SG.hu·
Piranha 3DD
Visszatértek a 3D-ben ámokot futó halak, akik még járni is megtanulnak, de addig a mozifilmes történelem egyik legdurvább jelenetét prezentálják.
Hogy tetszett a Piranha 3DD?
Egyszer volt, hol nem volt egy szép álom, miszerint a jóféle és szándékolt trash-t piacképessé lehet tenni a mozikban. Illetve nem is egyszer, hanem kétszer, hiszen 2006-ban ott volt Samuel L. Jackson és a Kígyók a fedélzeten (Snakes on a Plane), mely premierje előtt hatalmas netes visszhangot generált, az akkor filmek közül a második legerősebb netes jelenléttel bírt, köszönhetően annak, hogy egy kultikus színész szerepelt benne, senki sem vette magát, s a filmet komolyan, ráadásul a sztori pár szóval leírható volt - lásd, a címet. Hiába volt azonban a felfokozott várakozás, a Kígyók a fedélzeten csúnyán befuccsolt.
Persze minden csak nézőpont kérdése, hiszen egy elég olcsó, ráadásul igencsak rétegfilmről volt szó, így a pár tízmilliós bevétel is sikerként könyvelhető el, de már a majdnem 3500 moziban terített premier is jelezte, hogy a gyártó többet várt volna, hiszen a marketing papíron perfekt volt. Hasonló hibába esett 2010-ben a Piranha 3D gyártója. Szinte mindenki tudott a horror nyárvégi premierjéről, a film nem árult zsákbamacskát, ráadásul a horrorfilmeken sokat dobó 3D is megtámogatta a bemutatót, az azonban mégis csalódást keltett. A Piranha 3D-t hiába élvezte a nézők zöme (naná, hiszen mindenki tudta, milyen lesz a film, aki már az előzetestől hányórohamot kapott, el sem ment megnézni), nem sokakat érdekelt.
Persze az alacsony költségvetés, valamint a jó nemzetközi szereplés ismét csak meghozta gyümölcsét, a Dimension Films pedig megfinanszírozta a folytatást: pár öregrókával (Gary Busey, David Hasselhoff), néhány fogalmatlan fiatallal, és persze visszatérő karakterekkel (Ving Rhames, Christopher Lloyd). A történet teljesen másodlagos, egy rossz ember vízi vidámparkot akar nyitni, mert neki csak a pénz számít, a mostohalánya, akit balszerencséjére egy idealista tengerbiológus, ezt nem nézi jó szemmel, s idővel arra is rájön, hogy az első rész brutális halai valahogy a környékre jöttek holmi föld alatti tórendszeren keresztül, és minden bizonnyal mindenkit le fognak mészárolni a létesítmény megnyitóján.
Mivel a Piranha 3DD nem lett egy túl jó film, s meglepetéseket sem kell várni tőle, nem fog nagy hírértékkel szolgálni az, ha eláruljuk, hogy ez így is történik. Kár, hogy a film nagyjából csak ennyiből áll. Persze a nagy megnyitót felvezetendő 5-10 percenként a halak elkapnak egy-két jobb sorsra semmiképp sem érdemes karaktert, de a lényeg az utolsó pár percre marad, ami egyben azt is jelenti, hogy ezúttal viszonylag keveset lehet tunkolni a szaftban, lévén a Piranha 3DD még a 70 perces játékidőt sem nagyon éri el, az utóbbi idők egyik legrövidebb filmjeként maradhat meg bennünk.
Persze az első rész, mármint a 2010-es Piranha 3D sem szólt sokkal többről, csak az özönvérről és a jócsajokról, de a folytatást mindenképpen hatalmas csalódás. Foghatnánk ezt a rendezőváltásra, hiszen Alexandre Aja azért jó név a szakmában, de nem tesszük, mivel a 3DD-t rendező John Gulager is bizonyította korábban, hogy tud, ha akar, hiszen ő készítette az nagyon jól sikerült A dögöt. (És persze annak alacsonyabb rendű folytatásait is...). Sajnos úgy tűnik, hogy Gulager ezúttal nem akart. Egyrészt a kellőnél jóval többször veszi komolyan magát és a filmet, ami teljesen megöli a felvezetést, másrészt valamiért folyton olyan ócska vízalatti snittekkel választ el jeleneteket, amiknek egyszerűen nincs funkciójuk, s az ötödik után az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy valami mutyizás történt közte és a Vezekényi 3D Inc. között.
Egyszerűen nincs tempója és hangulata a filmnek. Persze főleg a vége felé akad benne vér, jócsajok pedig már korábban is, de szenvedély semmi, a nem semmi "piranhaszexes durvulást" pedig tudjuk be a forgatókönyvírók beteg elméjének számlájára. A Piranha 3DD tehát sajnos nem sikerült túl jól. A műfaj rajongóinak persze kötelező, pár jól elkapott snitt, egy-két nem tipikus haláleset is akad benne, de más sajnos nem jut nekik, mindössze pár kifejezetten fantáziátlanul használt, a 80-as évekből itt ragadt 3D-s megoldás. (A terekkel nem foglalkozott a rendező, csak folyton a képünkbe gurít/dob/tol valamit.) A filmről mindent elmond, hogy még a stáblista alatt leadott bakiparádé sem lett vicces. De legalább minden néző megtanulta, hogy létezik jó trash és rossz trash.
