Szekeres Viktor
Fertőzés - Egy vírus, amely elpusztítja az emberiséget?
Durva vírus üti fel fejét a világ több pontján, egyre gyorsabban terjed, a kormányok a hadsereget is bevetik, miközben találgatják, hogy ki vagy mi lehet a felelős.
Hogy tetszett a Fertőzés?
Muszáj azzal kezdenünk, hogy e sorok írója maximálisan elfogult a műfajjal kapcsolatban: gyerekkorban indult rajongásról van szó, mely természetesen a Robin Cook-összes beszerzésében nyilvánult meg, ugyanis annak idején ő jelentette itthon az orvosi krimit. Azóta nagyot változott a világ, a korrekt ponyvaírónak számító Cook is nem egyszer belekóstolt a scifibe, a jó orvosi krimik és thrillerek száma is megcsappant nyomtatásban, s sajnos moziban sem nagyon fut bele az ember a műfajba. Ez pedig meglehetősen szomorú: Robin Cook és a vírusok is inkább csak tévéfilmekben és minisorozatokban fordultak elő, azok minősége pedig általában erősen kérdéses.
Manapság vírusokkal inkább csak mint a történet alaphelyzetét, a posztapokaliptikus viszonyokat kiváltó tényezőként találkozunk a filmekben, az 1995-ös klasszikus Vírus óta nem is nagyon volt olyan mozifilm, mely a fertőzéssel, illetve a fertőzés terjedésének megakadályozásával foglalkozott volna, bár tavaly, a szőrmentén témába vágó Vakság (kritikánk) eljutott a hazai mozikba. Orvosi krimik közül pedig talán az 1996-os Halálos terápia említhető a jelentősebb próbálkozások között, de annak premierje óta is eltelt másfél évtized.
Hogy miért a műfaj mellőzése, nem tudni, hiszen a paranoiával, a fenyegetettség közvetlen éreztetésével mindig is szívesen játszott Hollywood, tudván, hogy a nézők szeretnek szervezett és kontrollált keretek között rettegni, aggódni, feszengeni - orvosi krimik esetében pedig mindig fel lehet háborodni azon a trivialitáson, hogy a pénz miatt hány emberi életet fel lehet áldozni. A Fertőzés nem orvosi krimi, hanem csak vírusos film. Akad benne ugyan némi rejtély az index-beteggel kapcsolatban vagy a vírus eredetét illetően, de a hangsúly egyáltalán nem ezeken van.
A Fertőzés egyik legfontosabb eleme a félelem - a másik pedig a sztárparádé. A 95-ös Vírus idején még Dustin Hoffman, Rene Russo, Morgan Freeman, Kevin Spacey, Cuba Gooding Jr. és Donald Sutherland jelentették a sztárparádét, most Kate Winslet, Jude Law, Gwyneth Paltrow, Marion Cotillard, Matt Damon és Laurence Fishburne. Steven Soderbergh nem cicózik, nincs stáblista, se cím, rögtön belevág a lecsóba, s a filmre jellemező szenvtelen, szikár betűtípussal azt hozza tudomásunkra a kezdőjelenet első kockáin, hogy "2. nap". Minimális asszociációval rájöhetünk, hogy valami vírus üthette fel a fejét, s ezt igazolva pár percen át azt láthatjuk, amint Angliában, Amerikában, Japánban és Hongkongban lebetegedik és meghal egy-egy ember - látszólag egymástól függetlenül.
