SG.hu·
A Google MI-összefoglalói elveszik a gasztrobloggerek megélhetését
A receptek írói úgy érzik, hogy az MI korszakában eltűnik az emberi munka értéke. Az összefoglalás összemossa több alkotó művét, szétcincálja a recepteket, és hatalmas visszaesést okoz a hirdetési forgalomban. „Ez egy kihalási esemény” - fogalmaz az egyikük.
Amikor a Google elkezdte bevezetni MI mód nevű keresési funkcióját, mesterséges intelligencia által generált recepteket is kínálni kezdett. Ezek a receptek azonban nem voltak különösebben intelligensek. Az MI több különböző alkotó hasonló receptjeiből vett elemeket, és egyfajta Frankenstein-műként összegyúrta őket valamivé, ami alig volt felismerhető. Egy emlékezetes esetben a Google MI-je nem tudott különbséget tenni a szatirikus Onion weboldal és a valódi receptoldalak között, és azt tanácsolta a felhasználóknak, hogy ragasszák a pizzára a sajtot.
Az elmúlt néhány évben azok a bloggerek, akik nem tették fizetőfal mögé oldalaikat, azt tapasztalták, hogy gondosan kidolgozott és letesztelt receptjeik gyakran forrásmegjelölés nélkül, eltorzított formában jelennek meg a ChatGPT válaszaiban. Emellett leegyszerűsített változataikat viszontlátták MI által összeállított szakácskönyvekben, amelyek digitális letöltésként érhetők el az Etsy-n, vagy olyan MI által épített weboldalakon, amelyek csak felületesen hasonlítanak egy régi vágású, ember által írt blogra. A fotóikat és videóikat eközben újrahasznosítják Facebook-bejegyzésekben és a Pinteresten, amelyek erre a digitális szemétre mutatnak vissza.
A receptíróknak nincs jogi eszközük a fellépésre, mert a receptek általában nem esnek szerzői jogi védelem alá. Bár a szerzői jog védi a közzétett vagy rögzített műveket, az utasítások halmazát nem fedi le, legfeljebb azok konkrét megfogalmazását. Ezen alapvető szellemi tulajdon hiányában sok gasztroblogger úgy keresi a kenyerét, hogy ingyen kínálja a munkáját, és a hirdetésekből szerez bevételt. Most azonban attól tartanak, hogy az alkalmi felhasználók, akik keresőmotorokra vagy közösségi médiára támaszkodnak egy vacsorarecept megtalálásához, összemossák majd a munkájukat az MI-szeméttel, és teljesen elveszítik a bizalmukat az online receptoldalak iránt.
„Sokan félnek attól, hogy egyáltalán beszéljenek arról, mi történik, mert ez a megélhetésük” - mondja Jim Delmage, aki feleségével, Taraval együtt vezeti a Sip and Feast blogot és YouTube-csatornát. Matt Rodbard, a Taste nevű weboldal alapítója és főszerkesztője még pesszimistább. A Taste korábban gyakrabban közölt recepteket, ma azonban inkább újságírásra és egy podcastre koncentrál, amelyet Rodbard vezet. „Azok számára, akik a hirdetési modellre építenek” - mondja -, „ez sok szempontból egy kihalási esemény.”
Az ünnepi időszak hagyományosan az az idő, amikor a gasztrobloggerek a legtöbb hirdetési bevételt szerzik. Sokaknál az idei év lassabb volt a szokásosnál. Carrie Forrest, a Clean Eating Kitchen bloggere a Bloombergnek elmondta, hogy az elmúlt két évben forgalmának 80 százalékát elveszítette. Mások, például Delmage és Karen Tedesco, a Familystyle Food blog szerzője azt mondják, hogy számaik és hirdetési bevételeik eddig stabilak maradtak. Ezt annak tulajdonítják, hogy kevésbé próbálják kijátszani a keresőmotorokat, és inkább a hosszú távú célra koncentrálnak: törzskövetők - Delmage esetében nézők - szerzésére.
