A viselhető technika fejlődésével egyre kevésbé lesz kényelmetlen folyamatosan magunkon hordani a technikai eszközöket.

Hannes Kaufmann professzor a Bécsi Műszaki Egyetem Informatikai Karának virtuális és kiterjesztett valósággal foglalkozó kutatási részlegét vezeti. A szakterületei között vannak a mobil számítástechnika, a 3D-s felhasználói felülettervezés és az oktatás a vegyes (kevert) valóságban. "Az érzékszerveinkkel érzékeljük a világot, beleértve a virtuális világot is. A legfontosabb érzék ehhez a látás, mert az összes többi érzéket is képes befolyásolni. Jelenleg ehhez szemüveget használunk, azaz a valóság mellett virtuális tartalmat is látunk, amelyet egy szemüveg segítségével jelenítünk meg. Jelenleg már folynak kutatások a kontaktlencsékkel kapcsolatban, amelyek a szemüveg továbbfejlesztését jelentik: ebben az esetben a 3D-s tartalom közvetlenül a szem előtt jelenik meg. E megoldások fejlesztése még korai szakaszban van, mivel a szemhez közeli lencse elektronikája problémákat okoz, hiszen mindenfajta áramkör hőt termel. Ez a közvetlenül a szemre ható hő orvosilag pedig nem ártalmatlan."

A kutató úgy véli, hogy az, hogy mikor fog megjelenni a virtuális valóság kontaktlencse vagy mikorra leszünk képesek szagokat előállítani, attól függ, hogy az emberek mennyi hardvert akarnak magukkal vinni. Jelenleg még mindig nehézkes eszközökkel rendelkezünk. A mostani cél az, hogy mindenki egyszerűen tudjon szemüveget viselni: könnyűnek kell lennie és nem okozhat problémát. A technológia miniatürizálódásától még távol vagyunk. A fejlesztés folyamatban van, de nehéz megjósolni, hogy mikor lesz technológiai ugrás.

"Ami a hallást, a hallószervet illeti, a fejhallgatók és a hangszórórendszerek mellett olyan fejlett technikákat is alkalmaznak, mint a csonthangkészülékek. Ezek a fül mögött elhelyezett eszközök a csontokon keresztül juttatják el a rezgéseket a hallójáratba. Ez lehetővé teszi, hogy a használói hallják a környezeti és egyidejűleg érzékeljék a virtuális világ hangjait. De szerepet játszik még a szaglás, az ízlelés, a tapintás és a haptika is. A tapintás esetében már vannak olyan fejlesztések a piacon, amelyek az ujjbegyeinket célozzák meg. Az erő visszacsatolásnál, ha például virtuálisan hozzáérek valamihez, például egy sík felülethez, akkor a tollat csak ezen a síkon tudom mozgatni, a kezemet oda nyomja vissza. Ezeket a dolgokat csak az ujjainkon érezzük, de a tapintás sokkal összetettebb, abban a tenyerünk is részt vesz."

"Sok kutatás folyik arról, hogyan lehet a kéz többi részét kezelni. Jelenleg ezt kutatjuk egy olyan projektben, amelyben egy mobil platformon mozgó robotot használunk, amely úgy mozog, mint egy személyi asszisztens. Amennyiben például egy falhoz akarok hozzáérni, a robotkar elém tart egy faldarabot. Amikor virtuálisan odasétálok ehhez a falhoz, érzem ezt a virtuális falat. Amikor tovább mozgatom a kezem, a robot is mozgatja a faldarabot. Ez adja meg nekem a fal igazi érzését. Tehát becsapjuk és elhitetjük az emberekkel, hogy ez egy valódi fal" - jelentette ki Hannes Kaufmann.

A Bécsi Műszaki Egyetem kutatási részlegvezetője hozzátette, hogy azon dolgoznak, hogy a robotok valós időben dolgozzanak, ugyanolyan gyorsan, ahogyan az emberek is. A kutatás második évében járnak, de még sok munka vár rájuk és nehéz megbecsülni, hogy mikor valósul meg az áttörés. A céljuk az, hogy a virtuális tartalmak megérintésének valósághű benyomását keltsék, hogy a felhasználók azt higgyék, ezek a virtuális dolgok a valóságban is jelen vannak.

A virtuális valóság kísérletek azt bizonyítják, hogy a vizuális érzék mindig felülírja a tapintási érzéket. Így például adható valakinek egy henger, de mutatható neki eközben egy enyhén ívelt váza. Mi történik? Érezni fogja a hengert, de vázának azonosítja, mert azt látja. A kollégái így hitették el egy vendéggel, hogy egy szoba bársonnyal van bélelve, pedig csak egy csupasz betonfalhoz ért hozzá.


"Az ízlelés szintetizálható. A nyelvünkön öt ízt érzünk: édes, sós, savanyú, keserű és az umami. Egy angliai kolléga kifejlesztett egy készüléket ezzel az öt ízzel és ezáltal szintetikusan különböző ízeket tud előállítani. Elemzett egy teát és sikerült szintetikusan előállítania egy nagyon hasonló ízt, amelyet a tesztalanyok nem tudtak megkülönböztetni az igazi teától. De van más dolog is. Az íz 80 százalékban szaglásból áll. Ez azt jelenti, hogy az ízérzékelés szempontjából meghatározó, hogy mit szagolunk. A szagokat azonban sokkal nehezebb szintetizálni, mivel egy szag több ezer molekulából áll. Eper- vagy erdei illatokat már vásárolhatunk üvegekben, de az összetettebb illatoknál ez nehézségekbe ütközik, mert az illat szempontjából meghatározó molekulákat nem lehet egyszerűen összerakni. Bizonyos helyiségekben a szagok rendkívül összetettek. Gondoljunk csak az előadótermünkre - a szagok is megváltoznak, amint emberek tartózkodnak benne. Ennyit az érzékszervekkel kapcsolatos kutatások állásáról" - ecsetelte a szakember.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy az emberek már mennyire kiborgok. Nos, Kaufmann szerint sokan már most úgy érzik, hogy a mobiltelefon egy kiterjesztett érzékelő. Az is kérdéses, hogy ki mennyire akarja elfogadni a technológiát a testében vagy a testén. Ez idővel változik - amint lesznek olyan implantátumok vagy alkalmazások a bőrön, amelyeket az emberek hasznosnak találnak, ezek társadalmilag is elfogadottabbá válnak. A professzor számára a kiborg fogalmát a beültetett technológia határozza meg. Az implantátumok orvosi problémákat okoznak (az idegen test elfogadása), de egyúttal a technológiától, az áramellátástól, a vezeték nélküli hálózati csatlakozástól stb. való függőséget is jelentik, s a legrosszabb esetben lehetővé teszik testünk kívülről történő irányítását. Ezek egyike sem kívánatos.