A vírus elkezd terjedni, a hatóságok pedig világszerte megpróbálják megállítani. Persze a Fertőzés sok más aspektusra is kitér, egy családját elvesztő, immúnis apa, egy, a vírus forrását kutató epidemológus, egy kormányzati összeesküvést gyanító blogger is fontos szerepet kap a mozaikos történetben, mely nem is annyira történet, inkább csak krónika. Ennek megfelelően a Fertőzéstől nem szabad elvárni, hogy kifejtse a történetszálakat, mindössze meglebegteti azokat, majd egy időre ismét elfelejti. Ráadásul a történetek kifejtése is nélkülöz mindenféle hollywoodi dramaturgiát, nincsenek nagy bravúrok, utolsó pillanatban, az inkább akciófilmes Vírussal szemben a Fertőzés már-már dokumentarista alkotás. Ezt támasztja alá az is, hogy a befejezés sem filmes: nem hepiend, nem csavaros, inkább csak átéljük, hogy a rendező, miután már eleget mutatott nekünk, mint aki jól végezte dolgát, kikapcsolja a kamerát.
Amikor a Fertőzésben előfordul egy-egy személyes dráma, az sincs túlhúzva, ennek megfelelően a megszokott, pátoszokkal teli vonószene helyett is a szenvtelen elektronikus "muzsika" dominál, ami remekül illik a film stílusához. Ez a fajta távolságtartás pedig már-már elidegeníti a nézőktől a karaktereket, vagy legalábbis semmiképp sem hozza őket közel hozzájuk. Az emberekről, a viselkedésükről inkább csak "csordaszinten" kapunk információt, s bár ezek a jelenetek csak a megszokott kliséket melegítik fel, mégis valamennyire átadják azt a félelemmel teli hangulatot, mely jellemző a pánikba esett (vagy ejtett) nemzetre.
Az értékelés nem egyszerű..., illetve egyszerű, hiszen a Fertőzés egyszerre hozta az elvárásokat és volt nagyon kellemes meglepetés, a végeredmény így egy teljesen jó, nem tipikus film lett. Azonban az már más kérdés, hogy ki fogja még teljesen jónak találni és kik azok, akik nehezen fogják elviselni azt, hogy visszafogott, hogy nincs telepakolva hollywoodi drámával, hogy nincs állandóan túlspilázva, kevés benne a mesterségesen gerjesztett feszültség, rejtély és csavar. Szinte biztos, hogy sokaknak nem jön be a Soderbergh-féle lecsupaszítottság, de akik megelégszenek egy szikár víruskrónikával, illetve akik szeretik az orvosi krimiket, azoknak kötelező program.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Manapság vírusokkal inkább csak mint a történet alaphelyzetét, a posztapokaliptikus viszonyokat kiváltó tényezőként találkozunk a filmekben, az 1995-ös klasszikus Vírus óta nem is nagyon volt olyan mozifilm, mely a fertőzéssel, illetve a fertőzés terjedésének megakadályozásával foglalkozott volna, bár tavaly, a szőrmentén témába vágó Vakság (kritikánk) eljutott a hazai mozikba. Orvosi krimik közül pedig talán az 1996-os Halálos terápia említhető a jelentősebb próbálkozások között, de annak premierje óta is eltelt másfél évtized.
Hogy miért a műfaj mellőzése, nem tudni, hiszen a paranoiával, a fenyegetettség közvetlen éreztetésével mindig is szívesen játszott Hollywood, tudván, hogy a nézők szeretnek szervezett és kontrollált keretek között rettegni, aggódni, feszengeni - orvosi krimik esetében pedig mindig fel lehet háborodni azon a trivialitáson, hogy a pénz miatt hány emberi életet fel lehet áldozni. A Fertőzés nem orvosi krimi, hanem csak vírusos film. Akad benne ugyan némi rejtély az index-beteggel kapcsolatban vagy a vírus eredetét illetően, de a hangsúly egyáltalán nem ezeken van.
