SG.hu·
A memóriachipek területegységre vetítve már drágábbak a számítási chipeknél
A DRAM szilíciumra vetített értéke egyes generációknál már meghaladhatja a TSMC legfejlettebb gyártástechnológiáival feldolgozott ostyák nominális értékét.
A memóriaárak rekordmagasságban vannak az MI szektor kereslete miatt, és egyhamar nem is fognak csökkenni. A Kurnal Insights egyik elemzése szerint a memóriachipek gyártási költsége területegységre vetítve magasabb lehet, mint a TSMC N2 és N3 gyártástechnológiáival feldolgozott szilícium ára, amelyeket számítási chipek gyártására használnak. Az összehasonlításnak van alapja, de egy fontos kitételt figyelembe kell venni.
A Kurnal Insights munkatársa, Kurnal közölte, hogy a TSMC N3 technológiájával feldolgozott 300 mm-es ostya ára 20 000 dollár, ami az ostya területével elosztva körülbelül 0,283 dollárt jelent négyzetmilliméterenként. A TSMC N2 esetében az elemző jóval magasabb, 30 000 dolláros ostyaárral számol, ami körülbelül 0,424 dollár négyzetmilliméterenként. Ezek a számítások nem hivatalos információkon alapulnak, és nem veszik figyelembe az ostyák használhatatlan széleit, a darabolást, a tesztstruktúrákat, a hibákat vagy a kihozatalt, ezért nominális ostyaterületre vetített árként kell értelmezni őket, nem pedig a ténylegesen felhasználható szilícium áráként.
A DRAM esetében másképpen működik a számítás. Kurnal 1,50 dolláros gigabájtonkénti árral számol, majd ezt megszorozza az egyes generációk bitsűrűségével. A 0,219 Gb/mm²-es sűrűségű 1y DRAM esetében ez 0,329 dollárt jelent négyzetmilliméterenként, míg a 0,273 Gb/mm²-es sűrűségű 1z DRAM eléri a 0,410 dollárt négyzetmilliméterenként. Végül a 0,436 Gb/mm²-es sűrűségű 1b DRAM esetében 0,654 dolláros érték adódik négyzetmilliméterenként, ami jelentősen magasabb, mint az N2 ostya esetében kiszámított nominális 0,424 dollár négyzetmilliméterenként.
Itt fontos különbséget tenni. Az N2 és N3 értékek a TSMC által egy ostya feldolgozásáért feltételezhetően felszámított árakat jelentik, míg a DRAM esetében szereplő számok a szilícium egy négyzetmilliméterében található memória potenciális értékesítési értékét jelentik, így azt szemléltetik, hogy egy DRAM gyártó elméletileg mekkora bevételt érhet el egy adott lapkaméretből a feltételezett memóriaár mellett.
Érdekesség, hogy a Kurnal Insights által feltételezett 1,50 dollár gigabájtonként szinte pontosan megfelel a DDR5 eTT memória jelenlegi azonnali piaci árának. A DRAMeXchange szerint a 16 Gb-os DDR5 eTT chipek szeptember 21-én 24,80 dolláros munkamenetenkénti átlagáron forogtak, ami 1,55 dollárnak felel meg gigabájtonként. Ezen az áron a 0,436 Gb/mm² sűrűségű 1b DRAM értéke körülbelül 0,676 dollár lenne négyzetmilliméterenként, mindössze 3 százalékkal magasabb Kurnal 0,654 dolláros becslésénél. Magától értetődik, hogy a DDR5 memória előállítása lényegesen olcsóbb, mint a logikai chipeké a TSMC N3 gyártástechnológiájával. A DRAM azonban hiánycikk, ezért a memóriagyártók lényegesen több pénzt kapnak a szilíciumukért, mint korábban.
Néhány fontos körülmény miatt az összehasonlítás nem ennyire egyszerű. A számítások nem veszik figyelembe a tokozás költségeit, miközben a logikai chipek esetében drágább technológiákra van szükség. Emellett a TSMC szerződéses alapon gyárt chipeket, és egy feldolgozott ostya tényleges ára függ a gyártási mennyiségtől, az ügyféltől és más kereskedelmi feltételektől is. Ezért a TSMC becsült ostyaárainak összevetése a DRAM azonnali piaci áraival nem teljesen azonos alapú összehasonlítás. A TrendForce azt is megjegyzi, hogy a DDR5 azonnali piaci beszerzése továbbra is korlátozott, a tranzakciók pedig szórványosak, ami azt jelenti, hogy az azonnali piaci árak nem feltétlenül tükrözik azokat az árakat, amelyeken a Micron, a Samsung és az SK hynix DRAM-jaik nagy részét értékesítik.
Ezért a szerződéses DRAM árak lényegesen jobb alapot jelentenének egy gazdasági szempontból értelmes összehasonlításhoz. A szerződéses árakat azonban nem ismerjük, és bár egyértelműen magasabbak a korábbi memóriaáraknál, nem feltétlenül olyan magasak, mint az azonnali piaci árak. Emiatt nem állíthatjuk biztosan, hogy a DRAM gyártói több pénzt kapnak az ostyáikért, mint amennyit a TSMC kap a logikai chipekhez használt ostyákért.