A tudós szerint minden, ami orvosi szempontból segít, az jó és értelmes: ilyen megoldások például a pacemakerek, a nagyothalló készülékek vagy a cukorbetegséggel kapcsolatos implantátumok, amelyek bizonyos mennyiségű inzulint bocsátanak ki, sőt, a Parkinson-kóros betegeken is segíthet egy olyan implantátum, amely elektromos impulzusok segítségével szabályozza a remegésüket. Az emberek maguk kell tudjanak dönteni, ez az a szempont, amely a művészeket és a transzhumanista mozgalmat is érdekli. Ott van például a művész Neil Harbisson, aki kiborgszemével képes a színeket hangokként érzékelni. Ő megalapította a Cyborg Alapítványt is, amely a kiborgok érdekeit képviseli (aminek saját magát is tekinti). Támogatja, hogy a technológia segítségével további képességekre tegyen szert, és így bővítse érzékszervi érzékelését.

"Úgy gondolom, hogy a következő nagy forradalom a gondolatelemzés és -átvitel lesz. A jelelemzés - a mélytanulás - terén elért eredmények révén az agyi jelek dekódolása a következő kutatási területnek tűnik. Ehhez mindenképpen implantátumokra lesz szükség, tehát a testhatárt át kell lépni, mert ha agyi impulzusokat akarunk felvenni, azokat a koponyacsontjaink és a hajunk erősen csökkentik és zavarják. Amennyiben bizonyos agyi területeket akarunk elemezni és rögzíteni, beültetett érzékelőkre van szükségünk. Az agyra erősített elektródákkal folynak kutatások, amelyek célja a jelek leolvasása és felhasználása az eszközök vezérlésére."

"Az orvosi alkalmazások itt elsőbbséget élveznek - például teljesen lebénult, kómában fekvő betegek esetében. Ilyen alkalmazások már léteznek, de a kommunikáció nagyon lassú - a betegek percenként legfeljebb 50-90 karaktert tudnak betűzni. Nem hiszem, hogy ez a technológia implantátumok nélkül fog működni a következő évtizedekben és nem hiszem, hogy a közeljövőben az emberek agyába elektródákat ültetnének. Tehát itt nem arról van szó, hogy az eszközt pusztán a fejre kell erősíteni - ahhoz, hogy működjön, ténylegesen a fejben kell lennie. A kockázatok hatalmasak, orvosilag egy ilyen beavatkozás ritkán indokolható."

"Végül, de nem utolsósorban etikai kérdéseket is meg kell vitatni. Az orvosi területen a kezdetek már megtörténtek, de tudomásom szerint még mindig nincsenek módszerek az összetettebb gondolatok vagy kívánságok felismerésére és kiolvasására. Ezek másképp vannak hálózatba kötve, azaz az agy különböző régióiban tárolódnak, és erős egyéni különbségek vannak. Azt is kétlem, hogy egy ilyen fejlődés kívánatos lenne. De újra és újra bebizonyosodik, hogy minden, ami technikailag lehetséges, meg fog történni. Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi értelme van mindennek, mert ha egyszer megvalósul, a fejleményeket nehéz irányítani vagy visszafordítani."


"Számomra személy szerint egy technológia használatának csak akkor van értelme, ha segít az embereknek és valódi hozzáadott értéket nyújt. Sajnos ma sok mindent csak azért gyártanak, mert eladható, és nem azért, mert hasznos. Amennyiben a játékosokra gondolok, biztos vagyok benne, hogy egyesekbe eszközöket ültetnének be, hogy gyorsabban tudjanak reagálni a játékokban. Nem hiszem, hogy ez helyes vagy etikus. De biztos vagyok benne, hogy ez meg fog történni. Én azonban azt javaslom, hogy maradjunk óvatosak, és csak a testünkön kívül végezzünk technológiai kiegészítéseket. Amikor az emberi testről van szó, nagyon óvatosnak és körültekintőnek kell lennünk" - hangsúlyozta a szakember.

Kaufmann úgy véli, hogy a technológiai fejlődésünk következményeit eddig nem vettük figyelembe - politikailag sem. Sajnos a politikai döntések mindig akkor születnek meg, amikor már túl késő. Ezt láthattuk az 2000-es évek internetes boomja során. Ennek során komoly társadalmi problémák merültek fel - ha a közösségi hálózatokon történő zaklatásra, a gyűlöletposztokra és egyéb dolgokra gondolunk. A jogi korlátozásokra időben és korán kellett volna gondolni. A nagy szolgáltatók csak most kényszerülnek arra, hogy ellenőrizzék a platformjukon lévő tartalmakat. Ezeket a fejleményeket nehéz megjósolni, de éppen ezért intenzíven foglalkozni kell a területtel.