Napi Online
A korrektség a Tigra sikerének titka
Magyarországon az a baj, hogy a vállalkozók többsége autodidakta módon, a saját és a környezetének kárából okulva kénytelen beletanulni a vállalkozósdiba - véli Vertán György, a Tigra Kft. ügyvezető igazgatója.
Az 1974-ben született Vertán György 1996-ban megalakította a Tigra Kft.-t, amelynek tulajdonos ügyvezetője. A 40 főállású - alapvetően az ELTE programozó matematikus vagy a BME informatikus szakán végzett - szakembert foglalkoztató cégcsoport tavaly több mint kétmilliárd forintos forgalmat bonyolított.
- Hogyan lett kutatóból vállalkozó?
- A családban mindenki programozó matematikus volt: kutatóintézetben dolgozott, egyetemen tanított és a szakmai sikert tartotta a legtöbbre. Én voltam az egyetlen, aki vállalkozó lett. Emiatt sokáig fekete báránynak számítottam otthon.
- Mikor változott ez meg?
- Amikor Kanadában két rokonom is áldozatul esett az egyik nagy távközlési cég leépítésének. Mindenkinek világos lett, hogy az alkalmazotti lét sem jelent abszolút biztonságot. Ráadásul lassan a Tigra Kft. szakmai eredményeit is elismerték otthon.
- A matematikusok általában nem a vállalkozókedvükről híresek...
- Még az ELTE programozó matematikus szakára jártam, amikor láttam, hogy a diákoknak szükségük van olcsó fénymásolásra. A megélhetés miatt kezdtem a vállalkozásba: először a kollégiumokban, később az egyetemeken üzemeltettünk fénymásolókat. Ma tíz fénymásoló szalonunk van és ezzel piacvezetők vagyunk a felsőoktatási intézményekben. Időközben észrevettem, hogy rendkívül tehetséges programozók vannak a környezetemben, akiket itthon akkor még rosszul fizettek meg. Két lehetőségük volt: vagy itthon maradnak, vagy - mivel nyugaton is keresettek voltak - jó pénzért külföldre mennek. Innen jött az ötlet: ha kint szükség van a jó programozókra, és itthon olcsón, nagyon jókat lehet találni, akkor meg kell próbálni hazahozni a munkát.
- Nem félt, hogy a multik egyszerűen kinevetik?
- Szerencsére nyugaton sokkal tisztábban lehet üzletet kötni, mint itthon. Ott nem számít a barátság, a kapcsolat és más egyéb dolog. Elég, ha az ember meg tudja győzni a partnerét arról, hogy szakmailag megfelelő. Mindig azt javasoljuk, próbáljanak ki minket: először ingyen is hajlandók vagyunk elvállalni egy komolyabb próbamunkát. Mivel Finnországban a Nokiánál rendkívül jó hírük volt a már ott dolgozó magyar programozóknak, először onnan sikerült hazahoznunk munkát.
- Hogyan választ munkatársakat?
- Eleinte csak barátokból állt fel a csapat, de ragaszkodtam ahhoz, hogy kizárólagos tulajdonos maradjak. Ketten ezért elmentek a cégtől, de a többiek elfogadták ezt: mindenki azzal foglalkozik, amihez ért. Én a munkát szerzem, ők programoznak. Külön előny, hogy a törzsgárda tagjai, az egyetemi ismeretség okán, egymással is több mint tíz éve jóban vannak. Akkor kellett nyitni, amikor 30 fölé emelkedett a létszám: a műszaki egyetem kollégiumait, klubjait támogatva, igyekszünk mindig pályakezdőkkel erősíteni, lehetőleg úgy, hogy félállásban, már a diákévek alatt megismerjük a kiválasztottat. Amiatt járom ezt az utat, mert az ELTE-n és a BME-n még mindig elitképzés folyik, a friss diplomások pedig dinamikusak és kreatívak.
- Szakemberek szerint a barátokat a legnehezebb irányítani...
