SG.hu·
Két szerető - Joaquin Phoenix utolsó filmje
Megérkezett Joaquin Phoenix hattyúdala, utolsó filmje, ami szerencsére jól sikerült, így pozitív emlékeink lesznek az Oscarra jelölt színészről.
A Két szerető persze csak jelenleg tekinthető Phoenix utolsó filmjének, hiszen köztudott, hogy Casey Affleck most is forgatja róla (ál)dokumentumfilmjét, ennek szóltak nagy valószínűséggel a színész, a sajtóban exhibicionistának bemutatott mutatványai, mint a hiphop máguskodás vagy a nevezetes David Letterman-féle Late Night Show-interjú. Manapság Phoenix kapcsán csak ezekről esik szó, pedig a Két szerető is megérdemelné a figyelmet.
A Két szerető, minő meglepetés, két szeretőről szól, de hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, természetesen három főszereplőt kapunk, s egyáltalán nem biztos, hogy a Joaquin Phoenix által alakított bipoláris Leonard két nőjét kell a címen érteni. Leonard egy bénán sikerült öngyilkossági kísérlet után azon kapja magát, hogy szülei össze akarják hozni egy kedves lánnyal, valamint egy közel sem problémamentes, már-már neurotikus szomszédlány is látómezejébe kerül, aki viszont úgy tűnik, hogy (egyelőre) csak barátként számít hősünkre.
Az alaphelyzet tehát adott, a két nő között őrlődő, problémákkal teli élettel küszködő Leonardnek szurkolhat ki-ki ízlése szerint, hogy melyik nő mellett kössön ki. Bár lehet, hogy kissé kiszámítható, s talán nem is annyira életszerű a filmben bemutatott utazás, de az eddig krimikben jeleskedő James Gray (A bűn állomás, Az éjszaka urai) ügyesen teremti meg a hangulatot, színészei hathatós közreműködésével kevés (de hosszú) jelenetben, de jól mutatja be karaktereit.
Ha karakterközpontú a dráma, akkor naná, hogy a fő feladat nem feltétlenül a rendezőre, hanem a színészekre hárul, s bizony nem egy kiemelkedő alakítást láthatunk. (Ez a legunalmasabb rész, amikor a kritikus kipécéz pár nevet és helykitöltésnek hozsannába kezd, holott valójában a közreműködők csak a munkájukat végzik és helykitöltésnek sokkal frappánsabb, ha valaki zárójelben beszél ki olvasóinak, s közben semmitmondással tölt ki pár sort egy filmkritikában.) Phoenix remekül teszi a dolgot, olykor fizikailag is fájdalmas, kényelmetlen nézni a karakterét, fészkelődik is rendesen az ember a mozi székeiben, mint amikor még annak idején a Tisztítótüzet nézte a megboldogult Bástya mozi betonkeménységű ülő alkalmatosságain. Szerencsére a többiek partnerek, a lányok is, de főleg a kotnyeles anyuka szerepében Isabella Rossellini.
A Két szerető a felszínen tipikus melodráma, ezt sugallja a történet felütése, s ez egészül ki olyan apróságokkal, mint a voyeurisztikus Hátsó ablak-effekt a Leonard és Michelle között, valamint a képeslapokról megismert New York teljesen háttérbe szorítása (a képek mégis megkapóak). Leonard helyzetének szerencsétlensége, az, hogy ő nem akar egyszerre két nővel lenni, azonban mégis a körülmények áldozatává válik, különösen közel hozza a nézőhöz a filmet, még akkor is, ha a karakterek egyikében sem ismerünk nagyon magunkra.
A Két szerető tipikusan olyan film, ami az IMDb-n 7 és 8 közötti pontszámmal szokott állni, nagyjából erről felismerhető a Hollywoodban gyártott, jól sikerült karakterközpontú dráma: ha nincs hírverés, akkor nem nézik meg sokan, viszont a filmet megtekintő műfajkedvelők, hozzáértők elismeréssel nyilatkoznak róla. Rajtuk kívül mi sem tudunk mást tenni: A Két szerető finom, visszafogott, szerethető és végtelenül szomorú film. Szomorú, de szerencsére mégsem tolakodóan az. A viszonylag szótlan, kegyetlen utolsó pár perc azonban kíméletlenül beleég a néző tudatalattijába.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
A Két szerető persze csak jelenleg tekinthető Phoenix utolsó filmjének, hiszen köztudott, hogy Casey Affleck most is forgatja róla (ál)dokumentumfilmjét, ennek szóltak nagy valószínűséggel a színész, a sajtóban exhibicionistának bemutatott mutatványai, mint a hiphop máguskodás vagy a nevezetes David Letterman-féle Late Night Show-interjú. Manapság Phoenix kapcsán csak ezekről esik szó, pedig a Két szerető is megérdemelné a figyelmet.
