Harrison Ford idei scifije kötelező lesz - itt a Végjáték utolsó előzetese
Amikor napvilágra került a hír, miszerint Hollywood mozifilmet készít a Végjátékból, sok scifi-rajongó kapta fel a fejét. A premier időpontja mostanra olyan közelivé vált, hogy megjött a végső előzetes is.
Pár órája a Summit Entertainment bemutatta a Végjáték (Ender's Game) legújabb előzetesét, melyet a stúdió egyben végső trailernek is nevez, ami meglehetősen fura, hiszen a film amerikai premierjére csak november elsején fog sor kerülni. A magyar bemutató időpontjáról egyelőre még nincs hivatalos hír, de ha szerencsénk van, akkor már október utolsó napján láthatjuk a sokak által várt scifit.
A Végjátékot természetesen ezúttal nem azért várja sok scifi-rajongó, mert ellenállhatatlan lenne a kampánya, vagy hatalmas hájp övezné a szélesebb közönség körében a filmet, hanem azért, mert a történet alapját Orson Scott Card nagyszerű regénye adja, mely már itthon is megjelent több kiadásban. A Harrison Ford, Asa Butterfield és Ben Kingsley főszereplésével készült filmet az a Gavin Hood rendezte, akit annak idején Oscar-díjat nyert a Tsotsival az idegen nyelvű filmek kategóriájában, azóta viszont Hollywoodban egy korrekt Kiadatásra, valamint egy elbaltázott X-Men kezdetek: Farkasra futotta tőle.
A film a tréler alapján jónak ígérkezik, szvsz. A látvány ott lesz, ahogy az epikusság is. Ezt csak a hollywoodi klisé- és közhelyhalmaz nyomhatja majd csak el...
Engem spec nem zavar a fõszereplõ srác kora, - Luke Skywalker is ilyen tájt kezdte anno, s no lám mekkora híres celeb lett...
Jobban érdekel viszont, hogy Mr. Ford hogy alakít majd. Bármennyire tûnik is forgács ízûnek az elõzetesben való szereplése, és számítok a (karaktere üzenete) géniuszára... és valószínûleg a rendezõk sem lehettek ezzel másképp.
Várós.
A gyerekfõszerep dologgal nekem csak annyi a bajom, csak hogy becsatlakozzak a hollywoody-gyerekhõs eszmecserébe, hogy nagyon nem jó az üzenete. Gyerekként mutatják be a fõhõst, akinek játszania kellene a való életben, hogy megismerhesse önmagát és a világot. Ehelyett döntésképtelen felnõttek pakolnak rá világmegváltó terheket, amit õ, magából kivetkõzve, emberfeletti teljesítményt nyújtva teljesít. Aztán a záróképben hõs celebként ünnepli a sok döntésképtelen felnõtt, az emberiség, a fõhõsgyerek meg vigyorogva élvezi a vakukból felé tornyosuló fotonáradatot. Ennek mi az üzenete ... ?
A tinik bálványozzák, a felnõttek utálják elismerõen bólogatva - másnap beülve az autóba munkába menet, fityiszt sem vágva min akkreditálódik a gyerekük az életre.
Persze tök jók ezek a filmek, meg szórakoztatók, csak mire elkezded értékelni a vászonra rendezett valódi felnõtt értékrendeket, addigra elmúlt 10 év kollektív médiatapasztalat az életedbõl és az ezzel együtt elfogyasztott zaccos élményekbõl. Felnõve pedig fityiszt hánysz az ilyen filmeknek, kliséhalmazt olvasva a szórakozni vágyó emberek feje fölé.
Szerintem nem szabad(!) különbséget tenni generációs különbségeken az irodalomban. Pláne nem belekeverni a divatot és egyéni ízlést. Fõleg pláne nem azt gondolni, hogy amit a mások mondanak vagy magasztalnak, bármilyen környezetben bármilyen embernek, azaz etalon; a követendõ példa; esetleg vitaalap. El kell fogadni, hogy vannak más értelem- és értékrenddel rendelkezõ velünk hasonlatos egyedek.
Amúgy irodalmi értékeket ilyen olvasatban azért sem lehet összevetni, mert míg az egyiket tanítják (hogy elhidd azaz alap), addig a másikat nem. Én azért szívesen bejártam volna olyan irodalom órára, ahol nem csak az õskövület anyagot tolják le, hanem kortárs szubsztanciákat is engedtek volna megismerni. (Késõ bánat, rossz gimibe jártam...) Persze nagy néptömegeket nem lehet ennyire heterogénen és liberálisan tanítani, nevelni, mert a rendszer nem így akarja és egyébként (is) még gyermek. Emígyen a szépirodalom se gyerekeknek való. Egy jó Gárdonyi élvezetes elfogyasztásához kell az a felnõtt absztrahációs képesség (mert Gárdonyi sem csak poénkodva írta a klasszikusait), ami a mélyebb értelmeket felfedi, elvitt értelemben egymásra épülve, kritikusok által kielemezve.
