SG.hu·
Személyiségtolvaj - Van még lejjebb is
A Förtelmes főnökök rendezője újabb hatalmas sikerű komédiát készített, ami valamiért a hazai közönséget nem hatotta meg.
Hogy tetszett a Személyiségtolvaj?
Kezdjük először a tényekkel: a Személyiségtolvaj az idei év első nagy filmes sikere, Amerikában már több, mint százmillió dollár bevételnél jár, vagyis a közönséget meggyőzték a film, többekre hidegrázást hozó előzetesei. Ez alapján azt is mondhatnánk, hogy sokakat fog érdekelni a film itthon, azonban nálunk már közel sem ekkora siker, nemzetközileg sem túl sikeres, így arra a következtetésre juthatunk a számok alapján, hogy a film inkább az amerikai ízlésvilágot célozta meg.
A rendező, Seth Gordon mindenesetre ünnepelhet, hiszen ritka egyenletes teljesítményt nyújt filmjeivel: első komédiája, a 2008-as Négy karácsony 120 millió dollárig jutott el Amerikában 31 milliós start után, a 2011-es Förtelmes főnökök 28 milliós nyitóhétvége után 117 millióig, a Személyiségtolvaj pedig mindkettőt lepipálva 34 milliós nyitányt követően vélhetően 130 millió dollár fölé fog jutni köszönhetően annak, hogy bejött a közönségnek, hiszen a bevételek lassú ütemben csökkennek.
Hiába jön be azonban a tömegeknek a Személyiségtolvaj, a kritikusok nincsenek oda érte, s sajnos mi is kénytelenek vagyunk beállni a sorba, szinte értékelhetetlen a végeredmény. A komédia története egy soros, így a marketingeseknek könnyű dolga volt eladni a koncepciót, ez mindig a siker egyik kulcsa lehet: egy férfi személyazonosságát ellopja egy nő, s hősünk megpróbálja utóbbit elkapni, hogy visszakaphassa az életét. Ennyi, nem több. Ehhez vegyük hozzá, hogy a férfi egy joviális lúzer (Jason Bateman sokadjára hozza ezt a figurát, sebaj, őt így kedveljük), a nő pedig egy túlsúlyos, mocskos szájú illető (Melissa McCarthy sem először hozza a szerepet, legutóbb még Oscar-jelölést is kapott érte...).
A Személyiségtolvaj pont olyan film lett, mint az az előzetesekből is látszik, már abból a két percből kiderül, hogy kit fog érdekelni és kit fog hidegen hagyni. Harsány és ízléstelen komédiáról van szó, hasra esésekkel, fenékre ülésekkel, kőkemény alázásokkal és önironikus színészi játékkal, ami még valami nagyon jó végeredményt is szülhetne, azonban a sok klisé és ötlettelen poén szinte a nézhetetlenségig silányítja a filmet. (Aki viszont hasát fogva röhög azon, ha trágárságot hall filmnézés közben, imádni fogja a végeredményt. Bár fura látni, illetve hallani, hogy egy nemi szerv említése mennyivel nagyobb röhögést vált ki, mint bármelyik, gondosan előkészített poén.)
Megváltást egyedül a színészek hoznak, akik nagyon élvezik a szerepüket és nem fogják vissza magukat. Kár, hogy a magyar szinkron duplán megöli az élvezetet, hiszen a szinkronrendező ragaszkodott Gyabronka Józsefhez és Börcsök Enikőhöz, akik hiába jók, már korábbi filmekben is teljesen más, kevésbé vicces karakterré formálták Bateman és McCarthy figuráját. Ugyancsak plusz pontot jelenthet a jó arcnak számító mellékszereplők felsorakoztatása (Eric Stonestreet, Robert Patrick, Ellie Kemper, John Cho), de őket más filmekben is láthatjuk, ha muszáj, s a lényeg az lenne, hogy mi élvezzük a filmet, s ne csak a színészek.
A Személyiségtolvaj roppant gyenge, tipikus tucatfilm, de legalább senkinek nem fog kellemetlen meglepetést okozni kiszámíthatósága miatt. És az sosem baj, ha egy film nem árul zsákbamacskát, épp ezért sokan hálát adhatnak az előzeteseknek. Azok is, akik kihagyják, s megspórolnak két órát az életükből, s azok is, akik másnap az iskolában a még friss emlékek feltörése miatt röhögéstől fuldokolva idézik vissza a haverokkal együtt az egyes jeleneteket.
