SG.hu·
Tajvan igyekszik saját drónokat gyártani, mielőtt még túl késő lenne
A pilóta nélküli járművek egyre inkább alapvető háborús fegyverekké válnak. A Kínával való potenciális konfliktus miatt azonban Tajvan a semmiből igyekszik kiépíteni a hazai dróniparát.
Alig néhány év alatt a drónok alapvető fontosságúvá váltak a hadviselésben. Az ukrajnai, iráni, hegyi-karabahi, szudáni és más konfliktusok megmutatták hogyan váltak az autonóm járművek a modern harcok alapvető részévé. Ezt a tényt Tajvan is jól ismeri. A Kína közelgő inváziójától rettegő szigetországnak mind a szükséglet, mind a know-how, mind az ipar megvan egy erős és fejlett drónprogram kiépítéséhez. Tajvan azonban, amely ambiciózus célként tűzte ki, hogy 2028-ig évente 180 000 drónt gyárt, a semmiből próbálja ezt az iparágat létrehozni. Tavaly kevesebb mint 10 000 darabot gyártott. "Tajvan határozottan képes arra, hogy a világ legjobb drónjait készítse” - mondja Cathy Fang, a Demokrácia, Társadalom és Feltörekvő Technológia Kutatóintézet (DSET) politikai elemzője. Akkor miért nem teszi?
Fang és kollégái egy hosszú jelentést tettek közzé, amelyből kiderül, hogy Tajvan drónipara mennyire lassan fejlődik. Kutatásuk szerint az ország az elmúlt évben alig 8-10 ezer közötti pilóta nélküli légi járművet (UAV) gyártott, a jelenlegi ütem és az ambiciózus cél útjában pedig „strukturális kihívások” állnak. Tanulmányuk szerint a tajvani dróngyártást „a magas gyártási költségek, az alacsony hazai beszerzések és a minimális külföldi kormányzati megrendelések” hátráltatták.
Tajvan évtizedek óta a kínai invázió veszélye árnyékában él, de az utóbbi években ez egyre közvetlenebb lehetőséggé vált. Peking világossá tette, hogy 2027-ig be kívánja fejezni a Népi Felszabadító Hadsereg agresszív modernizációját; tajvani tisztviselők szerint az invázió szinte biztosan bekövetkezhet, mielőtt Hszi Csin-ping miniszterelnök jelenlegi hivatali ideje 2029-ben lejár. Bár vannak egymással versengő vélemények arról, hogy a kínai katonai agresszió pontosan milyen formát ölthet, a tajvani katonai elemzők attól tartanak, hogy ez egy teljes kombinált fegyveres támadás lehet: először a levegőből és a tengerről, majd egy teljes szárazföldi invázió.
Ez azt jelenti, hogy Tajvannak gyorsan innovatív megoldásokkal kell előállnia, hogy megvédje magát. Ahogy egy amerikai parancsnok 2023-ban megjegyezte, Tajvan önvédelme azt fogja jelenteni, hogy a Tajvani-szorost „pokollá kell változtatni” - az érkező kínai hajókat és repülőgépeket személyzet nélküli légi és tengeri járművek rajával kell szétbombázni. Ennek a stratégiának nem kell teljesen megsemmisítenie a jelentős kínai haditengerészetet és légierőt, de elég sokáig kell meghiúsítania Peking előrenyomulását ahhoz, hogy Tajvan szövetségesei a védelmére keljenek.
Tajpej már most is jól csinálja ezt. A kormány 2022-ben elindította a Drone National Team-et, egy olyan programot, amelynek célja, hogy a kormányzat és az ipar összefogja az újonnan születő területet. Egy csapatot azért küldtek Ukrajnába, hogy levonják a tanulságokat, mert annak védelmi stratégiája nagymértékben támaszkodik a kisméretű, taktikai, olcsó, többféle feladat elvégzésére és a szárazföldi egységekkel való szoros integrációra képes UAV-kra. Ma keleti szomszédunk hatalmas hazai dróniparral büszkélkedhet, Kijev idén 4,5 millió kis drónt tervez vásárolni, a nagy hatótávolságú, személyzet nélküli rakétaprogramján, autonóm szárazföldi járművein és személyzet nélküli haditengerészeti drónjain felül.