Tedesco stratégiája az volt, hogy olyan recepteket készít, amelyek a sokéves éttermi tapasztalatára és személyi szakácsként megszerzett technikai tudására épülnek. Az olasz húsgombócreceptje például – amely az édesanyja receptjén alapul - tanácsokat ad arra vonatkozóan, milyen húst érdemes használni, elmagyarázza, miért elengedhetetlen az állag szempontjából a tejbe áztatott zsemlemorzsa, és egy tucat folyamatfotót, valamint egy videót is tartalmaz.
Ennek ellenére továbbra is aggódik az MI lehetséges hatásai miatt. Amikor nemrég rákeresett a Google-ben az „olasz húsgombóc” kifejezésre, a Familystyle Food jelent meg az első találatként. Ezután átváltott MI módra. Ott azt találta, hogy a receptet Frankenstein-módra - vagy ahogy a Gemini fogalmazott, „szintetizálva” - kilenc másik forrással együtt gyúrták össze, köztük a Sip and Feasttel és a Washington Post egyik görög húsgombócreceptjével. Az MI által generált recept nem volt több egy hozzávalólistánál és hat alaplépésnél, minden olyan részlet nélkül, amely Tedesco receptjét egyedivé teszi. Az MI mód mind a tíz receptre - köztük Tedescoéra is - rálinkelt, de ő így fogalmaz: „Nem hiszem, hogy sokan valóban rákattintanak a forráslinkekre. Ezen a ponton teljes mértékben megbíznak abban, amit az arcukba tolnak.”
Más bloggerek egyértelműbb hatást láttak a látogatottságukon. Adam Gallagher, aki feleségével, Joanne-nal vezeti az Inspired Taste oldalt, és aki hangos kritikusa lett az MI-nek a közösségi médiában, a Marketing O’Clock podcastnek elmondta, hogy tavasz óta azt tapasztalja: miközben nőtt azoknak az alkalmaknak a száma, amikor a Google megjelenítette az oldalára mutató linkeket, a tényleges látogatók száma csökkent. Ez számára azt jelzi, hogy a felhasználók megelégszenek az Inspired Taste receptjeinek a keresőmotor által készített MI-értelmezésével. Miután a Gallagherek posztoltak erről az eltérésről az X-en és az Instagramon, több olvasó is azt válaszolta, hogy nem is tudták, van különbség a blogon található receptek és a Google-keresésekben megjelenő változat között. Egyszerűen értékelték azt a kényelmet, hogy nem kellett egy másik weboldalra kattintaniuk, különösen azért, mert a Google oldalkialakítása olyan letisztult és zsúfoltságtól mentes.
Rodbard elismeri, hogy sok gasztroblog csúnyává vált és túlzsúfolt lett a hirdetésektől, ami súlyosbította a problémát. „A hirdetéstechnológia ezeken a receptblogokon annyira rossz lett, annyi felugró ablak van, hogy kiadóként tulajdonképpen elvesztettük” - mondja. Tom Critchlow, a Raptive médiavállalat alelnöke szerint - aki sok gasztrobloggerrel dolgozik együtt hirdetők felkutatásán - nem a hirdetések riasztják el a nézőket. Maga a Google az, az algoritmus módosításaival és most az MI móddal, amely megnehezíti az oldalak megtalálását. Van azért némi remény: a Raptive megbízásából készült, 3000 felnőttet felölelő felmérés azt mutatta, hogy minél többet lépnek kapcsolatba az emberek az MI-vel, annál kevésbé akarnak vele foglalkozni, és a válaszadók közel fele kevésbé tartja megbízhatónak az MI által készített tartalmat, mint az emberit.
De hacsak a közönség nem lázad fel az MI mód ellen, a bloggerek mozgástere korlátozott. Letilthatják az OpenAI tanító robotját, amely azokat az információkat gyűjti, amelyeket a ChatGPT a tartalomkészítéshez használ, beleértve a saját receptgenerátorát is, de nem feltétlenül hajlandók láthatatlanná válni a webes keresésekben. Ahogy Delmage fogalmaz: „Nem haraphatsz bele abba a kézbe, amely etet.” Létezik az az opció is, hogy előfizetéses modellre váltanak, például a Substackre vagy a Patreonra, és a recepteket fizetőfal mögé teszik. Tedesco és Delmage azonban egyaránt rámutatnak, hogy a legsikeresebb Substack-szerzők, mint Caroline Chambers vagy David Lebovitz, sokkal nagyobb követőtáborral érkeztek a platformra, mint amilyennel ők rendelkeznek. „Ha feladnám a weboldalamat, vagy akár csak megpróbálnék átmenni a Substackre, csődbe mennék” - mondja Tedesco.
