SG.hu
Alig néhány ember teszi tönkre az internetet mindenki számára
Miért tűnik az online világ olyan mérgezőnek a normális élethez képest? Egy kutatás azt mutatja, hogy néhány megosztó fiók lehet a felelős.
Jay Van Bavel a New York-i Egyetem pszichológiaprofesszora arra lett figyelmes, hogy míg a közösségi médiát görgetve, gyakran demoralizálódva távozik, azzal az érzéssel, hogy az egész világ lángokban áll, és az emberek gyűlölettel beszélnek egymásról, de az utcára kilépve, beülve egy kávézóba nagyon megváltozik a helyzet. Szerinte az online világ és a mindennapi valóság közötti kontraszt egyre inkább nő. "Minden vagy a valaha volt legjobb dolog, vagy az abszolút legrosszabb, függetlenül attól, hogy mennyire jelentéktelen. Legújabb kutatásunk szerint amit az interneten látunk, az egy torz kép, amelyet a rendkívül aktív felhasználók egy nagyon kis csoportja alkotott."
Claire Robertsonnal és Kareena del Rosarióval közösen publikált tanulmányában széles körű bizonyítékokat talált arra, hogy a közösségi média egyáltalán nem semleges tükörképe a társadalomnak, hanem inkább egy torz tükör. Felerősíti a leghangosabb és legszélsőségesebb hangokat, miközben elnémítja a mérsékelteket, az árnyaltakat és az unalmasan ésszerűeket. És mint kiderült, e torzítás nagy része egy maroknyi hiperaktív online hangra vezethető vissza. A felhasználók mindössze 10%-a állítja elő a politikai tweetek nagyjából 97%-át.
"Vegyük példának Elon Musk saját platformját, az X-et. Annak ellenére, hogy több százmillió felhasználónak ad otthont, a politikai tartalmak túlnyomó többségét egy apró töredékük generálja. Musk például 1494 alkalommal posztolt az év elején a kormányzati megszorításokról az első 15 napban az úgynevezett kormányzati hatékonysági osztály (Doge) kapcsán. Lényegében megállás nélkül írt. És sok posztja félinformációkat terjesztett 221 millió követője körében. Viselkedése sok, a félretájékoztatás terén szuper-megosztónak számító felhasználó mintájába illeszkedik."
A kutatás szerint a felhasználók mindössze 0,1%-a osztja meg az álhírek 80%-át. Tizenkét fiók - az úgynevezett „dezinformációs tucat” - hozta létre a legtöbb oltóanyaggal kapcsolatos félretájékoztatást a Facebookon a világjárvány idején. Ez a néhány hiperaktív felhasználó elegendő tartalmat állított elő ahhoz, hogy azt a hamis képzetet keltsék, hogy sokan ódzkodnak az oltástól. De hasonló minták figyelhetők meg az egész interneten. A felhasználóknak csak kis százaléka tanúsít valóban mérgező viselkedést, de ők felelősek az ellenséges vagy félrevezető tartalmak aránytalanul nagy részéért szinte minden platformon, a Facebooktól a Redditig.
"A legtöbb ember nem posztol, nem vitatkozik, és nem is táplálja a felháborodás gépezetét. De mivel a szuperfelhasználók annyira aktívak és láthatóak, ők uralják az internetről alkotott kollektív benyomásainkat. Ez azt jelenti, hogy az ebből adódó problémák nem korlátozódnak csak erre a kis csoportra, ami torzítja azt, ahogyan a többiek értelmezik a világot. Az emberek mentális modelleket alkotnak arról, hogy mások mit gondolnak vagy tesznek. Így találjuk ki a társadalmi normákat, és így tájékozódunk a csoportokban. A közösségi médiában azonban ez a rövidítés visszafelé sül el. Nem kapunk reprezentatív mintát a véleményekről. Ehelyett szélsőséges, érzelmekkel teli tartalmak áradatát látjuk." - írja Jay Van Bavel.
"Ily módon sokunkkal elhitetik, hogy a társadalom sokkal polarizáltabb, dühösebb és megtévesztőbb, mint amilyen valójában. Azt gondoljuk, hogy a generációs szakadék, a politikai spektrum vagy a rajongói közösség másik oldalán mindenki radikális, rosszindulatú vagy egyszerűen csak ostoba. Információs étrendünket az emberiség egy olyan szelete alakítja, amelynek munkája, identitása vagy rögeszméje az, hogy folyamatosan posztoljon. Ez a torzítás táplálja a pluralista tudatlanságot - amikor félreértjük, hogy mások mit hisznek vagy tesznek -, és ennek megfelelően változtathatjuk meg saját viselkedésünket."
