SG.hu·
Dől a moné
A Coen-testvérek forgatókönyvéből készül krimikomédiában Colin Firth és Cameron Diaz próbál meg több millió dollárt legombolni Alan Rickmanről.
Hogy tetszett a Dől a moné?
A Dől a moné megtekintése előtt folyamatosan egy kérdés zakatolt a kritika írójának fejében, miszerint a Gyalogáldozat vajon klasszikus filmnek mondható? Ha abból indulunk ki, hogy a Dől a moné a Michael Caine és Shirley MacLaine főszereplésével készült krimi feldolgozása, akkor még erre a következtetésre is juthatnánk, azonban az elmúlt években nem egy olyan remake-et is csinált már Hollywood, melynek az alapját nem klasszikus szolgáltatta. S ki tudja, lehet, hogy ezért volt az elmúlt két és fél évben meglepően magas a jól (vagy az eredetinél jobban) sikerült feldolgozások aránya.
Egyébként mind a Gyalogáldozat, mind a Dől a moné (senki nem mondhatja, hogy nem ötletes a szójáték, persze ettől a végeredmény még lehet borzalmas) eredeti címe Gambit, ha így könnyebben beazonosítható. A címen, a férfi és női főhős létén, valamint a műkincses körítésen kívül azonban a két film csak nagy vonalakban egyezik csak meg. Ami nem is baj, hiszen így a régit ismerők is élvezhetik az új verziót, ráadásul a Coen-testvérek is kiélhették magukat, hiszen az ő nevükhöz fűződik a forgatókönyv.
Aki azonban bármilyen szinten Coen-filmre számít, az jobb, ha passzolja a Dől a monét. Nem csak azért, mert Michael Hoffman rendezte (Szép kis nap, Császárok klubja), hanem azért is, mert hiába krimi és komédia a műfaj, valahogy nem érezni a szkripten azt, ami a Coen-filmek többségéből süt. Esetleg ha akad olyan, aki a sok szempontból értékelhetetlen Kegyetlen bánásmódot Coen-filmnek tartja...
A Dől a moné főszereplője egy impresszionista festmény-kollekció kurátora (Colin Firth), aki úgy dönt, hogy átvágja kiállhatatlan főnökét (Alan Rickman). Barátjával elkészítteti egy híres Monet-festmény hamisítványát és egy bűntárs, azaz egy texasi rodeós lányka (Cameron Diaz) segítségével megpróbálja a nagy műgyűjtőre rásózni. A terv tökéletesnek tűnik, azonban már az első perctől kezdve bekapcsol a Murphy-riasztó és ami elromolhat, az el is romlik.
Amikor elkezdődik a film egy öregember kellemes narrációját halljuk, s még nem tudjuk, mire számíthatunk. Alig telik el pár perc, máris lezajlik egy nagyon profi átverés, mi pedig csak nézünk, hogy ha erre sor került, akkor miről is fog szólni a Dől a moné. Egy hirtelen csavarnak köszönhetően hamar fény derül erre is, mi pedig rájöhetünk, hogy ezúttal nem egy átverős krimit fogunk látni, hanem egy olykor igen idióta, már-már börleszkes humorral megáldott komédiát.
A Dől a moné egy percig sem veszi komolyan magát, de a báját nem ez adja, hanem az, hogy annyira retró. Ezt még az egyébként igen választékos, bár a szójátékokkal olykor csak nehézkesen boldoguló magyar szinkron is visszaadja azzal, hogy már a főcímben felsorolják a szinkronhangokat. A főcím is oldszkúl, a szereplők némelyike is igen régimódi, az egész film avíttas eleganciát sugároz, persze csak addig a pontig, míg nem válnak helyenként övön aluliakká a poénok.
Semmiképpen sem maradandó film a Dől a moné, inkább csak a fent említett elegáns és habkönnyed idiotizmus marad meg belőle az emberben, de aki ráhangolódik, annak kellemes szórakoztatást nyújthat. Főleg az, hogy a munkájukat nagyon élvező színészeket láthat benne. Aki azonban némi komolyságra vágyik vagy csavaros átverésre, az lapozzon.
