SG.hu·
Utórengés - A földrengés csak a kezdet
A Motel Tarantino-kedvenc rendezőjének brutális horrorjában egy magyar színésznő próbál vértől csatakosan menekülni. Ez azonban nem egyszerű.
Hogy tetszett az Utórengés?
Magyar színésznő egy amerikai filmben? Ez sem túl gyakori, de míg Dobó Kata komoly előélet nélkül került bele pár amerikai produkcióba, addig Osvárt Andrea mögött komolyabb olasz karrieren van és már egy nemzetközi koprodukcióban gyártott tévésorozaton, A szállítón is túl van. Kár, hogy az Utórengés, Eli Roth (író, producer, főszereplő) ide vagy oda, inkább egy chilei film, mintsem hollywoodi, helyi és nemzetközi színészekkel, chilei rendezővel és chilei viszonyokhoz illő, 2 milliós költségvetéssel.
Persze egy horrorfilm esetében az alacsony költségvetés nem feltétlenül hátrány, sőt, mostanában éppen előny szokott lenni, hiszen ilyenkor az alkotók ötletekkel kénytelenek ellensúlyozni az esetlegesen hiányzó produkciós értékeket. Azonban az Utórengés nem feltétlenül hordoz magában efféle ötleteket. A film egyetlen érdekessége, hogy nem feltétlenül arról szól, amire következtetni lehetne, de még ez sem okoz meglepetést, hiszen a műfaj, a sajtóanyagok, illetve az előzetesek mindezt ellövik. (A trailerek itt kifejezetten károsak az élvezeti értékre, hiszen még a film slusszpoénja is szerepel bennük, ami elég szokatlan.)
A történetre, mivel nem nagyon van, nem érdemes sok szót pazarolni, pár Chilében jó bulit kereső amerikai (és egyén nemzetiségű) turista van a középpontban, akik helyi "idegenvezetőik" segítségével rátalálnak a "tuti helyre". Azonban ekkor történik valami (a cím ismeretében ki lehet találni, hogy mi) és hirtelen elszabadul a pokol.
A poén persze az, hogy az Utórengés nem katasztrófafilm, s sajnos ezt már a műfajra rápillantva ellőhetjük magunknak. Így aztán senki sem élheti át, hogy milyen lehet úgy beülni a filmre, hogy semmit sem tudunk róla. Más kérdés, hogy aki nulla információval választja az Utórengést, az fél óra elteltével biztos, hogy kijönne róla, hiszen addig csak pár rém érdektelen karakter botcsinálta interakcióit láthatjuk, minimális humorral. Ismerkedés, csajozás, pasizás, buli - mint valami sokadrangú kapcsolati film, amiről nem tudni, hogy dráma, komédia vagy romantikus sztori akar-e lenni.
Ez a kezdés nagyjából hajaz Eli Roth rendezésére, a Motelre, mely film első felében ugyancsak nem utal szinte semmi a később várható borzalmakra. Ez dramaturgiailag működőképes felépítés, de az sosem árt, ha legalább minimálisan érdekes ez a felvezetés. Itt nem az. A buli után persze érkezik a sikítozás és rádöbbenhetünk, hogy teljesen más filmet fogunk látni, mint azt a felvezetés sugallja, ráadásul kisvártatva, egy csavart követően az is kiderül, hogy nem is földrengéses, menekülős katasztrófafilmre kell számítanunk.
Menekülés persze van, mint ahogy szakadó végtagok és vér is, mindez persze inkább sötétben, ráadásul Amerika miatt nagyon meg kell vágni a filmet, hogy beleférjen a legmagasabb, még nem filmgyilkos korhatárba. Ami számunkra nagy öröm, hogy Osvárt Andrea amellett, hogy abszolút főszereplőnek számít, tisztességes teljesítményt nyújt, bár sikítozásban vannak nála jobbak is - viszont lehet, hogy más filmben nem fogjuk látni, hogyan öl embert.
Nem szörnyű film az Utórengés, vannak benne jobb ötletek, de semmi újdonságot nem hoz, és sajnos nagyon nehéz eltekinteni az esetlegességéről, a botcsináltaságától, pár amatőr megoldástól, még akkor is, ha tudjuk, hogy mindezeknek az az oka, hogy a készítők keze meg volt kötve. Azonban azért kár, hogy nem sikerült megalapozni a karaktereket a film elején - ha már rájuk szánnak fél órát, akkor az a minimum, hogy elérjék, hogy valamennyire érdekelje a nézőket a sorsuk. Ez nem sikerült, egy pillanatig sem aggódunk miattuk, sőt, a perverzebbje talán még szurkol is, hogy minél véresebb és borzalmasabb véget érjenek. Ennél még az is jobb lett volna, ha minden felvezetés nélkül rögtön a földrengéssel kezd a film és akkor 60 perces, igen feszes vérfürdőt láthattak volna azok, akik kedvelik a műfajt. Így csak újabb közepesnél gyengébb filmet könyvelhetünk el.
