SG.hu·
Párterápia - A flúgos éjszaka
Mi sül ki abból, ha Hollywood két legviccesebb színészét összeeresztjük egy félreértéseken alapuló komédiában? És, ha melléjük Mark Wahlberg beszáll harmadiknak?
Ismét egy romantikus komédia a mozikban, ráadásul a romantika ezúttal is egy férfi és egy nő között bontakozik ki. "Unalmas" - ásíthatnánk, de nem tesszük, mert elolvasva kritikánk második bekezdését, kiderül, hogy a Férfi és a Nő ezúttal férj és feleség, így az egymás között való romantikázásnak végre nem egymás megszerzése a cél, hanem inkább egymás megtartása. Az már csak hab a tortán, hogy főhőseinket Steve Carell (a The Office című komédiasorozat főszereplője) és Tina Fey (A stúdió című komikus sorozat főszereplője és készítője) alakítja, akik egy dolog, hogy a jelen két legelismertebb komédiájában láthatóak hétről-hétre, de már korábbi teljesítményükkel, a Daily Show-ban és a Saturday Night Live-ban, megalapozhatták hírnevüket - íróként is.
A Párterápia egy, a napi rutin, a megszokások hálójába kerülő házaspárról szól, Phil és Claire Fosterről. Az életük a két gyerekkel, a jó állásokkal és a szép házzal olyan, mintha a Nagy Könyvben írták volna meg, azonban a kettejük közötti egykori tűz mintha kialudni látszana. Éppen ezért, hogy a kiszámítható, közös éttermi vacsoráikat feldobják, New York egyik legmenőbb éttermébe próbálnak asztalt foglalni, majd, miután ez nem sikerül, egy mások által lefoglalt asztalhoz csüccsennek le. A bonyodalmak természetesen ezen a ponton veszik kezdetüket.
Iszonyatosan kiszámítható film a Párterápia, de valljuk meg, hogy jól áll neki. Illetve hazudunk, hiszen akad benne történetbeli csavar, akad benne "Jé, ez is játszik a filmben???" állkoppantó meglepetés, valamint olyan poén, amit minden bizonnyal soha nem láttunk, legalábbis adott formájában. Azonban a történet elejét, közepét és végét könnyűszerrel ki lehet találni, s ilyenkor bizony a nézőt kellemes melegség, az elégedettség melegsége tölti el, hogy ő bizony hozzáértő. És épp azért működik a Párterápia, mert ismerős minden porcikája, nem kell gondolkodni közben, s manapság ezt sokan becsülendőnek tartják.
Tehát a Párterápia nézőinek nem kell semmi nagy ívű megoldásra, újításra számítani, hiszen a zsáner ismerős. Sőt, a karakterizálást, mint olyat, ugyancsak el lehet felejteni, hiszen a két főhős, de még a rosszfiúk is, kvázi rajzfilmfigurákként rohannak, bolondoznak, csetlenek-botlanak. Akár még jutalomjátéknak is mondhatnánk az efféle szerepeket, de hazudnánk, ha nem jeleznénk, hogy akad a filmben pár méltóságon aluli szituáció, illetve poén. Hiányérzetünk maximum annyi lehet, hogy nem halljuk eredetiben a színészeket, így az infantilis magyar szöveggel kell beérnünk.
Ismét egy romantikus komédia a mozikban, ráadásul a romantika ezúttal is egy férfi és egy nő között bontakozik ki. "Unalmas" - ásíthatnánk, de nem tesszük, mert elolvasva kritikánk második bekezdését, kiderül, hogy a Férfi és a Nő ezúttal férj és feleség, így az egymás között való romantikázásnak végre nem egymás megszerzése a cél, hanem inkább egymás megtartása. Az már csak hab a tortán, hogy főhőseinket Steve Carell (a The Office című komédiasorozat főszereplője) és Tina Fey (A stúdió című komikus sorozat főszereplője és készítője) alakítja, akik egy dolog, hogy a jelen két legelismertebb komédiájában láthatóak hétről-hétre, de már korábbi teljesítményükkel, a Daily Show-ban és a Saturday Night Live-ban, megalapozhatták hírnevüket - íróként is.
