SG.hu
Ritka stratégiai sikert jelent az amerikai chipkorlátozások lazítása Peking számára
Kína számára Trump elnök lépései a chipellenőrzések lazítására, az amerikai retorika enyhítésére és a Japánnal fennálló feszültségekről való hallgatás ritka stratégiai nyereségek sorát jelentik.
Az Egyesült Államokkal folytatott rivalizálásában Kína az elmúlt hetekben több győzelmet is begyűjtött. A Trump-kormányzat egy stratégiai dokumentumban enyhítette a Kínai Kommunista Pártot érő kritikáját. Újra megnyitott egy csatornát a csúcskategóriás chipek értékesítésére, amelyet Washington korábban érinthetetlennek tekintett. Trump elnök pedig hallgatott, miközben egy kulcsfontosságú amerikai szövetséges Ázsiában kínai megfélemlítéssel szembesül amiatt, hogy Tajvant támogatja.
Peking számára a washingtoni megközelítésben bekövetkezett változások arra utalnak, hogy Trumpnak kisebb az étvágya arra, hogy Kínával ideológiai, technológiai és diplomáciai kérdésekben konfrontálódjon. Egyes kínai kommentátorok ezeket a fejleményeket az amerikai hanyatlás és a kínai felemelkedés megcáfolhatatlan jeleiként üdvözölték. Trump elnök döntése, amely lehetővé tette bizonyos fejlett chipek eladását Kínának, a neves kínai technológiai vezető, Zhou Hongyi a közösségi médiában tett megjegyzése szerint azt mutatta meg, hogy Kína megállíthatatlan technológiai felemelkedése „a falhoz szorította az Egyesült Államokat”.
A Global Times, a Kommunista Párt lapja, a Fehér Ház új nemzetbiztonsági stratégiájára mutatott rá, amely inkább a nyugati féltekére összpontosít, mint Kínára, mint „annak bizonyítékára, hogy az Egyesült Államok elismeri relatív hatalmi hanyatlását”. Washington felismerte, hogy „nem engedheti meg magának a Kínával folytatott elhúzódó konfrontáció költségeit” - jutott hasonló következtetésre a nacionalista Jiuwanli blog is. Trump elnök pedig hallgat, miközben Kína nyomásgyakorló kampányt indított Japán, egy amerikai szövetséges ellen, amiért az ország Tajvant támogatja. Peking japán diplomatákat idézett be, járatokat törölt, visszafogta a turizmust, és fokozta a katonai repüléseket a japán légtér közelében, hogy kifejezze elégedetlenségét.
Kínai elemzők szerint ez Trump tranzakcióalapú diplomáciájának működés közbeni megnyilvánulása. Ebben a kevésbé héja jellegű, pragmatikusabb megközelítésben Kínát nem az Egyesült Államok felsőbbrendűségét fenyegető veszélyként kezelik, amelyet kordában kell tartani, hanem olyan nagyhatalomként, amellyel tárgyalni kell. Ez az elmozdulás világosan megjelent Trump múlt héten közzétett nemzetbiztonsági stratégiájában. Az Egyesült Államok és Kína rivalizálását elsősorban gazdasági versenyként értelmezte újra, nem pedig biztonsági vagy politikai rendszerek közötti küzdelemként. A stratégia kimondott prioritása egy „kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolat” kialakítása Pekinggel.
És az előző elnökökkel ellentétben Trump nem mutat érdeklődést az Egyesült Államok régóta fennálló törekvése iránt, amely a demokrácia előmozdítását célozza Kínában. Több mint 30 év után először a nemzetbiztonsági stratégia nem bírálta Kína autoriter kormányzását, és nem sürgette Pekinget az emberi jogok tiszteletben tartására. Ezek olyan megfogalmazások, amelyek George Bushtól Joe Bidenig minden elnöknél megjelentek, sőt még Trumpnál is 2017-ben, első ciklusa idején.