"Nem vagyunk képesek versenyezni a DJI-vel” - mondja Fang, utalva a hatalmas kínai dróngyártóra. Más országok, amelyek a közelmúltban fokozták drónprogramjaikat, elfogadták a kínai technológiát az ellátási láncukban - akár előnyként, akár szükséges rosszként. Tajvan azonban - nyilvánvaló okokból - óvakodik bármilyen kínai technológia bevonásától. Ez megnehezíti a dróngyártást. Kína hatalmas előnyt élvez az UAV-k bizonyos kritikus darabjainak gyártásában - beleértve az optikai érzékelőket és az antennákat. Ahhoz, hogy Tajvan megvásárolhassa ezeket a berendezéseket, szövetséges beszállítókat kell találnia, gyakran jelentős költségekkel.
Tajvan még az előnyeit is nehezen tudja kihasználni. Az országnak például fejlett akkumulátor-ipara van, de ez nagymértékben függ kínai ásványi anyagoktól. A szigetország büszkélkedhet a világ legimpozánsabb félvezetőiparával is: a világ félvezetőinek 60 százalékát, a fejlett félvezetők 90 százalékát pedig itt állítják elő. Fang szerint azonban Tajvan nem gyárt kifejezetten a drónokban való felhasználásra szánt chipeket. "A tajvani dróngyártók a Qualcommtól és az Nvidiától vásárolnak chipeket, de ezek a chipek nem kifejezetten drónokhoz készülnek” - mondja. "Ezek kommunikációs chipek, szenzorchipek, ezek általánosabb felhasználásra szolgálnak.” És még ezek az általános chipek is lényegesen drágábbak, mint a kínai versenytársak, az árkülönbség néha tízszeres.
"Határozottan megvan a képességünk arra, hogy elkészítsük őket” - teszi hozzá Fang. „De az ok, amiért ezek a cégek nem vesznek részt ezen a piacon, az az, hogy a mennyiség egyszerűen túl alacsony.” Ez a 22-es csapdája: a tajvani vállalatok nem tudják növelni a termelést és csökkenteni a költségeket, amíg nem kapnak több megrendelést, de nem kaphatnak több megrendelést, mert a költségeik túl magasak. "Több kormányzati beszerzésre van szükségünk magáról Tajvanról” - mondja Fang. Eddig az ország védelmi minisztériuma kevesebb mint 4000 drónt rendelt, de az elkövetkező években több tízezerrel többet tervez vásárolni. Elemzők szerint ez annak köszönhető, hogy a Tajvan számára szükséges védelmi kiadások finanszírozása politikailag továbbra is nehézkes. Az év elején az ellenzéki törvényhozók egy olyan költségvetést fogadtak el, amely csökkentette a tervezett védelmi kiadásokat.
Ha a tajvani iparnak van reménye arra, hogy olyan mértékben növekedjen, amilyenre az országnak szüksége van, Fang szerint erre egyértelmű válasz van: Amerika. A DSET számos ajánlást fogalmaz meg Tajvan és Amerika számára egyaránt arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet létrehozni ezt az ambiciózus új iparágat. Először is, érvelésük szerint Amerikának el kell kezdenie ténylegesen támogatnia Tajvan helyi iparát. A mai napig egyetlen tajvani dróngyártó sem szerzett hozzáférést az amerikai Védelmi Minisztérium „kék listájához” - a megbízható drónbeszállítók listájához. A listára való felkerülés több millió vagy milliárd dolláros megrendeléseket jelenthet a Pentagontól.
Volt némi kereskedés a másik irányba is. Az USA mintegy 1000 drónt szállított Tajvanra, főként a kisebb AeroVironment Switchblade modellt, valamint kis számban az MQ-9 Reaper nagy hatótávolságú drónokat. Az USA néhány új technológiát is szállított Tajvanra, beleértve a Replicator kezdeményezéshez való hozzáférést: egy autonóm drónraj képességet, amelyet arra terveztek, hogy célpontokat találjon és semmisítsen meg a tengeren. A DSET szerint azonban e képességek némelyike inkább annak a terméke, amire az USA szerint Tajvannak szüksége van. Washington hatékonyabb lehetne, ha partnerséget alakítana ki a tajvani iparral - állítja a DSET -, és hosszabb távú döntéseket hozna arról, hogy Tajpejnek mire van szüksége az önvédelemhez. Végezetül, írja a DSET, Washingtonnak legalább a tajvani UAV-kra vonatkozó vámokat meg kellene szüntetnie.