A probléma persze nem csak az egyes szélsőségesekkel van, hanem a platformok kialakításával és az algoritmusokkal is, amelyek felerősítik a tartalmukat. Ezek az algoritmusok úgy vannak kialakítva, hogy maximalizálják az elkötelezettséget, ami azt jelenti, hogy előnyben részesítik a meglepő vagy megosztó tartalmakat. A rendszert úgy optimalizálták, hogy éppen azokat a felhasználókat támogassa, akik a legnagyobb valószínűséggel torzítják a valóságról alkotott közös képünket.
"Az emberek eltúlozzák a meggyőződésüket, vagy felháborító történeteket ismételgetnek, hogy figyelmet és jóváhagyást kapjanak. Más szóval, még azok is, akik nem különösebben szélsőségesek, elkezdhetnek így viselkedni az interneten, mert ezt jutalmazzák. A legtöbben nem azzal töltjük az időt a telefonunkat nyomogatva, hogy másoknak beszólogassunk. Dolgozunk, családot nevelünk, barátokkal töltjük az időnket, vagy egyszerűen csak próbálunk ártalmatlan szórakozást találni az interneten. Mégis, a hangunkat elnyomják. Gyakorlatilag átadtuk a megafont a legellenszenvesebb embereknek, és hagyjuk, hogy ők mondják meg, mit higgyünk és hogyan viselkedjünk." - véli Jay Van Bavel.
Mivel jelenleg több mint 5 milliárd ember használja a közösségi médiát, ez a technológia nem fog eltűnni, de ez a mérgező dinamika megváltoztatható. Egy kísérletsorozatban néhány dollárt fizettünk az embereknek azért, hogy iratkozzanak le a legmegosztóbb politikai fiókokról. Egy hónap elteltével 23%-kal kevesebb ellenségeskedést éreztek más politikai csoportok iránt. Sőt, a tapasztalataik annyira pozitívak voltak, hogy az emberek közel fele a vizsgálat végeztével nem követte be újra ezeket az ellenséges fiókokat. Azok pedig, akik megtartották egészségesebb hírfolyamukat, a vizsgálat után 11 hónappal is kevesebb ellenségeskedésről számoltak be.
A platformok könnyen áttervezhetnék algoritmusaikat, hogy ne a legfelháborítóbb hangokat támogassák, hanem a reprezentatívabb vagy árnyaltabb tartalmakat részesítsék előnyben. Valójában a legtöbb ember ezt szeretné. Az internet hatalmas és gyakran értékes eszköz. De ha továbbra is hagyjuk, hogy csak a legszélsőségesebb felhasználók által létrehozott világot tükrözze, akkor mindannyian szenvedni fogunk a következményektől.
Jay Van Bavel a New York-i Egyetem pszichológiaprofesszora arra lett figyelmes, hogy míg a közösségi médiát görgetve, gyakran demoralizálódva távozik, azzal az érzéssel, hogy az egész világ lángokban áll, és az emberek gyűlölettel beszélnek egymásról, de az utcára kilépve, beülve egy kávézóba nagyon megváltozik a helyzet. Szerinte az online világ és a mindennapi valóság közötti kontraszt egyre inkább nő. "Minden vagy a valaha volt legjobb dolog, vagy az abszolút legrosszabb, függetlenül attól, hogy mennyire jelentéktelen. Legújabb kutatásunk szerint amit az interneten látunk, az egy torz kép, amelyet a rendkívül aktív felhasználók egy nagyon kis csoportja alkotott."
Claire Robertsonnal és Kareena del Rosarióval közösen publikált tanulmányában széles körű bizonyítékokat talált arra, hogy a közösségi média egyáltalán nem semleges tükörképe a társadalomnak, hanem inkább egy torz tükör. Felerősíti a leghangosabb és legszélsőségesebb hangokat, miközben elnémítja a mérsékelteket, az árnyaltakat és az unalmasan ésszerűeket. És mint kiderült, e torzítás nagy része egy maroknyi hiperaktív online hangra vezethető vissza. A felhasználók mindössze 10%-a állítja elő a politikai tweetek nagyjából 97%-át.
"Vegyük példának Elon Musk saját platformját, az X-et. Annak ellenére, hogy több százmillió felhasználónak ad otthont, a politikai tartalmak túlnyomó többségét egy apró töredékük generálja. Musk például 1494 alkalommal posztolt az év elején a kormányzati megszorításokról az első 15 napban az úgynevezett kormányzati hatékonysági osztály (Doge) kapcsán. Lényegében megállás nélkül írt. És sok posztja félinformációkat terjesztett 221 millió követője körében. Viselkedése sok, a félretájékoztatás terén szuper-megosztónak számító felhasználó mintájába illeszkedik."