A stratégia azt mutatja, hogy „Kína törekvése arra, hogy a nemzetközi rendszert barátságosabbá tegye az autokrácia számára, már nincs a prioritásaink listáján” - mondta Caroline Costello, az Atlantic Council Global China Hubjának igazgatóhelyettese, aki elemezte az 1986 óta kiadott korábbi nemzetbiztonsági stratégiákat, attól az időponttól kezdve, amikor a Kongresszus előírta az amerikai elnökök számára külpolitikai víziójuk benyújtását.
Xin Qiang, a sanghaji Fudan Egyetem amerikai-kínai szakértője szerint a stratégia azt mutatja, hogy a Trump-kormányzat végre felismerte, hogy „Kínát ideológiai kártyával próbálni megváltoztatni sem nem lehetséges, sem nem megvalósítható”. „Legalábbis Trump második ciklusának kezdete óta nem mutatott erős ideológiai hajtóerőt a Kínával kapcsolatos politikájában. Amit mi ‘profitvezéreltnek’ nevezünk” - mondta, hozzátéve, hogy ez Kína számára jó.
Trump tranzakciós szemlélete segíthet megmagyarázni azt is, miért fordította vissza kormánya azokat az exportkorlátozásokat, amelyek a kritikus mesterségesintelligencia-technológiákra vonatkoztak, és amelyek gazdaságilag és katonailag is segíthetik Kínát. Engedélyt adott az Nvidiának, hogy megkezdje második legerősebb lapkájának értékesítését Kínában. Az Egyesült Államok kormánya az eladásokból származó bevételek 25 százalékát kapná meg - írta Trump egy közösségi médiás bejegyzésben. Az üzlet a kritikusok szerint a rövid távú gazdasági hasznot helyezi előtérbe az Egyesült Államok hosszú távú biztonsági érdekeivel szemben.
A Trump-kormányzat legutóbbi lépései bizonyos értelemben meghosszabbítják azt az engedékenyebb hozzáállást, amelyet Trump az októberi csúcstalálkozóján tanúsított Kína vezetőjével, Hszi Csin-pinggel. Az a találkozó azzal végződött, hogy az Egyesült Államok visszavonta a vámokat, miután Kína megmutatta befolyását azzal, hogy visszatartotta a ritkaföldfémek exportját - ezek a modern gyártás szinte minden területén nélkülözhetetlen kritikus ásványok -, valamint a szójabab-vásárlásokat. A két vezető a múlt hónapban ismét beszélt egymással, ezt követően Trump azt mondta, elfogadta Hszi elnök meghívását, hogy áprilisban Pekingbe látogasson.
David Sacks, a Külkapcsolatok Tanácsának ázsiai tanulmányokkal foglalkozó munkatársa szerint Trump egyértelműen erre a pekingi találkozóra gondolt, amikor a Fehér Ház nyilvánosságra hozta nemzetbiztonsági stratégiáját. „Úgy gondolom, valószínűleg a lehető legnagyobb tárgyalási mozgásteret szeretné biztosítani magának azon a találkozón, és az esetlegesen élesebb Kínára vonatkozó megfogalmazásokat úgy láthatta, hogy azok beszűkítenék ezt a teret” - mondta. Peking számára a feltartóztatásról a versenyre való áttérés stratégiai győzelemmel ér fel. Igazolja Kína azon érvelését, hogy az országoknak nem szabad beavatkozniuk más államok ügyeibe, illetve akadályozniuk azok fejlődését, és hogy nem létezik olyan, hogy egyetemes emberi jogok, amelyeket minden országnak védenie kellene.
Ez egyúttal nagyobb mozgásteret ad Hszi elnöknek arra is, hogy agresszívebben lépjen fel a térségben. Kína többször is bírálta Japán miniszterelnökét, Takaicsi Sanaét amiatt, hogy azt mondta, egy feltételezett kínai támadás Tajvan ellen katonai válaszlépést válthatna ki Tokióból. Kína kedden tovább eszkalálta Japán elleni kampányát azzal, hogy kínai vadászgépeket és bombázókat küldött két nukleáris fegyver hordozására alkalmas orosz bombázóval együtt a japán szigetek közelébe.