Magának Tajvannak még több tennivalója van. A DSET azt javasolja, hogy készítsenek részletesebb ütemtervet arról, hogy milyen képességekre van szüksége és milyeneket akar, és hogyan kívánja ezeket elérni. Míg a figyelem középpontjában a kisméretű, FPS nézetből (azaz VR-szemüveggel) irányított drónok állnak - ezek a típusok egyre inkább mindenütt jelen vannak a világ konfliktusaiban -, Tajvannak más típusú technológiákra is ki kell terjeszkednie. Miközben Tajpej a képességek széles skáláját határozta meg, amelyeket szeretne beszerezni, a DSET úgy találta, hogy eddig főként kisebb megfigyelő drónokat szerzett be.
Oroszország és Irán is megmutatta a közelmúltban, hogyan lehet nagy hatótávolságú, pilóta nélküli járműveket gyártani nagy mennyiségben és a hagyományos rakétáknál lényegesen olcsóbban. A DSET-jelentés szerint talán még ennél is fontosabb, hogy Tajvan képes legyen csatlakozni az amerikai igényekhez és beszerzési programokhoz - és Amerika a nagyobb hatótávolságú rendszereket helyezi előtérbe. Ezeknek a drónoknak a túlsúlya a védelmük szükségességét is növeli, különösen az elektronikus hadviselés terén. Fang szerint Tajpej sokat költ a drónok elleni rendszerekre, de ez még mindig „kialakulóban lévő koncepció”. (Egy védelmi elemző szerint Tajvan egyszerűen „nincs felkészülve arra, hogy egy összetett elektromágneses környezetben harcoljon”).
Kína inváziójának egyik gyenge pontja a partraszálló egységek lesznek. Peking lázasan épít egy olyan flottát, amely képes csapatokat és harckocsikat szállítani a Tajvani-szoroson át. Tajvan hazai gyártású tengeralattjárókat fejlesztett ki abban a reményben, hogy a kínai uszályokat elsüllyeszthetik, mielőtt megérkeznének - ezt a képességet jelentősen növelnék az autonóm vagy személyzet nélküli tengeralattjárók. Ukrajna úttörő szerepet játszott a félautonóm, személyzet nélküli tengeralattjárók saját modelljeinek kifejlesztésében, amelyek sikeresen elsüllyesztettek orosz hadihajókat és megrongálták a krími Kercsi hidat.
Ahogy a nyugati nemzetek ambiciózusan gondolkodnak azon, hogyan lehetne tömegesen költséghatékony és nagy hatású védelmi stratégiákat gyártani, sokan a személyzet nélküli járműveket tekintik ezüstgolyónak. De mint Tajvan mutatja, mindezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ha Tajvan ezt elrontja, a DSET szerint "azt kockáztatja, hogy a korlátozott interoperabilitás és a nem skálázható gyártás szürke zónájába kerül”. Eközben „az USA azt kockáztatja, hogy nem képes olyan sebességgel megbízható regionális gyártókapacitást kifejleszteni, amely szükséges ahhoz, hogy felvegye a versenyt Kína dróndiplomáciájával és védelmi exportjával”.
Ez leküzdhetetlen kihívásnak tűnhet, különösen egy olyan nemzet számára, amely egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe egy sokkal nagyobb szomszédjától. De ahogy Fang rámutat, Ukrajna is hasonló helyzetben volt. "Ukrajna? Három évvel ezelőtt még csak el sem tudták képzelni ezt a fajta kapacitást" - mondja. De a „túlélés érzése” beindult, és Kijev felállította a világ legimpozánsabb hazai dróngyártó iparát. Tajpej „most éppen alacsony üzemmódban van” - mondja Fang. "Mert még mindig nem állunk háborúban. De nem akarom alábecsülni a kapacitásainkat, még ha békeidőben is vagyunk".