Rodbard szerint reneszánsz előtt állhat a receptblog analóg megfelelője, a szakácskönyv. Ezek végső soron ugyanazt az élményt nyújtják: időt tölteni egy megbízható forrással, és tanulni tőle, ráadásul nagy eséllyel a recepteket ténylegesen tesztelték. Bónuszként - a telefonokkal vagy laptopokkal ellentétben - nem sötétülnek el, ha túl sokáig hanyagoljuk őket, és nyugodtan lehet rájuk paradicsomszószt fröcskölni anélkül, hogy maradandó kárt okoznánk. A Circana piackutató cég adatai szerint idén a sütésről szóló szakácskönyvek eladásai 80 százalékkal nőttek, míg más területek viszonylag stagnáltak.
Az MI-botok azonban a megjelent szakácskönyvekből is lopnak. Amikor a Meta a saját MI-jét tanította, több ezer könyvet gyűjtött össze egy Library Genesis (LibGen) nevű adatbázisba. Most pedig gátlástalan kiadók kifosztották a LibGent, és a könyvek egy részét másolatként újracsomagolták, amelyeket az Amazonon árulnak.
Ahogy egyre többen válnak tudatossá az interneten terjedő MI-szemét mennyiségével és felismerésének módjaival kapcsolatban, Critchlow úgy véli, hogy nagyobb megbecsülése lesz az ember által készített tartalmaknak. „Az emberek végül nagyobb értéket fognak tulajdonítani annak, hogy tudják: ezek a receptek teszteltek, és olyan valaki készítette őket, akit követek, akit tisztelek vagy akit kedvelek” - mondja. Maguk a receptkészítők azonban kevésbé biztosak ebben. „Abba vetem a hitemet, hogy mindig lesz az embereknek egy olyan csoportja, akik valóban tanulni akarnak valamit” - mondja Tedesco. Ami magát a blogolás üzletét illeti, „olyan ez, mint a tengeren az árapály. Mindig fel-le mozog, és együtt kell sodródnod vele, alkalmazkodva.”
Amikor a Google elkezdte bevezetni MI mód nevű keresési funkcióját, mesterséges intelligencia által generált recepteket is kínálni kezdett. Ezek a receptek azonban nem voltak különösebben intelligensek. Az MI több különböző alkotó hasonló receptjeiből vett elemeket, és egyfajta Frankenstein-műként összegyúrta őket valamivé, ami alig volt felismerhető. Egy emlékezetes esetben a Google MI-je nem tudott különbséget tenni a szatirikus Onion weboldal és a valódi receptoldalak között, és azt tanácsolta a felhasználóknak, hogy ragasszák a pizzára a sajtot.
Az elmúlt néhány évben azok a bloggerek, akik nem tették fizetőfal mögé oldalaikat, azt tapasztalták, hogy gondosan kidolgozott és letesztelt receptjeik gyakran forrásmegjelölés nélkül, eltorzított formában jelennek meg a ChatGPT válaszaiban. Emellett leegyszerűsített változataikat viszontlátták MI által összeállított szakácskönyvekben, amelyek digitális letöltésként érhetők el az Etsy-n, vagy olyan MI által épített weboldalakon, amelyek csak felületesen hasonlítanak egy régi vágású, ember által írt blogra. A fotóikat és videóikat eközben újrahasznosítják Facebook-bejegyzésekben és a Pinteresten, amelyek erre a digitális szemétre mutatnak vissza.
A receptíróknak nincs jogi eszközük a fellépésre, mert a receptek általában nem esnek szerzői jogi védelem alá. Bár a szerzői jog védi a közzétett vagy rögzített műveket, az utasítások halmazát nem fedi le, legfeljebb azok konkrét megfogalmazását. Ezen alapvető szellemi tulajdon hiányában sok gasztroblogger úgy keresi a kenyerét, hogy ingyen kínálja a munkáját, és a hirdetésekből szerez bevételt. Most azonban attól tartanak, hogy az alkalmi felhasználók, akik keresőmotorokra vagy közösségi médiára támaszkodnak egy vacsorarecept megtalálásához, összemossák majd a munkájukat az MI-szeméttel, és teljesen elveszítik a bizalmukat az online receptoldalak iránt.