A rendező, Seth Gordon mindenesetre ünnepelhet, hiszen ritka egyenletes teljesítményt nyújt filmjeivel: első komédiája, a 2008-as Négy karácsony 120 millió dollárig jutott el Amerikában 31 milliós start után, a 2011-es Förtelmes főnökök 28 milliós nyitóhétvége után 117 millióig, a Személyiségtolvaj pedig mindkettőt lepipálva 34 milliós nyitányt követően vélhetően 130 millió dollár fölé fog jutni köszönhetően annak, hogy bejött a közönségnek, hiszen a bevételek lassú ütemben csökkennek.
Hiába jön be azonban a tömegeknek a Személyiségtolvaj, a kritikusok nincsenek oda érte, s sajnos mi is kénytelenek vagyunk beállni a sorba, szinte értékelhetetlen a végeredmény. A komédia története egy soros, így a marketingeseknek könnyű dolga volt eladni a koncepciót, ez mindig a siker egyik kulcsa lehet: egy férfi személyazonosságát ellopja egy nő, s hősünk megpróbálja utóbbit elkapni, hogy visszakaphassa az életét. Ennyi, nem több. Ehhez vegyük hozzá, hogy a férfi egy joviális lúzer (Jason Bateman sokadjára hozza ezt a figurát, sebaj, őt így kedveljük), a nő pedig egy túlsúlyos, mocskos szájú illető (Melissa McCarthy sem először hozza a szerepet, legutóbb még Oscar-jelölést is kapott érte...).
A Személyiségtolvaj pont olyan film lett, mint az az előzetesekből is látszik, már abból a két percből kiderül, hogy kit fog érdekelni és kit fog hidegen hagyni. Harsány és ízléstelen komédiáról van szó, hasra esésekkel, fenékre ülésekkel, kőkemény alázásokkal és önironikus színészi játékkal, ami még valami nagyon jó végeredményt is szülhetne, azonban a sok klisé és ötlettelen poén szinte a nézhetetlenségig silányítja a filmet. (Aki viszont hasát fogva röhög azon, ha trágárságot hall filmnézés közben, imádni fogja a végeredményt. Bár fura látni, illetve hallani, hogy egy nemi szerv említése mennyivel nagyobb röhögést vált ki, mint bármelyik, gondosan előkészített poén.)
Megváltást egyedül a színészek hoznak, akik nagyon élvezik a szerepüket és nem fogják vissza magukat. Kár, hogy a magyar szinkron duplán megöli az élvezetet, hiszen a szinkronrendező ragaszkodott Gyabronka Józsefhez és Börcsök Enikőhöz, akik hiába jók, már korábbi filmekben is teljesen más, kevésbé vicces karakterré formálták Bateman és McCarthy figuráját. Ugyancsak plusz pontot jelenthet a jó arcnak számító mellékszereplők felsorakoztatása (Eric Stonestreet, Robert Patrick, Ellie Kemper, John Cho), de őket más filmekben is láthatjuk, ha muszáj, s a lényeg az lenne, hogy mi élvezzük a filmet, s ne csak a színészek.
A Személyiségtolvaj roppant gyenge, tipikus tucatfilm, de legalább senkinek nem fog kellemetlen meglepetést okozni kiszámíthatósága miatt. És az sosem baj, ha egy film nem árul zsákbamacskát, épp ezért sokan hálát adhatnak az előzeteseknek. Azok is, akik kihagyják, s megspórolnak két órát az életükből, s azok is, akik másnap az iskolában a még friss emlékek feltörése miatt röhögéstől fuldokolva idézik vissza a haverokkal együtt az egyes jeleneteket.
|
Személyiségtolvaj (Identity Thief)
színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 111 perc, 2013 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Seth Gordon forgatókönyvíró: Jerry Eeten, Craig Mazin zeneszerző: Christopher Lennertz operatőr: Javier Aguirresarobe producer: Pamela Abdy, Jason Bateman, Peter Morgan, Scott Stuber szereplők: Jason Bateman (Sandy) Melissa McCarthy (Diana) Jon Favreau (Harold Cornish) Amanda Peet (Trish Patterson) Genesis Rodriguez (Marisol) John Cho (Daniel Casey) Eric Stonestreet (Big Chuck) |