Alig néhány év alatt a drónok alapvető fontosságúvá váltak a hadviselésben. Az ukrajnai, iráni, hegyi-karabahi, szudáni és más konfliktusok megmutatták hogyan váltak az autonóm járművek a modern harcok alapvető részévé. Ezt a tényt Tajvan is jól ismeri. A Kína közelgő inváziójától rettegő szigetországnak mind a szükséglet, mind a know-how, mind az ipar megvan egy erős és fejlett drónprogram kiépítéséhez. Tajvan azonban, amely ambiciózus célként tűzte ki, hogy 2028-ig évente 180 000 drónt gyárt, a semmiből próbálja ezt az iparágat létrehozni. Tavaly kevesebb mint 10 000 darabot gyártott. "Tajvan határozottan képes arra, hogy a világ legjobb drónjait készítse” - mondja Cathy Fang, a Demokrácia, Társadalom és Feltörekvő Technológia Kutatóintézet (DSET) politikai elemzője. Akkor miért nem teszi?
Fang és kollégái egy hosszú jelentést tettek közzé, amelyből kiderül, hogy Tajvan drónipara mennyire lassan fejlődik. Kutatásuk szerint az ország az elmúlt évben alig 8-10 ezer közötti pilóta nélküli légi járművet (UAV) gyártott, a jelenlegi ütem és az ambiciózus cél útjában pedig „strukturális kihívások” állnak. Tanulmányuk szerint a tajvani dróngyártást „a magas gyártási költségek, az alacsony hazai beszerzések és a minimális külföldi kormányzati megrendelések” hátráltatták.
Tajvan évtizedek óta a kínai invázió veszélye árnyékában él, de az utóbbi években ez egyre közvetlenebb lehetőséggé vált. Peking világossá tette, hogy 2027-ig be kívánja fejezni a Népi Felszabadító Hadsereg agresszív modernizációját; tajvani tisztviselők szerint az invázió szinte biztosan bekövetkezhet, mielőtt Hszi Csin-ping miniszterelnök jelenlegi hivatali ideje 2029-ben lejár. Bár vannak egymással versengő vélemények arról, hogy a kínai katonai agresszió pontosan milyen formát ölthet, a tajvani katonai elemzők attól tartanak, hogy ez egy teljes kombinált fegyveres támadás lehet: először a levegőből és a tengerről, majd egy teljes szárazföldi invázió.
Ez azt jelenti, hogy Tajvannak gyorsan innovatív megoldásokkal kell előállnia, hogy megvédje magát. Ahogy egy amerikai parancsnok 2023-ban megjegyezte, Tajvan önvédelme azt fogja jelenteni, hogy a Tajvani-szorost „pokollá kell változtatni” - az érkező kínai hajókat és repülőgépeket személyzet nélküli légi és tengeri járművek rajával kell szétbombázni. Ennek a stratégiának nem kell teljesen megsemmisítenie a jelentős kínai haditengerészetet és légierőt, de elég sokáig kell meghiúsítania Peking előrenyomulását ahhoz, hogy Tajvan szövetségesei a védelmére keljenek.
Tajpej már most is jól csinálja ezt. A kormány 2022-ben elindította a Drone National Team-et, egy olyan programot, amelynek célja, hogy a kormányzat és az ipar összefogja az újonnan születő területet. Egy csapatot azért küldtek Ukrajnába, hogy levonják a tanulságokat, mert annak védelmi stratégiája nagymértékben támaszkodik a kisméretű, taktikai, olcsó, többféle feladat elvégzésére és a szárazföldi egységekkel való szoros integrációra képes UAV-kra. Ma keleti szomszédunk hatalmas hazai dróniparral büszkélkedhet, Kijev idén 4,5 millió kis drónt tervez vásárolni, a nagy hatótávolságú, személyzet nélküli rakétaprogramján, autonóm szárazföldi járművein és személyzet nélküli haditengerészeti drónjain felül.