Persze egy horrorfilm esetében az alacsony költségvetés nem feltétlenül hátrány, sőt, mostanában éppen előny szokott lenni, hiszen ilyenkor az alkotók ötletekkel kénytelenek ellensúlyozni az esetlegesen hiányzó produkciós értékeket. Azonban az Utórengés nem feltétlenül hordoz magában efféle ötleteket. A film egyetlen érdekessége, hogy nem feltétlenül arról szól, amire következtetni lehetne, de még ez sem okoz meglepetést, hiszen a műfaj, a sajtóanyagok, illetve az előzetesek mindezt ellövik. (A trailerek itt kifejezetten károsak az élvezeti értékre, hiszen még a film slusszpoénja is szerepel bennük, ami elég szokatlan.)
A történetre, mivel nem nagyon van, nem érdemes sok szót pazarolni, pár Chilében jó bulit kereső amerikai (és egyén nemzetiségű) turista van a középpontban, akik helyi "idegenvezetőik" segítségével rátalálnak a "tuti helyre". Azonban ekkor történik valami (a cím ismeretében ki lehet találni, hogy mi) és hirtelen elszabadul a pokol.
A poén persze az, hogy az Utórengés nem katasztrófafilm, s sajnos ezt már a műfajra rápillantva ellőhetjük magunknak. Így aztán senki sem élheti át, hogy milyen lehet úgy beülni a filmre, hogy semmit sem tudunk róla. Más kérdés, hogy aki nulla információval választja az Utórengést, az fél óra elteltével biztos, hogy kijönne róla, hiszen addig csak pár rém érdektelen karakter botcsinálta interakcióit láthatjuk, minimális humorral. Ismerkedés, csajozás, pasizás, buli - mint valami sokadrangú kapcsolati film, amiről nem tudni, hogy dráma, komédia vagy romantikus sztori akar-e lenni.
Ez a kezdés nagyjából hajaz Eli Roth rendezésére, a Motelre, mely film első felében ugyancsak nem utal szinte semmi a később várható borzalmakra. Ez dramaturgiailag működőképes felépítés, de az sosem árt, ha legalább minimálisan érdekes ez a felvezetés. Itt nem az. A buli után persze érkezik a sikítozás és rádöbbenhetünk, hogy teljesen más filmet fogunk látni, mint azt a felvezetés sugallja, ráadásul kisvártatva, egy csavart követően az is kiderül, hogy nem is földrengéses, menekülős katasztrófafilmre kell számítanunk.
Menekülés persze van, mint ahogy szakadó végtagok és vér is, mindez persze inkább sötétben, ráadásul Amerika miatt nagyon meg kell vágni a filmet, hogy beleférjen a legmagasabb, még nem filmgyilkos korhatárba. Ami számunkra nagy öröm, hogy Osvárt Andrea amellett, hogy abszolút főszereplőnek számít, tisztességes teljesítményt nyújt, bár sikítozásban vannak nála jobbak is - viszont lehet, hogy más filmben nem fogjuk látni, hogyan öl embert.
Nem szörnyű film az Utórengés, vannak benne jobb ötletek, de semmi újdonságot nem hoz, és sajnos nagyon nehéz eltekinteni az esetlegességéről, a botcsináltaságától, pár amatőr megoldástól, még akkor is, ha tudjuk, hogy mindezeknek az az oka, hogy a készítők keze meg volt kötve. Azonban azért kár, hogy nem sikerült megalapozni a karaktereket a film elején - ha már rájuk szánnak fél órát, akkor az a minimum, hogy elérjék, hogy valamennyire érdekelje a nézőket a sorsuk. Ez nem sikerült, egy pillanatig sem aggódunk miattuk, sőt, a perverzebbje talán még szurkol is, hogy minél véresebb és borzalmasabb véget érjenek. Ennél még az is jobb lett volna, ha minden felvezetés nélkül rögtön a földrengéssel kezd a film és akkor 60 perces, igen feszes vérfürdőt láthattak volna azok, akik kedvelik a műfajt. Így csak újabb közepesnél gyengébb filmet könyvelhetünk el.
|
Utórengés (Aftershock)
színes, feliratos, amerikai-chilei horror, 90 perc, 2012 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Nicolás López forgatókönyvíró: Nicolás López, Guillermo Amoedo, Eli Roth zeneszerző: Manuel Riveiro producer: Miguel Asensio, Brian Oliver, Eli Roth szereplők: Osvárt Andrea (Monica) Eli Roth (Gringo) Nicolás Martínez (Pollo) Ariel Levy (Ariel) Natasha Yarovenko (Irina) Lorenza Izzo (Kylie) |
