SG.hu·
Az Apple selejtchipekből épít milliárdos üzletet
Az Apple olyan processzorokat is felhasznál, amelyeket más gyártók kidobnának, ezzel pedig olcsóbb és rendkívül nyereséges termékeket készít.
Az Apple tökélyre fejlesztette azt a képességet, hogyan lehet rendkívül nyereséges üzletet építeni olyan chipekre, amelyek más gyártóknál könnyen selejtben végeznék. A vállalat, amelyet hosszú időn át a prémium kategóriás, drága eszközök szinonimájaként tartottak számon, most egyre nagyobb sikereket ér el az olcsóbb készülékek piacán is, miközben a legtöbb elektronikai gyártót súlyosan érintik a növekvő alkatrészárak és gyártási költségek.
A cég egyik legfontosabb titka az, hogy képes hasznosítani azokat a processzorokat is, amelyek nem felelnek meg teljes mértékben az eredeti specifikációknak, de továbbra is kiválóan működnek. Ezeket a chipeket más gyártók sok esetben egyszerűen kidobnák, az Apple azonban új szerepet talál számukra. A stratégia jól látható az újonnan bemutatott, 599 dolláros MacBook Neo esetében, amely a korai értékesítési adatok alapján komoly sikernek bizonyult a vásárlók körében.
A Neo laptopban az Apple A18 Pro chipje dolgozik, ugyanaz a processzor, amely először két évvel ezelőtt jelent meg az iPhone 16 Pro készülékekben. Van azonban egy fontos különbség. A Neo változat egy ötmagos grafikus processzort használ, vagyis eggyel kevesebb grafikus maggal rendelkezik, mint a 2024-es iPhone modellekben található verzió. Ez arra utal, hogy az Apple képes volt megmenteni és újrahasznosítani azokat az A18 Pro chipeket, amelyekben egy grafikus mag hibásnak bizonyult. Az ilyen hibás magok egyszerűen kikapcsolhatók, így a chip továbbra is tökéletesen működhet más, általában olcsóbb eszközökben. Ebben az esetben például egy belépőszintű laptopot hajt meg ahelyett, hogy egy csúcskategóriás iPhone-ba kerülne.
Ez a megoldás a chipipar egyik régi stratégiájára épül, amelyet az Apple most különösen kifinomult módon alkalmaz. A vállalat lényegében ugyanúgy kategorizálja a processzorokat, mint ahogy a piac más termékeket, például tojást, üzemanyagot, gyémántot vagy szállodai szobákat osztályoz "jó", "jobb" és "legjobb" kategóriákba. Ami korábban csupán egy mentési műveletnek számított a mobilchipek esetében, az mára az Apple terméktervezési stratégiájának egyik központi elemévé vált. Elemzők szerint ez teszi lehetővé a vállalat számára, hogy rendkívül pontosan pozicionálja a különböző termékeit, miközben olyan hatékonyságot ér el, amellyel a kisebb riválisok nem tudják felvenni a versenyt. "Ha azokat az alkatrészeket is fel tudod használni, amelyek nem teljesítik a legmagasabb szintű követelményeket, akkor pénzt, hulladékot és időt takaríthatsz meg. Emellett sokkal több vásárlót is elérhetsz, akiknek egyébként nem tudnál eladni." - hívta fel a figyelmet a dologra Tim Culpan logisztikus.
Az Apple saját fejlesztésű chipjeinek rugalmasságát arra használja, hogy alacsonyabb árú iPhone-okat és számítógépeket hozzon létre, amelyek közül sok kifejezetten sikeres lett. A MacBook Neo iránt akkora a kereslet, hogy a vállalat már kifogyóban van az újrahasznosított, alacsonyabb teljesítményű chipekből, ezért a beszállítói láncot ismerő források szerint kénytelen volt újabb rendeléseket leadni az A18 Pro processzorokra.
A chipek újrahasznosítása csak egyike annak a számos módszernek, amellyel az Apple kihasználja rendkívül erős ellátási láncát. Az utóbbi időben a vállalat az árakat is stratégiai fegyverként használja új felhasználók megszerzésére. A Neo laptop például már elég olcsó ahhoz, hogy Chromebook- és hagyományos PC-felhasználókat csábítson át, míg az iPhone 17e, amely szintén úgynevezett "binned", vagyis válogatott, részben hibás chipet használ, már Android-felhasználókat is képes megszólítani. A konkurens gyártók jóval nehezebben kezelik a memória- és háttértárárak emelkedését, mint az Apple. Emiatt sok esetben veszteségessé vált számukra az olcsóbb készülékek értékesítése, ami lehetőséget ad az Apple-nek a piaci részesedés növelésére. Erre a Counterpoint és az IDC kutatócégek is felhívták a figyelmet. Minden új Apple-felhasználó ráadásul potenciális vásárlója lehet a vállalat magas profitot termelő szolgáltatásainak is, például az iCloud tárhelynek vagy az App Store rendszerének.