A Párterápia egy, a napi rutin, a megszokások hálójába kerülő házaspárról szól, Phil és Claire Fosterről. Az életük a két gyerekkel, a jó állásokkal és a szép házzal olyan, mintha a Nagy Könyvben írták volna meg, azonban a kettejük közötti egykori tűz mintha kialudni látszana. Éppen ezért, hogy a kiszámítható, közös éttermi vacsoráikat feldobják, New York egyik legmenőbb éttermébe próbálnak asztalt foglalni, majd, miután ez nem sikerül, egy mások által lefoglalt asztalhoz csüccsennek le. A bonyodalmak természetesen ezen a ponton veszik kezdetüket.
Iszonyatosan kiszámítható film a Párterápia, de valljuk meg, hogy jól áll neki. Illetve hazudunk, hiszen akad benne történetbeli csavar, akad benne "Jé, ez is játszik a filmben???" állkoppantó meglepetés, valamint olyan poén, amit minden bizonnyal soha nem láttunk, legalábbis adott formájában. Azonban a történet elejét, közepét és végét könnyűszerrel ki lehet találni, s ilyenkor bizony a nézőt kellemes melegség, az elégedettség melegsége tölti el, hogy ő bizony hozzáértő. És épp azért működik a Párterápia, mert ismerős minden porcikája, nem kell gondolkodni közben, s manapság ezt sokan becsülendőnek tartják.
Tehát a Párterápia nézőinek nem kell semmi nagy ívű megoldásra, újításra számítani, hiszen a zsáner ismerős. Sőt, a karakterizálást, mint olyat, ugyancsak el lehet felejteni, hiszen a két főhős, de még a rosszfiúk is, kvázi rajzfilmfigurákként rohannak, bolondoznak, csetlenek-botlanak. Akár még jutalomjátéknak is mondhatnánk az efféle szerepeket, de hazudnánk, ha nem jeleznénk, hogy akad a filmben pár méltóságon aluli szituáció, illetve poén. Hiányérzetünk maximum annyi lehet, hogy nem halljuk eredetiben a színészeket, így az infantilis magyar szöveggel kell beérnünk.
Hogy tetszett a Párterápia?
Az az igazság, hogy nehéz félig-meddig elfogultan írni a Párterápiáról, hiszen ha az ember jól ismeri a két főszereplőt, a két színészt, akkor minden fenntartás nélkül tud remekül szórakozni rajtuk. Azonban arról sajnos fogalmunk sincs, hogy a magyar többség, akiknek sem Carell, sem Fey nem ismerős, mennyire fogadja el őket, illetve mennyire menne el egy olyan filmre, mely plakátja kettejüket ábrázolja. Így amondóak vagyunk, hogy annak ellenére, hogy nem Jennifer Aniston, Sandra Bullock vagy Julia Roberts neve szerepel a stáblistában az éppen aktuális férfisztáré mellett, a Párterápia mindenképpen megér egy próbát azoknak is, akik nincsenek otthon a Carell-Fey filmográfiában. Talán kritikánk tárgyának megtekintése után a színészek tévésorozatainak is adnak egy esélyt.
Egy komédiát semmiképp sem lehet komolyan venni, de a Párterápiára ez a kitétel különösen igaz. Ha akad olyan, aki egy kevésbé reális, ám újító és eredeti autós üldözés valósághűségén képes kiakadni, annak nincs helye a mozikban. Aki ellenben kacagna pár jó ízűt, az inkább a Párterápiára szavazzon, mint az Exférje újratöltve című mozira. Hiába híresebb Jennifer Aniston, mint Tina Fey, viccesebb sosem lesz.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Egy komédiát semmiképp sem lehet komolyan venni, de a Párterápiára ez a kitétel különösen igaz. Ha akad olyan, aki egy kevésbé reális, ám újító és eredeti autós üldözés valósághűségén képes kiakadni, annak nincs helye a mozikban. Aki ellenben kacagna pár jó ízűt, az inkább a Párterápiára szavazzon, mint az Exférje újratöltve című mozira. Hiába híresebb Jennifer Aniston, mint Tina Fey, viccesebb sosem lesz.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Párterápia (Date Night)
színes, magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 88 perc, 2010 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Shawn Levy forgatókönyvíró: Josh Klausner zeneszerző: Christophe Beck operatőr: Dean Semler producer: Shawn Levy, Tom McNulty szereplők: Steve Carell (Phil Foster) Tina Fey (Clara Foster) Mark Wahlberg (Holbrooke) Ray Liotta (Joe Miletto) James Franco (Chase Myers) Mila Kunis (Whippit) Leighton Meester (Katy) Kristen Wiig (Haley Sullivan) Mark Ruffalo (Brad Sullivan) |
