Az EU új adatjogi rendelete rákényszeríti az okoseszközök gyártóit, hogy átláthatóbbá tegyék, milyen információkat gyűjtenek a felhasználókról, és azt is, hogy ehhez ki és hogyan férhet hozzá.

Az okoseszközökkel felszerelt otthonok - legyen szó hűtőszekrényről, okostévéről, hangasszisztensekről vagy e-bike-okról - szinte észrevétlenül gyűjtenek adatokat használóikról. A digitalizáció térnyerésével az adatéhség is nőtt, az Európai Unió pedig most úgy döntött: ideje a felhasználók kezébe is visszaadni az irányítást. A 2024 elején hatályba lépett, de 20 hónap türelmi idő után mostantól ténylegesen alkalmazandó EU-adattörvény (EU Data Act) az egyik legnagyobb lépés a felhasználói adatjogok bővítésében. A rendelet előírja, hogy a gyártóknak nyilvánosságra kell hozniuk, milyen adatokat gyűjtenek eszközeik, és azt is, hogy a felhasználók miként férhetnek ezekhez hozzá, legyen szó megtekintésről, törlésről vagy akár harmadik fél részére történő megosztásról.

A szabályozás minden hálózatba kapcsolt eszközre kiterjed, nem csak a klasszikus "okoseszközökre", hanem olyan berendezésekre is, amelyek adatokat vezetékes módon továbbítanak, például szervizelési céllal. Így például egy kávéfőző vagy nyomtató is a rendelet hatálya alá esik, ha bármilyen módon adatot küld vagy fogad. Az új szabályozás egyik kulcspontja, hogy a "digitális adat" fogalmát kifejezetten tágan értelmezi: minden olyan információ beletartozik, amely az eszköz működésével, használatával vagy környezetével kapcsolatos. Lehet ez szenzoradat, videó, kép vagy akár hangfelvétel, a lényeg, hogy a rendszer adatot gyűjt, függetlenül attól, hogyan.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbb modern eszköz érintett: okostelefonok, okosórák, háztartási gépek, klímaberendezések, járművek, ipari gépek vagy épp mezőgazdasági berendezések. A cél egyértelmű: a felhasználók - legyenek magánszemélyek vagy vállalatok - jobban kontrollálhassák a saját eszközeik által generált adatokat. A törvény alapján a felhasználók a jövőben eldönthetik, hogy megosztják-e ezeket az adatokat például szervizekkel, biztosítókkal vagy más szolgáltatókkal. Ez új üzleti modellek előtt is megnyithatja az utat - például elképzelhető, hogy egy autótulajdonos jobb biztosítási díjat kap, ha megosztja a biztosítójával a biztonságos vezetésre utaló adatait.

Elméletben tehát az adatmegosztás elősegítheti a versenyt, csökkentheti a szolgáltatások árát, és végső soron a felhasználók is jól járhatnak vele. A gyakorlatban azonban a kép korántsem ilyen rózsás. Az európai fogyasztóvédelmi szervezet, a BEUC (Bureau Européen des Unions de Consommateurs) szerint túl sok kivétel és kiskapu nehezíti a törvény gyakorlati alkalmazását. Agustín Reyna, a szervezet ügyvezetője szerint a törvény "elszalasztott lehetőség", mivel az ambiciózus célokat nem követik kellően világos végrehajtási szabályok.

A német iparági szervezetek, a Bitkom és a Német Ipari Szövetség (BDI) szintén aggályaikat fejezték ki. Szerintük az uniós jogszabályt a német törvényhozás nem tudta időben integrálni a nemzeti jogba, így a vállalatok jogbiztonság nélkül maradtak, és nincsenek egyértelmű kapcsolattartók a hatóságoknál sem. Iris Plöger, a BDI társigazgatója szerint a működő adatgazdaság kulcsfontosságú a digitális üzleti modellek sikeréhez, de az új EU-s szabályozás túlzottan beavatkozik az iparági szereplők szerződéses szabadságába. A Bitkom-elnök Ralf Wintergerst ezzel szemben inkább a lehetőségeket hangsúlyozza: az adatalapú üzleti modellek erősödhetnek, ha a jogi környezet kiszámíthatóvá válik.

Az EU Data Act hosszú távon teljesen új helyzetet teremthet a felhasználói jogok és az adatgazdaság viszonyában. A jogalkotás azonban csak a kezdet, az igazi kérdés az, hogy a gyakorlatban hogyan tudja majd érvényesíteni az unió a saját szabályait, különösen a technológiai óriáscégekkel szemben. A rendelet fontos üzenetet küld: az adat nem kizárólag a gyártó tulajdona, hanem a felhasználóé is.