A Két szerető, minő meglepetés, két szeretőről szól, de hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, természetesen három főszereplőt kapunk, s egyáltalán nem biztos, hogy a Joaquin Phoenix által alakított bipoláris Leonard két nőjét kell a címen érteni. Leonard egy bénán sikerült öngyilkossági kísérlet után azon kapja magát, hogy szülei össze akarják hozni egy kedves lánnyal, valamint egy közel sem problémamentes, már-már neurotikus szomszédlány is látómezejébe kerül, aki viszont úgy tűnik, hogy (egyelőre) csak barátként számít hősünkre.
Az alaphelyzet tehát adott, a két nő között őrlődő, problémákkal teli élettel küszködő Leonardnek szurkolhat ki-ki ízlése szerint, hogy melyik nő mellett kössön ki. Bár lehet, hogy kissé kiszámítható, s talán nem is annyira életszerű a filmben bemutatott utazás, de az eddig krimikben jeleskedő James Gray (A bűn állomás, Az éjszaka urai) ügyesen teremti meg a hangulatot, színészei hathatós közreműködésével kevés (de hosszú) jelenetben, de jól mutatja be karaktereit.
Ha karakterközpontú a dráma, akkor naná, hogy a fő feladat nem feltétlenül a rendezőre, hanem a színészekre hárul, s bizony nem egy kiemelkedő alakítást láthatunk. (Ez a legunalmasabb rész, amikor a kritikus kipécéz pár nevet és helykitöltésnek hozsannába kezd, holott valójában a közreműködők csak a munkájukat végzik és helykitöltésnek sokkal frappánsabb, ha valaki zárójelben beszél ki olvasóinak, s közben semmitmondással tölt ki pár sort egy filmkritikában.) Phoenix remekül teszi a dolgot, olykor fizikailag is fájdalmas, kényelmetlen nézni a karakterét, fészkelődik is rendesen az ember a mozi székeiben, mint amikor még annak idején a Tisztítótüzet nézte a megboldogult Bástya mozi betonkeménységű ülő alkalmatosságain. Szerencsére a többiek partnerek, a lányok is, de főleg a kotnyeles anyuka szerepében Isabella Rossellini.
A Két szerető a felszínen tipikus melodráma, ezt sugallja a történet felütése, s ez egészül ki olyan apróságokkal, mint a voyeurisztikus Hátsó ablak-effekt a Leonard és Michelle között, valamint a képeslapokról megismert New York teljesen háttérbe szorítása (a képek mégis megkapóak). Leonard helyzetének szerencsétlensége, az, hogy ő nem akar egyszerre két nővel lenni, azonban mégis a körülmények áldozatává válik, különösen közel hozza a nézőhöz a filmet, még akkor is, ha a karakterek egyikében sem ismerünk nagyon magunkra.
A Két szerető tipikusan olyan film, ami az IMDb-n 7 és 8 közötti pontszámmal szokott állni, nagyjából erről felismerhető a Hollywoodban gyártott, jól sikerült karakterközpontú dráma: ha nincs hírverés, akkor nem nézik meg sokan, viszont a filmet megtekintő műfajkedvelők, hozzáértők elismeréssel nyilatkoznak róla. Rajtuk kívül mi sem tudunk mást tenni: A Két szerető finom, visszafogott, szerethető és végtelenül szomorú film. Szomorú, de szerencsére mégsem tolakodóan az. A viszonylag szótlan, kegyetlen utolsó pár perc azonban kíméletlenül beleég a néző tudatalattijába.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Két szerető (Two Lovers) (színes feliratos amerikai romantikus dráma, 110 perc, 2008) rendező: James Gray forgatókönyvíró: James Gray, Ric Menello operatőr: Joaquín Baca-Asay producer: Donna Gigliotti, James Gray, Anthony Katagas szereplők: Joaquin Phoenix (Leonard Kraditor) Gwyneth Paltrow (Michelle Rausch) Vinessa Shaw (Sandra Cohen) Moni Moshonov (Reuben Kraditor) Isabella Rossellini (Ruth Kraditor) |