- Pontosan meg kell beszélni a követelményeket, az esetleges konfliktusokat pedig fel kell vállalni. A barátság miatt talán még könnyebb őszintén és nyíltan fogalmazni. Még 2000-ben az egyik legjobb barátommal fordult elő, hogy megfeleztem a fizetését, mert elkezdett munkaidőben tőzsdézni, amit a többiek szóvá tettek. Két hónap múlva maga jelentkezett, hogy ismét teljes erővel dolgozik - más kérdés, hogy az eltelt öt évben a tőzsdén tehetőssé vált, de a régi programozó szenvedélyének hódolva a mai napig nálunk dolgozik.
- Miként vészelték át az internetes luftballon 2001-es kidurranásával keletkezett iparági visszaesést, ami, főként a kisebb cégek körében, tömeges csődökhöz vezetett?
- Nagyon kemény időszak volt: másokhoz hasonlóan gyakorlatilag mi is munka nélkül maradtunk. De az, aki a nulláról építette fel a cégét, foggal-körömmel harcol, hogy megmentse azt. Mivel tudtam, hogy a Tigra igazi értéke a programozógárdában rejlik, minden megtakarításomat feláldozva, kölcsönökhöz folyamodva, a teljes állományt - a régi fizetéssel - megtartottam. Pedig olyan is volt, amikor az irodában pingpongoztak az emberek. De, hogy hasznosan teljenek a napok, egyetemi oktatókat megfizetve, jó néhány tanfolyamot is szerveztünk, ami később előnyt jelentett számunkra. Miként az is, hogy amikor a piac magára talált, a mi ügyfeleinket a megszokott gárda szolgálta ki.
- Ma melyek a Tigra meghatározó üzletágai?
- Egyetemi fénymásoló szalonok, a programozás - amit a telekom- és banki szektor mellett az államigazgatás számára is végzünk - és a számítógép-kereskedelem. Utóbbinál kizárólag a nagyvállalati szektor és az államigazgatás felé fordultunk, a központosított közbeszerzésben érdekelt húsz cég közé is bekerültünk. A programozás kapcsán Finnországról ma már Németországra helyeződött át a hangsúly: jelenleg a Deutsche Telekom a legnagyobb megrendelőnk.
- Hogyan alakította a növekedési stratégiát?
- Magyarországon az a baj, hogy a vállalkozók többsége autodidakta módon, a saját és a környezetének kárából okulva kénytelen beletanulni a vállalkozósdiba, aminek gyakran még a magánéleti oldalon is meg kell fizetni az árát. A fénymásolópiacon én is autodidakta módon indultam el, de szerencsére Budapesten, az egyetemi piacon viszonylag hamar monopolhelyzetbe kerültünk. Így ma már nem nekünk kell jelentkezni, hanem a felsőoktatási intézmények keresnek meg minket. Megtapasztaltam azt, hogy egy bizonyos méretet átlépve szinte maguktól jönnek az üzletek, de ehhez meg kell őrizni a minőséget. Innen kezdve tudatos volt a növekedés: nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a programozó- és a számítógép-üzletág is ki tudja nőni magát.
- Miként építette fel a belső szervezetet?
- Szerencsés helyzetben vagyunk, mert testközelből láthatjuk több sikeres multinacionális megrendelőnk működését, és ebből tanulva igyekszünk kialakítani egy saját modellt. Tanulságos, hogy a nemzetközi cégek annyira szervezettek, hogy gyakran sokkal kevesebb zsenivel, jóval nagyobb fluktuációval is jobban működnek, mint egy önerőből felépült magyar középvállalkozás. Ezekből a tapasztalatokból ered például a munkák dokumentálása és az a szakmai szerveződés, ami a felelősségi körök kijelölésével is együtt jár. Igaz, a programozóktól ezek idegen dolgok, de a gazdálkodás sikeréhez mégis elengedhetetlenek.
- Milyen érzés az, hogy a Tigránál jól keresnek az emberek?
- Nagyon jó volt látni, hogy harmincéves kora előtt, önerőből, nagyjából mindenki lakást vásárolt.
- Miként fogalmazná meg az ars poeticáját?
- Őszintén gondolom azt, hogy érdemes korrektnek lenni, hogy nem szabad eljátszani a becsületet. Hiszem, hogy csak a legtehetségesebb embereket érdemes felvenni, még akkor is, ha az informatikában sok a nehezen kezelhető zseni. Éppen ezért az ELTE és a BME mellett néhány speciális matematikatagozattal rendelkező gimnáziummal is szorosabb kapcsolatot fogunk kialakítani, a hosszú távú utánpótlás érdekében.