„Sokan félnek attól, hogy egyáltalán beszéljenek arról, mi történik, mert ez a megélhetésük” - mondja Jim Delmage, aki feleségével, Taraval együtt vezeti a Sip and Feast blogot és YouTube-csatornát. Matt Rodbard, a Taste nevű weboldal alapítója és főszerkesztője még pesszimistább. A Taste korábban gyakrabban közölt recepteket, ma azonban inkább újságírásra és egy podcastre koncentrál, amelyet Rodbard vezet. „Azok számára, akik a hirdetési modellre építenek” - mondja -, „ez sok szempontból egy kihalási esemény.”
Az ünnepi időszak hagyományosan az az idő, amikor a gasztrobloggerek a legtöbb hirdetési bevételt szerzik. Sokaknál az idei év lassabb volt a szokásosnál. Carrie Forrest, a Clean Eating Kitchen bloggere a Bloombergnek elmondta, hogy az elmúlt két évben forgalmának 80 százalékát elveszítette. Mások, például Delmage és Karen Tedesco, a Familystyle Food blog szerzője azt mondják, hogy számaik és hirdetési bevételeik eddig stabilak maradtak. Ezt annak tulajdonítják, hogy kevésbé próbálják kijátszani a keresőmotorokat, és inkább a hosszú távú célra koncentrálnak: törzskövetők - Delmage esetében nézők - szerzésére.
Tedesco stratégiája az volt, hogy olyan recepteket készít, amelyek a sokéves éttermi tapasztalatára és személyi szakácsként megszerzett technikai tudására épülnek. Az olasz húsgombócreceptje például – amely az édesanyja receptjén alapul - tanácsokat ad arra vonatkozóan, milyen húst érdemes használni, elmagyarázza, miért elengedhetetlen az állag szempontjából a tejbe áztatott zsemlemorzsa, és egy tucat folyamatfotót, valamint egy videót is tartalmaz.
Ennek ellenére továbbra is aggódik az MI lehetséges hatásai miatt. Amikor nemrég rákeresett a Google-ben az „olasz húsgombóc” kifejezésre, a Familystyle Food jelent meg az első találatként. Ezután átváltott MI módra. Ott azt találta, hogy a receptet Frankenstein-módra - vagy ahogy a Gemini fogalmazott, „szintetizálva” - kilenc másik forrással együtt gyúrták össze, köztük a Sip and Feasttel és a Washington Post egyik görög húsgombócreceptjével. Az MI által generált recept nem volt több egy hozzávalólistánál és hat alaplépésnél, minden olyan részlet nélkül, amely Tedesco receptjét egyedivé teszi. Az MI mód mind a tíz receptre - köztük Tedescoéra is - rálinkelt, de ő így fogalmaz: „Nem hiszem, hogy sokan valóban rákattintanak a forráslinkekre. Ezen a ponton teljes mértékben megbíznak abban, amit az arcukba tolnak.”
Más bloggerek egyértelműbb hatást láttak a látogatottságukon. Adam Gallagher, aki feleségével, Joanne-nal vezeti az Inspired Taste oldalt, és aki hangos kritikusa lett az MI-nek a közösségi médiában, a Marketing O’Clock podcastnek elmondta, hogy tavasz óta azt tapasztalja: miközben nőtt azoknak az alkalmaknak a száma, amikor a Google megjelenítette az oldalára mutató linkeket, a tényleges látogatók száma csökkent. Ez számára azt jelzi, hogy a felhasználók megelégszenek az Inspired Taste receptjeinek a keresőmotor által készített MI-értelmezésével. Miután a Gallagherek posztoltak erről az eltérésről az X-en és az Instagramon, több olvasó is azt válaszolta, hogy nem is tudták, van különbség a blogon található receptek és a Google-keresésekben megjelenő változat között. Egyszerűen értékelték azt a kényelmet, hogy nem kellett egy másik weboldalra kattintaniuk, különösen azért, mert a Google oldalkialakítása olyan letisztult és zsúfoltságtól mentes.