A Fertőzés egyik legfontosabb eleme a félelem - a másik pedig a sztárparádé. A 95-ös Vírus idején még Dustin Hoffman, Rene Russo, Morgan Freeman, Kevin Spacey, Cuba Gooding Jr. és Donald Sutherland jelentették a sztárparádét, most Kate Winslet, Jude Law, Gwyneth Paltrow, Marion Cotillard, Matt Damon és Laurence Fishburne. Steven Soderbergh nem cicózik, nincs stáblista, se cím, rögtön belevág a lecsóba, s a filmre jellemező szenvtelen, szikár betűtípussal azt hozza tudomásunkra a kezdőjelenet első kockáin, hogy "2. nap". Minimális asszociációval rájöhetünk, hogy valami vírus üthette fel a fejét, s ezt igazolva pár percen át azt láthatjuk, amint Angliában, Amerikában, Japánban és Hongkongban lebetegedik és meghal egy-egy ember - látszólag egymástól függetlenül.
A vírus elkezd terjedni, a hatóságok pedig világszerte megpróbálják megállítani. Persze a Fertőzés sok más aspektusra is kitér, egy családját elvesztő, immúnis apa, egy, a vírus forrását kutató epidemológus, egy kormányzati összeesküvést gyanító blogger is fontos szerepet kap a mozaikos történetben, mely nem is annyira történet, inkább csak krónika. Ennek megfelelően a Fertőzéstől nem szabad elvárni, hogy kifejtse a történetszálakat, mindössze meglebegteti azokat, majd egy időre ismét elfelejti. Ráadásul a történetek kifejtése is nélkülöz mindenféle hollywoodi dramaturgiát, nincsenek nagy bravúrok, utolsó pillanatban, az inkább akciófilmes Vírussal szemben a Fertőzés már-már dokumentarista alkotás. Ezt támasztja alá az is, hogy a befejezés sem filmes: nem hepiend, nem csavaros, inkább csak átéljük, hogy a rendező, miután már eleget mutatott nekünk, mint aki jól végezte dolgát, kikapcsolja a kamerát.
Amikor a Fertőzésben előfordul egy-egy személyes dráma, az sincs túlhúzva, ennek megfelelően a megszokott, pátoszokkal teli vonószene helyett is a szenvtelen elektronikus "muzsika" dominál, ami remekül illik a film stílusához. Ez a fajta távolságtartás pedig már-már elidegeníti a nézőktől a karaktereket, vagy legalábbis semmiképp sem hozza őket közel hozzájuk. Az emberekről, a viselkedésükről inkább csak "csordaszinten" kapunk információt, s bár ezek a jelenetek csak a megszokott kliséket melegítik fel, mégis valamennyire átadják azt a félelemmel teli hangulatot, mely jellemző a pánikba esett (vagy ejtett) nemzetre.
Az értékelés nem egyszerű..., illetve egyszerű, hiszen a Fertőzés egyszerre hozta az elvárásokat és volt nagyon kellemes meglepetés, a végeredmény így egy teljesen jó, nem tipikus film lett. Azonban az már más kérdés, hogy ki fogja még teljesen jónak találni és kik azok, akik nehezen fogják elviselni azt, hogy visszafogott, hogy nincs telepakolva hollywoodi drámával, hogy nincs állandóan túlspilázva, kevés benne a mesterségesen gerjesztett feszültség, rejtély és csavar. Szinte biztos, hogy sokaknak nem jön be a Soderbergh-féle lecsupaszítottság, de akik megelégszenek egy szikár víruskrónikával, illetve akik szeretik az orvosi krimiket, azoknak kötelező program.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Fertőzés (Contagion)
színes, magyarul beszélő, orvosi dráma, 106 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Steven Soderbergh forgatókönyvíró: Scott Z. Burns zeneszerző: Cliff Martinez producer: Gregory Jacobs, Michael Shamberg, Stacey Sher, Steven Soderbergh szereplők: Matt Damon (Mitch Emhoff) Gwyneth Paltrow (Beth Emhoff) Kate Winslet (Dr. Erin Mears) Marion Cotillard (Dr. Leonora Orantes) Jude Law (Alan Krumwiede) Jennifer Ehle (Dr. Ally Hextall) Laurence Fishburne (Dr. Ellis Cheever) Bryan Cranston (Haggerty) John Hawkes (Roger) |
, ennek semmi köze az igényes elektronikus zenéhez.......