Az 1974-ben született Vertán György 1996-ban megalakította a Tigra Kft.-t, amelynek tulajdonos ügyvezetője. A 40 főállású - alapvetően az ELTE programozó matematikus vagy a BME informatikus szakán végzett - szakembert foglalkoztató cégcsoport tavaly több mint kétmilliárd forintos forgalmat bonyolított.
- Hogyan lett kutatóból vállalkozó?
- A családban mindenki programozó matematikus volt: kutatóintézetben dolgozott, egyetemen tanított és a szakmai sikert tartotta a legtöbbre. Én voltam az egyetlen, aki vállalkozó lett. Emiatt sokáig fekete báránynak számítottam otthon.
- Mikor változott ez meg?
- Amikor Kanadában két rokonom is áldozatul esett az egyik nagy távközlési cég leépítésének. Mindenkinek világos lett, hogy az alkalmazotti lét sem jelent abszolút biztonságot. Ráadásul lassan a Tigra Kft. szakmai eredményeit is elismerték otthon.
- A matematikusok általában nem a vállalkozókedvükről híresek...- Még az ELTE programozó matematikus szakára jártam, amikor láttam, hogy a diákoknak szükségük van olcsó fénymásolásra. A megélhetés miatt kezdtem a vállalkozásba: először a kollégiumokban, később az egyetemeken üzemeltettünk fénymásolókat. Ma tíz fénymásoló szalonunk van és ezzel piacvezetők vagyunk a felsőoktatási intézményekben. Időközben észrevettem, hogy rendkívül tehetséges programozók vannak a környezetemben, akiket itthon akkor még rosszul fizettek meg. Két lehetőségük volt: vagy itthon maradnak, vagy - mivel nyugaton is keresettek voltak - jó pénzért külföldre mennek. Innen jött az ötlet: ha kint szükség van a jó programozókra, és itthon olcsón, nagyon jókat lehet találni, akkor meg kell próbálni hazahozni a munkát.
- Nem félt, hogy a multik egyszerűen kinevetik?
- Szerencsére nyugaton sokkal tisztábban lehet üzletet kötni, mint itthon. Ott nem számít a barátság, a kapcsolat és más egyéb dolog. Elég, ha az ember meg tudja győzni a partnerét arról, hogy szakmailag megfelelő. Mindig azt javasoljuk, próbáljanak ki minket: először ingyen is hajlandók vagyunk elvállalni egy komolyabb próbamunkát. Mivel Finnországban a Nokiánál rendkívül jó hírük volt a már ott dolgozó magyar programozóknak, először onnan sikerült hazahoznunk munkát.
- Hogyan választ munkatársakat?
- Eleinte csak barátokból állt fel a csapat, de ragaszkodtam ahhoz, hogy kizárólagos tulajdonos maradjak. Ketten ezért elmentek a cégtől, de a többiek elfogadták ezt: mindenki azzal foglalkozik, amihez ért. Én a munkát szerzem, ők programoznak. Külön előny, hogy a törzsgárda tagjai, az egyetemi ismeretség okán, egymással is több mint tíz éve jóban vannak. Akkor kellett nyitni, amikor 30 fölé emelkedett a létszám: a műszaki egyetem kollégiumait, klubjait támogatva, igyekszünk mindig pályakezdőkkel erősíteni, lehetőleg úgy, hogy félállásban, már a diákévek alatt megismerjük a kiválasztottat. Amiatt járom ezt az utat, mert az ELTE-n és a BME-n még mindig elitképzés folyik, a friss diplomások pedig dinamikusak és kreatívak.
- Szakemberek szerint a barátokat a legnehezebb irányítani...
- Pontosan meg kell beszélni a követelményeket, az esetleges konfliktusokat pedig fel kell vállalni. A barátság miatt talán még könnyebb őszintén és nyíltan fogalmazni. Még 2000-ben az egyik legjobb barátommal fordult elő, hogy megfeleztem a fizetését, mert elkezdett munkaidőben tőzsdézni, amit a többiek szóvá tettek. Két hónap múlva maga jelentkezett, hogy ismét teljes erővel dolgozik - más kérdés, hogy az eltelt öt évben a tőzsdén tehetőssé vált, de a régi programozó szenvedélyének hódolva a mai napig nálunk dolgozik.
