SG.hu·
Excsajok szelleme - nem csak a lányok romantikáznak
Kanos szellemeket úgyis ritkán látunk filmben, ideje pótolni e téren meglévő hiányosságainkat, főleg, hogy Michael Douglas a perverz tata.
Romantikus komédia fantasy-s csavarral? Vagy inkább fantáziással, nehogy a visegrádi várnál éppen live AD&D-zők haragját kivívjam előző kijelentésemmel. Hasonló, a valóságtól kissé elrugaszkodott filmben már volt részünk, mint ahogy romantikus komédia is érkezik időről-időre a mozikba, de az Excsajok szelleme címből már lehet következtetni arra, hogy (végre?) nem csajszis, hanem pasis (jujj!) néznivalóval lesz dolgunk.
Főhősünk Connor Mead (Matthew McConaughey), aki egy klasszikus dickens-i történetbe kerül bele, tipikus nagymenő játékos, gazdag, sikeres, jóképű, minden ujjpercére jut egy nő, akikkel ha úgy hozza a sors, időspórolás okán egy konferenciahívással szakít. Persze az ő életében is van valaki, akit egy nagy Ő-betűvel szokás illetni (Jennifer Garner) és össze is fut vele öccse esküvőjén. Azonban a (várható) egymásra találáshoz szükség lesz egy kanos szellemre (Michael Douglas) is, plusz 3 apródra.
Legalábbis úgy néz ki, hogy valami ilyesmire lehet számítani, hiszen, hogy visszatérjünk Dickens-hez, a Karácsonyi énekre hajazva a múlt, a jelen és a jövő szelleme látogatja meg a léhűtő liliomtiprót, hogy helyes útra térítse. Eleve, ha a klasszikus regényt veszünk mintának, máris kottázhatóvá válik a film, így egyértelmű, hogy más téren kell pluszt hoznia, hogy élvezhető legyen.
És meglepő módon más téren jön is az a plusz. McConaughy hozza saját magát, az általa sokszor látott karaktert, csak most sokkalta inkább veszi amorózóra és taplóra a figurát, de szerencsére a mellékszereplők, élükön természetesen a vén kujon Douglas-szel, nem kímélik magukat és mindenki szerepéhez mérten hol karikaturisztikusan, hol életszagúbban hozza a szerepét.
És mivel az olykor jó értelemben vett ripacs, a humor terén teljesítő, de az érzelgős szituációkban meg-megbicsakló színészi játékot kipipálhattuk, nyugodtan hátradőlhetünk és élvezhetjük Connor utazását saját életében, tudván, hogy meglepetés vajmi kevés érhet. Nagyjából minden közhelyet átrághatunk, miközben sokszor látott poénokkal szembesülünk, de valahogy mindez mégsem lombozza le az ember kedvét - illetve a mi kedvünket. Mert bizony évente mindig akad 2-3 olyan film, amiről az ember tudja, hogy nem a mozgókép-gyártás csúcsa, mégis valami megragadja benne és képes feltétel nélkül élvezni. (Persze hiába áll hozzá így az ember a könnyed filmek zöméhez, általában súlyosan csalódik.)
Az élvezhető klisétengeren az Excsajok szellemének is mindössze a kiegyensúlyozottság hiányát róhatjuk fel, hiszen a felvezetés és a múltban történő barangolás jólesően elringatja a nézőt, viszont ezután a jelent és a jövőt nagyon hamar lerendezik az alkotók, mintha csak a kötelező penzumot kellett volna letudniuk, hogy ki legyen pipálva mindhárom idősáv és a játékidő se legyen hosszabb az egy moziteremben akár napi 7-8 előadást is lehetővé tevő 100 percnél.
Olykor úgy tűnik jobb a kiszámíthatóság, az olyan film, amely pontosan azt hozza, amit elvár tőle az ember, és az Excsajok szelleme ebbe a kategóriába tartozik. Nem durrogtat évszázados poénokat, nem forradalmasítja a műfajt, bődületes sablonokat használ, de végig mosolygásra készteti a nézőt, ami valljuk meg, manapság már nagy dolognak számít.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Romantikus komédia fantasy-s csavarral? Vagy inkább fantáziással, nehogy a visegrádi várnál éppen live AD&D-zők haragját kivívjam előző kijelentésemmel. Hasonló, a valóságtól kissé elrugaszkodott filmben már volt részünk, mint ahogy romantikus komédia is érkezik időről-időre a mozikba, de az Excsajok szelleme címből már lehet következtetni arra, hogy (végre?) nem csajszis, hanem pasis (jujj!) néznivalóval lesz dolgunk.
