SG.hu·
Erkölcsvédők a pakisztáni televízióban
A pakisztáni médiát hosszú ideig a demokráciát és a nagyobb társadalmi szabadságot segítő fórumnak tartottak, de a nézettségért vívott öldöklő küzdelemben a társadalmi korlátozások eszközévé válhat.
Egy januári reggelen a reggelizés közben tévét néző pakisztániaknak egyszerre riasztó és nevetséges látványban lehetett részük: középosztálybeli nők egy csoportja járta végig az egyik közparkot párokat keresve, hogy kioktassa őket, hogyan kell viselkedni. Az operatőr által kísért tizenöt, többségében középkorú nő erőszakos kérdésekkel árasztotta el a padon ülő vagy a fák alatt sétáló fiatal férfiakat és nőket. Tudják-e a szüleik, hogy hol vannak? Jegyesek vagy házastársak-e? Amikor az egyik zaklatott pár közölte, hogy házasok, a helyszíni műsort vezető riporternő, a 31 éves Maja Hán bizonyítékot követelt. "Hol a házasságlevelük?" - faggatózott. A pár a kamerának hátat fordítva válasz nélkül elsietett...
A Pakisztán legnagyobb városa, Karacsi tengerparti parkjában történtek szokatlanul éles elítélést váltottak ki országszerte. A tiltakozás az interneten kezdődött, és a provokatív műsort ostorozó Twitter-bejegyzések és Facebook-reagálások sokaságát váltotta ki. A dühös indulat később a tömegmédiába is átszivárgott, és lehet, hogy az esetből bírósági ügy lesz. Polgári szervezetek ugyanis pert akarnak indítani a show-t közvetítő Szamaa csatorna ellen, amelynek vezetését a sok bírálat meghátrálásra, hivatalos bocsánatkérésre kényszerítette.
"A műsor képmutató, támadó és tolakodó volt - mondta a The New York Times című amerikai lapnak Mehrín Kaszana, egy Amerikában tanult 22 éves lahori diák, akinek az esetről írt blogja elindította a tiltakozási hullámot. - Elfogadhatatlan egy olyan társadalomban, ahol a fiatalok állandó megfigyelés alatt állnak." Az erkölcsi éberségről tanúskodó képeknek baljós üzenetük van Pakisztánban, ahol sokan emlékeznek még az iszlámista diktátor, Mohammad Ziául-Hak uralmának sötét időszakára az 1980-as években, amikor a rendőrök felszólítására börtönbüntetés terhe mellett minden közterületen feltartóztatott párnak be kellett mutatnia nikkahnamáját, házassági papírját.
Az indulatot egy új keletű aggodalom is táplálja: a félelem attól, hogy a pakisztáni média, amelyet hosszú ideig a demokráciát és a nagyobb társadalmi szabadságot segítő fórumnak tartottak, a nézettségért vívott öldöklő küzdelemben a társadalmi korlátozások eszközévé válhat. "Sajnos nem valamilyen torzulásról van szó, hanem a médiánkra jellemző esetről" - fejtette ki Adnan Rehmat, az Intermedia nevű pakisztáni médiafigyelő csoport munkatársa.
A pakisztáni televíziózásban robbanás történt az elmúlt évtizedben - az egyetlen állami tévécsatorna helyett ma már 80 működik, és közülük 37 a napi eseményekkel foglalkozik. Kevesen vitatják, hogy ezek a csatornák segítettek átalakítani az országot, hozzájárultak a belső viták kialakulásához, sőt a hatalom határainak átrajzolásához is. 2007-ben a médiának kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a tábornokból lett államfő, Pervez Musarraf hivatali idejének lejárta előtt lemondott, a közelmúltban pedig kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a civilek és katonák közti viszony veszedelmes kiéleződése után elhárult egy katonai puccs veszélye. A média ugyanakkor sok millió dolláros üzletet is jelent, amelyet zömében befolyásos iparbárók ellenőriznek, akiknek elsődleges céljuk a politika befolyásolása és a pénzcsinálás.