Egy irodalmi klasszikus rendelkezik ilyen sorok közötti igazságokkal, míg egy kortárs sci-fi nem feltétlen, de "többmintgondolnádrengeteg" igen. Utóbbi inkább oly módon tágítja ki az addig nem létezõ, de most már alternatív képzeleted, ami mondjuk Gárdonyinál nincs, mert nem sci-fi író. Az írói absztachációs képességek fejlõdtek - és velük mindeféle irányban az olvasók.
Nade, hogy kinek mi nyújt agybazárt elvonulásra menedéket az már szemlélet kérdése. Egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál. Külön polcon vannak, felszolgálva egy tál ételként vagy többfogásos menü adott porciójaként, az egyetlen kérdés csak az, hogy Te épp, ebben az életfelfogásban milyen étvággyal rendelkezel, és hogy mennyire szeretsz büszkén beszélni arról, hogy mennyi minden szart megettél már életedben.
Nos, aki scifi rajongó és értõ ember, az tisztában van azzal, hogy ez alapmû, akárcsak a Galaxis polgára, az Alapítvány sorozat, a Dûnék, az 1984, a Galaxis Útikalauz Stopposoknak, a Tigris! Tigris! stb. A többiek meg nem. Tiszta sor. Ezek a "többiek" azonban nem "kell" hogy megtekintsék a filmet sem, hiszen ez nem az õ kedvelt mûfajuk. Ennyi. Így nem éri õket atrocitás, hogy a fõszereplõ egy "gyermek", vagy hogy "hálivúd megen kifogyott az ötletekbõl". Win-win szituáció.
Még egy apróság a hitetlenkedõknek. Minden idõk 100 legjobb scifije szavazás állása:
Nem Kalapos, nem nézek fel rád, mert elolvastad a kötelezõket és az általános mûveltség szintjét megütöd magyar irodalomból.
Hogy miért ezeket említem? Mert a szépirodalmat nem említeném egy lapon a scifivel. És ahogy a tömegnek ez nem mond semmit úgy nem mond, egy Huxley Szép új világ vagy Frank Herbert neve vagy bármelyik mûve csak pár személyes kedvencem említsem. Ezek ma már szerintem klasszikusok és alapmûvel, és ez is csak akkor fog majd igazán fogyni a polcokról amikor majd kasszasiker lesz a moziban.
Lehet, hogy neked alapmû de hála a jó Istennek még mindig hamarabb vesznek le Ady kötetet vagy Móriczot a polcról az emberek.
Zárójelben pedig a saját véleményem, hogy nekem még Huxley vagy egy Orwell könyv sem tudja azt az írói zsenialitást visszaadni amit egy Gárdonyi vagy Márai vetett papírra és attól még mert nemzetközi piacon nem jelentek meg a mûveik (amik amúgy buknának, mert pl egy nyugi társadalom hol értene egy Úri murit vagy egy Én falumat?! ) nem jelenti azt, hogy elmaradnak akár csak egy kicsit is.
Ender 11 volt, mikor végzett a hangyokkal. A filmben túl öreg. Bean meg nem szimplán kicsi, hanem egy gnóm, eleve CGI nélkül nem is lehet "eljátszani". De hollivúdban a részletek nem számítanak, csak a bruttó végeredmény...
Kétlem, hogy Card célközönségben gondolkodott (az elsõ két könyvet - melyek párhuzamosan, térben egy helyen futó történetet mesélnek - leszámítva a szereplõk életét már felnõttként követi a többi regényben), mint Suzanne Collins, Rowling vagy Stephanie Mayer (talán az sem véletlen, hogy ezeket a lélektelen, tucatkönyveket, meluekbõl világméretû hisztéria lett a jól eltalált közönségnek köszönöhetõen, mind nõk írták).
😊) Ez jó. Ha azt mondanám, hogy kilencet, hármat és hetet, akkor felnéznél rám? Ja, hogy te azt hiszed, hogy az kevesebb, aki egy régi klasszikust nem ismer? Akkor miben vagy jobb annál, aki szerinted az kevesebb, aki egy kortárs klasszikust nem ismer? Akkor egy tõrõl fakadunk, pajtás. Igyunk rá.
Azért ne hasonlítsuk össze pár régi magyar írók gagyiját a kortárs alapscifikkel. Ég és föld. A Végjáték alapkönyv, azért a Nebula-díjasokat érdemes pótolni és nem megilletõdni, ha valaki emlegeti. (De ha szerinted a Kékszemû Dávidkáné jobb, mint mondjuk az Alapítvány, lelked rajta, elfogadható.)
De nem értem, hogy miért magyar írókat hozol fel? Azért azok nyilván sehol nincsenek a nemzetközi szinthez képest. Szóval ilyen alapon ugyanúgy gáz, ha nem olvasod a 200 évvel ezelõtti nagy belga, dán, perui vagy indiai írók mûveit. A Végjátékot nem csak itthon ismerik.