Egyébként mind a Gyalogáldozat, mind a Dől a moné (senki nem mondhatja, hogy nem ötletes a szójáték, persze ettől a végeredmény még lehet borzalmas) eredeti címe Gambit, ha így könnyebben beazonosítható. A címen, a férfi és női főhős létén, valamint a műkincses körítésen kívül azonban a két film csak nagy vonalakban egyezik csak meg. Ami nem is baj, hiszen így a régit ismerők is élvezhetik az új verziót, ráadásul a Coen-testvérek is kiélhették magukat, hiszen az ő nevükhöz fűződik a forgatókönyv.
Aki azonban bármilyen szinten Coen-filmre számít, az jobb, ha passzolja a Dől a monét. Nem csak azért, mert Michael Hoffman rendezte (Szép kis nap, Császárok klubja), hanem azért is, mert hiába krimi és komédia a műfaj, valahogy nem érezni a szkripten azt, ami a Coen-filmek többségéből süt. Esetleg ha akad olyan, aki a sok szempontból értékelhetetlen Kegyetlen bánásmódot Coen-filmnek tartja...
A Dől a moné főszereplője egy impresszionista festmény-kollekció kurátora (Colin Firth), aki úgy dönt, hogy átvágja kiállhatatlan főnökét (Alan Rickman). Barátjával elkészítteti egy híres Monet-festmény hamisítványát és egy bűntárs, azaz egy texasi rodeós lányka (Cameron Diaz) segítségével megpróbálja a nagy műgyűjtőre rásózni. A terv tökéletesnek tűnik, azonban már az első perctől kezdve bekapcsol a Murphy-riasztó és ami elromolhat, az el is romlik.
Amikor elkezdődik a film egy öregember kellemes narrációját halljuk, s még nem tudjuk, mire számíthatunk. Alig telik el pár perc, máris lezajlik egy nagyon profi átverés, mi pedig csak nézünk, hogy ha erre sor került, akkor miről is fog szólni a Dől a moné. Egy hirtelen csavarnak köszönhetően hamar fény derül erre is, mi pedig rájöhetünk, hogy ezúttal nem egy átverős krimit fogunk látni, hanem egy olykor igen idióta, már-már börleszkes humorral megáldott komédiát.
A Dől a moné egy percig sem veszi komolyan magát, de a báját nem ez adja, hanem az, hogy annyira retró. Ezt még az egyébként igen választékos, bár a szójátékokkal olykor csak nehézkesen boldoguló magyar szinkron is visszaadja azzal, hogy már a főcímben felsorolják a szinkronhangokat. A főcím is oldszkúl, a szereplők némelyike is igen régimódi, az egész film avíttas eleganciát sugároz, persze csak addig a pontig, míg nem válnak helyenként övön aluliakká a poénok.
Semmiképpen sem maradandó film a Dől a moné, inkább csak a fent említett elegáns és habkönnyed idiotizmus marad meg belőle az emberben, de aki ráhangolódik, annak kellemes szórakoztatást nyújthat. Főleg az, hogy a munkájukat nagyon élvező színészeket láthat benne. Aki azonban némi komolyságra vágyik vagy csavaros átverésre, az lapozzon.
|
Dől a moné (Gambit)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 89 perc, 2012 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Michael Hoffman forgatókönyvíró: Ethan Coen, Joel Coen zeneszerző: Rolfe Kent operatőr: Florian Ballhaus producer: Mike Lobell, Rob Paris, Adam Ripp szereplők: Colin Firth (Harry Deane) Alan Rickman (Lionel Shahbandar) Cameron Diaz (PJ Puznowski) Cloris Leachman (Grandma Merle) Tom Courtenay (Wingate) Stanley Tucci (Martin Zaidenweber) |