"Nem vagyunk képesek versenyezni a DJI-vel” - mondja Fang, utalva a hatalmas kínai dróngyártóra. Más országok, amelyek a közelmúltban fokozták drónprogramjaikat, elfogadták a kínai technológiát az ellátási láncukban - akár előnyként, akár szükséges rosszként. Tajvan azonban - nyilvánvaló okokból - óvakodik bármilyen kínai technológia bevonásától. Ez megnehezíti a dróngyártást. Kína hatalmas előnyt élvez az UAV-k bizonyos kritikus darabjainak gyártásában - beleértve az optikai érzékelőket és az antennákat. Ahhoz, hogy Tajvan megvásárolhassa ezeket a berendezéseket, szövetséges beszállítókat kell találnia, gyakran jelentős költségekkel.
Tajvan még az előnyeit is nehezen tudja kihasználni. Az országnak például fejlett akkumulátor-ipara van, de ez nagymértékben függ kínai ásványi anyagoktól. A szigetország büszkélkedhet a világ legimpozánsabb félvezetőiparával is: a világ félvezetőinek 60 százalékát, a fejlett félvezetők 90 százalékát pedig itt állítják elő. Fang szerint azonban Tajvan nem gyárt kifejezetten a drónokban való felhasználásra szánt chipeket. "A tajvani dróngyártók a Qualcommtól és az Nvidiától vásárolnak chipeket, de ezek a chipek nem kifejezetten drónokhoz készülnek” - mondja. "Ezek kommunikációs chipek, szenzorchipek, ezek általánosabb felhasználásra szolgálnak.” És még ezek az általános chipek is lényegesen drágábbak, mint a kínai versenytársak, az árkülönbség néha tízszeres.
"Határozottan megvan a képességünk arra, hogy elkészítsük őket” - teszi hozzá Fang. „De az ok, amiért ezek a cégek nem vesznek részt ezen a piacon, az az, hogy a mennyiség egyszerűen túl alacsony.” Ez a 22-es csapdája: a tajvani vállalatok nem tudják növelni a termelést és csökkenteni a költségeket, amíg nem kapnak több megrendelést, de nem kaphatnak több megrendelést, mert a költségeik túl magasak. "Több kormányzati beszerzésre van szükségünk magáról Tajvanról” - mondja Fang. Eddig az ország védelmi minisztériuma kevesebb mint 4000 drónt rendelt, de az elkövetkező években több tízezerrel többet tervez vásárolni. Elemzők szerint ez annak köszönhető, hogy a Tajvan számára szükséges védelmi kiadások finanszírozása politikailag továbbra is nehézkes. Az év elején az ellenzéki törvényhozók egy olyan költségvetést fogadtak el, amely csökkentette a tervezett védelmi kiadásokat.
Ha a tajvani iparnak van reménye arra, hogy olyan mértékben növekedjen, amilyenre az országnak szüksége van, Fang szerint erre egyértelmű válasz van: Amerika. A DSET számos ajánlást fogalmaz meg Tajvan és Amerika számára egyaránt arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet létrehozni ezt az ambiciózus új iparágat. Először is, érvelésük szerint Amerikának el kell kezdenie ténylegesen támogatnia Tajvan helyi iparát. A mai napig egyetlen tajvani dróngyártó sem szerzett hozzáférést az amerikai Védelmi Minisztérium „kék listájához” - a megbízható drónbeszállítók listájához. A listára való felkerülés több millió vagy milliárd dolláros megrendeléseket jelenthet a Pentagontól.
Volt némi kereskedés a másik irányba is. Az USA mintegy 1000 drónt szállított Tajvanra, főként a kisebb AeroVironment Switchblade modellt, valamint kis számban az MQ-9 Reaper nagy hatótávolságú drónokat. Az USA néhány új technológiát is szállított Tajvanra, beleértve a Replicator kezdeményezéshez való hozzáférést: egy autonóm drónraj képességet, amelyet arra terveztek, hogy célpontokat találjon és semmisítsen meg a tengeren. A DSET szerint azonban e képességek némelyike inkább annak a terméke, amire az USA szerint Tajvannak szüksége van. Washington hatékonyabb lehetne, ha partnerséget alakítana ki a tajvani iparral - állítja a DSET -, és hosszabb távú döntéseket hozna arról, hogy Tajpejnek mire van szüksége az önvédelemhez. Végezetül, írja a DSET, Washingtonnak legalább a tajvani UAV-kra vonatkozó vámokat meg kellene szüntetnie.