2021 óta az Apple összesen hat olyan A-szériás chipet használt fel újra olcsóbb eszközökben, amelyek egy grafikus maggal kevesebbet tartalmaztak, mint az eredeti, teljes értékű változatok, amelyek először drágább iPhone modellekben jelentek meg. Az Apple évente több mint 200 millió iPhone-t értékesít. Még ha csak a processzorok kis része sem felel meg teljesen az előírásoknak, akkor is több millió olyan chip marad, amelyet a vállalat más termékekben hasznosíthat. Az iPhone 17e például olyan processzorokat használ, amelyek nem elég jók a sima iPhone 17 modellekhez, míg az iPhone Air olyan chipeket kap, amelyek nem teljesítenék a drágább iPhone 17 Pro követelményeit.
Az Apple jóval kevesebb Mac számítógépet értékesít, mint iPhone-t, és az ezeket meghajtó M-szériás chipekből is kevesebb készül. Ennek ellenére a MacBook Pro modellekben debütáló M-sorozatú processzorok később, két év elteltével, már az olcsóbb iPad Air modellekben is megjelennek olyan változatban, amelyből hiányzik egy grafikus mag. A régebbi chipek esetében az Apple dokumentációja már nem tartalmaz részletes műszaki adatokat, azonban a vállalat működését ismerő források szerint ez a stratégia egészen az első saját fejlesztésű Apple processzorig, az A4 chipig nyúlik vissza. Ez hajtotta az első iPadet, majd néhány hónappal később az iPhone 4-et, később pedig a második generációs Apple TV-t is.
Iphone 17e
Azok az A4 chipek, amelyek túl sok energiát fogyasztottak, nem voltak ideálisak akkumulátoros okostelefonokhoz, viszont tökéletesen megfeleltek az állandó hálózati áramról működő Apple TV számára. Hasonló történt a kevésbé hatékony S7 chipekkel is, amelyek végül nem az Apple Watchban, hanem a második generációs HomePod hangszóróban kötöttek ki.
Amikor az Apple még olyan beszállítóktól vásárolta a processzorokat, mint az Intel vagy a Samsung, egyszerűen kiválaszthatta a legjobb minőségű chipeket. Most azonban, hogy saját maga tervezi a processzorait, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Companyt, vagyis a TSMC-t fizeti azért, hogy szilíciumlapkákat gyártson számára, amelyek több száz chipet tartalmaznak, eltérő minőségi szinteken. Az Apple a több feldolgozómaggal rendelkező chipeket a nagyobb kijelzővel és nagyobb tárhellyel rendelkező készülékekbe építi be, így alakít ki drágább modelleket. Amikor pedig új chipdizájnokat vezet be, a régebbi processzorokat áthelyezi az olcsóbb termékekbe. Az A8 chip például először 2014-ben jelent meg az iPhone 6-ban, majd 2015-ben az iPad Miniben és az Apple TV-ben, végül 2017-ben az első HomePod hangszóróban is.
Az, hogy a Neo laptopban olyan chipeket használ az Apple, amelyeket egyébként valószínűleg leselejteztek volna, kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a vállalat létrehozhatta első valóban belépőszintű laptopját. A Neo azonban annyira népszerűvé vált, hogy az Apple rendkívül gyorsan feléli a rendkívül olcsó, újrahasznosított chipek készleteit, ezért a vállalat ellátási láncát ismerő források szerint nemrég új megrendeléseket adott le az A18 Pro processzorokra kizárólag azért, hogy fenn tudja tartani a Neo gyártását. Ez ma már nem olyan egyszerű, mint korábban volt. Az Apple legfejlettebb chipjeit egyetlen beszállítótól, a TSMC-től szerzi be, amely maga is nehezen tudja kielégíteni a mesterséges intelligencia chipek iránti óriási keresletet.
Ming-Chi Kuo, a TF International Securities elemzője szerint: "Az Apple már nem rendelkezik azzal a rugalmassággal, amelyet korábban élvezett, és ennek jelei egyre inkább látszanak." Tim Cook, az Apple vezérigazgatója közölte, hogy a vállalat chiphiánnyal küzd, ami megakadályozza abban, hogy teljes mértékben kielégítse a vásárlói keresletet, különösen az iPhone-ok és egyre inkább a Mac számítógépek esetében. Az Apple weboldala jelenleg egy-két hetes szállítási időt jelez az új Neo laptop esetében.