A kezdetekkor a tévécsatornák harsány, populista talk show-kat sugároztak, amelyekben az érzelmek és a politikai szenzáció fölébe kerekedett az értelmes vitának. Az utóbbi időben azonban a médiának ez az ága a nézettséget növelő oknyomozó műsorok felé fordult. Néhánynak hasznos célja van, például az, hogy korrupt köztisztviselőket, politikusokat, sőt újságíró kollégákat is elszámoltat viselt dolgaikról. Mások azonban nem riadnak vissza az emberek magánügyeibe történő harsány, illetéktelen beavatkozástól. Tavaly ősszel az egyik csatorna riporternője például egy bíróság előtt rátámadt egy férfira, akit gyermek megerőszakolásával vádoltak, sértegetni kezdte, és meglehetősen furcsa módon azt kérdezte tőle, hogy miért nem idősebb nőt támadott meg. Egy másik műsorban érzelmektől túlfűtött interjút közvetítettek, amelyet egy rendőrségi fogdában vettek fel egy tettét beismerő nekrofillal.
Ezek az ellentmondásos esetek azt a vádat vonják maguk után, hogy a show-műsorok könnyű célpontokat választanak, és eszük ágában sincs górcső alá vonni a gazdagok és jó politikai összeköttetéssel rendelkezők életstílusát. "Csak olyanok után mennek, akikről tudják, hogy nem képesek visszavágni" - hangsúlyozta Nadím Faruk Paracsa, a Dawn nevű újság kritikusa. Maja Hán, a Szamaa műsorvezetője telefoninterjújában tagadta, hogy bármi rosszat követett volna el, és azt állította, hogy csupán a városban kísérő nélkül tartózkodó fiatalok biztonsága miatti általános aggodalom ösztönözte műsora elkészítésére. Abban, hogy a fiatal pártól házassági papírt követelt, szerinte nem volt semmi szokatlan, mivel gyakran megteszik ezt a rendőrök is, mégpedig zsarolási célzattal. "Rendszeresen előfordul ilyen Karacsiban, főleg alsó középosztálybeli párokkal" - mondta.
A 2010 óta férjezett Maja Hán ugyanakkor elismerte, hogy nem hordja magával a házasságlevelét. "Egész Pakisztán ismer, és ismerik az esküvői képeimet is. Mindenki tudja, hogy férjnél vagyok" - érvelt. A műsora miatt kirobbant indulat nyomán erősödött a média szabályozása iránti igény. Az állami Pakisztáni Elektronikusmédia-szabályozási Hatóság elsősorban a sugárzási engedélyek kiadásával foglalkozik, és mint ilyet nem tekintik az egyéni médiafogyasztók barátjának.
Egy januári reggelen a reggelizés közben tévét néző pakisztániaknak egyszerre riasztó és nevetséges látványban lehetett részük: középosztálybeli nők egy csoportja járta végig az egyik közparkot párokat keresve, hogy kioktassa őket, hogyan kell viselkedni. Az operatőr által kísért tizenöt, többségében középkorú nő erőszakos kérdésekkel árasztotta el a padon ülő vagy a fák alatt sétáló fiatal férfiakat és nőket. Tudják-e a szüleik, hogy hol vannak? Jegyesek vagy házastársak-e? Amikor az egyik zaklatott pár közölte, hogy házasok, a helyszíni műsort vezető riporternő, a 31 éves Maja Hán bizonyítékot követelt. "Hol a házasságlevelük?" - faggatózott. A pár a kamerának hátat fordítva válasz nélkül elsietett...
A Pakisztán legnagyobb városa, Karacsi tengerparti parkjában történtek szokatlanul éles elítélést váltottak ki országszerte. A tiltakozás az interneten kezdődött, és a provokatív műsort ostorozó Twitter-bejegyzések és Facebook-reagálások sokaságát váltotta ki. A dühös indulat később a tömegmédiába is átszivárgott, és lehet, hogy az esetből bírósági ügy lesz. Polgári szervezetek ugyanis pert akarnak indítani a show-t közvetítő Szamaa csatorna ellen, amelynek vezetését a sok bírálat meghátrálásra, hivatalos bocsánatkérésre kényszerítette.
"A műsor képmutató, támadó és tolakodó volt - mondta a The New York Times című amerikai lapnak Mehrín Kaszana, egy Amerikában tanult 22 éves lahori diák, akinek az esetről írt blogja elindította a tiltakozási hullámot. - Elfogadhatatlan egy olyan társadalomban, ahol a fiatalok állandó megfigyelés alatt állnak." Az erkölcsi éberségről tanúskodó képeknek baljós üzenetük van Pakisztánban, ahol sokan emlékeznek még az iszlámista diktátor, Mohammad Ziául-Hak uralmának sötét időszakára az 1980-as években, amikor a rendőrök felszólítására börtönbüntetés terhe mellett minden közterületen feltartóztatott párnak be kellett mutatnia nikkahnamáját, házassági papírját.
