SG.hu
Az amerikai hatóság az EU mellé állt a hálózati díjmegosztás kérdésében
Nagyon meglepő fejlemény történt, az óceán túloldalán sem utasítják el, hogy az internetforgalomért felelőseket köteleznék arra, hogy szálljanak be a kábelépítés költségeibe.
Tavaly februárban az EU végrehajtó szerve bemutatta az európai optikai hálózatok kiépítésének felgyorsítását célzó intézkedéseket tartalmazó Connectivity Package csomagot. A csomag részeként be akarják vezetni a "forgalmazó fizet" elvet, vagyis hogy az infrastrukturális beruházásokhoz hozzá kellene járulniuk azoknak, akik leginkább igénybe veszik a sávszélességet. Az európai távközlési szabályozók hűvösen fogadták a kezdeményezést, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete októberben kritikus véleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy nem látja szükségét egy ilyen beavatkozásnak.
Ezzel szemben az Egyesült Államok szabályozó hatósága, a Federal Communications Commission (FCC) a javaslat mellé állt. "Európában szükség van némi piaci korrekcióra" - mondta Brendan Carr, a Szövetségi Hírközlési Bizottság (FCC) biztosa. "Mindenki, aki azt állítja, hogy a jelenlegi helyzet megfelelő nem ismeri az összehasonlító adatokat, amelyek megmutatják hol tart Európa és hol a világ más részei." Egyetértésük annyiban érthető, hogy az amerikai és az uniós szabályozó hatóságok ugyanazzal a kihívással küzdenek: hatalmas összeget vesz igénybe a nagysebességű internetszolgáltatások finanszírozása. Európában különösen magasan van a léc, mivel a cél az, hogy 2030-ra a kontinensen minden ember hozzáférjen az 5G-hez. Carr szerint a jelenlegi becslések szerint ehhez 300-400 milliárd eurónyi beruházásra van szükség. Eközben az amerikai szolgáltatók egy felhasználóra vetítve körülbelül kétszer annyit fektetnek be hálózataikba, mint európai társaik.
Az amerikai szabályozó szerint Európa infrastrukturális beruházások terén mutatkozó lemaradásának több oka is van, kezdve az USA könnyedebb szabályozási környezetétől az európai piac széttagolt szerkezetéig, amelyből hiányzik a méretgazdaságosság. Carr rámutatott, hogy a hálózati teljesítmény kezd jelentősen eltérni az Atlanti-óceán két oldalán, és a legfrissebb adatokra hivatkozott, amelyek szerint az Egyesült Államokban az 5G hálózat az ország területének 93%-án elérhető, míg Európában csak 62%-ról.
Brendan Carr
Az amerikai szabályozó hatóság vezetője szerint négy lehetőség van arra, hogy Európa megpróbálja megszüntetni ezt a beruházási szakadékot. Az első az lenne, ha a kontinens adófizetői beszállnának, ahogyan például az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma 40 milliárd dollárt tett le az asztalra a szélessávú projektek finanszírozására. Jelenleg azonban nincsenek meg a feltételei annak, hogy az EU költségvetését megemeljék. A másik lehetőség az lenne, ha a távközlési cégek felvásárolhatnák egymást. Bár a határokon átnyúló konszolidációra lehet némi nyitottság, a jelenlegi versenydoktrína nem teszi lehetővé, hogy a nemzeti piacokon a nagy szolgáltatók száma két-háromra csökkenjen.
A harmadik lehetőség az lenne, ha az európai távközlési szolgáltatók jelentősen megemelnék a szolgáltatási díjaikat, hogy tőkét vonjanak be a hálózati beruházásokra. Mivel azonban a megélhetési költségek már most is ugrásszerűen emelkednek, Európában nincs meg a politikai támogatás a tarifák emelésére. A negyedik és egyben utolsó lehetőség, ha a nagy forgalmat bonyolító szolgáltatók hozzájárulnának a hálózati beruházásokhoz. Carr ezt a lehetőséget részesíti előnyben. "Ezt nevezzük méltányos részesedésnek. Az Egyesült Államokban nagyon alaposan vizsgáljuk és úgy gondoljuk, hogy rengeteg előnye van" - mondta.