Az Apple tökélyre fejlesztette azt a képességet, hogyan lehet rendkívül nyereséges üzletet építeni olyan chipekre, amelyek más gyártóknál könnyen selejtben végeznék. A vállalat, amelyet hosszú időn át a prémium kategóriás, drága eszközök szinonimájaként tartottak számon, most egyre nagyobb sikereket ér el az olcsóbb készülékek piacán is, miközben a legtöbb elektronikai gyártót súlyosan érintik a növekvő alkatrészárak és gyártási költségek.
A cég egyik legfontosabb titka az, hogy képes hasznosítani azokat a processzorokat is, amelyek nem felelnek meg teljes mértékben az eredeti specifikációknak, de továbbra is kiválóan működnek. Ezeket a chipeket más gyártók sok esetben egyszerűen kidobnák, az Apple azonban új szerepet talál számukra. A stratégia jól látható az újonnan bemutatott, 599 dolláros MacBook Neo esetében, amely a korai értékesítési adatok alapján komoly sikernek bizonyult a vásárlók körében.
A Neo laptopban az Apple A18 Pro chipje dolgozik, ugyanaz a processzor, amely először két évvel ezelőtt jelent meg az iPhone 16 Pro készülékekben. Van azonban egy fontos különbség. A Neo változat egy ötmagos grafikus processzort használ, vagyis eggyel kevesebb grafikus maggal rendelkezik, mint a 2024-es iPhone modellekben található verzió. Ez arra utal, hogy az Apple képes volt megmenteni és újrahasznosítani azokat az A18 Pro chipeket, amelyekben egy grafikus mag hibásnak bizonyult. Az ilyen hibás magok egyszerűen kikapcsolhatók, így a chip továbbra is tökéletesen működhet más, általában olcsóbb eszközökben. Ebben az esetben például egy belépőszintű laptopot hajt meg ahelyett, hogy egy csúcskategóriás iPhone-ba kerülne.
Ez a megoldás a chipipar egyik régi stratégiájára épül, amelyet az Apple most különösen kifinomult módon alkalmaz. A vállalat lényegében ugyanúgy kategorizálja a processzorokat, mint ahogy a piac más termékeket, például tojást, üzemanyagot, gyémántot vagy szállodai szobákat osztályoz "jó", "jobb" és "legjobb" kategóriákba. Ami korábban csupán egy mentési műveletnek számított a mobilchipek esetében, az mára az Apple terméktervezési stratégiájának egyik központi elemévé vált. Elemzők szerint ez teszi lehetővé a vállalat számára, hogy rendkívül pontosan pozicionálja a különböző termékeit, miközben olyan hatékonyságot ér el, amellyel a kisebb riválisok nem tudják felvenni a versenyt. "Ha azokat az alkatrészeket is fel tudod használni, amelyek nem teljesítik a legmagasabb szintű követelményeket, akkor pénzt, hulladékot és időt takaríthatsz meg. Emellett sokkal több vásárlót is elérhetsz, akiknek egyébként nem tudnál eladni." - hívta fel a figyelmet a dologra Tim Culpan logisztikus.
Az Apple saját fejlesztésű chipjeinek rugalmasságát arra használja, hogy alacsonyabb árú iPhone-okat és számítógépeket hozzon létre, amelyek közül sok kifejezetten sikeres lett. A MacBook Neo iránt akkora a kereslet, hogy a vállalat már kifogyóban van az újrahasznosított, alacsonyabb teljesítményű chipekből, ezért a beszállítói láncot ismerő források szerint kénytelen volt újabb rendeléseket leadni az A18 Pro processzorokra.
A chipek újrahasznosítása csak egyike annak a számos módszernek, amellyel az Apple kihasználja rendkívül erős ellátási láncát. Az utóbbi időben a vállalat az árakat is stratégiai fegyverként használja új felhasználók megszerzésére. A Neo laptop például már elég olcsó ahhoz, hogy Chromebook- és hagyományos PC-felhasználókat csábítson át, míg az iPhone 17e, amely szintén úgynevezett "binned", vagyis válogatott, részben hibás chipet használ, már Android-felhasználókat is képes megszólítani. A konkurens gyártók jóval nehezebben kezelik a memória- és háttértárárak emelkedését, mint az Apple. Emiatt sok esetben veszteségessé vált számukra az olcsóbb készülékek értékesítése, ami lehetőséget ad az Apple-nek a piaci részesedés növelésére. Erre a Counterpoint és az IDC kutatócégek is felhívták a figyelmet. Minden új Apple-felhasználó ráadásul potenciális vásárlója lehet a vállalat magas profitot termelő szolgáltatásainak is, például az iCloud tárhelynek vagy az App Store rendszerének.