Amikor Japán védelmi minisztere panaszkodott, hogy Kína erődemonstrációja fenyegetést jelent országa nemzetbiztonságára, a kínai védelmi minisztérium szóvivője lesöpörte a kritikát, és a gyakorlatokat „annak az elszántságnak és képességnek a bemutatásaként” jellemezte, amellyel Kína és Oroszország képes kezelni a regionális biztonsági kihívásokat. Kínai elemzők szerint Trump pragmatikusabb megközelítése Kínával szemben egy stabilabb és kiszámíthatóbb fejezetet vetíthet előre a kétoldalú kapcsolatokban. Trump nemzetbiztonsági stratégiájára reagálva Kína külügyminisztériuma ezen a héten azt közölte, hogy Peking is „kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat” szeretne, és reméli, hogy az Egyesült Államok továbbra is együttműködik Kínával annak érdekében, hogy „szűkítsék a két ország közötti vitás kérdések listáját”.
Mások azonban arra mutatnak rá, hogy az Egyesült Államok Kínára nehezedő nyomásának enyhülése csak átmeneti. Meng Weizhan, a Fudan Egyetem társadalomtudományi kutatója a sencseni Qianhai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének írt cikkében azt írta, hogy a Trump-kormányzat továbbra is célba veszi Kínát, csak kevésbé nyíltan. „Lehetséges, hogy a következő három évben Trump Kínával kapcsolatos politikája nem lesz túlzottan agresszív vagy keményvonalas” - írta Meng. „Miután távozik hivatalából, akár azt is gondolhatjuk majd, hogy az elnöksége ‘nem is volt olyan rossz’ Kína számára.”
Meng szerint azonban Trump úr akár Teng Hsziao-ping, a kínai vezető által híressé tett mondásból is ihletet meríthetett: „rejtsd el az erődet, és várj türelmesen”. Azáltal, hogy az Egyesült Államok az amerikai gazdasági és technológiai előny újraszervezésére és újjáépítésére összpontosít, a jövőben jobban lesz képes versenyezni Kínával. „Az Egyesült Államok Kínával szembeni stratégiájának alapvető lényege nem változott: megőrizni saját domináns pozícióját, valamint megelőzni és feltartóztatni Kína felemelkedését” - írta.
Az Egyesült Államokkal folytatott rivalizálásában Kína az elmúlt hetekben több győzelmet is begyűjtött. A Trump-kormányzat egy stratégiai dokumentumban enyhítette a Kínai Kommunista Pártot érő kritikáját. Újra megnyitott egy csatornát a csúcskategóriás chipek értékesítésére, amelyet Washington korábban érinthetetlennek tekintett. Trump elnök pedig hallgatott, miközben egy kulcsfontosságú amerikai szövetséges Ázsiában kínai megfélemlítéssel szembesül amiatt, hogy Tajvant támogatja.
Peking számára a washingtoni megközelítésben bekövetkezett változások arra utalnak, hogy Trumpnak kisebb az étvágya arra, hogy Kínával ideológiai, technológiai és diplomáciai kérdésekben konfrontálódjon. Egyes kínai kommentátorok ezeket a fejleményeket az amerikai hanyatlás és a kínai felemelkedés megcáfolhatatlan jeleiként üdvözölték. Trump elnök döntése, amely lehetővé tette bizonyos fejlett chipek eladását Kínának, a neves kínai technológiai vezető, Zhou Hongyi a közösségi médiában tett megjegyzése szerint azt mutatta meg, hogy Kína megállíthatatlan technológiai felemelkedése „a falhoz szorította az Egyesült Államokat”.
A Global Times, a Kommunista Párt lapja, a Fehér Ház új nemzetbiztonsági stratégiájára mutatott rá, amely inkább a nyugati féltekére összpontosít, mint Kínára, mint „annak bizonyítékára, hogy az Egyesült Államok elismeri relatív hatalmi hanyatlását”. Washington felismerte, hogy „nem engedheti meg magának a Kínával folytatott elhúzódó konfrontáció költségeit” - jutott hasonló következtetésre a nacionalista Jiuwanli blog is. Trump elnök pedig hallgat, miközben Kína nyomásgyakorló kampányt indított Japán, egy amerikai szövetséges ellen, amiért az ország Tajvant támogatja. Peking japán diplomatákat idézett be, járatokat törölt, visszafogta a turizmust, és fokozta a katonai repüléseket a japán légtér közelében, hogy kifejezze elégedetlenségét.