A memóriaárak rekordmagasságban vannak az MI szektor kereslete miatt, és egyhamar nem is fognak csökkenni. A Kurnal Insights egyik elemzése szerint a memóriachipek gyártási költsége területegységre vetítve magasabb lehet, mint a TSMC N2 és N3 gyártástechnológiáival feldolgozott szilícium ára, amelyeket számítási chipek gyártására használnak. Az összehasonlításnak van alapja, de egy fontos kitételt figyelembe kell venni.
A Kurnal Insights munkatársa, Kurnal közölte, hogy a TSMC N3 technológiájával feldolgozott 300 mm-es ostya ára 20 000 dollár, ami az ostya területével elosztva körülbelül 0,283 dollárt jelent négyzetmilliméterenként. A TSMC N2 esetében az elemző jóval magasabb, 30 000 dolláros ostyaárral számol, ami körülbelül 0,424 dollár négyzetmilliméterenként. Ezek a számítások nem hivatalos információkon alapulnak, és nem veszik figyelembe az ostyák használhatatlan széleit, a darabolást, a tesztstruktúrákat, a hibákat vagy a kihozatalt, ezért nominális ostyaterületre vetített árként kell értelmezni őket, nem pedig a ténylegesen felhasználható szilícium áráként.
A DRAM esetében másképpen működik a számítás. Kurnal 1,50 dolláros gigabájtonkénti árral számol, majd ezt megszorozza az egyes generációk bitsűrűségével. A 0,219 Gb/mm²-es sűrűségű 1y DRAM esetében ez 0,329 dollárt jelent négyzetmilliméterenként, míg a 0,273 Gb/mm²-es sűrűségű 1z DRAM eléri a 0,410 dollárt négyzetmilliméterenként. Végül a 0,436 Gb/mm²-es sűrűségű 1b DRAM esetében 0,654 dolláros érték adódik négyzetmilliméterenként, ami jelentősen magasabb, mint az N2 ostya esetében kiszámított nominális 0,424 dollár négyzetmilliméterenként.
DRAM Wafer price is more expensive than TSMC N3 Wafer Price pic.twitter.com/uWqizOZ6iG
— Kurnal (@Kurnalsalts) September 20, 2026
Itt fontos különbséget tenni. Az N2 és N3 értékek a TSMC által egy ostya feldolgozásáért feltételezhetően felszámított árakat jelentik, míg a DRAM esetében szereplő számok a szilícium egy négyzetmilliméterében található memória potenciális értékesítési értékét jelentik, így azt szemléltetik, hogy egy DRAM gyártó elméletileg mekkora bevételt érhet el egy adott lapkaméretből a feltételezett memóriaár mellett.
Érdekesség, hogy a Kurnal Insights által feltételezett 1,50 dollár gigabájtonként szinte pontosan megfelel a DDR5 eTT memória jelenlegi azonnali piaci árának. A DRAMeXchange szerint a 16 Gb-os DDR5 eTT chipek szeptember 21-én 24,80 dolláros munkamenetenkénti átlagáron forogtak, ami 1,55 dollárnak felel meg gigabájtonként. Ezen az áron a 0,436 Gb/mm² sűrűségű 1b DRAM értéke körülbelül 0,676 dollár lenne négyzetmilliméterenként, mindössze 3 százalékkal magasabb Kurnal 0,654 dolláros becslésénél. Magától értetődik, hogy a DDR5 memória előállítása lényegesen olcsóbb, mint a logikai chipeké a TSMC N3 gyártástechnológiájával. A DRAM azonban hiánycikk, ezért a memóriagyártók lényegesen több pénzt kapnak a szilíciumukért, mint korábban.
Néhány fontos körülmény miatt az összehasonlítás nem ennyire egyszerű. A számítások nem veszik figyelembe a tokozás költségeit, miközben a logikai chipek esetében drágább technológiákra van szükség. Emellett a TSMC szerződéses alapon gyárt chipeket, és egy feldolgozott ostya tényleges ára függ a gyártási mennyiségtől, az ügyféltől és más kereskedelmi feltételektől is. Ezért a TSMC becsült ostyaárainak összevetése a DRAM azonnali piaci áraival nem teljesen azonos alapú összehasonlítás. A TrendForce azt is megjegyzi, hogy a DDR5 azonnali piaci beszerzése továbbra is korlátozott, a tranzakciók pedig szórványosak, ami azt jelenti, hogy az azonnali piaci árak nem feltétlenül tükrözik azokat az árakat, amelyeken a Micron, a Samsung és az SK hynix DRAM-jaik nagy részét értékesítik.
Ezért a szerződéses DRAM árak lényegesen jobb alapot jelentenének egy gazdasági szempontból értelmes összehasonlításhoz. A szerződéses árakat azonban nem ismerjük, és bár egyértelműen magasabbak a korábbi memóriaáraknál, nem feltétlenül olyan magasak, mint az azonnali piaci árak. Emiatt nem állíthatjuk biztosan, hogy a DRAM gyártói több pénzt kapnak az ostyáikért, mint amennyit a TSMC kap a logikai chipekhez használt ostyákért.