2021 óta az Apple összesen hat olyan A-szériás chipet használt fel újra olcsóbb eszközökben, amelyek egy grafikus maggal kevesebbet tartalmaztak, mint az eredeti, teljes értékű változatok, amelyek először drágább iPhone modellekben jelentek meg. Az Apple évente több mint 200 millió iPhone-t értékesít. Még ha csak a processzorok kis része sem felel meg teljesen az előírásoknak, akkor is több millió olyan chip marad, amelyet a vállalat más termékekben hasznosíthat. Az iPhone 17e például olyan processzorokat használ, amelyek nem elég jók a sima iPhone 17 modellekhez, míg az iPhone Air olyan chipeket kap, amelyek nem teljesítenék a drágább iPhone 17 Pro követelményeit.
Az Apple jóval kevesebb Mac számítógépet értékesít, mint iPhone-t, és az ezeket meghajtó M-szériás chipekből is kevesebb készül. Ennek ellenére a MacBook Pro modellekben debütáló M-sorozatú processzorok később, két év elteltével, már az olcsóbb iPad Air modellekben is megjelennek olyan változatban, amelyből hiányzik egy grafikus mag. A régebbi chipek esetében az Apple dokumentációja már nem tartalmaz részletes műszaki adatokat, azonban a vállalat működését ismerő források szerint ez a stratégia egészen az első saját fejlesztésű Apple processzorig, az A4 chipig nyúlik vissza. Ez hajtotta az első iPadet, majd néhány hónappal később az iPhone 4-et, később pedig a második generációs Apple TV-t is.
Iphone 17e
Azok az A4 chipek, amelyek túl sok energiát fogyasztottak, nem voltak ideálisak akkumulátoros okostelefonokhoz, viszont tökéletesen megfeleltek az állandó hálózati áramról működő Apple TV számára. Hasonló történt a kevésbé hatékony S7 chipekkel is, amelyek végül nem az Apple Watchban, hanem a második generációs HomePod hangszóróban kötöttek ki.
Amikor az Apple még olyan beszállítóktól vásárolta a processzorokat, mint az Intel vagy a Samsung, egyszerűen kiválaszthatta a legjobb minőségű chipeket. Most azonban, hogy saját maga tervezi a processzorait, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Companyt, vagyis a TSMC-t fizeti azért, hogy szilíciumlapkákat gyártson számára, amelyek több száz chipet tartalmaznak, eltérő minőségi szinteken. Az Apple a több feldolgozómaggal rendelkező chipeket a nagyobb kijelzővel és nagyobb tárhellyel rendelkező készülékekbe építi be, így alakít ki drágább modelleket. Amikor pedig új chipdizájnokat vezet be, a régebbi processzorokat áthelyezi az olcsóbb termékekbe. Az A8 chip például először 2014-ben jelent meg az iPhone 6-ban, majd 2015-ben az iPad Miniben és az Apple TV-ben, végül 2017-ben az első HomePod hangszóróban is.
Az, hogy a Neo laptopban olyan chipeket használ az Apple, amelyeket egyébként valószínűleg leselejteztek volna, kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a vállalat létrehozhatta első valóban belépőszintű laptopját. A Neo azonban annyira népszerűvé vált, hogy az Apple rendkívül gyorsan feléli a rendkívül olcsó, újrahasznosított chipek készleteit, ezért a vállalat ellátási láncát ismerő források szerint nemrég új megrendeléseket adott le az A18 Pro processzorokra kizárólag azért, hogy fenn tudja tartani a Neo gyártását. Ez ma már nem olyan egyszerű, mint korábban volt. Az Apple legfejlettebb chipjeit egyetlen beszállítótól, a TSMC-től szerzi be, amely maga is nehezen tudja kielégíteni a mesterséges intelligencia chipek iránti óriási keresletet.
Ming-Chi Kuo, a TF International Securities elemzője szerint: "Az Apple már nem rendelkezik azzal a rugalmassággal, amelyet korábban élvezett, és ennek jelei egyre inkább látszanak." Tim Cook, az Apple vezérigazgatója közölte, hogy a vállalat chiphiánnyal küzd, ami megakadályozza abban, hogy teljes mértékben kielégítse a vásárlói keresletet, különösen az iPhone-ok és egyre inkább a Mac számítógépek esetében. Az Apple weboldala jelenleg egy-két hetes szállítási időt jelez az új Neo laptop esetében.