SG.hu
Karrierépítés helyett az önfényezés uralja a Linkedint
A LinkedIn egy ideje nem igazán a szakmai hálózatépítés helyszíne, hanem sokkal inkább a személyes márka és az önfényezés színtere.
A platformon szinte mindenki jelen van: vezérigazgatók, startup-alapítók, HR-szakemberek, tanácsadók és különféle véleményvezérek, a posztjaik pedig sokkal inkább arról szólnak, hogy ki mennyire sikeres, mennyi díjat, tanfolyamot, projektet végzett el, mint a valódi szakmai tartalomról. Az ilyen jellegű kommunikációt a szakma és a média egyaránt kritizálja, hiszen a látszat gyakran felülírja a valós értéket. Egy tipikus LinkedIn-poszt ma már gyakran hosszú címmel és sorozatos titulussal indul: "Kovács János, cégalapító, gondolkodó, apa, férj” például több ezer olvasót szólít meg, miközben a poszt valójában a saját sikere történetét, gyakran túlzó formában meséli el. A történet lehet akár a 14 évesen milliomos, 21 évesen csődbe ment, majd 28 évesen milliárdos útja, amely az olvasót motiválni hivatott, de valójában a szerző státuszát és hitelességét hangsúlyozza.
A kommentek és visszajelzések ugyancsak az önpromóciót erősítik. A követők gyakran szintén csak újabb személyes márkát építenek, motivációs idézetekkel, könyv- vagy kurzusreklámokkal, valamint a „sikeres életvezetés” receptjével. Például egyes kommentelők arra buzdítják az olvasót, hogy hagyja abba a közösségi médiát, kezdjen el dolgozni, kódolni, vagy saját üzletet indítani, miközben újabb önreklámot csempésznek a posztba. Hashtagek sora (#Winner #Mindset #HipHop #Grace) szinte kötelezően jelennek meg, hogy a látszat maximalizálja a szakmai státuszt.
A platform paradoxona, hogy bár eredetileg a szakmai hálózatépítésről, kapcsolatok és tudás megosztásáról szólt, mára a közösségi média átalakulása miatt az önfényezés és a teljesítménymutogatás vált dominánssá. A felhasználók gyakran nem a szakmai tapasztalataikat osztják meg, hanem az elért eredményeiket, díjaikat, könyvkiadásaikat, tanfolyamaikat, sőt néha még a legapróbb mindennapi teljesítményeiket is - mint például nyelvtanulás vagy futótávok a Strava-n. Ez a jelenség komoly hatással van a platform kulturális légkörére: a valódi, mély szakmai eszmecsere helyett a státuszverseny, a láthatóság és a mindenkinél jobb prezentáció kerül előtérbe. A szakemberek közötti versengésben egyre inkább elmosódik a határ a látszat és a valódi hozzáértés között, és a fiatalabb generáció - például a friss diplomások számára - már nem a tudás és a tapasztalat, hanem a vizuális és narratív önpromóció a mérce.
A LinkedIn a modern munka világának egyik paradoxona, mert miközben a hálózatépítés és az információcsere hatékony eszköze lehet, egyre nagyobb hangsúlyt kap az önreklám és az üres motivációs performansz. Tökéletes példa arra, hogy ugyan elengedhetetlen a digitális szakmai jelenlét tudatos menedzselése, de a túlzó önfényezés visszaüthet.
A platformon szinte mindenki jelen van: vezérigazgatók, startup-alapítók, HR-szakemberek, tanácsadók és különféle véleményvezérek, a posztjaik pedig sokkal inkább arról szólnak, hogy ki mennyire sikeres, mennyi díjat, tanfolyamot, projektet végzett el, mint a valódi szakmai tartalomról. Az ilyen jellegű kommunikációt a szakma és a média egyaránt kritizálja, hiszen a látszat gyakran felülírja a valós értéket. Egy tipikus LinkedIn-poszt ma már gyakran hosszú címmel és sorozatos titulussal indul: "Kovács János, cégalapító, gondolkodó, apa, férj” például több ezer olvasót szólít meg, miközben a poszt valójában a saját sikere történetét, gyakran túlzó formában meséli el. A történet lehet akár a 14 évesen milliomos, 21 évesen csődbe ment, majd 28 évesen milliárdos útja, amely az olvasót motiválni hivatott, de valójában a szerző státuszát és hitelességét hangsúlyozza.
A kommentek és visszajelzések ugyancsak az önpromóciót erősítik. A követők gyakran szintén csak újabb személyes márkát építenek, motivációs idézetekkel, könyv- vagy kurzusreklámokkal, valamint a „sikeres életvezetés” receptjével. Például egyes kommentelők arra buzdítják az olvasót, hogy hagyja abba a közösségi médiát, kezdjen el dolgozni, kódolni, vagy saját üzletet indítani, miközben újabb önreklámot csempésznek a posztba. Hashtagek sora (#Winner #Mindset #HipHop #Grace) szinte kötelezően jelennek meg, hogy a látszat maximalizálja a szakmai státuszt.
A platform paradoxona, hogy bár eredetileg a szakmai hálózatépítésről, kapcsolatok és tudás megosztásáról szólt, mára a közösségi média átalakulása miatt az önfényezés és a teljesítménymutogatás vált dominánssá. A felhasználók gyakran nem a szakmai tapasztalataikat osztják meg, hanem az elért eredményeiket, díjaikat, könyvkiadásaikat, tanfolyamaikat, sőt néha még a legapróbb mindennapi teljesítményeiket is - mint például nyelvtanulás vagy futótávok a Strava-n. Ez a jelenség komoly hatással van a platform kulturális légkörére: a valódi, mély szakmai eszmecsere helyett a státuszverseny, a láthatóság és a mindenkinél jobb prezentáció kerül előtérbe. A szakemberek közötti versengésben egyre inkább elmosódik a határ a látszat és a valódi hozzáértés között, és a fiatalabb generáció - például a friss diplomások számára - már nem a tudás és a tapasztalat, hanem a vizuális és narratív önpromóció a mérce.
A LinkedIn a modern munka világának egyik paradoxona, mert miközben a hálózatépítés és az információcsere hatékony eszköze lehet, egyre nagyobb hangsúlyt kap az önreklám és az üres motivációs performansz. Tökéletes példa arra, hogy ugyan elengedhetetlen a digitális szakmai jelenlét tudatos menedzselése, de a túlzó önfényezés visszaüthet.