Magának Tajvannak még több tennivalója van. A DSET azt javasolja, hogy készítsenek részletesebb ütemtervet arról, hogy milyen képességekre van szüksége és milyeneket akar, és hogyan kívánja ezeket elérni. Míg a figyelem középpontjában a kisméretű, FPS nézetből (azaz VR-szemüveggel) irányított drónok állnak - ezek a típusok egyre inkább mindenütt jelen vannak a világ konfliktusaiban -, Tajvannak más típusú technológiákra is ki kell terjeszkednie. Miközben Tajpej a képességek széles skáláját határozta meg, amelyeket szeretne beszerezni, a DSET úgy találta, hogy eddig főként kisebb megfigyelő drónokat szerzett be.
Oroszország és Irán is megmutatta a közelmúltban, hogyan lehet nagy hatótávolságú, pilóta nélküli járműveket gyártani nagy mennyiségben és a hagyományos rakétáknál lényegesen olcsóbban. A DSET-jelentés szerint talán még ennél is fontosabb, hogy Tajvan képes legyen csatlakozni az amerikai igényekhez és beszerzési programokhoz - és Amerika a nagyobb hatótávolságú rendszereket helyezi előtérbe. Ezeknek a drónoknak a túlsúlya a védelmük szükségességét is növeli, különösen az elektronikus hadviselés terén. Fang szerint Tajpej sokat költ a drónok elleni rendszerekre, de ez még mindig „kialakulóban lévő koncepció”. (Egy védelmi elemző szerint Tajvan egyszerűen „nincs felkészülve arra, hogy egy összetett elektromágneses környezetben harcoljon”).
Kína inváziójának egyik gyenge pontja a partraszálló egységek lesznek. Peking lázasan épít egy olyan flottát, amely képes csapatokat és harckocsikat szállítani a Tajvani-szoroson át. Tajvan hazai gyártású tengeralattjárókat fejlesztett ki abban a reményben, hogy a kínai uszályokat elsüllyeszthetik, mielőtt megérkeznének - ezt a képességet jelentősen növelnék az autonóm vagy személyzet nélküli tengeralattjárók. Ukrajna úttörő szerepet játszott a félautonóm, személyzet nélküli tengeralattjárók saját modelljeinek kifejlesztésében, amelyek sikeresen elsüllyesztettek orosz hadihajókat és megrongálták a krími Kercsi hidat.
Ahogy a nyugati nemzetek ambiciózusan gondolkodnak azon, hogyan lehetne tömegesen költséghatékony és nagy hatású védelmi stratégiákat gyártani, sokan a személyzet nélküli járműveket tekintik ezüstgolyónak. De mint Tajvan mutatja, mindezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ha Tajvan ezt elrontja, a DSET szerint "azt kockáztatja, hogy a korlátozott interoperabilitás és a nem skálázható gyártás szürke zónájába kerül”. Eközben „az USA azt kockáztatja, hogy nem képes olyan sebességgel megbízható regionális gyártókapacitást kifejleszteni, amely szükséges ahhoz, hogy felvegye a versenyt Kína dróndiplomáciájával és védelmi exportjával”.
Ez leküzdhetetlen kihívásnak tűnhet, különösen egy olyan nemzet számára, amely egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe egy sokkal nagyobb szomszédjától. De ahogy Fang rámutat, Ukrajna is hasonló helyzetben volt. "Ukrajna? Három évvel ezelőtt még csak el sem tudták képzelni ezt a fajta kapacitást" - mondja. De a „túlélés érzése” beindult, és Kijev felállította a világ legimpozánsabb hazai dróngyártó iparát. Tajpej „most éppen alacsony üzemmódban van” - mondja Fang. "Mert még mindig nem állunk háborúban. De nem akarom alábecsülni a kapacitásainkat, még ha békeidőben is vagyunk".