Vállalati informatikai vezetőként a vevői oldalt, a CA magyarországi kereskedelmi igazgatójaként a szállítóit ismerhette meg pályája során Meleghegyi Tamás. Eközben végig az ügyfél fejével gondolkodott, hiszen az informatika mindig az azt alkalmazó cég gondjaira keres megoldást.

- A repülés iránti vonzalom vitte karrierje kezdetén a Malévhez, vagy már akkor is az informatika volt a fontos, és a munkahely, ahol ezzel foglalkozhatott, másodlagos?
- Mint minden férfi, én is érdeklődtem a repülés iránt, de első munkahelyem megválasztásában nem ez játszotta a döntő szerepet. Elvégezve az egyetemet a Malév informatikai vezetője akartam lenni. Mai szemmel nézve ez talán nem igazán érthető, csakhogy akkor 1984-et írtunk. Az ország COCOM-korlátozások alatt volt, talán néhány - azóta többé-kevésbé az informatikai tankönyvek lábjegyzeteibe szorult - R20-as és R40-es számítógép működött az országban. Ezzel szemben a magyar légitársaságnak szocialista viszonylatban fejlett, IBM- és Bull-technológián alapuló IT-rendszere volt, egészen rendkívülinek számított, hogy az például online kapcsolatban állt egy atlantai mainframe-mel. Mindezt az tette lehetővé, hogy a repülőtér egy része nem számított a Magyar Népköztársaság részének - ezen a "senki földjén" lehetett üzemeltetni a gépeket.

- Hogyan került be az akkor az egyik legkellemesebbnek számító - például béren felüli természetbeni juttatásként külföldi utazásokat is lehetővé tevő - szocialista nagyvállalathoz?
- Eredetileg a PanAm helyi képviseleténél akartam elhelyezkedni, ám annak vezetője egyszerűen elzavart, mert hat percet késtem az állásinterjúról. Nem akartam ennyiben hagyni a dolgot, és lényegében az utcáról jelentkeztem az akkori egyetlen terminálon, Ferihegy 1-en a Malév-irodában. Ez a lépés olyan megdöbbentőnek bizonyult, hogy összehívták az üzemi négyszöget a felvételi döntés meghozatalához, ám végül szerencsém lett: bejutottam az információs részleghez. Úgy gondolták: ez a gyerek informatikus, akkor bizonyára jól dolgozik majd az érkező és induló járatokról szóló információkat bemondó kollégaként.

Nem keseredtem el, az volt a fő, hogy belül voltam a kapun. Maléves karrierem azután egy levéllel indult el, amelyet az akkori vezérigazgatónak írtam. Ebben javaslatot tettem bizonyos folyamatok informatikai támogatására, s bár a "szolgálati út súlyos megkerülésének vádjával" meg kellett járnom néhány fórumot (a szakszervezeti irodától a határőrség helyi parancsnokságáig), ám végül elfogadták a javaslataimat, mert azok nyomán jó pár légitársaság elindította járatait Budapestre. Három évvel a Malévhez kerülésem után én lettem a cég informatikai főnöke.

- Mire használták akkoriban az ottani számítógépeket?
- Az egyik legfontosabb feladatuk a jegyeladások kezelése volt. Akkoriban a légitársaságok nemzetközi szövetsége, az IATA tagjai már árulták egymás jegyeit, ami például szükségessé tette egyfajta elszámolóház működtetését. Emellett a helyfoglalásban, az ültetésben is sok fontos újítást vezettünk be egészen a Malév 1991-es privatizációjáig, amely politikai döntéssel dőlt el az Alitalia javára. Én ekkor váltottam állást.