Kínai elemzők szerint ez Trump tranzakcióalapú diplomáciájának működés közbeni megnyilvánulása. Ebben a kevésbé héja jellegű, pragmatikusabb megközelítésben Kínát nem az Egyesült Államok felsőbbrendűségét fenyegető veszélyként kezelik, amelyet kordában kell tartani, hanem olyan nagyhatalomként, amellyel tárgyalni kell. Ez az elmozdulás világosan megjelent Trump múlt héten közzétett nemzetbiztonsági stratégiájában. Az Egyesült Államok és Kína rivalizálását elsősorban gazdasági versenyként értelmezte újra, nem pedig biztonsági vagy politikai rendszerek közötti küzdelemként. A stratégia kimondott prioritása egy „kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolat” kialakítása Pekinggel.
És az előző elnökökkel ellentétben Trump nem mutat érdeklődést az Egyesült Államok régóta fennálló törekvése iránt, amely a demokrácia előmozdítását célozza Kínában. Több mint 30 év után először a nemzetbiztonsági stratégia nem bírálta Kína autoriter kormányzását, és nem sürgette Pekinget az emberi jogok tiszteletben tartására. Ezek olyan megfogalmazások, amelyek George Bushtól Joe Bidenig minden elnöknél megjelentek, sőt még Trumpnál is 2017-ben, első ciklusa idején.
A stratégia azt mutatja, hogy „Kína törekvése arra, hogy a nemzetközi rendszert barátságosabbá tegye az autokrácia számára, már nincs a prioritásaink listáján” - mondta Caroline Costello, az Atlantic Council Global China Hubjának igazgatóhelyettese, aki elemezte az 1986 óta kiadott korábbi nemzetbiztonsági stratégiákat, attól az időponttól kezdve, amikor a Kongresszus előírta az amerikai elnökök számára külpolitikai víziójuk benyújtását.
Xin Qiang, a sanghaji Fudan Egyetem amerikai-kínai szakértője szerint a stratégia azt mutatja, hogy a Trump-kormányzat végre felismerte, hogy „Kínát ideológiai kártyával próbálni megváltoztatni sem nem lehetséges, sem nem megvalósítható”. „Legalábbis Trump második ciklusának kezdete óta nem mutatott erős ideológiai hajtóerőt a Kínával kapcsolatos politikájában. Amit mi ‘profitvezéreltnek’ nevezünk” - mondta, hozzátéve, hogy ez Kína számára jó.
Trump tranzakciós szemlélete segíthet megmagyarázni azt is, miért fordította vissza kormánya azokat az exportkorlátozásokat, amelyek a kritikus mesterségesintelligencia-technológiákra vonatkoztak, és amelyek gazdaságilag és katonailag is segíthetik Kínát. Engedélyt adott az Nvidiának, hogy megkezdje második legerősebb lapkájának értékesítését Kínában. Az Egyesült Államok kormánya az eladásokból származó bevételek 25 százalékát kapná meg - írta Trump egy közösségi médiás bejegyzésben. Az üzlet a kritikusok szerint a rövid távú gazdasági hasznot helyezi előtérbe az Egyesült Államok hosszú távú biztonsági érdekeivel szemben.
A Trump-kormányzat legutóbbi lépései bizonyos értelemben meghosszabbítják azt az engedékenyebb hozzáállást, amelyet Trump az októberi csúcstalálkozóján tanúsított Kína vezetőjével, Hszi Csin-pinggel. Az a találkozó azzal végződött, hogy az Egyesült Államok visszavonta a vámokat, miután Kína megmutatta befolyását azzal, hogy visszatartotta a ritkaföldfémek exportját - ezek a modern gyártás szinte minden területén nélkülözhetetlen kritikus ásványok -, valamint a szójabab-vásárlásokat. A két vezető a múlt hónapban ismét beszélt egymással, ezt követően Trump azt mondta, elfogadta Hszi elnök meghívását, hogy áprilisban Pekingbe látogasson.
