöbbje [87 százaléka] csupán egyetlen ilyen eszközt használ. Ez általánosnak tekinthető az önkormányzati finanszírozású, illetve az oktatási szegmensben [mindkét főágban 90 százalék feletti az "egykézők" aránya], de gyakori az egészségügyben is, ahol négyből három intézmény esik ebbe a körbe. A központi forrásokból finanszírozott, jellemzően nagy alkalmazotti létszámmal működő és több telephelyes intézmények negyed-ötödrésze viszont legalább öt alközpontot működtet.
A kezelt mellékek számát tekintve szintén jelentős különbségeket láthatunk az intézményi főágak között. Az önkormányzati és az egészségügyi szférában a kis kapacitású, 1-5, illetve 6-20 melléket biztosító készülékek számítanak a legelterjedtebbnek, az intézmények háromnegyede ilyen berendezéseket használ. A központi körben viszont a 21-100, illetve az ennél is nagyobb kapacitású alközpontok használata a leggyakoribb.
GSM-adaptert, a mobilirányú hívások költségeit csökkentő megoldást az alközponttal rendelkező intézmények 15 százaléka használ. A penetrációs mutató a központi szegmensben a legmagasabb, itt minden második szervezetnél található ilyen eszköz, az oktatási szférában viszont alig 4 százalékra tehető az elterjedtség. Az épületen vagy telephelyen belüli mobilitást támogató, vezetéknélküli, digitális DECT rendszerekről az intézményi szféra telekommunikációs döntéshozóinak közel 60 százaléka hallott, nagyobb részük a funkcióit is ismeri. Az ismertségi mutatók a központi költségvetési főágban a legjobbak [itt a meginterjúvolt vezetők mintegy fele tisztában van vele, mit kínál a technológia], és az önkormányzatok illetékesei körében is magas a DECT ismertsége.
A hazai közszféra mintegy 16 ezer intézményéből mintegy 10 300, azaz a szervezetek kicsivel kevesebb mint kétharmada rendelkezik legalább egy telephelyén telefonalközponttal. A BellResearch korábbi kutatási eredményeivel összehasonlítva látható, hogy az alközpontok elterjedtsége egy év alatt nem változott szignifikáns mértékben, az eszközöket használók köre nem bővült számottevően.
A jelentés adatai azt tükrözik, hogy az ellátottság az egyes intézményi szegmensek között korántsem alakul egyenletesen: míg a központi költségvetési forrásokból finanszírozott körben a penetrációs mutató meghaladja a 90 százalékot, az oktatási szférában csak minden második szervezetnél találunk ilyen berendezést; tevékenységcsoportok szerint a felsőfokú oktatás és a fekvőbeteg-ellátás áll az élen. Az alközponttal ellátott szervezetek legnagyobb hányada [46 százaléka] az önkormányzati szegmensben található.
A viszonylag rosszul ellátott, de számosságát tekintve jelentős méretű oktatási szféra az érintett szervezetek egyharmadát teszi ki, ezzel szemben a magas penetrációs mutatóval jellemezhető, de szűk központi kör csak 5 százalékot képvisel. A telefon-alközponttal rendelkező hazai intézmények legtöbbje [87 százaléka] csupán egyetlen ilyen eszközt használ. Ez általánosnak tekinthető az önkormányzati finanszírozású, illetve az oktatási szegmensben [mindkét főágban 90 százalék feletti az "egykézők" aránya], de gyakori az egészségügyben is, ahol négyből három intézmény esik ebbe a körbe. A központi forrásokból finanszírozott, jellemzően nagy alkalmazotti létszámmal működő és több telephelyes intézmények negyed-ötödrésze viszont legalább öt alközpontot működtet.
A kezelt mellékek számát tekintve szintén jelentős különbségeket láthatunk az intézményi főágak között. Az önkormányzati és az egészségügyi szférában a kis kapacitású, 1-5, illetve 6-20 melléket biztosító készülékek számítanak a legelterjedtebbnek, az intézmények háromnegyede ilyen berendezéseket használ. A központi körben viszont a 21-100, illetve az ennél is nagyobb kapacitású alközpontok használata a leggyakoribb.
GSM-adaptert, a mobilirányú hívások költségeit csökkentő megoldást az alközponttal rendelkező intézmények 15 százaléka használ. A penetrációs mutató a központi szegmensben a legmagasabb, itt minden második szervezetnél található ilyen eszköz, az oktatási szférában viszont alig 4 százalékra tehető az elterjedtség. Az épületen vagy telephelyen belüli mobilitást támogató, vezetéknélküli, digitális DECT rendszerekről az intézményi szféra telekommunikációs döntéshozóinak közel 60 százaléka hallott, nagyobb részük a funkcióit is ismeri. Az ismertségi mutatók a központi költségvetési főágban a legjobbak [itt a meginterjúvolt vezetők mintegy fele tisztában van vele, mit kínál a technológia], és az önkormányzatok illetékesei körében is magas a DECT ismertsége.