- Az eddig elmondottakból úgy tűnik, ön kora ifjúságától informatikusnak készült. Mennyire volt jó gyakorlati képzés a légitársaságnál végzett munka?
- Az informatika valóban fiatal korom óta szerelmem, még a klasszikus, BRG típusú szalagos magnóval és Junoszt tévével együtt használandó ZX81-esen kezdtem az ismerkedést a komputerekkel. Szemben sokakkal nem szeretem a játékokat, így már ezen a gépen is hasznos programokat próbáltam irogatni, például olyat, amely automatikusan összegezte bizonyos pontozásos versenyek bíráinak pontszámait. Ma már mosolyogva emlékszem rá, hogy például egyik ilyen "alkotásom" segített lebonyolítani egy diszkótáncversenyt.

A légitársaság a lehető legjobb "posztgraduális képzést" nyújtotta. Az említett feladatokon kívül említhetek még két olyat, ami igencsak komoly kihívást jelentett, illetve jelent bármely légi közlekedési vállalatnál. Az egyik a repülőgépek alkatrész-nyilvántartása. Minden egyes típus, illetve gép esetén százezres-milliós nagyságrendű részegységről van szó, amelyekről tudnunk kell, hogy mikor gyártották, építették be azokat, hány repült óra, illetve leszállás van a hátuk mögött. Amikor ugyanis ezek elérik az üzemidejük határát, akkor ki kell cserélni őket - ez a repülésbiztonság alapfeltétele. El lehet képzelni, milyen precíz nyilvántartást igényel ez.

A másik példa a Ferihegy 2-es terminál megépítése után a forgalom újjászervezése volt. A polgári légi forgalom alapja az utasok és poggyászaik folyamatos áramoltatása a járatok között, illetve a gépek - a biztonságot nem veszélyeztető - minél hatékonyabb kihasználása, így a jó forgalomszervezés kulcstényezője a vállalatok sikerességének. Amíg csak egy terminál működött Magyarországon, mindezt viszonylag könnyen meg lehetett oldani, de az egymástól átszállási időben fél órára lévő két terminál esetében már az akkori szocialista országokban sosem látott bonyolultságú logisztikai feladattá vált a forgalomszervezés. Elég ha csak azt említem meg ezzel kapcsolatban, hogy egy budapesti átszállás ideje az érintett légitársaságok menetrendjén keresztül befolyásolja a teljes európai légi forgalom ritmusát.

- Az American Airlinesnál bizonyára kisebb beosztást kapott, ám az egy világcég. Végül is kisebb vagy nagyobb feladat volt ott dolgozni?
- A világ legnagyobb légitársaságánál dolgozni számomra óriási élmény volt. A Malév 18 gépével szemben ott akkor 840 üzemelt, úgyhogy láthattam hogyan működik mindaz igazán nagyban, amit itthon megismertem. Végül is egy személyes családi esemény miatt jöttem haza.

- Egyben váltott a légiiparról a tanácsadásra, illetve a bankszektorra. Gondolom, ez egyszerre volt rossz és jó...
- A mai napig szeretem a repülést, de mind a Price Waterhouse-nál, mind a Citibank Lakossági Banknál rendkívül izgalmas, nehéz feladatokat kaptam. Az előbbinél a cégértékelés adatmintavételen és kézi elemzésen alapuló eljárását felváltani hivatott, újfajta auditálás gépi rendszerét dolgoztuk ki, amely a vizsgált vállalatok adatainak, elsősorban pénzügyi információinak teljes körű feldolgozásán alapul. Az utóbbinál egy bank informatikai hálózatát építettük fel a nulláról. Bizonyos fokig új szakmát is tanultam, hiszen a technikai problémák megoldásához valamilyen szintem meg kellett ismerkednem a banküzemtannal.

Meg sem említem e munkákkal kapcsolatban, hogy megbízhatósági és biztonsági szempontból mindkét esetben a százszázalékos teljesítmény a minimális követelmény. A dolog bonyolultságát talán jobban jellemzi az a példa, amelyet a Citibank-projektben kellett megoldanunk. A törvények szerint a magyar állampolgárok pénzügyi adatait nem lehet külföldön nyilvántartani, ami bizonyos értelemben teljesíthetetlen, ha egy bank kiszolgáló szerverei külföldön vannak. Meg kellett értetnünk a pénzügyi felügyelettel, hogy egy kellően biztonságos rendszerben az adatokhoz való hozzáférés a lényeg, amelyet itthonról szabályozunk.

