SG.hu·
A lány és a farkas - Piroska vérzivatarban
Megvan az az érzés, amikor tudod, hogy amit olvasol, nézel, hallgatsz az elég rossz, mégis magával ragad? Ez a modernkori Piroska-feldolgozás ezért lett élvezetes.
Hogy tetszett A lány és a farkas?
Úgy tűnik, hogy mostanában Hollywood ismét rátalált a gyerekmesékre, megint azokat kezdik el feldolgoz(gat)ni, ráadásul nem is egyféleképpen, hanem sokféle látásmódot alkalmazva. Láthattunk klasszikus Disney-animációt Aranyhaj és a nagy gubanc címmel a Grimm-hős Raponcról, Tim Burton csodás látványvilággal keltette életre sokadjára Lewis Carroll Alice Csodaországban című regényét, de a Shrek 4-ben is Grimm-hős volt a főgonosz Rumpelstiltskin személyében. Ha mindez nem lenne elég, akkor meg kell jegyeznünk, hogy jelenleg párhuzamosan két film is készül az ugyancsak Grimm-gyűjtés Hófehérkéről, sőt, nemsokára Jancsi és Juliska is meg fog elevenedni a vásznon - egy akciófilmben.
A tavaszra egy Piroska és a farkas-adaptáció jutott nekünk - a másik, a Pirosszka 2 ősszel érkezik. Bár a hazai forgalmazó a magyar címmel (A lány és a farkas) valamiért titkolni kívánja a Piroska-szálat, az angolul tudóknak ez nyilvánvaló az eredeti címből (Red Riding Hood) - bár az a magyar elnevezés javára írható, hogy belebegteti a farkas figuráját. És jól is teszi, hiszen A lány és a farkas ott csavar a klasszikus piroskai történeten, hogy farkas helyett vérfarkast alkalmaz, vagyis egy horrorkrimivé változtatja a műfajt. Amiből természetesen a romantika sem hiányozhat.
A lány és a farkas története egy kis falucskában játszódik, középkori fantasy környezetben, főhőse pedig Valerie (Amanda Seyfried), aki klasszikus szituációba keveredik: gyermekkora óta szeret egy szegény fiút, szülei azonban egy gazdag srácnak szánják. A két régi jóbarát már-már elszánja magát a szökésre, amikor érkezik a hír, miszerint Valerie nővérét megölte a közeli erdőkben ólálkodó (vér)farkas. A falu helyzetét az sem könnyíti meg, hogy telihold, sőt vérhold van. Persze a falusiaknak nagyjából annyi elképzelése van a vérfarkasok mibenlétéről, mint Mórickának: elindítanak ugyan hajtóvadászatot, de idővel, egy gyakorlott vérfarkasvadász felvilágosítja a népeket, hogy vérfarkast ölni nem gyerekjáték, főleg, hogy az a falusiak között rejtőzik emberbőrbe bújva.
A lány és a farkas így több szinten is megfoghatja az embert. A tiniket mindenképpen a halvány Alkonyatos megközelítés, a romantika kaphatja el, főleg, hogy a filmet az Alkonyat rendezője, Catherine Hardwicke készítette. (Más kérdés, hogy Hardwicke-et a nagy siker ellenére eltiltották a többi Alkonyat-film rendezésétől, a stúdió annyira elégedetlen volt a végeredménnyel.) A rejtélyek kedvelői a klasszikus krimifelálláson izgulhatnak, a főhősökkel együtt találgathatják, hogy ki a gyilkos, illetve a vérfarkas - és lepődhetnek meg a film végén azon, hogy nem csak véletlenszerűen választottak valakit az írók, hanem logikus döntést hoztak.
A lány és a farkas legerősebb pontja mégis mindvégig a mesei megközelítés marad. A teljesen valószerűtlen, mesés díszlet, maga a falucska és a mikrouniverzum körüli tájak mind-mind csodálatosan néznek ki - csodálatosan és hihetetlen mesterségesen. És valahogy ez a mesterségesség, a nyilvánvaló tudat, hogy szinte minden jelenet egy stúdióban játszódik, hogy alig van jelen természetes fény a jelenetekben, ezúttal nem negatívumként csapódik le, hanem a film álomszerű légies kinézetére erősít rá. Persze lehet, hogy nem ez volt a készítői szándék.
De hiába a remek látvány, ha igazából nagyon kevés dolgot lehet kiemelni A lány és a farkas-ból. A romantikus szál elcsépelt, a várfarkasok mostanában kezdenek divatossá válni, de új mitológiai elemet nem nagyon ismerünk meg, s valódi horrorjelenetekre sem kell számítania senkinek, mondhatni gyerekbarát a film. A legnagyobb probléma azonban egyes színészek alakításával van: Amanda Seyfriedet nem lehet nem szeretni, megszoktuk a folyton tágra nyílt szemeit, melyek mellett a filmben ezúttal száját is sokszor nagyra tátja, de a két hódolót alakító Shiloh Fernandez és Max Irons mintha versenyezne azon, hogy melyikük múlja alul a másikat.
