TPA történet címmel, a Magyar Tudománytörténeti Intézet és a KFKI Számítástechnikai Csoport gondozásában megjelent Lukács József hiánypótló könyve a magyar számítástechnika első évtizedeiről.

Az informatika a tudás közvetítésében elnevezésű, a Magyar Tudomány Napja alkalmából szervezett konferencián bemutatott mű megörökíti az utókor számára a magyar informatika kialakulását, az első magyar számítógép, a Tárolt Programú Analizátor (TPA) megépítésének kalandos körülményeit.

1990-ben eltűnt térségünkből egy különös, irracionális törvények alapján működő, zárt világ, s vele együtt lezárult a magyar számítástechnika első 40 éve. A hazai informatika e korszakának egyik nagy jelentőségű eseménye kétségtelenül a Központi Fizikai Kutató Intézet TPA gépének fejlesztése volt. A szerző - villamosmérnökként - precízen, visszafogottan, tárgyszerűen dokumentálja a kisugárzásában máig ható történéseket, melyet a résztvevők többsége élete sikerének, fő művének élt át, s annak tart napjainkban is. Ők tették lehetővé, hogy a KFKI TPA fejlesztése a kezdeti tiltottból tűrtté, majd támogatottá válhatott.

A TPA korszak a hatvanas évek második felétől kezdődően bő húsz évet fog át. A fejlődést jól szemlélteti, hogy amíg az első TPA gép operatív memóriája maximálisan 32 K szó volt, háttértár pedig nem létezett, addig a TPA korszak vége már a PC-k és hálózatok, a kényelmes informatikai rendszerek időszaka, amikorra természetessé vált az olcsó, több megabájt méretű operatív tár használata.

A legegyszerűbb fordítóprogram például eleinte úgy működött, hogy a programot tartalmazó lyukszalagot legalább kétszer kellett beolvasni, mivel az első beolvasáskor gyűjtötte össze a fordítóprogram az azonosítókat, és a másodikban készítette el a betölthető és végrehajtható programot tartalmazó lyukszalagot. A történet tehát egyik oldalról technikatörténet, másrészt a megépítésében résztvevő munkatársak és a gépeket alkalmazó felhasználók korrajza, esetenként a Cocom rendszer kijátszásának regénye is egyben.