Rodbard elismeri, hogy sok gasztroblog csúnyává vált és túlzsúfolt lett a hirdetésektől, ami súlyosbította a problémát. „A hirdetéstechnológia ezeken a receptblogokon annyira rossz lett, annyi felugró ablak van, hogy kiadóként tulajdonképpen elvesztettük” - mondja. Tom Critchlow, a Raptive médiavállalat alelnöke szerint - aki sok gasztrobloggerrel dolgozik együtt hirdetők felkutatásán - nem a hirdetések riasztják el a nézőket. Maga a Google az, az algoritmus módosításaival és most az MI móddal, amely megnehezíti az oldalak megtalálását. Van azért némi remény: a Raptive megbízásából készült, 3000 felnőttet felölelő felmérés azt mutatta, hogy minél többet lépnek kapcsolatba az emberek az MI-vel, annál kevésbé akarnak vele foglalkozni, és a válaszadók közel fele kevésbé tartja megbízhatónak az MI által készített tartalmat, mint az emberit.
De hacsak a közönség nem lázad fel az MI mód ellen, a bloggerek mozgástere korlátozott. Letilthatják az OpenAI tanító robotját, amely azokat az információkat gyűjti, amelyeket a ChatGPT a tartalomkészítéshez használ, beleértve a saját receptgenerátorát is, de nem feltétlenül hajlandók láthatatlanná válni a webes keresésekben. Ahogy Delmage fogalmaz: „Nem haraphatsz bele abba a kézbe, amely etet.” Létezik az az opció is, hogy előfizetéses modellre váltanak, például a Substackre vagy a Patreonra, és a recepteket fizetőfal mögé teszik. Tedesco és Delmage azonban egyaránt rámutatnak, hogy a legsikeresebb Substack-szerzők, mint Caroline Chambers vagy David Lebovitz, sokkal nagyobb követőtáborral érkeztek a platformra, mint amilyennel ők rendelkeznek. „Ha feladnám a weboldalamat, vagy akár csak megpróbálnék átmenni a Substackre, csődbe mennék” - mondja Tedesco.
Rodbard szerint reneszánsz előtt állhat a receptblog analóg megfelelője, a szakácskönyv. Ezek végső soron ugyanazt az élményt nyújtják: időt tölteni egy megbízható forrással, és tanulni tőle, ráadásul nagy eséllyel a recepteket ténylegesen tesztelték. Bónuszként - a telefonokkal vagy laptopokkal ellentétben - nem sötétülnek el, ha túl sokáig hanyagoljuk őket, és nyugodtan lehet rájuk paradicsomszószt fröcskölni anélkül, hogy maradandó kárt okoznánk. A Circana piackutató cég adatai szerint idén a sütésről szóló szakácskönyvek eladásai 80 százalékkal nőttek, míg más területek viszonylag stagnáltak.
Az MI-botok azonban a megjelent szakácskönyvekből is lopnak. Amikor a Meta a saját MI-jét tanította, több ezer könyvet gyűjtött össze egy Library Genesis (LibGen) nevű adatbázisba. Most pedig gátlástalan kiadók kifosztották a LibGent, és a könyvek egy részét másolatként újracsomagolták, amelyeket az Amazonon árulnak.
Ahogy egyre többen válnak tudatossá az interneten terjedő MI-szemét mennyiségével és felismerésének módjaival kapcsolatban, Critchlow úgy véli, hogy nagyobb megbecsülése lesz az ember által készített tartalmaknak. „Az emberek végül nagyobb értéket fognak tulajdonítani annak, hogy tudják: ezek a receptek teszteltek, és olyan valaki készítette őket, akit követek, akit tisztelek vagy akit kedvelek” - mondja. Maguk a receptkészítők azonban kevésbé biztosak ebben. „Abba vetem a hitemet, hogy mindig lesz az embereknek egy olyan csoportja, akik valóban tanulni akarnak valamit” - mondja Tedesco. Ami magát a blogolás üzletét illeti, „olyan ez, mint a tengeren az árapály. Mindig fel-le mozog, és együtt kell sodródnod vele, alkalmazkodva.”