És fura módon a végeredmény valamilyen szinten mégis élvezhető lett. Egyrészt, mert a látvány sok mindenről elvonja a figyelmet, másrészt pedig a teátrális, eltúlzott színjátszás az "olyan rossz, hogy már jó"-effekttel párosul A lány és a farkas esetében - még a két srác bénázásában is van valami báj. Valószínűleg mindenkinek vannak olyan kedvelt filmjei, melyek nézése közben tisztában van azzal, hogy amit néz, az nem túl minőségi munka, mégis elröppen a játékidő pár perc alatt. Megállapíthatjuk tehát, hogy Christine Hardwicke továbbra sem ért a rendezéshez és a színészvezetéshez, de legalább olyan szakemberekkel vette magát körbe, akik tudják, hogy mi kell az egyszeri nézőnek.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A tavaszra egy Piroska és a farkas-adaptáció jutott nekünk - a másik, a Pirosszka 2 ősszel érkezik. Bár a hazai forgalmazó a magyar címmel (A lány és a farkas) valamiért titkolni kívánja a Piroska-szálat, az angolul tudóknak ez nyilvánvaló az eredeti címből (Red Riding Hood) - bár az a magyar elnevezés javára írható, hogy belebegteti a farkas figuráját. És jól is teszi, hiszen A lány és a farkas ott csavar a klasszikus piroskai történeten, hogy farkas helyett vérfarkast alkalmaz, vagyis egy horrorkrimivé változtatja a műfajt. Amiből természetesen a romantika sem hiányozhat.
A lány és a farkas története egy kis falucskában játszódik, középkori fantasy környezetben, főhőse pedig Valerie (Amanda Seyfried), aki klasszikus szituációba keveredik: gyermekkora óta szeret egy szegény fiút, szülei azonban egy gazdag srácnak szánják. A két régi jóbarát már-már elszánja magát a szökésre, amikor érkezik a hír, miszerint Valerie nővérét megölte a közeli erdőkben ólálkodó (vér)farkas. A falu helyzetét az sem könnyíti meg, hogy telihold, sőt vérhold van. Persze a falusiaknak nagyjából annyi elképzelése van a vérfarkasok mibenlétéről, mint Mórickának: elindítanak ugyan hajtóvadászatot, de idővel, egy gyakorlott vérfarkasvadász felvilágosítja a népeket, hogy vérfarkast ölni nem gyerekjáték, főleg, hogy az a falusiak között rejtőzik emberbőrbe bújva.
A lány és a farkas így több szinten is megfoghatja az embert. A tiniket mindenképpen a halvány Alkonyatos megközelítés, a romantika kaphatja el, főleg, hogy a filmet az Alkonyat rendezője, Catherine Hardwicke készítette. (Más kérdés, hogy Hardwicke-et a nagy siker ellenére eltiltották a többi Alkonyat-film rendezésétől, a stúdió annyira elégedetlen volt a végeredménnyel.) A rejtélyek kedvelői a klasszikus krimifelálláson izgulhatnak, a főhősökkel együtt találgathatják, hogy ki a gyilkos, illetve a vérfarkas - és lepődhetnek meg a film végén azon, hogy nem csak véletlenszerűen választottak valakit az írók, hanem logikus döntést hoztak.
A lány és a farkas legerősebb pontja mégis mindvégig a mesei megközelítés marad. A teljesen valószerűtlen, mesés díszlet, maga a falucska és a mikrouniverzum körüli tájak mind-mind csodálatosan néznek ki - csodálatosan és hihetetlen mesterségesen. És valahogy ez a mesterségesség, a nyilvánvaló tudat, hogy szinte minden jelenet egy stúdióban játszódik, hogy alig van jelen természetes fény a jelenetekben, ezúttal nem negatívumként csapódik le, hanem a film álomszerű légies kinézetére erősít rá. Persze lehet, hogy nem ez volt a készítői szándék.
De hiába a remek látvány, ha igazából nagyon kevés dolgot lehet kiemelni A lány és a farkas-ból. A romantikus szál elcsépelt, a várfarkasok mostanában kezdenek divatossá válni, de új mitológiai elemet nem nagyon ismerünk meg, s valódi horrorjelenetekre sem kell számítania senkinek, mondhatni gyerekbarát a film. A legnagyobb probléma azonban egyes színészek alakításával van: Amanda Seyfriedet nem lehet nem szeretni, megszoktuk a folyton tágra nyílt szemeit, melyek mellett a filmben ezúttal száját is sokszor nagyra tátja, de a két hódolót alakító Shiloh Fernandez és Max Irons mintha versenyezne azon, hogy melyikük múlja alul a másikat.
És fura módon a végeredmény valamilyen szinten mégis élvezhető lett. Egyrészt, mert a látvány sok mindenről elvonja a figyelmet, másrészt pedig a teátrális, eltúlzott színjátszás az "olyan rossz, hogy már jó"-effekttel párosul A lány és a farkas esetében - még a két srác bénázásában is van valami báj. Valószínűleg mindenkinek vannak olyan kedvelt filmjei, melyek nézése közben tisztában van azzal, hogy amit néz, az nem túl minőségi munka, mégis elröppen a játékidő pár perc alatt. Megállapíthatjuk tehát, hogy Christine Hardwicke továbbra sem ért a rendezéshez és a színészvezetéshez, de legalább olyan szakemberekkel vette magát körbe, akik tudják, hogy mi kell az egyszeri nézőnek.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A lány és a farkas (Red Riding Hood)
színes, feliratos, amerikai fantasy, 100 perc, 2011 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Catherine Hardwicke forgatókönyvíró: David Johnson zeneszerző: Brian Reitzell operatőr: Mandy Walker producer: Jennifer Davisson Killoran, Alex Mace, Jim Rowe, Julie Yorn szereplők: Amanda Seyfried (Valerie) Shiloh Fernandez (Peter) Gary Oldman (Solomon atya) Max Irons (Henry) Lukas Haas (Auguste atya) Billy Burke (Cesaire) Virginia Madsen (Suzette) |