Az indulatot egy új keletű aggodalom is táplálja: a félelem attól, hogy a pakisztáni média, amelyet hosszú ideig a demokráciát és a nagyobb társadalmi szabadságot segítő fórumnak tartottak, a nézettségért vívott öldöklő küzdelemben a társadalmi korlátozások eszközévé válhat. "Sajnos nem valamilyen torzulásról van szó, hanem a médiánkra jellemző esetről" - fejtette ki Adnan Rehmat, az Intermedia nevű pakisztáni médiafigyelő csoport munkatársa.
A pakisztáni televíziózásban robbanás történt az elmúlt évtizedben - az egyetlen állami tévécsatorna helyett ma már 80 működik, és közülük 37 a napi eseményekkel foglalkozik. Kevesen vitatják, hogy ezek a csatornák segítettek átalakítani az országot, hozzájárultak a belső viták kialakulásához, sőt a hatalom határainak átrajzolásához is. 2007-ben a médiának kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a tábornokból lett államfő, Pervez Musarraf hivatali idejének lejárta előtt lemondott, a közelmúltban pedig kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a civilek és katonák közti viszony veszedelmes kiéleződése után elhárult egy katonai puccs veszélye. A média ugyanakkor sok millió dolláros üzletet is jelent, amelyet zömében befolyásos iparbárók ellenőriznek, akiknek elsődleges céljuk a politika befolyásolása és a pénzcsinálás.
A kezdetekkor a tévécsatornák harsány, populista talk show-kat sugároztak, amelyekben az érzelmek és a politikai szenzáció fölébe kerekedett az értelmes vitának. Az utóbbi időben azonban a médiának ez az ága a nézettséget növelő oknyomozó műsorok felé fordult. Néhánynak hasznos célja van, például az, hogy korrupt köztisztviselőket, politikusokat, sőt újságíró kollégákat is elszámoltat viselt dolgaikról. Mások azonban nem riadnak vissza az emberek magánügyeibe történő harsány, illetéktelen beavatkozástól. Tavaly ősszel az egyik csatorna riporternője például egy bíróság előtt rátámadt egy férfira, akit gyermek megerőszakolásával vádoltak, sértegetni kezdte, és meglehetősen furcsa módon azt kérdezte tőle, hogy miért nem idősebb nőt támadott meg. Egy másik műsorban érzelmektől túlfűtött interjút közvetítettek, amelyet egy rendőrségi fogdában vettek fel egy tettét beismerő nekrofillal.
Ezek az ellentmondásos esetek azt a vádat vonják maguk után, hogy a show-műsorok könnyű célpontokat választanak, és eszük ágában sincs górcső alá vonni a gazdagok és jó politikai összeköttetéssel rendelkezők életstílusát. "Csak olyanok után mennek, akikről tudják, hogy nem képesek visszavágni" - hangsúlyozta Nadím Faruk Paracsa, a Dawn nevű újság kritikusa. Maja Hán, a Szamaa műsorvezetője telefoninterjújában tagadta, hogy bármi rosszat követett volna el, és azt állította, hogy csupán a városban kísérő nélkül tartózkodó fiatalok biztonsága miatti általános aggodalom ösztönözte műsora elkészítésére. Abban, hogy a fiatal pártól házassági papírt követelt, szerinte nem volt semmi szokatlan, mivel gyakran megteszik ezt a rendőrök is, mégpedig zsarolási célzattal. "Rendszeresen előfordul ilyen Karacsiban, főleg alsó középosztálybeli párokkal" - mondta.
A 2010 óta férjezett Maja Hán ugyanakkor elismerte, hogy nem hordja magával a házasságlevelét. "Egész Pakisztán ismer, és ismerik az esküvői képeimet is. Mindenki tudja, hogy férjnél vagyok" - érvelt. A műsora miatt kirobbant indulat nyomán erősödött a média szabályozása iránti igény. Az állami Pakisztáni Elektronikusmédia-szabályozási Hatóság elsősorban a sugárzási engedélyek kiadásával foglalkozik, és mint ilyet nem tekintik az egyéni médiafogyasztók barátjának.