Persze minden csak nézőpont kérdése, hiszen egy elég olcsó, ráadásul igencsak rétegfilmről volt szó, így a pár tízmilliós bevétel is sikerként könyvelhető el, de már a majdnem 3500 moziban terített premier is jelezte, hogy a gyártó többet várt volna, hiszen a marketing papíron perfekt volt. Hasonló hibába esett 2010-ben a Piranha 3D gyártója. Szinte mindenki tudott a horror nyárvégi premierjéről, a film nem árult zsákbamacskát, ráadásul a horrorfilmeken sokat dobó 3D is megtámogatta a bemutatót, az azonban mégis csalódást keltett. A Piranha 3D-t hiába élvezte a nézők zöme (naná, hiszen mindenki tudta, milyen lesz a film, aki már az előzetestől hányórohamot kapott, el sem ment megnézni), nem sokakat érdekelt.
Persze az alacsony költségvetés, valamint a jó nemzetközi szereplés ismét csak meghozta gyümölcsét, a Dimension Films pedig megfinanszírozta a folytatást: pár öregrókával (Gary Busey, David Hasselhoff), néhány fogalmatlan fiatallal, és persze visszatérő karakterekkel (Ving Rhames, Christopher Lloyd). A történet teljesen másodlagos, egy rossz ember vízi vidámparkot akar nyitni, mert neki csak a pénz számít, a mostohalánya, akit balszerencséjére egy idealista tengerbiológus, ezt nem nézi jó szemmel, s idővel arra is rájön, hogy az első rész brutális halai valahogy a környékre jöttek holmi föld alatti tórendszeren keresztül, és minden bizonnyal mindenkit le fognak mészárolni a létesítmény megnyitóján.
Mivel a Piranha 3DD nem lett egy túl jó film, s meglepetéseket sem kell várni tőle, nem fog nagy hírértékkel szolgálni az, ha eláruljuk, hogy ez így is történik. Kár, hogy a film nagyjából csak ennyiből áll. Persze a nagy megnyitót felvezetendő 5-10 percenként a halak elkapnak egy-két jobb sorsra semmiképp sem érdemes karaktert, de a lényeg az utolsó pár percre marad, ami egyben azt is jelenti, hogy ezúttal viszonylag keveset lehet tunkolni a szaftban, lévén a Piranha 3DD még a 70 perces játékidőt sem nagyon éri el, az utóbbi idők egyik legrövidebb filmjeként maradhat meg bennünk.
Persze az első rész, mármint a 2010-es Piranha 3D sem szólt sokkal többről, csak az özönvérről és a jócsajokról, de a folytatást mindenképpen hatalmas csalódás. Foghatnánk ezt a rendezőváltásra, hiszen Alexandre Aja azért jó név a szakmában, de nem tesszük, mivel a 3DD-t rendező John Gulager is bizonyította korábban, hogy tud, ha akar, hiszen ő készítette az nagyon jól sikerült A dögöt. (És persze annak alacsonyabb rendű folytatásait is...). Sajnos úgy tűnik, hogy Gulager ezúttal nem akart. Egyrészt a kellőnél jóval többször veszi komolyan magát és a filmet, ami teljesen megöli a felvezetést, másrészt valamiért folyton olyan ócska vízalatti snittekkel választ el jeleneteket, amiknek egyszerűen nincs funkciójuk, s az ötödik után az ember óhatatlanul is arra gondol, hogy valami mutyizás történt közte és a Vezekényi 3D Inc. között.
Egyszerűen nincs tempója és hangulata a filmnek. Persze főleg a vége felé akad benne vér, jócsajok pedig már korábban is, de szenvedély semmi, a nem semmi "piranhaszexes durvulást" pedig tudjuk be a forgatókönyvírók beteg elméjének számlájára. A Piranha 3DD tehát sajnos nem sikerült túl jól. A műfaj rajongóinak persze kötelező, pár jól elkapott snitt, egy-két nem tipikus haláleset is akad benne, de más sajnos nem jut nekik, mindössze pár kifejezetten fantáziátlanul használt, a 80-as évekből itt ragadt 3D-s megoldás. (A terekkel nem foglalkozott a rendező, csak folyton a képünkbe gurít/dob/tol valamit.) A filmről mindent elmond, hogy még a stáblista alatt leadott bakiparádé sem lett vicces. De legalább minden néző megtanulta, hogy létezik jó trash és rossz trash.
|
Piranha 3DD
színes, feliratos, amerikai horror, 83 perc, 2012 18 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: John Gulager forgatókönyvíró: Patrick Melton, Marcus Dunstan zeneszerző: Elia Cmiral operatőr: Alexandre Lehmann producer: Mark Canton, Joel Soisson, Marc Toberoff szereplők: Danielle Panabaker (Maddy) David Koechner (Chet) Chris Zylka (Kyle) Matt Bush (Barry) Christopher Lloyd (Mr. Goodman) David Hasselhoff (önmaga) Katrina Bowden (Shelby) |