- A CA-nál lényegesen új szerepkörbe került: IT-vásárlóból IT-szállító lett. Ez mennyire megrázó különbség?
- Két körülmény miatt nem olyan nagy az eltérés a korábbi és a mostani szerepem között, mint amilyennek első látásra tűnik. Az egyik, hogy mindig is az ügyfél fejével igyekeztem gondolkodni. Amikor egy vállalatnál informatikai vezetőként megoldást kerestem egy-egy problémára, akkor is a felhasználók nézőpontjából kellett megközelítenem a feladatomat, őket kellett kiszolgálnom. Most ugyanígy a vásárlók fejével gondolkodom, amit persze nagyon megkönnyít, hogy nemrégiben még én is az ő oldalukon álltam.

A másik körülmény, ami elsimítja az átmenetet, hogy szeretem a multikultúrát. Tudom, hogy sokan gyűlölik ezt, azonban én kifejezetten fontosnak tartom, hogy szervezettsége, szabályozottsága garanciát nyújt a kiszámíthatóságra, a minőségre. Annak idején, még a Malévnál bírálatként meg is kaptam, hogy sírba visz másokat a precizitásom és a maximalizmusom, de ezt persze én pozitívumként fogom fel. Legfeljebb ma már, öregebb fejjel tudom, hogy a magammal szembeni elvárások nem vetíthetők ki egy az egyben másokra.

- Mintegy körbejárva az informatikai ipar minden szegletét, milyen szakmai céljai lehetnek még?
- Szeretnék sokáig a CA-nál dolgozni. Részben azért, mert az itteni feladatom nagy kihívást jelent. Míg Amerikában a legismertebb IT-vállalatok között van a CA, itthon még az informatikusok sem igazán tudják, hogy mit képvisel. Ezen változtatni szeretnék, és a magyarországi CA-tevékenység bővítése alapján úgy tűnik, az anyavállalat is elszánta magát erre. Emellett azért is fontosnak tartom a mostani munkámat, mert a CA integrált üzleti megoldásai olyan technológiai színvonalat képviselnek, amelynek itthoni elterjesztése a magyar iparnak és mezőgazdaságnak is érdeke.

- Úgy tűnik, az elmúlt húsz évben nem sok ideje jutott hobbikra.
- Ellenkezőleg! Ahogy említettem, maximalista vagyok. Ez abban is megmutatkozik, hogy nem mondtam le semmiről, amit fontosnak tartok az életemben. Rendszeresen sportolok és kórustagként komolyzenei koncerteken lépek fel. Az elmúlt években volt saját zenekarom, énekkarom, voltam a röplabdaszövetség elnöke és a Magyar Rádió egyik zenei osztályának vezetője. Szingliként nagyon jó társaságom van, úgyhogy úgy érzem, teljes életet élek.

Meleghegyi Tamás szervező mérnökként végzett a Műszaki Egyetemen, majd a Malév földi kiszolgálási részlegénél helyezkedett el. Az 1980-as évek végétől a Malév informatikai és kommunikációs vezetőjeként dolgozott. Ezután az American Air­lineshoz, majd a Price Waterhouse-hoz került. Utóbbi cégnél az informatikai kockázatkezelési üzletág létrehozása, vezetése volt a feladata. 1997-től a frissen alakult magyarországi Citibank Lakossági Bank első informatikai vezetője lett elnökhelyettesi beosztásban. Ezt követően a Deloitte & Touche közép-európai vállalatánál a vezetői tanácsadási részlegben az informatikai projektekért felelős partner volt. A CA-hoz (korábban Computer Asso­ciates) 2005 nyarán csatlakozott mint kereskedő, 2006 márciusától a cég hazai képviseletének kereskedelmi igazgatója, egyben vezetője.