A kutatás szerint a felhasználók mindössze 0,1%-a osztja meg az álhírek 80%-át. Tizenkét fiók - az úgynevezett „dezinformációs tucat” - hozta létre a legtöbb oltóanyaggal kapcsolatos félretájékoztatást a Facebookon a világjárvány idején. Ez a néhány hiperaktív felhasználó elegendő tartalmat állított elő ahhoz, hogy azt a hamis képzetet keltsék, hogy sokan ódzkodnak az oltástól. De hasonló minták figyelhetők meg az egész interneten. A felhasználóknak csak kis százaléka tanúsít valóban mérgező viselkedést, de ők felelősek az ellenséges vagy félrevezető tartalmak aránytalanul nagy részéért szinte minden platformon, a Facebooktól a Redditig.
"A legtöbb ember nem posztol, nem vitatkozik, és nem is táplálja a felháborodás gépezetét. De mivel a szuperfelhasználók annyira aktívak és láthatóak, ők uralják az internetről alkotott kollektív benyomásainkat. Ez azt jelenti, hogy az ebből adódó problémák nem korlátozódnak csak erre a kis csoportra, ami torzítja azt, ahogyan a többiek értelmezik a világot. Az emberek mentális modelleket alkotnak arról, hogy mások mit gondolnak vagy tesznek. Így találjuk ki a társadalmi normákat, és így tájékozódunk a csoportokban. A közösségi médiában azonban ez a rövidítés visszafelé sül el. Nem kapunk reprezentatív mintát a véleményekről. Ehelyett szélsőséges, érzelmekkel teli tartalmak áradatát látjuk." - írja Jay Van Bavel.
"Ily módon sokunkkal elhitetik, hogy a társadalom sokkal polarizáltabb, dühösebb és megtévesztőbb, mint amilyen valójában. Azt gondoljuk, hogy a generációs szakadék, a politikai spektrum vagy a rajongói közösség másik oldalán mindenki radikális, rosszindulatú vagy egyszerűen csak ostoba. Információs étrendünket az emberiség egy olyan szelete alakítja, amelynek munkája, identitása vagy rögeszméje az, hogy folyamatosan posztoljon. Ez a torzítás táplálja a pluralista tudatlanságot - amikor félreértjük, hogy mások mit hisznek vagy tesznek -, és ennek megfelelően változtathatjuk meg saját viselkedésünket."
A probléma persze nem csak az egyes szélsőségesekkel van, hanem a platformok kialakításával és az algoritmusokkal is, amelyek felerősítik a tartalmukat. Ezek az algoritmusok úgy vannak kialakítva, hogy maximalizálják az elkötelezettséget, ami azt jelenti, hogy előnyben részesítik a meglepő vagy megosztó tartalmakat. A rendszert úgy optimalizálták, hogy éppen azokat a felhasználókat támogassa, akik a legnagyobb valószínűséggel torzítják a valóságról alkotott közös képünket.
"Az emberek eltúlozzák a meggyőződésüket, vagy felháborító történeteket ismételgetnek, hogy figyelmet és jóváhagyást kapjanak. Más szóval, még azok is, akik nem különösebben szélsőségesek, elkezdhetnek így viselkedni az interneten, mert ezt jutalmazzák. A legtöbben nem azzal töltjük az időt a telefonunkat nyomogatva, hogy másoknak beszólogassunk. Dolgozunk, családot nevelünk, barátokkal töltjük az időnket, vagy egyszerűen csak próbálunk ártalmatlan szórakozást találni az interneten. Mégis, a hangunkat elnyomják. Gyakorlatilag átadtuk a megafont a legellenszenvesebb embereknek, és hagyjuk, hogy ők mondják meg, mit higgyünk és hogyan viselkedjünk." - véli Jay Van Bavel.
Mivel jelenleg több mint 5 milliárd ember használja a közösségi médiát, ez a technológia nem fog eltűnni, de ez a mérgező dinamika megváltoztatható. Egy kísérletsorozatban néhány dollárt fizettünk az embereknek azért, hogy iratkozzanak le a legmegosztóbb politikai fiókokról. Egy hónap elteltével 23%-kal kevesebb ellenségeskedést éreztek más politikai csoportok iránt. Sőt, a tapasztalataik annyira pozitívak voltak, hogy az emberek közel fele a vizsgálat végeztével nem követte be újra ezeket az ellenséges fiókokat. Azok pedig, akik megtartották egészségesebb hírfolyamukat, a vizsgálat után 11 hónappal is kevesebb ellenségeskedésről számoltak be.
A platformok könnyen áttervezhetnék algoritmusaikat, hogy ne a legfelháborítóbb hangokat támogassák, hanem a reprezentatívabb vagy árnyaltabb tartalmakat részesítsék előnyben. Valójában a legtöbb ember ezt szeretné. Az internet hatalmas és gyakran értékes eszköz. De ha továbbra is hagyjuk, hogy csak a legszélsőségesebb felhasználók által létrehozott világot tükrözze, akkor mindannyian szenvedni fogunk a következményektől.