David Sacks, a Külkapcsolatok Tanácsának ázsiai tanulmányokkal foglalkozó munkatársa szerint Trump egyértelműen erre a pekingi találkozóra gondolt, amikor a Fehér Ház nyilvánosságra hozta nemzetbiztonsági stratégiáját. „Úgy gondolom, valószínűleg a lehető legnagyobb tárgyalási mozgásteret szeretné biztosítani magának azon a találkozón, és az esetlegesen élesebb Kínára vonatkozó megfogalmazásokat úgy láthatta, hogy azok beszűkítenék ezt a teret” - mondta. Peking számára a feltartóztatásról a versenyre való áttérés stratégiai győzelemmel ér fel. Igazolja Kína azon érvelését, hogy az országoknak nem szabad beavatkozniuk más államok ügyeibe, illetve akadályozniuk azok fejlődését, és hogy nem létezik olyan, hogy egyetemes emberi jogok, amelyeket minden országnak védenie kellene.
Ez egyúttal nagyobb mozgásteret ad Hszi elnöknek arra is, hogy agresszívebben lépjen fel a térségben. Kína többször is bírálta Japán miniszterelnökét, Takaicsi Sanaét amiatt, hogy azt mondta, egy feltételezett kínai támadás Tajvan ellen katonai válaszlépést válthatna ki Tokióból. Kína kedden tovább eszkalálta Japán elleni kampányát azzal, hogy kínai vadászgépeket és bombázókat küldött két nukleáris fegyver hordozására alkalmas orosz bombázóval együtt a japán szigetek közelébe.
Amikor Japán védelmi minisztere panaszkodott, hogy Kína erődemonstrációja fenyegetést jelent országa nemzetbiztonságára, a kínai védelmi minisztérium szóvivője lesöpörte a kritikát, és a gyakorlatokat „annak az elszántságnak és képességnek a bemutatásaként” jellemezte, amellyel Kína és Oroszország képes kezelni a regionális biztonsági kihívásokat. Kínai elemzők szerint Trump pragmatikusabb megközelítése Kínával szemben egy stabilabb és kiszámíthatóbb fejezetet vetíthet előre a kétoldalú kapcsolatokban. Trump nemzetbiztonsági stratégiájára reagálva Kína külügyminisztériuma ezen a héten azt közölte, hogy Peking is „kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat” szeretne, és reméli, hogy az Egyesült Államok továbbra is együttműködik Kínával annak érdekében, hogy „szűkítsék a két ország közötti vitás kérdések listáját”.
Mások azonban arra mutatnak rá, hogy az Egyesült Államok Kínára nehezedő nyomásának enyhülése csak átmeneti. Meng Weizhan, a Fudan Egyetem társadalomtudományi kutatója a sencseni Qianhai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének írt cikkében azt írta, hogy a Trump-kormányzat továbbra is célba veszi Kínát, csak kevésbé nyíltan. „Lehetséges, hogy a következő három évben Trump Kínával kapcsolatos politikája nem lesz túlzottan agresszív vagy keményvonalas” - írta Meng. „Miután távozik hivatalából, akár azt is gondolhatjuk majd, hogy az elnöksége ‘nem is volt olyan rossz’ Kína számára.”
Meng szerint azonban Trump úr akár Teng Hsziao-ping, a kínai vezető által híressé tett mondásból is ihletet meríthetett: „rejtsd el az erődet, és várj türelmesen”. Azáltal, hogy az Egyesült Államok az amerikai gazdasági és technológiai előny újraszervezésére és újjáépítésére összpontosít, a jövőben jobban lesz képes versenyezni Kínával. „Az Egyesült Államok Kínával szembeni stratégiájának alapvető lényege nem változott: megőrizni saját domináns pozícióját, valamint megelőzni és feltartóztatni Kína felemelkedését” - írta.