Főhősünk Connor Mead (Matthew McConaughey), aki egy klasszikus dickens-i történetbe kerül bele, tipikus nagymenő játékos, gazdag, sikeres, jóképű, minden ujjpercére jut egy nő, akikkel ha úgy hozza a sors, időspórolás okán egy konferenciahívással szakít. Persze az ő életében is van valaki, akit egy nagy Ő-betűvel szokás illetni (Jennifer Garner) és össze is fut vele öccse esküvőjén. Azonban a (várható) egymásra találáshoz szükség lesz egy kanos szellemre (Michael Douglas) is, plusz 3 apródra.
Legalábbis úgy néz ki, hogy valami ilyesmire lehet számítani, hiszen, hogy visszatérjünk Dickens-hez, a Karácsonyi énekre hajazva a múlt, a jelen és a jövő szelleme látogatja meg a léhűtő liliomtiprót, hogy helyes útra térítse. Eleve, ha a klasszikus regényt veszünk mintának, máris kottázhatóvá válik a film, így egyértelmű, hogy más téren kell pluszt hoznia, hogy élvezhető legyen.
És meglepő módon más téren jön is az a plusz. McConaughy hozza saját magát, az általa sokszor látott karaktert, csak most sokkalta inkább veszi amorózóra és taplóra a figurát, de szerencsére a mellékszereplők, élükön természetesen a vén kujon Douglas-szel, nem kímélik magukat és mindenki szerepéhez mérten hol karikaturisztikusan, hol életszagúbban hozza a szerepét.
És mivel az olykor jó értelemben vett ripacs, a humor terén teljesítő, de az érzelgős szituációkban meg-megbicsakló színészi játékot kipipálhattuk, nyugodtan hátradőlhetünk és élvezhetjük Connor utazását saját életében, tudván, hogy meglepetés vajmi kevés érhet. Nagyjából minden közhelyet átrághatunk, miközben sokszor látott poénokkal szembesülünk, de valahogy mindez mégsem lombozza le az ember kedvét - illetve a mi kedvünket. Mert bizony évente mindig akad 2-3 olyan film, amiről az ember tudja, hogy nem a mozgókép-gyártás csúcsa, mégis valami megragadja benne és képes feltétel nélkül élvezni. (Persze hiába áll hozzá így az ember a könnyed filmek zöméhez, általában súlyosan csalódik.)
Az élvezhető klisétengeren az Excsajok szellemének is mindössze a kiegyensúlyozottság hiányát róhatjuk fel, hiszen a felvezetés és a múltban történő barangolás jólesően elringatja a nézőt, viszont ezután a jelent és a jövőt nagyon hamar lerendezik az alkotók, mintha csak a kötelező penzumot kellett volna letudniuk, hogy ki legyen pipálva mindhárom idősáv és a játékidő se legyen hosszabb az egy moziteremben akár napi 7-8 előadást is lehetővé tevő 100 percnél.
Olykor úgy tűnik jobb a kiszámíthatóság, az olyan film, amely pontosan azt hozza, amit elvár tőle az ember, és az Excsajok szelleme ebbe a kategóriába tartozik. Nem durrogtat évszázados poénokat, nem forradalmasítja a műfajt, bődületes sablonokat használ, de végig mosolygásra készteti a nézőt, ami valljuk meg, manapság már nagy dolognak számít.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Excsajok szelleme (Ghosts of Girlfriends Past) (színes feliratos amerikai vígjáték, 101 perc, 2009) rendező: Mark Waters forgatókönyvíró: Scott Moore, Jon Lucas zeneszerző: Rolfe Kent operatőr: Daryn Okada producer: Brad Epstein, Jonathan Shestack szereplők: Matthew McConaughey (Connor Mead) Jennifer Garner (Jenny Perotti) Michael Douglas (Wayne bácsi) Breckin Meyer (Paul) Emma Stone (Allison Vandermeersh) Lacey Chabert (Sandra) Rachel Boston (Dina) Anne Archer (Vonda Volkom) Daniel Sunjata (Brad) |