- Miként vészelték át az internetes luftballon 2001-es kidurranásával keletkezett iparági visszaesést, ami, főként a kisebb cégek körében, tömeges csődökhöz vezetett?
- Nagyon kemény időszak volt: másokhoz hasonlóan gyakorlatilag mi is munka nélkül maradtunk. De az, aki a nulláról építette fel a cégét, foggal-körömmel harcol, hogy megmentse azt. Mivel tudtam, hogy a Tigra igazi értéke a programozógárdában rejlik, minden megtakarításomat feláldozva, kölcsönökhöz folyamodva, a teljes állományt - a régi fizetéssel - megtartottam. Pedig olyan is volt, amikor az irodában pingpongoztak az emberek. De, hogy hasznosan teljenek a napok, egyetemi oktatókat megfizetve, jó néhány tanfolyamot is szerveztünk, ami később előnyt jelentett számunkra. Miként az is, hogy amikor a piac magára talált, a mi ügyfeleinket a megszokott gárda szolgálta ki.
- Ma melyek a Tigra meghatározó üzletágai?
- Egyetemi fénymásoló szalonok, a programozás - amit a telekom- és banki szektor mellett az államigazgatás számára is végzünk - és a számítógép-kereskedelem. Utóbbinál kizárólag a nagyvállalati szektor és az államigazgatás felé fordultunk, a központosított közbeszerzésben érdekelt húsz cég közé is bekerültünk. A programozás kapcsán Finnországról ma már Németországra helyeződött át a hangsúly: jelenleg a Deutsche Telekom a legnagyobb megrendelőnk.
- Hogyan alakította a növekedési stratégiát?
- Magyarországon az a baj, hogy a vállalkozók többsége autodidakta módon, a saját és a környezetének kárából okulva kénytelen beletanulni a vállalkozósdiba, aminek gyakran még a magánéleti oldalon is meg kell fizetni az árát. A fénymásolópiacon én is autodidakta módon indultam el, de szerencsére Budapesten, az egyetemi piacon viszonylag hamar monopolhelyzetbe kerültünk. Így ma már nem nekünk kell jelentkezni, hanem a felsőoktatási intézmények keresnek meg minket. Megtapasztaltam azt, hogy egy bizonyos méretet átlépve szinte maguktól jönnek az üzletek, de ehhez meg kell őrizni a minőséget. Innen kezdve tudatos volt a növekedés: nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a programozó- és a számítógép-üzletág is ki tudja nőni magát.
- Miként építette fel a belső szervezetet?
- Szerencsés helyzetben vagyunk, mert testközelből láthatjuk több sikeres multinacionális megrendelőnk működését, és ebből tanulva igyekszünk kialakítani egy saját modellt. Tanulságos, hogy a nemzetközi cégek annyira szervezettek, hogy gyakran sokkal kevesebb zsenivel, jóval nagyobb fluktuációval is jobban működnek, mint egy önerőből felépült magyar középvállalkozás. Ezekből a tapasztalatokból ered például a munkák dokumentálása és az a szakmai szerveződés, ami a felelősségi körök kijelölésével is együtt jár. Igaz, a programozóktól ezek idegen dolgok, de a gazdálkodás sikeréhez mégis elengedhetetlenek.
- Milyen érzés az, hogy a Tigránál jól keresnek az emberek?
- Nagyon jó volt látni, hogy harmincéves kora előtt, önerőből, nagyjából mindenki lakást vásárolt.
- Miként fogalmazná meg az ars poeticáját?
- Őszintén gondolom azt, hogy érdemes korrektnek lenni, hogy nem szabad eljátszani a becsületet. Hiszem, hogy csak a legtehetségesebb embereket érdemes felvenni, még akkor is, ha az informatikában sok a nehezen kezelhető zseni. Éppen ezért az ELTE és a BME mellett néhány speciális matematikatagozattal rendelkező gimnáziummal is szorosabb kapcsolatot fogunk kialakítani, a hosszú távú utánpótlás érdekében.