Botrányt nem okozott, de várhatóan megosztja a fesztiválközönséget a 65. cannes-i fesztiválon az osztrák Ulrich Seidl Paradies: Liebe (Mennyország - szerelem) című játékfilmje az afrikai szexturizmusról, amelyet pénteken mutattak be.

A hivatalos versenyprogramban Ausztria két versenyfilmmel is képviselteti magát. A Cannes-ba visszatérő rendezőnek számító mindkét alkotó, Michael Haneke és Ulrich Seidl alkotásának is Szerelem a címe. Az első egy öregedő párról szól, a második pedig egy, a boldogságkeresésről készülő trilógia első része, amely a nézőt gyakran zavarba ejtő, dokumentarista módon, hosszú és lassú képekkel világít rá a szexturizmus érzelemmentes és cinikus valóságára, a modernkori gyarmatosítás példázataként.

A Kenyában játszódó játékfilmben helyi fiatal férfiak prostituálják magukat egyre nagyobb összegek reményében magányos, ötvenes, kövér és öregedő testű osztrák asszonyoknak, akik rasszista módon beszélnek a helyiekről és meg is alázzák vágyaik tárgyát. "A lehető legtisztességesebben próbáltam megmutatni a valóságot olyan idősödő asszonyokról, akik a magány elöl menekülnek, valamint azt, hogy a szexuális kapcsolaton túl valójában gyengédségre vágynak" - mondta a rendező a bemutatót követő sajtótájékoztatón. Hozzátette: "Ezek a gazdag nők azért utaznak oda, hogy kihasználják a fiatal afrikaiakat. A férfi-nő viszony azonban mindig problematikus az életben, akár szexuális, akár érzelmi kapcsolatról beszélünk".

A főszerepet alakító Margarethe Tiesel - akinek játékát hatalmas tapssal jutalmazta a fesztiválközönség - elmondta, hogy valóságos megpróbáltatás volt számára meztelenül játszani a fiatal fekete férfiakkal a kamera előtt. "Teljesen meg kellett önmagamat haladni, ki kellett lépnem a komfortzónából" - hangsúlyozta. A színésznő szerint a szexturizmust választó nők azzal sodorják magukat veszélybe, hogy valójában többet szeretnének a szexnél, és ezért gyakran csalódottan térnek haza afrikai útjaikról. A történet alapját a rendezővel közösen író Veronika Franz többször is járt Afrikában és több ottani megtörtént eset alapján rajzolta meg a négy asszony figuráját. A színésznők azután a forgatáson - ahogy az már Ulrich Seidltől megszokott - forgatókönyv nélkül, improvizálva oldották meg a színészi feladatot.