Mivel számos a díjfizetésben potenciálisan érintett IT-cégek többsége amerikai, a kezdeményezést szakértők azzal vádolták, hogy az az európai piacvédelemről szól. Az amerikai szabályozó hatóság elutasítja ezt a nézetet, és a beruházások ösztönzésének "okos" módjának tartja. "Az Egyesült Államokban is létezik az egyetemes szolgáltatásnak nevezett rendszer, melynek keretében elvárjuk, hogy a távközlési vállalatok bevételeikből átcsoportosítsanak összegeket a vidéki és egyéb magas költségű területek kiszolgálására. A távközlési bevételek azonban csökkennek, miközben a nagy technológiai vállalatok vaskos hasznot könyvelnek el a nagy sebességű hálózatok használatával" - tette hozzá Carr. A biztos elmondta, hogy az FCC is vizsgálja ezt a lehetőséget az egyetemes szolgáltatás biztosítására, de nincs felhatalmazás az amerikai kongresszus részéről.
Tekintettel azonban arra, hogy Európában sürgősen cselekedni kell, Carr úgy véli, hogy a beruházási hiányosságok pótlásának gyorsabb módja lenne egy olyan közvetlen fizetési rendszer bevezetése, amelyben a technológiai cégek közvetlenül a távközlési szolgáltatókkal tárgyalnának. Véleménye szerint ez a megállapodás nem ütközne a hálózatsemlegesség elvébe, mivel az elképzelés nem az, hogy az egyezséget nem kötő szolgáltatók forgalmát visszaminősítik, hanem az, hogy a kérdést bírósági úton lehetne rendezni. Azokra a versenyjogi aggályokra reagálva, amelyek szerint csak a nagy szolgáltatók lennének képesek jó feltételeket kötni a nagy technológiai cégekkel, Carr elmondta, hogy elképzelhető lenne néhány további iránymutatás, de a magáncégeknek végső soron alapvető joguk a tárgyalás.
Végezetül a biztos válaszolt arra az érvre, hogy a távközlési cégek dupla pénzt próbálnak megkeresni, mivel a fogyasztók már most is fizetnek nekik előfizetési díjat. Az egyik felmerült ötlet szerint a technológiai cégeknek a reklámbevételeik alapján kellene beszállniuk, hiszen ez nem a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás. "A kétoldalú piacban van ráció" - összegzett.
Tavaly februárban az EU végrehajtó szerve bemutatta az európai optikai hálózatok kiépítésének felgyorsítását célzó intézkedéseket tartalmazó Connectivity Package csomagot. A csomag részeként be akarják vezetni a "forgalmazó fizet" elvet, vagyis hogy az infrastrukturális beruházásokhoz hozzá kellene járulniuk azoknak, akik leginkább igénybe veszik a sávszélességet. Az európai távközlési szabályozók hűvösen fogadták a kezdeményezést, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete októberben kritikus véleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy nem látja szükségét egy ilyen beavatkozásnak.
Ezzel szemben az Egyesült Államok szabályozó hatósága, a Federal Communications Commission (FCC) a javaslat mellé állt. "Európában szükség van némi piaci korrekcióra" - mondta Brendan Carr, a Szövetségi Hírközlési Bizottság (FCC) biztosa. "Mindenki, aki azt állítja, hogy a jelenlegi helyzet megfelelő nem ismeri az összehasonlító adatokat, amelyek megmutatják hol tart Európa és hol a világ más részei." Egyetértésük annyiban érthető, hogy az amerikai és az uniós szabályozó hatóságok ugyanazzal a kihívással küzdenek: hatalmas összeget vesz igénybe a nagysebességű internetszolgáltatások finanszírozása. Európában különösen magasan van a léc, mivel a cél az, hogy 2030-ra a kontinensen minden ember hozzáférjen az 5G-hez. Carr szerint a jelenlegi becslések szerint ehhez 300-400 milliárd eurónyi beruházásra van szükség. Eközben az amerikai szolgáltatók egy felhasználóra vetítve körülbelül kétszer annyit fektetnek be hálózataikba, mint európai társaik.
Az amerikai szabályozó szerint Európa infrastrukturális beruházások terén mutatkozó lemaradásának több oka is van, kezdve az USA könnyedebb szabályozási környezetétől az európai piac széttagolt szerkezetéig, amelyből hiányzik a méretgazdaságosság. Carr rámutatott, hogy a hálózati teljesítmény kezd jelentősen eltérni az Atlanti-óceán két oldalán, és a legfrissebb adatokra hivatkozott, amelyek szerint az Egyesült Államokban az 5G hálózat az ország területének 93%-án elérhető, míg Európában csak 62%-ról.
Brendan Carr
Az amerikai szabályozó hatóság vezetője szerint négy lehetőség van arra, hogy Európa megpróbálja megszüntetni ezt a beruházási szakadékot. Az első az lenne, ha a kontinens adófizetői beszállnának, ahogyan például az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma 40 milliárd dollárt tett le az asztalra a szélessávú projektek finanszírozására. Jelenleg azonban nincsenek meg a feltételei annak, hogy az EU költségvetését megemeljék. A másik lehetőség az lenne, ha a távközlési cégek felvásárolhatnák egymást. Bár a határokon átnyúló konszolidációra lehet némi nyitottság, a jelenlegi versenydoktrína nem teszi lehetővé, hogy a nemzeti piacokon a nagy szolgáltatók száma két-háromra csökkenjen.
A harmadik lehetőség az lenne, ha az európai távközlési szolgáltatók jelentősen megemelnék a szolgáltatási díjaikat, hogy tőkét vonjanak be a hálózati beruházásokra. Mivel azonban a megélhetési költségek már most is ugrásszerűen emelkednek, Európában nincs meg a politikai támogatás a tarifák emelésére. A negyedik és egyben utolsó lehetőség, ha a nagy forgalmat bonyolító szolgáltatók hozzájárulnának a hálózati beruházásokhoz. Carr ezt a lehetőséget részesíti előnyben. "Ezt nevezzük méltányos részesedésnek. Az Egyesült Államokban nagyon alaposan vizsgáljuk és úgy gondoljuk, hogy rengeteg előnye van" - mondta.
Mivel számos a díjfizetésben potenciálisan érintett IT-cégek többsége amerikai, a kezdeményezést szakértők azzal vádolták, hogy az az európai piacvédelemről szól. Az amerikai szabályozó hatóság elutasítja ezt a nézetet, és a beruházások ösztönzésének "okos" módjának tartja. "Az Egyesült Államokban is létezik az egyetemes szolgáltatásnak nevezett rendszer, melynek keretében elvárjuk, hogy a távközlési vállalatok bevételeikből átcsoportosítsanak összegeket a vidéki és egyéb magas költségű területek kiszolgálására. A távközlési bevételek azonban csökkennek, miközben a nagy technológiai vállalatok vaskos hasznot könyvelnek el a nagy sebességű hálózatok használatával" - tette hozzá Carr. A biztos elmondta, hogy az FCC is vizsgálja ezt a lehetőséget az egyetemes szolgáltatás biztosítására, de nincs felhatalmazás az amerikai kongresszus részéről.
Tekintettel azonban arra, hogy Európában sürgősen cselekedni kell, Carr úgy véli, hogy a beruházási hiányosságok pótlásának gyorsabb módja lenne egy olyan közvetlen fizetési rendszer bevezetése, amelyben a technológiai cégek közvetlenül a távközlési szolgáltatókkal tárgyalnának. Véleménye szerint ez a megállapodás nem ütközne a hálózatsemlegesség elvébe, mivel az elképzelés nem az, hogy az egyezséget nem kötő szolgáltatók forgalmát visszaminősítik, hanem az, hogy a kérdést bírósági úton lehetne rendezni. Azokra a versenyjogi aggályokra reagálva, amelyek szerint csak a nagy szolgáltatók lennének képesek jó feltételeket kötni a nagy technológiai cégekkel, Carr elmondta, hogy elképzelhető lenne néhány további iránymutatás, de a magáncégeknek végső soron alapvető joguk a tárgyalás.
Végezetül a biztos válaszolt arra az érvre, hogy a távközlési cégek dupla pénzt próbálnak megkeresni, mivel a fogyasztók már most is fizetnek nekik előfizetési díjat. Az egyik felmerült ötlet szerint a technológiai cégeknek a reklámbevételeik alapján kellene beszállniuk, hiszen ez nem a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás. "A kétoldalú piacban van ráció" - összegzett.